Somogyi Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-12 / 36. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP - 2005. FEBRUÁR 12., SZOMBAT HÉTVÉGE ERŐS VARUNK A NYELV (KOSZTOLÁNYI) SMS A mobiltelefonokhoz kapcsolódó, azokon működő szöveges üzenetküldő szolgáltatás (SMS) segítségével ma már igen gyorsan és aránylag olcsón tudunk - pl. távirat helyett- üzenetet küldeni egymásnak. Karácsony után dicsértem meg egy nemrég érettségizett kedves tanítványomat, aki - az SMS-ezés szokásaitól eltérően- hibátlan helyesírással, nyelvhelyességi hiba nélkül küldte el jókívánságait. Miért ez a dicséret? Azért, mert az SMS- üzenetekre általában nem ez a jellemző. Az SMS-ező igyekszik minél tömörebben, rövidebben, gyorsabban, szinte jelzésszerűen elküldeni üzenetét. Ezek az üzenetek a kiejtést véve alapul, semmibe veszik helyesírásunk szabályait. Az egyik ilyen takarékos és gyors módszer az „ly” kiküszöbölése, „j” betűvel való helyettesítése. (Ez nem ugyanaz a jelenség, mint amelyikben az egyik gyerek a falra krétával fölírja, s ezzel ország-világ elé tárja, hogy 'Pista hűje!’) Inkább ’ijenekre’ gondolok: ’Miháj az osztájok versenyén legyőzött minden akadájt.’ Takarékos, de borzasztó! Tjén kiráj siráj srác mint gergej nincs még egy az osztájban’ E mondatban a legfőbb hibán kívül - „ly” helyett „j” használata - még a központozás, az írásjelek (vessző, felkiáltójel) is a rövidség áldozatául estek. Pedig vigyáznunk kell, mert az „ly”-os írásnak jelentésmegkülönböztető szerepe is lehet és van is: estélye - estéje (a miniszter estélye, Toldi estéje), foglya - fogja (A börtön foglya a kilincset fogja.), súlyt - sújt (súlyt emel - bennünket a sors sújt), súgólyuk - súgójuk (Tele lett a súgólyuk, mert belebújt a súgójuk. - Ha kövér a színház súgója.) stb. Végül még ’lnéhány ötletes +oldás’: ’7főn a óárőr lOedes, aki lábként civilben 5vös, 2séges, de talán óásos, 1 szerű +bízatást kapott: hozzon úszókról a 7végi házunkba finom lOOOjót! És jobb, ha nem ’5öl-6oT, hanem 'letért'. Nekem ezekről és hasonló SMS-ekről Rejtő lenő bizonyos hősének levelei jutnak az eszembe. Az ilyen „helytelen helyesírással” megírt üzenetek nemcsak a küldőről állítanak ki szegénységi bizonyítványt, hanem lekezelik, megsértik a címzettet is. Tiszteljünk másokat, adjunk magunkra helyesírásunkkal is! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Miniszterként is visszajött Balatonföldvárra Fónai I. Stílszerűen francia konyakkal kedveskedett földvári vendéglásereau francia halászati és \iminiszter (képünkön). Korábban Földvár francia testvérvárosa, Saint Georges de Didonne polgármestere volt, így régi ismerősként köszönthették. A miniszter a jó kapcsolatra való tekintettel ragaszkodott hozzá, hogy magyarországi hivatalos útján villámlátogatást tegyen Földváron.- Polgármesterként 1990-ben javasoltam németországi partnervárosunknak, Gaienhofen- nek: keressenek egy települést a közép-európai régióból és bővítsük hármasra a kapcsolatot - mondta tegnap a Somogyi Hírlapnak Dominique Bussereau. 1991 óta a földváriak - köztük a kulturális együttesek - többször jártak már az Atlanti-óceán partján és Saint Georges de Didonne- i vendégeket is fogadhattak a Balatonnál. Földvár azt tervezi: háromévente megrendezi a partnervárosok találkozóját A vendég megtekintette az M7-es autópálya francia technológiával épülő kőröshegyi völgy- hídját is. Buffalo Samu és háreme állattartás Az országban egyedül a kaposmérői Gelencsér László tart észak-amerikai bölényeket Vas András Gelencsér László már megtanulta, hogy óvatosan kell bánni a bölényekkel Gelencsér László végig a bölényekről mesél, miközben Kapós- mérő határában, a vasúton túl elkerített birtoka felé küzdjük előre magunkat a jeges hóban. Az íjkészítő ugyanis, miután szakmájából adódóan megannyi indiáníjat, tomahawkot és pipát készített, beszerzett néhányat a hatalmas testű kérődzőkből.