Somogyi Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 7. szám
2005. február 13., vasárnap Riport, interjú 7 „Nagy mákony a siker” GÁLVÖLGYI JÁNOS megszenvedi, hogy most először játszik táncoskomikusi szerepet. Nem boldog attól, hogy a sajtó jobbára nem a munkájára, hanem a magánéletére kíváncsi. Éppen Csehov-komédiákat próbál a Madách Színház Stúdiójában, Darvas Iván rendezésében. M ár jó néhány évvel ezelőtt azt mondta, hogy nagyobb színházi terhelést is elbírna. Zömében régen bemutatott, ezért csak havonta egyszer- kétszer műsoron lévő produkciókban szerepel. Nem vágyik másra, többre1- Rég volt premierem. A Hotel Plaza például már több mint kétszázszor ment a Játékszínben, így nem nagyon tudtam új produkcióban szerepet vállalni. Majd most kezd kialakulni az új repertoárom.- Csehov-komédiákat próbál a Madách Stúdióban. Nyilván szívesebben játszaná a nagyszínpadon.- Hát persze. Azért akartam a Madách tagja lenni, mert fantasztikus érzés a nagyszínpadon lenni. Akkor van erre reményem, ha egy olyan musicalt mutatnak be, aminek én leszek a főszereplője.- Erre azért kevés az esély.- Mégis szó van róla.- Melyik darab lenne az?- Még nem mondhatom el.- Úgy volt, hogy Bajor Imrével és Hernádi Judittal éjszakai show-t csinálnak a Madách Színházban.- Még nem tettünk le róla, egyeztetési problémák miatt nem jött össze. Háromfelé szaladtunk. De tulajdonképpen ezt nem is bánom annyira, elő tudok adni magánszámokat, de azért ez nem igazi színészi feladat. Ez a gálvölgyizmus része. Március elején kerül viszont a mozikba a Le a fejjel című Tímár Péter által rendezett film, amiben Hernádival és Bajorral főszerepet játszom.-Mi az a gálvölgyizmus?- A pályámat úgy kezdtem, hogy magánszámokkal léptem fel a kocsmáktól az Erkel Színházig. De nem szeretném, ha így is kellene befejeznem a pályát.- Nem nagy vidékjáró...- Már idejekorán azt mondtam, ha tehetem, ezzel leállók. Hiába lenne nekem Szatyma- zon igen nagy sikerem egy elegáns vendéglőben, arról Pesten nem tudna senki. Most már ott tartunk, ha itt Pesten van sikerem egy színdarabban, arról sem tud a kutya se. Ha valami botrány van, azt megírják. Akik tegnap este ott voltak az Operettszínházban, azok tudják, hogy részt vettem egy előadásban.- Ezért meg kellett szenvednie, mert tavasszal debütált életében először táncoskomikusként.- Megszenvedek ezért most is. Tudja, milyen nehezen vánszorogtam el a presz- szóig, ahol találkoztunk? Fáj a kezem, lábam, csuklóm. Egy hét, amíg rendbe jövök a Mária főhadnagy előadásai után.- Az igaz, hogy amikor Román Sándor koreográfusként nyúzta, annyira elfáradt, hogy már egy poharat sem tudott megfogni?- Igaz, de ez főleg a partnernőm, Oszvald Marika miatt volt.- Azt mondta róla, olyan, mint a tűzgolyó.- Fantasztikus. Lenyűgöző az energiája, a hozzáállása. Én tanítanám Oszvald Marikát, nálam tantárgy lenne a szín- művészetin.- Látszott is, amikor meg kellett ismételni egy-egy számot, hogy ön igen csak kivan.- Amikor bemutattuk a Mária főhadnagyot, a számok után ültem egy széken és pihegtem. Már nem is izzadok annyira. Bele lehet ebbe jönni. Nagy mákony a siker. Én gyávaságból nem próbáltam ki semmiféle drogot, de a sikert, a drognak ezt a sajátos formáját, 1968-ban megízleltem. És ezt azóta is élvezem.- Tudom, hogy az előadások nehézségi foka szerint ebédel. Van olyan produkció, ami előtt csak zacskós levest eszik, és van olyan, ami előtt töltött káposztát is falhat. A Mária főhadnagy akkor a porleves esete?