Somogyi Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 5. szám

2005. január 30., vasárnap Riport, interjú 7 „Próbálom kikerülni a taposóaknákat” SZULÁK ANDREA népszerű a tévé képernyőjén műsorvezetőként és színházban egyaránt. Ő azon­ban mégis úgy gondolja, hogy az igazi énjére senki nem kíváncsi. Több dolog miatt is nem érzi valami fényesen magát a bőrében. T apasztalataim szerint, ha egy ismert ember tele­fonszámot változtat, és uíána még azt is meg­hagyja, ahol netán föllelhető, senkinek ne adják ki a számát, akkor a mögött mindig van vala­mi. Az ön esetében mi- Sok minden. Részben van ennek magánéleti vonzata is.- Akadnak a magánéletében olyanok, akik jobb, ha nem érik el?- Igen. Másrészt könnyebben tudom a média negatív áramla­tait távol tartani magamtól.- Lehetne ezt kicsit konkré­tabban- Van egy csomó ember, aki bornírtabbnál bornírtabb kérdé­sekkel hív fel, bizonyos színvo­naltalan lapok számára. Engem nem úgy neveltek, hogy udvari­atlanul rácsapjam valakire a tele­font, anélkül, hogy válaszolnék. Viszont, ha elkezdek válaszolni, vagy udvariasan kitérni a kér­désfeltevés elől, abba bele bo­nyolódunk, és máris 220 a vér­nyomásom. Az utolsó félévben ezekből a telefonokból napi 5-10 jött. Időnként már a puszta léte­zésemre nem maradt időm. Az pedig nem állapot, hogy naponta tízből ötször elküldjek valakit az anyjába. Senkit nem akarok bántani, mindenkinek meg kell valamiből élni. De hogy hogyan és miből, azon el kell gondolkod­ni, mert én is ezt teszem nap mint nap.- Nincs olyan szerződése a TV2-vei hogy köteles a sajtó rendelkezésére állni?- Nincs, számomra semmi nem kötelező. Abban a pillanat­ban, hogy valami kötelező, alkal­matlanná válók a feladatomra. Elég kötelességtudó, játéksza- bály-betartó ember vagyok meg­kötések nélkül is.- Hihetetlen, a rabszolgatar­tásra emlékeztető kereskedelmi tévés szerződések vannak...- Nyilván nekem is vannak a Prime Time produceri irodával kötött szerződésemben kikö­tések, de azt nem írhatják elő, hogy 0-tól 24 óráig rendel­kezésére álljak olyan emberek­nek, akikhez semmi közöm, és akik olyasmiket kérdeznek, hogy mi a véleményem a ki- lenclábú tevéről.- De hasonló kérdéseket a show-jában ön is feltesz.- Ennyire barom kérdéseket azért nem teszek fel. Az pedig természetes, hogy a show-ban nem mélyinterjút készítek, mint Vitray Tamás. És az az igazság, hogy engem így is nagyon szorít ez a cipő.- Inkább szívesen csinálna mélyinterjúkat?- Nem, mert ahhoz Vitray kell. Én előadóművész vagyok, aki nem énekel annyira rosszul, talán nem is alkalmatlan szí­nész, és kellemes csevegő, ha megfelelő a társaság, a közeg.- De nyilván nem azokat hív­ja, akiket akar.- Én nem hívok senkit, én biodíszlet vagyok, akinek vajmi kevés beleszólása van abba, kik legyenek az alanyok, és mik legyenek a kérdések.- A kérdéseket is előre meg­mondják?- Van egy irányvonal, amitől nem szerencsés eltérni.-És mi ez az irányvonal?- A bulvár, és ettől nem feltét­lenül érzem túl jól magam. Any- nyit sikerült elérnem, hogy rájöt­tek a producerek, belőlem az az igazán fogyasztható, ami hiteles.- Azt tudom, hogy az első mű­sorba csupa pornósztárt akartak vendégnek és ezt ön megtagadta.- Ez így igaz. Nem tudok ve­lük miről beszélgetni, ez nem az én érdeklődési köröm. Kezdettől fogva bajom van ezzel a beszél­getős műsorral, mert a televízió­zás szakma, ezt utcáról bejőve nem lehet csinálni.- De ön utcáról került a televí­ziós szakmába.- így van. Nekem éppen elég fájdalmat okozott, amikor a szín­házi szakmába az utcáról beesve megkaptam a pofámba, hogy mit keresek itt. A televíziózás­ban, a képernyőn elszaporodtak azok, akik nem szakemberek. Lehet, hogy helyes lány vagyok, jól el tudok beszélgetni valaki­vel, de ez a szerep olyan, mintha rám osztanák Júliát.