- Az íjkészítés révén Németországban is élnek barátaim - emlékezik a kezdetekre Gelencsér László -, akik közül ketten is foglalkoznak bölénytenyésztéssel. Többször is jártam náluk, és be- leszerelmesedtem az állatokba. Két éve elhatároztam, hogy be- szerzek néhányat belőlük. Az ideát tett követte, meglehetős utánjárást követően - engedélyek garmadáját kellett beszerezni a helyi jegyzőtől, a szakminisztériumtól, a Duna-Dráva Nemzed Parktól, a megyei főállatorvostól, és még ki tudja, honnan - tavaly júniusban Regensburg mellől megérkeztek az állatok.- Az előző tulajdonos nem sokat cicózott - folytatja az íjkészítő -, felpakolta őket egy Volkswagen Transporterre, mögé akasztott egy utánfutót, és nekivágott az útnak. Három tehenet és egy bikát vásároltam. Most még kicsik, utóbbi alig 5- 6 mázsa, kifejlett korában a tonnát is megüti majd a súlya. A „kis” bika, aki egyébként Samu névre hallgat - illetve, mint kiderült, nem hallgat semmire és senkire... -, gyanúsán méregeti az őt háborgatni meré- szelőket, csak akkor nyugszik meg, -amikor gazdája áthámozza magát a villanypásztoron és kukoricacsövet nyújt feléje.- Ilyenkor higgadtak, elfogadják a kezemből az ételt - teszi hozzá Gelencsér László -, ám sohasem szabad elfelejteni, hogy ezek vadállatok. Megsimogatni például nem lehet őket, ha feléjük nyúlok, támadásnak veszik. Nem tűrnek el semmiféle háborgatást. Ennek legfőbb bizonyítéka a terület őrzésével megbízott két komondor, melyek tekintetükben mély tisztelettel és tisztes távolságból méregetik a hatalmas testű emlősöket.- Néha persze meghajtják őket - így az idehaza állatkerten kívül csak Kaposmérőn található állatok gazdája -, ám a bölények csak addig hagyják, amíg kedvük van futkározni. Egyszer a farkaskutyám felhajtotta őket a dombra, ám vélhetően vakmerőbb volt a kelleténél, mert aztán végigkergették a birtokon. Valóban otthon érezhetik magukat itt az állatok, hiszen hatalmas füves területen bolyonghatnak, melyen egy kis tó is található, azaz minden olyan, mint őseik hazájában. A bölények igazi otthona ugyanis az Egyesült Államok északi részén elterülő Montana állam, ahol mindig harminc fokot mutat a hőmérő: csak éppen télen mínuszban, míg nyáron pluszban.- Nem is érdekli őket semmilyen időjárás-változás - állítja Gelencsér László. - Esőben, hó- ban-fagyban, hőségben kint tanyáznak a karámon kívül. Az etetőbe kitett szénára is csak ritkán járnak rá, jobban szeretnek legelni, télen pedig a hó alól kitúrni a füvet. Egyetlen dolog aggaszt, félek, hogy beszakad alattuk a jég, hiszen biztosan nem tudnám kiemelni őket. Más veszély azonban nem leselkedik az állatokra, amelyeket elég nehéz lenne elkötni, ugyanis láthatóan tudnak vigyázni magukra. A nagy mesé- lésben ugyanis gazdájuk kicsit megfeledkezett az óvatosságról. No és, hogy elfogyott kezéből a kukorica, túl közel merészkedett a bikához. Csak kiváló reflexeinek köszönheti, hogy elkerülte a kis Samu helytelenítő fejmozdulatát... Minden porcikájuk értékes Nemhiába jutott csaknem a kipusztulás sorsára a bölény, hiszen minden porcikája rendkívül értékes. Húsa koleszterinmentes, nyelve a legdrágább csemegék közé tartozik a világon, bőre kiválóan megmunkálható, szőre, mivel remek hőszigetelő, szintén keresett cikknek számít Hatalmas csöves csontjaiért iparművészek vetélkednek. Trófeája is magas áron kel el az erre szakosodott aukciókon. A vadon óriásai Ki ne emlékezne Kari May indiántörténeteiből a bölényeket hajtó rézbőrííekre, akik nyereg nélküli lovaikon fel s alá haj- kurászták a bisonokat a végeláthatatlan észak-amerikai prérin. Dü- b ö r g ő föld, pendülő íjak, harci lárma, a kifestett arcokon a vadászat izgalma tükröződik, miközben az állatok vérben forgó szemmel futnak az életükért Kevés sikerrel, hiszen miután az indiánok mellett a fehérek is rákaptak a bölényvadászata, Észak-Amerika 50 milliós állománya a huszadik század elejére ezerre apadt Ekkor kaptak észbe néhányan az Újvilágban, és William Homaday javaslatára védetté nyilvánították az állatot, melyből napjainkban már nagyjából 50 ezer él vadon. Horgászdráma Czene Attila Kővári Géza marcali lakos mesélte horgásztörténetét, azt követően, hogy megjelent Halat hallal eszünk, annyira szeretjük című írásunk.. O- Halat hallal eszünk, annyira szeretjük. Hetesen és Gyékényesen is pecázom engedéllyel, de ízig-vé- rig balatoni horgásznak tartom magam. Tisztességes vagyok, háló soha nem volt a kezemben. Egy halőr mégis többször megbüntetett, szerintem igaz- talanul. Kiróttak rám pénzbüntetést is, de ennél sokkal jobban fáj, hogy évekre eltiltottak a Balatontól.