Somogyi Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-02 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 1. szám

2005. január 2., vasárnap Riport, interjú 7 Elszalasztott kegyelmi pillanat SZILI KATALIN az ünnepek alatt az iszlám vallásról olvasott, Koncz Zsuzsát hallgatott és nagyokat aludt. Egyébként legnagyobb kudarcának azt tartja, hogy a katolikus egyházzal ő sem boldogult, pedig karácsony előtt ebédre hívta a püspöki kart, amit az utolsó pillanatban lemondtak. A költségvetési viták vagy a népszavazási botrá­nyok viselték meg job­banl- Túl mozgalmas volt a tavalyi év, az utolsó hat hétben töredék hétvégém sem volt. Lehet, hogy nem hangzik túl jól, de az ün­nepek többek között azzal tel­tek, hogy jókat aludtam. Politi­kamentes tíz napot töltöttem Pécsett a családommal és a könyveim, valamint a lemeze­im társaságában. Az iszlám vi­lágáról olvastam, talán még a politikában is hasznosítha­tom. Zenében kicsit nosztalgi­áztam, régi Koncz Zsuzsa-le- mezeket hallgattam.- Hogy viseli, hogy az utóbbi hónapokban a vesztesek között emlegetik?- Nem vagyok sértett ember, mert ezt is mondják rám, hiszen nem is akartam elnökhelyettes lenni. Házelnökként más dol­gom van. Egyébként meg mutas­sanak egy másik toppolitikust, aki háromszor nyerte meg egyé­niben a képviselő választást. Egy tanulsága persze van ennek is, rájöttem, hogy nem elég felelős­séggel és nyitott szívvel politizál­ni, beszélni is kell róla.- Sokan meglepődtek, amikor az a hír jött, hogy igenre biztatta a szavazókat.- Ebből egy szó sem volt igaz. Én annyit mondtam, hogy ez lel­kiismereti szavazás. Igenről szó sem volt, de mindenki ezt hajto­gatta, sőt Németh Miklóssal és Pozsgay Imrével emlegettek, mintha én is az igen mellett kampányoltam volna. Sokszor előfordul, hogy betelefonálnak a rádióba, tévébe, s miután en­gem meg sem kérdeznek, min­denki elhiszi a hamis hírt. Amúgy a gyerekeim sem tudják, hogyan szavaztam, hiszen ez mindenkinek a magánügye.- A pártban nem szólták meg, hogy mindenkinek a lelki­ismeretére bízta a döntést, mi­közben a miniszterelnök két ne­met mondott?- Többen is értetlenkedtek utólag, s bár én egyeztettem a pártelnökkel, kiderült, hogy a frakcióval is kellett volna. Mert ugyan a köztársasági elnök nyíl­tan kiállt az igen mellett, én ház­elnökként nem követtem ezt az utat, mert négy pártot képvise­lek. Egyébként meg eljött az idő, amikor a szocialista párt már több oktávon játszik és nemcsak egy szólamban. Ez a párt akkor lesz sikeres 2006-ban, ha a bi­zonytalanokat is megszólítja.- Kassán is szép ünnepség le­hetett volna a Márai-szoborava- tás, ha nem tüntettek volna ön el­len, utólag is a nemek ellen ágál­va. Tudta, hogy már határon túl sincs biztonságban, s oda is kö­vetik a miskolci polgári körösök?- A főkonzulátus értesített, hogy Kassán demonstráció lesz, petíciót készül átadni egy Ma­gyarországról érkezett csoport. Úgy is volt, elbeszélgettünk, majd a konzulátus előtt vártak többen, táblákkal. Próbáltam ve­lük beszélgetni, egy asszony nem fogott velem kezet, inkább a nyugdíjára, a megélhetésére panaszkodott, s amikor azt mondtam, hogy a szlovákiai ál­lapotokról én nem tehetek, kia­bálni kezdett. Kiderült, hogy ő sem helyi lakos. Egy utcával odébb, a Márai-szobomál már nem történt atrocitás. Sajnálom, hogy mi magyarok csak gyűlöl­ködni tudunk. Keserű volt a szám íze, hiszen Hiller minisz­ter úrral sokat tettünk azért, hogy felállítsák az egyik legna­gyobb magyar író szobrát, s ez az incidens ezt elfeledtette.-Ez egy új verzió, mert én vé­gighallgattam egy rádióműsort, ahol többek között azért is elma­rasztalták önt, mert állítólag ma­gyarázkodott, hogy önt ne bánt­sák, hiszen igennel szavazott.- Hát, erről beszéltem előbb, hogy mindig vannak betelefoná- lók, s a műsorvezető egy pilla­natig sem kételkedik, pedig en­gem fel lehet hívni, fgy nekem utólag csak a magyarázkodás marad...