- Abszolút az. Tele hassal énekelni, táncolni nem lehet. És számomra külön rémületet jelentett a zenekar, féltem attól, hogy harminc-negyven ember ül az árokban, és azt várják, hogyan énekelek összevissza. De szerencsére ezzel sincs nagy probléma. Régebben azt hittem, ha bakizom vagy kihagyok egy mondatot, akkor vége a világnak, megállnak a villamosok. Azóta rájöttem, hogy a villamosok rendületlenül tovább mennek. Semmi nem történik. De, ha jól eljátszom a szerepem, akkor sem történik semmi, és ez a borzasztó. Remélem, fogok még jót csinálni, de az a szomorúságom, hogy nincs kinek megmutatni a családomon kívül. így volt ez akkor is, amikor könyvem, CD-m, vagy most DVD-m jelent meg. Olyan szak- emberre-barátSzirtes Tamás Madách Színház igazgatója Berek Kati ra gondol, mint amilyen Kazi- mir Károly volt, akivel naponta beszéltek telefonon?- Kazimir nem pótolható számomra. Régebben, ha valamit csináltam, érdekelt, hogy mit szól hozzá Kazimir, mit Rátonyi Róbert.- Miért van az, hogy mind több olyan emberrel beszélek, akit egy ország ismer, szeret, mégis egyedül érzi magát?- Nem lógatom én az orromat, csak hát az ember az országgal nem beszéli meg a dolgait. Múltkor fölhívott egy újságírónő, meséljek arról az országnak, hogyan nyaraltam. Mire azt mondtam, semmi köze az országnak ahhoz, hogyan nyaralok, és lehet, hogy nem is kíváncsi rá.- A bulvárlapok pontosan abból élnek, hogy az ország jelentős része kíváncsi arra, az ismert emberek hogyan nyaralnak.- Én meg úgy érzem, nem kell mindennap a bulvárlapokban szerepelni. Mind több ilyen dolgot tolok el magamtól. Rólam négyszer annyi cikk jelenne meg, ha akarnám, ha hagynám. Nagyon szeretném, ha arról írnának, ami nekem fontos. Arról meg miért kell írni, hogy mit ebédeltem tegnap? Eszembe nem jutna, hogy engedjem be- kamerázni a lakásomat, hogy a nap huszonnégy órájában figyeljenek.- Volt már kísértés?- Azt már akarták, hogy egy napomat végigkísérik. Mondtam, hogy ez kizárt, mert például amikor reggelizem, a családom sem szólhat hozzám. Nem vagyok még magamnál reggel. Ha ott egy stáb mozogna, abból borzasztó botrány lenne.- De valamelyik* valóság show-ba azért besétált.- A bentlakók három ember nevét írhatták fel egy űrlapra, hogy kikkel akarnak találkozni. És az egyik kedves fiatalember mindhárom helyre engem írt. Harminc percre beszaladtam hozzá. A valóság show-kat én nem is nézem.- Szidni viszont szokta őket.- Valamivel föl kell tűnni. Az én időmben azzal próbáltunk föltűnni, hogy jobban szavalunk, énekelünk, fütyülünk, mint mások. Az zavar, hogy a valóság show-kban nincs teljesítmény.- Majka például bent járt a Heti Hetesben. Ha az a véleményük, hogy ő nem létező személyiség, akkor nem kell bevinni a műsorba.- Csak nem képzeli, hogy én hoztam be?- Nyilván a csatorna „nyom- ', önök pedig kénytelenek az elvárásoknak megfelelni. De amikor azt írják, hogy önnek és Bajor Imrének kár volt Majkát megalázni, mert éveA jelenlegi Madách Színház egyik legnagyobb értékének tartom Gálvölgyi Jánost. Külön felelősséget érzek színészi fejlődéséért, rövid és hosszú távon egyaránt. A jövő szezonban nagyon jelentős szerepe lesz, de korai lenne még részletekről nyilatkoznom. színész Soha nem játszottunk együtt, de amikor beteg lettem, és a Lukács uszodába jártam - ami neki törzshelye -, odajött hozzám, szeretettel, kedvesen érdeklődött, hogy mi bajom, beszélgettünk.. Színészként nem hasonlít a többiekhez, igazi egyéniség. Bodrogi Gyula színész Már amikor a Ki mit tud? műsorában paródiákkal tűnt fel, felfigyeltem rá. Nem csupán a hangját utánozta valakinek, belebújt a bőrébe. Parodista- ként is szerepet játszott. Értem, amit mond, és értem, amit gondol, ez számomra a színészet alfája és ómegája. GÁLVÖLGYI JÁNOS 1948-ban született. A Ki mit tud? vetélkedőjének parodis- ta győztese. A főiskola elvégzése után a Thália Színház, illetve az Arizona Színház tagja. Nagy álma teljesül, amikor 1993-ban a Madách Színházhoz kerül. A Heti Hetes című műsor állandó szereplője, önálló tévéshow-i is népszerűek. Néhány fontos szerepe: Puzsér (Molnár: A doktor úr), Pierre Bezuhov (Tolsztoj: Háború és béke), Albin (Poiret: Őrült nők ketrece), Erik Swan (Cooney: Nem ér a nevem), Gregory Solomon (Miller: Alku), Norrison (Molnár: Egy, kettő, három). ken belül hozzá hasonlóak lesznek, akkor mit gondol?