- 2001-ben ismertem meg a halőrt, akinek telefonszámát a főnökétől kaptam meg. Abban maradtunk, hogy jelzem neki, ha rabsicokat vagy más rendellenességet látok a tavon. Szóltam neki akkor is, ha illegálisan lerakott hálót találtam. Hetente találkoztunk, az engedélyemet soha nem szokta kérni. Tavaly januárban aztán eladtam a csónakom balatonberényi kikötőhelyét, mint számomra később kiderült, egy haragosának. Amikor ezt követően találkoztunk, közölte, hogy a süllőtilalom idején nem akar egy bizonyos területen látni. Nem sokkal később ettől 2-300 méterre horgásztam, olyan felszereléssel, amire csak más hal kap. A süllők ívási helyén viszont több alkalommal is láttam egy csónakot, amiből ketten tíz- kilószám fogták a süllőt. Én ezt jeleztem a halőrnek, aki megköszönte, s ígérte, hogy elkapja őket. De nem ez történt. Amikor legközelebb találkoztunk a vízen, Balatonberény felől jött a motorcsónakkal, s a rabsicok mellett 60-80 méterre elhaladva integetve üdvözölték egymást. Az a furcsa gondolatom támadt: nem akart tanút, azért akart távol tartani innen. ©- Ezután egy más alkalommal már kérte tőlem az engedélyt, amit hirtelenjében nem találtam. Kértem, hadd nézzem meg az autóban, de nem engedte, hanem feljelentett. S azt mondta: ha nem írom alá a jegyzőkönyvet, akkor elveszi a botjaimat. Aláírtam, mert nem akartam Siófokra utazni a botokért. Amikor távozott, megtaláltam az engedélyt a bottartó zsákban, de hiába hívtam a mobilján, kikapcsolta a telefont. Tizenhárom nappal később éjfélig horgásztam, fogtam két pontyot. Mivel éjjel nem akartam halat tisztítani, kinn hagytam a csónak mellett a haltartóban. Másnap reggel újra kimentem horgászni, s egymásután fogtam három pontyot. Mindennek tanúja volt egy horgásztárs, Szabó Zoltán. A fogásokat beírtam a naplóba, s elindultam haza. A parton pakolás közben ellenőrzött egy egyenruhás rendőr. Elkérte az engedélyem, átnézte, megköszönte és visszaadta. Én automatikusan lezártam a kocsit és hazamentem. Otthon vettem észre, hogy az öt halat kinn felejtettem a csónaknál. Amikor visszaindultam, értesített Szabó Zoltán: ne menjek, mert a halőr észrevette és egy nejlonzsákban elvitte a pontyokat. ©- Balatonújlak alatt a nyugati övcsatornán horgásztunk egy társammal, mindegyikőnk két fenekező- készséggel. Mivel kapás nem volt, úgy gondoltam, összeszerelem a tél végén vásárolt új botomat úszós felszereléssel. Ennek kisúlyozása közben érkezett a partra a halőr, s na most meg vagy! felszólítással üdvözölt. Elmagyaráztam, hogy próbaképp, csali nélkül dobtam a vízbe a készséget, de elvette az engedélyemet. A barátaim tudták, hogy a Balaton nélkül én félember vagyok, ezért biztattak, hogy menjek ki velük a vízre, még ha nem is pecázhatok. így tettünk, a legtöbbször az én csónakommal. Egy alkalommal felhívott a halőr telefonon s azt mondta: - Itt vagyok mögötted a parton és videóra rögzítettem, hogy horgászol. Közöltem vele: nálam nincs horgászbot, a társam botját tekertem ki és dobtam vissza, mivel megkért rá, mert éppen evett. ©- A Somogy Megyei FM Hivatal három ügyben összesen 36 ezer forint pénzbüntetést és három év eltiltást szabott ki rám. Utóbbit az igazi horgász nem tudja elviselni. Ért egyébként még kár: a csónakom elsüllyedt, s a partra húzva kiderült, hogy öt darab 5-6 centiméteres vágás van a fenéklemezen. Senki másét nem bántották, csak az enyémet.