- Nehéz a dolga a házelnök­nek, bár azt is látom, hogy ren­geteg szépsége is van az ön mun­kájának, hiszen előttem Kállai Ferencet köszöntette, s utánam Göncz Árpáddal ebédel És arra talál-e alkalmat, hogy közvetít­sen a katolikus egyház és a bal­oldal között, hiszen ez a kapcso­lat már nem is lehetne rosszabb?- Nem. És nem a szocialista pártot hibáztatom, hogy ez így alakult, közös a felelősség a ki­alakult helyzetért, kevés az egy­más iránt tanúsított türelem. Engem többször kritizáltak ami­att, hogy túl közel kerültem az egyházaikhoz, de meggyőződé­sem, hogy a szociáldemokrácia nem egyenlő az ateizmussal. Próbáltam a kinyújtott kéz poli­tikáját gyakorolni, vannak siker­élményeim. A székesfehérvári püspök és polgármester között például közvetítésemmel hely­reállt a diplomáciai viszony. Pé­csett az adventét együtt köszön­töttük a székesegyházban a pol­gármesterrel és a püspökkel. És megpróbáltam ugyanezt nagy­ban is, a történelmi egyházak­kal, elsőként meghívtam a kato­likus püspöki kart ebédre...- Ez az ebéd viszont elma­radt. A püspökök megüzenték, hogy miért nem jönnek el?- Az ebédmeghívást elfogad­ták, amely egyébként nem is a Parlamentbe, hanem a rezi­denciára szólt. Aznap reggel, amikor már meg volt terítve, mondták le az esti költségvetési szavazásra hivatkozva. Pedig ez még nem a végszavazás volt. Furcsának tartottam, hogy poli­tikai okokra hivatkozva mond­ják le a találkozót. Advent előtt ennek sokatmondó üzenete volt, hiszen az ország érdeke, a párbeszéd szükségessége más magatartást diktálna. Helyen­ként már nem csodálkozom, ha az antiklerikalizmus megjele­nik, erről talán maga az egyház is tehet. Ez az ebéd is egy elmu­lasztott kegyelmi pillanat volt.- Önt meglepte, hogy a mi­niszterelnök kendőzetlenül be­szélt a Szentatyának a magyar- országi katolikus egyház túlzott politikai szerepvállalásáról?- Nem, mert ennek már volt előzménye. A párt korábbi veze­tői sokkal óvatosabban nyúltak az ilyen kényes témákhoz. Az új politikai generáció képviselői úgy gondolják, miért lennének szemérmesek, amikor a másik oldal, vagy maguk az egyházak semmibe veszik a gesztusaikat. Ne feledjük, a Vatikánnal is a Horn-kormány kötött szerző­dést. Igaz, a miniszterelnök szo­katlanul nyíltan beszélt Rómá­ban. Minden szereplőnek végig kellene gondolnia, mi vezetett idáig, s hogyan lehet normalizál- ni a kapcsolatokat.- Sokan úgy vélik, hogy az MSZP főleg azért állt elő hirtelen az ügynöktörvénnyel mert már nincsenek tekintettel az egyhá­zakra, ahol Bulányi páter szerint 95 százalékuk be volt szervezve.- Nem hinném, hogy ez vol­na az oka. Hallottam más plety­kákat is, hogy a népszavazásról terelnék el a figyelmet, de hát azt is inkább az ellenzék veszítette el. Ügynökügyben 15 éves adós­ság gyűlt fel, jó lenne végre ezt is lezárni. „Tabula rázással”, ahogy az egyszeri iskolaigazgató mondta. Az MSZP fiatal vezeté­se úgy gondolta, hogy szükség­telen tovább cipelni ezt a terhet. Ugyanakkor elfogadhatatlan len­ne, ha a megfigyeltek személyi jogai sérülnének, és az is nehe­zen képzelhető el, hogy egy spe­ciális kör kimaradjon az átvilágí­tásból. Amitől tartok, hogy újabb frontokat nyitunk, s olya­nokat is megvádolhatnak majd, akik ártatlanok voltak.- Jövőre köztársasági elnököt választ az ország, s az esélyesek között emlegetik önt is, Glatz Fe­renc vagy Bárándy Péter mellett. Elvállalná a jelölést?