- De akkor miért osztják önre és az emberek miért nézik ezt?- Mit nézzenek? Azt nézik, amit kapnak, ami nem bántó, sértő.- Az emberek nézik a gagyit is, de az is gyakori, hogy néhány adás után egy műsor megbukik.- Visszakérdezek. Miért jön­nek el az emberek színházba ak­kor, amikor én játszom? Ki az, aki ezt képes megválaszolni? A szakma sem érti.- Nem lehet, hogy ezt a bele­való, minden helyzetben leg­alábbis őszintének ható, nagypo- fájú, fiúsán nőies, markáns figu­rát kedvelik?- Van, akinek sok, amit én csinálok, de akad, akinek kevés.- Miben kevés, cizelláüság- ban, kifinomultságban?- Nem gondolom, hogy vul­gáris lennék, az igaz, hogy nem vagyok finomkodó.- Ha mondjuk Frei Tamást - akkor is, ha nem ön találja ki a feladatot - kígyóval fekteti ösz- sze a műsorában, akkor ez nem mondható kifinomult, cizellált szituációnak.- Eszköze vagyok egy pro­dukciónak. Kérdés, mire használ a média. Lehet, hogy a személyi­ségem rusztikus, de a vulgari­SZULAK ANDREA 1964-ben született Budapesten. Hollandiában, Angliában, Norvégiában vendéglátó ze­nészként dolgozott. A Neoton Família énekese volt. Műsort vezetett a Calipso Rádió­ban, a Top Tv-ben. Jelenleg két műsora is fut a TV2-ben. Fontosabb szerepeket játszott például a Funny Girlben, a Kánkánban, A kaktusz virágában. tástól irtózom. Amikor valami nem őszinte, kényelmetlen, ak­kor abból a helyzetből előbb- utóbb kiszállok.- Gyurcsány Ferenc miniszter- elnököt megint nyilván nem ön hívta a műsorba, hanem mások.- Igen.- Egyszerre csak telefonál va­laki, hogy akkor most Gyurcsány jön a műsorba.- Igen. És kapok egy anyagot, hogy mi a kerete a mi beszélgeté­sünknek. Nincs apelláta. Van egy vázlat, amitől el lehet térni, de ez a gerince a műsornak.- Vannak, akik azt mondják, a választás sikere múlhat azon - főleg, amikor ennyire szoros a meccs -, hogy kik szerepelnek show-műsorokban. Múlhat ön szerint ezen valami?- Fogalmam sincs. Az elmúlt tizenöt évben én már annyi min­dent végig prostituáltam. Vádol­tak azzal, hogy komcsi szekérto­ló, de azzal is, hogy szélsőjobbos vagyok. Már minden voltam, csak akasztott ember nem. Való­jában semelyik oldalra nem va­gyok hajlandó állni, hülye va­gyok hozzá. Azok, akikkel szim­patizálok, kevesen vannak.- De Gyurcsány Ferenc vendé­geskedése miatt, óhatatlanul a szocik szekerét tolta, de legalább­is felhasználták erre a célra.- Mi már hívtuk Orbán Vik­tort is, egyelőre még nem jött el.- Helyesnek tartja, hogy poli­tikusok show-műsorokban sze­repelnek?- Nem tudom megítélni, Gyurcsány Ferenc elfogadta a felkérést. Ez nyilván most pre­cedensértékű, mi döbbentünk meg rajta a legjobban, hogy ez mekkora port vert fel.- Megkérdeztem erről Fábry Sándort, aki azt mondta, politi­kust nem engedne a műsorába. Egyszer volt Kupa Mihály, de szá­mára ő nem is politikus, inkább közszereplő. Egyébként riport­alanyok ügyében vétójoga van.- Nekem nincs. Fábry műso­ra egészen más jellegű, mint az enyém. Neki a monológjai na­gyon erősek, és megítélésem szerint az számára tök mindegy, ki a riportalany, nem ezen múlik a népszerűsége. Nekem meg az egész műsorom azon múlik, ki­vel ülök szemben.- Egy szappanopera-szerző mondta nekem, hogy az a ré­mes, ha nem ő írná, nem nézné a sorozatot. Az ön műsora is ilyen?- Én eleve nem nagyon nézek televíziót, így a műsorom nem unikális kivétel. De ad absur- dum, én megnézném, sok min­denbe belenézek, és, ha érdekel a riportalany, tovább figyelem az adást. Irtózom a politikától, de még az is előfordult, hogy olyan izgalmasan dumáltak a palik, hogy már azt hittem, értem.- Nagyon taszítja a politika?- Nem látom át. Mire elkezde­ném érteni, már megváltozik a szélirány. Kicsike kis pont va­gyok én. Teszem a dolgomat, próbálom kikerülni a taposóak­nákat, amelyeket a hétköznapi ember számára leterít a sorsa. Es tudom, én még akkor is kurva le­szek, amikor már sokan nem rendőrkapitányok. Éppen most olvasom Fedák Sári életét. Halál érdekes. A huszadik század ma­gyar történelme legizgalmasabb korszakának ő hol ilyen vérte- zetben, hol olyanban, szereplője volt. Én ezt nagyon szeretném elkerülni. Szeretném elkerülni, hogy bármiféle zászló vivőjének higgyen engem bárki. Jó lenne, ha a társadalmi rangomat a ké­pességeim és teljesítményem határoznák meg, és nem az is­mertségem. Mérhetetlenül za­var, hogy csomó embert amiatt kezdtem érdekelni, mert egy po­litikussal beszélgettem. Többen hirtelen tisztelettel vegyes féle­lemmel kezdtek rám nézni, vagy kifejezetten ellenszenvvel. Volt, aki azt hitte, hogy benne vagyok a hatalmi körben, érdemes ve­lem jóban lenni. Fölöttébb zavar, hogy az, aki valójában vagyok, hosszú idő óta mérhetetlenül a háttérbe szorul. A világon sen­ki nem kíváncsi rám.- És milyen valójában?- Én egy nagyon jó énekesnő vagyok.- Csak nem erről ismerik. Mi a meglepő azon, hogy nem ezt ismerik önből?- Mindennek csak az eszkö­zei vagyunk. Lehetek én bármi­lyen tehetséges énekesnő, ha erre senki nem kíváncsi.- A lelke mélyén dzsesszt éne­kelne egy kis klubban?- Nem, én szeretnék sikeres énekesnő lenni. Nem feltétlenül dzsesszt énekelnék, hanem min­denféle más stílusban jókat.- És erre még most sincs esé­lye, hogy a tévéműsorokkal nép­szerű lett?- Nem szeretném azt meglo­vagolni, hogy két műsorom van egy kereskedelmi csatornán, és különböző színházakban ját­szom. Utálnám azt mondani, hogy most vegyetek tőlem le­mezt, mert éppen topon vagyok. Ugyanakkor dühít, hogy aki nem jár színházba, nem tudja, hogy énekesnő vagyok. Az is fáj, hogy az Operettszínház levette a re­pertoárjáról a Funny Girlt és a Kánkánt, azt a két darabot, amiben ott játszottam.- Már kevesebb volt a néző?- Erre nem tudok válaszolni.- Amikor játszott, nem látta, mennyien vannak? • - Úgy láttam, hogy dugig van a nézőtér.- Tehát valamire megint nem válaszol aminek tudja az okát.- így van.- Akkor mégiscsak sok min­den köti. A messze földön híres szókimondása a múlté?- Ha a saját gondolataimról, érzelmeimről kérdez, mindig el­várhatja, hogy nagyon őszintén válaszoljak. Ha olyasmit firtat, ami rajtam túlmutat, már nehe­zebb róla beszélnem.- Mi jöhet még a színpadon, hiszen zenés darabokban kevés a középkorú szerep.- Ha kell, jönnek a zenés anyaszerepek, vagy a nem zenés főszerepek. Ha pedig nem jön semmi, akkor is lesz valami. Akkor majd találok olyan formát a saját létezésemnek, ami értel­met ad. Bóta Gábor Funny Girl, Kánkán kontra természetesség ü Csonka András ir * > színész A tessék választani műsorában láttam- hallottam először. Már akkor nagyon tet­szett a stílusa, gyűjteni kezdtem a felvéte­leit. Később a Hotel Mentholban, a Fun­ny Girlben és a Kánkánban is együtt ját­szottunk az Operettben. Szinte kabalává vált, hogy a tapsrendben minden előadás után az én jobb oldalamon állt. Ha jó ba­rátok nem is vagyunk, a fontosabb dolgo­kat megbeszéljük egymással. ^ vágó |Stván Az én műsoromban tűnt fel, a Ki vagyok én című játék egyik állandó csapatkapi­tánya volt. Hihetetlenül remek, nagyon aranyos és szórakoztató volt. És azóta úgy tekintek rá, mint valakire, aki mellő­lem nőtt fel. ^ Reviczky Gábor Hatalmas meglepetés volt számomra, hogy A kaktusz virágát milyen termé­szetességgel kezdte el próbálni. Kí­váncsi voltam, hogy ezt a természetes­séget meg tudja-e őrizni az előadáso­kon. És képes volt rá. Amellett, hogy minden stílusban az ország egyik leg­jobb énekesnője, színésznőként is si­került engem meglepnie, mert koráb­ban más szerepben nem láttam.

Next

/
Thumbnails
Contents