- Azt gondolom, hogy van az értelmiségnek nevezett egye- dekben valami gyűlölet a Heti Hetessel szemben. És velem szemben is. Azt, hogy Majkával összemossanak, álmaimban sem gondoltam.- Nem azért alakulhatott ki ez a kép önökről, mert egyrészt be kell vállalniuk Majkát, másrészt a Heti Hetesnek nélküle is vannak olyan részei, amelyek Majka közönségének ízlését elégítik ki?- Most akkor azt kérdezem öntől, hogy nekem mit kellene tennem? Kéne azt a havi néhány előadásomat játszanom, és azonkívül nem szabadna feltűnnöm sehol? Túl azon, hogy az ember miből él, ha nem szerepel a televízióban, akkor egész egyszerűen nem létezik. Az előadásokra is kevesebben jönnének el. Másban nem tudok szerepelni. Lagzi Lajcsi műsorában nem tudok fellépni, mert színész vagyok. Valamelyik sorozatban vegyek részt, amelyek zömében dilettánsok szerepelnek? Rádiójátékok, tévéjátékok nem készülnek. Van számomra a Heti Hetes, amit a mai napig a legrosszabb esetben is másfél millióan néznek. Biztos, hogy van benne, ami nem olyan jó, ami nem vállalható.- Biztos vagyok abban, hogy egy rakat dolog van benne, ami önnek sem tetszik.- Hát persze, de akkor mit csináljak, ugorjak le a Szabadság hídról, hogy feltartsam a délutáni csúcsforgalmat?- Volt olyan időszak a Madách Színházban, amikor a következő évad tervezetében csak annyit írtak, „egy darab Gálvöl- gyivel". Ez azt jelentette, hogy az ön kedvéért, az alkatára szabva, rendszeresen bemutattak valamit. Most Csehov egy- felvonásosait a kedvéért mutatják be a Madách stúdiójában. A Csehov-komédiákat kimondottan ön akarta?- Mindig szerettem volna Csehovot játszani. Úgy érzem, hogy Csehov nem dögunalom, nem az a lényege, hogy szól a balalajka és a nézők alszanak.- Darvas Iván rendezőként hogy került a képbe?- Szirtes Tamás igazgató közvetítésével, én pedig szerettem volna vele dolgozni. Több darabról is szó volt, de végül maradtunk a Csehov-egyfelvoná- sosoknál. Elolvastam őket vagy harmincadszor is. Korábban bennem is az élt, hogy nem történik bennük semmi különös, ülnek és beszélgetnek a szereplők. Közben mégiscsak igen nagy dolgok történnek, fizikálisán is, szó sincs arról, hogy csak ücsörögnénk. Darvas koncepciója szerint a Leánykérésben harmincas palit, a Medvében egy ötvenest, A dohányzás ár- talmasságáról című egyfelvoná- sosban hatvan-hetven éves embert játszom majd. Ez kegyetlenül nehéz.- A produkció pikantériája, hogy Darvas kiugró színészi teljesítménye volt, amit A dohányzás ártalmasságáról című monológban nyújtott.- Elmesélte, hogy ’56 utáni büntetése alatt ezt a monológot többször előadta a börtönben. De őt a börtönben természetesen nem láthattam, én Páger Antalt láttam ebben a szerepben.- Amikor annak idején, Miller Alku című darabja után még az akkori igazgatóval, Kerényi Imrével leült beszélgetni, azt kérte, hogy a bulvárdarabok helyett inkább komolyabb irányba menjenek el. Most is ezt szeretné?- Igen. A Csehov-egyfelvoná- sosok is ennek az útnak egyik állomása lesz. Szirtes Tamás igazgatóval abban maradtunk, ha bármilyen igényem van, a színház a rendelkezésemre áll. Anyagi okokból is megértem, hogy musicalek mennek a nagyszínpadon, de remélem, hogy fogok én még prózai darab főszereplőjeként lenézni a nagyszínpadról a zsúfolt nézőtérre. Úgy érzem, most vagyok abban a korban, amikor nagy feladatokat kéne kapnom, jókat kellene játszanom. Bóta GAbor