- Korai még erről beszélni. A jelölésről a párt vezető testületéi s a koalíció dönt, természetesen megtisztelő lenne számomra. Dalia László Született: Barcs, 1956. május 13. Diploma: JPTE ÁJTK(1981) Pályája: Pécsett, a városi tanács igazgatási osztályának gyám­ügyi előadója (1982), ügyvédi és jogtanácsi szakvizsgát tett, jogi csoportvezető (1985), a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, majd a Környezetvédelmi Felügyelőség jogtanácsa (1985- 1992), ELTETTK-n humánökológiát tanult (1990-92), az MSZP-frakció főállású környezetvédelmi szakértője (1993), politológusi diploma (2001), belépett az MSZMP-be (1983), a városi jogsegélyszolgálat vezetője lett (1989), a Baranya megyei szervezet elnöke, az országos nőtagozat vezetője (1997-2001), a párt elnökhelyettesévé választották (2000), ellenjelölt nélkül választották újra elnökhelyettesi tisztségében (2003), az idei kongresszuson elnöknek jelölte magát, de az­tán visszalépett. Háromszor választották egyéni országgyűlési képviselőnek, az Országgyűlés elnökévé választották (2002-) Család: férje építőmérnök, két fogadott gyermeket nevelnek Az utolsó mohikán és az ovis dobos Utolsó mohikán és lelkipásztor egyszerre, aki otthonos a thai és kínai konyhában is. GERENDÁS PÉTER a nagy generáció uszályában érzi magát, aki büszke arra, hogy rétegzenét csinál és nem politizál. Hét gyermeke közül a legkisebbik DANI, aki hétévesen már édesapja koncertjein és lemezfelvételein püföli a bőröket. GERENDÁS PÉTER Született: Budapest, 1956. április 13. Családi állapot: nős Gyermekek: Dani, Veronika, Mirko, Dávid, Hanna. Robi, Ruben Tanulmányok: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola (1979) Fontosabb lemezek: 908 (1992), Gerendás a deszkákon (1994), Két hónap a nagy folyón (1997), Kamaszkorom legszebb dala ( 2001), Éji dimenziók (2002), Memento (2004) Dijak: Liszt Ferenc-díj (1994), eMeRTon-díj (2000), Huszka Jenö-dij (2000), Radnóti Miklós-díj (2001) N em is olyan régen úgy jellemezte magát, hogy az utolsó mohikánok egyike.- Kevesen vagyunk, akik igé- jw nyes zenét csinálunk ma- Bbk napság, amikor a tömeg- fz^s másféle tempót diktál. Ragaszko- k dóm ahhoz, hogy lk a zene nem üzlet, B hanem művé- §«, szét, márpedig |Hk ezt csupán az utolsó mohiká- nők gondolják gy. Nekem persze sze­rencsém is L volt, hiszen ^ én még belefértem a nagy generáció uszá­lyába, de aki ma kezd igényes ze­nét játszani, nincs könnyű dolga.- Nehéz lehet ebben az uszályban, amikor a szakmabeliek is igyekez­nek elmosni a nagy generációt, a Kispál és a Borz például arról éne­kel hogy unja a hatvanas éveket.- Elfogadhatatlannak tartom, ha valaki szeretné leseperni a nagy generációt, például nekik köszön­hetjük a magyar nyelvű zenét. Külföldön jól megférnek egymás mellett a régiek és az újak. Nem a Kispál és a Borz dönti el, kit sze­ressen a közönség. Ráadásul azt hiszem, a divattal szemben mene­telve kiszolgálni egy rétegízlést, mindenképpen nagyszerű. Büsz­ke vagyok arra a rétegre, amely az én zenémet szereti. Szerencsés vagyok, hiszen már harminc éve abból élek, amit a legjobban szere­tek, a zenélésből, nincs buükom, pékségem.- Doboló csodagyerekként emlege­tett hétéves Dani fia e lemez felvé­telén is beült a dobok mögé, vagy ő „csupán" a két és fél órás Gerendás Péter-koncerteket dobolja végig?- Most ütőhangszereken játszott, de a következő lemezemen már ő dobol. Addig is elmondom majd közös koncertjeinken a közönség­nek, hogy még sosem volt olyan dobosom, akit az óvodából kell el­vinnem koncertezni, akinek a pró­bák cigíszüneteiben kakaót kell felszolgálni, és akit időben le kell fektetni. De olyan sem, aki a buli után legszívesebben a játszótérre rohanna.- Különleges érzelmi állapot lehet, hogy édesapaként a fiával szerepel egy koncertszínpadon.- Nem is lehet erről meghatódás nélkül beszélni. A sorssal nem tudtam megbeszélni, hogy szeret­nék a szüleimmel sokáig együtt él­ni, sajnos, elveszítettem őket, na­gyon hiányoznak. Sok mindenben viszont kegyes volt hozzám a sors. Az elmúlt hét év, amióta Da­ni velem van, a csodák sorozata. Egy apa számára az egyik legcso­dálatosabb, hogy egy színpadon lehet a fiával. Dávid fiam is zenél, az sem kis élmény, amikor egyik koncertemen együtt énekeltünk. Danira sem vagyok féltékeny, sőt örülök, ha koncert közben őt né­zik, nem engem.- A koncertek után ön ad helyette is autogramot?- Szó sincs róla, kiválóan osztogat­ja autogramjait. Csontos Tibor SZILI KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents