Somogyi Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-23 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 4. szám
4 Közélet, gazdaság, politika 2005. január 23., vasárnap Incze Zsuzsa, a fantomvadász Olimpiai bajnok kidobóember Az élsportolók jelentős hányada képtelen megélni a tehetségéből, ezért arra kényszerül, hogy az edzések és versenyek MELLETT MELLÉKÁLLÁST VÁLLALJON. Főleg a kevésbé „eladható” küzdősportágak képviselői kényszerülnek arra, hogy portásként, biztonsági őrként vagy épp kidobóemberként keressék a betevőt. A maszekoló élsportolók megélhetési problémái a közelmúltban megkéselt Matolcsi József esete kapcsán kerültek ismét a figyelem középpontjába. Az IBF nagyváltósúlyú kisvilágbajnokát egy szórakozóhelyen szúrták le, ahol biztonsági őrként dolgozott, s bár a sportoló később úgy nyi- 1 '——— [átkozott, hogy ő csak egy barátját akarta megvédeni, sportberkekben tényként kezelik, hogy Matolcsi nem vendégként tartózkodott az ecseri mulatóban. BARDOSI SÁNDOR, Sydney olimpiai ezüstérmes birkózója sem tagadja, hogy volt az életében olyan időszak, amikor „portázott”.- Nem én voltam az első és nem is az utolsó, aki erre kényszerül - mondta. - Van, aki őrzővédőnek szegődik, más fuvarozik, bútort szállít vagy építkezéseknél segédkezik. Számtalan nevet tudnék mondani, de az érintettek nem örülnének neki... Bárdosi éppen az Európa-baj- nokság előtt kényszerült arra, hogy maszekoljon, s mint mondta, roppant kínos volt, amikor néhányan felismerték. Bár ilyenkor azzal intézte el magában a dolgot: elsősorban nem neki kell szégyenkeznie.- Nehéz úgy egy világversenyre készülődni, hogy közben nem azon gondolkodom, milyen vitamint szedjek és miként erősítsek, hanem, hogy miből fizetem ki a számláimat - jelentette ki. - Ugyanakkor a sors iróniája, hogy ezzel a háttérrel az Eb-n mégis harmadik lettem. Bárdosi ma már megállapodott, klubja, a Váci Forma SE megfelelő egzisztenciát biztosít a számára. Ugyanakkor elismeri: nem mindenki ilyen szerencsés. Ismert például birkózót, aki legalább olyan tehetséges volt - ha nem jobb -, mint ő, s már régóta eltűnt a sport világából. Választania kellett, s az illetőnek nem volt más választása, mint a kenyérkereset. A jégkorongozók között már ritkább az edzés mellett masze- koló, ám a jelenség itt sem ismeretlen. Ladányi Balázs, a Duna- ferr hokisa Vargyas Lászlót említi, aki faházakat épít, illetve árul, illetve Félig Viktort, aki ügyvéd- tanoncként dolgozik.- Egy másik játékosunk, Erdősi Péter a nyáron elment dolgozni egy papírgyárba. Azt mondta, inkább keres kevesebbet, de az biztos legyen. Augusztusra visszacsábítottuk. A győri és miskolci hokisok még mindig amatőrként játszanak, azaz maguk veszik a szerelést, s mellette többen dolgoznak is. A dunaújvárosi birkózók közül is nehezen tudna olyat említeni, aki ne dolgozna az éjszakában. Úgy véli, a küzdősportok terén többek között ezért nincs Magyarországon régebben is dolgoztak a profik - igaz, ezek a sportállások csak elméletben jelentettek valódi munkát. Ma már a profiknak senki sem biztosít bújtatott állást. Több egyesületnek a léte is bizonytalan, érthető hát, ha sokan nem csak a sportot tekintik az egyetlen bevételi forrásnak - állítja Gál Andrea, a Semmelweis Egyetem testnevelési és sporttudományi karának tanársegédje, sportszociológus. A sportszociológus szerint, bár egy kidobóemberi vagy őrző-védői státus együtt jár némi hatatommal, a bokszotok, birkózók és cselgáncsozók nem azért mennek el kidobóembemek, hogy a tudásukat „élesben" is kamatoztathassák. A legtöbb élsportoló egyébként is szé- gyelli, hogy így kell pénzt keresnie. annyi világszínvonalú versenyzőnk, amennyi a tehetségek száma alapján indokolt lenne. Persze, a kidobóemberes maszekolás nem csupán a sportolókat, hanem a sportot is lejáratja. Ezt Rácz Félix bokszmenedzser, a Félix Promotion tulajdonosa állítja, gyorsan hozzátéve: mindez elsősorban nem a sportolók szégyene, hanem azoké, akiknek köszönhetően egynémely profi ilyen helyzetbe kerülhet. Mint mondta, ő is tud róla, hogy olimpiai bajnokok - régebben Növényi Norbert, vagy a jelenleg a rendőrség „vendégszeretetét” élvező Farkas Péter - is dolgoztak az éjszakában. Ám azzal, hogy egy bajnok dobja ki a részegeket, a sport nimbusza, illetve a makulátlanságába vetett hit is besározódik. Ugyanakkor a bárok és diszkók tulajdonosai előszeretettel alkalmaznak „szakembereket”, akiknek nem csak a testi erejük adott, hanem a tudásuk is, hogy miként használhatják fel azt a leghatékonyabban.- Tudomásom szerint egy éjszaka 8-10 ezer forintot lehet így megkeresni - meséli Rácz. - Négy hétvégén is csak 80 ezer forint mellékes jöhet össze. A menedzser a bokszolóinak szerződésben tiltja meg, hogy bármilyen más munkát vállaljanak. Persze, ehhez olyan fizetések is kellenek, hogy az illetőnek eszébe se jusson a maszekolás. NÖVÉNYI NORBERT hajdan dolgozott az éjszakában, ma a saját bárjának pultjára támaszkodik A jelenség ugyanakkor nem magyar sajátosság. Rácz Félix szerint sok bokszoló, aki külföldre szerződik, szintén ráfanyalodik arra, hogy előbb- utóbb mellékest vállaljon. A kerítés Nyugaton sincs kolbászból, s akik kimennek, szégyellik ezt bevallani. Példaként Matolcsit említette.- Tizenhat meccset bokszolt és csak egyet veszített el, míg amióta Lengyelországba szerződött, nyolc mérkőzésből ötször maradt alul. Lehet, hogy eleinte az ígéretek roppant fényesek, de azt, hogy a sportoló jól döntött-e, csak az idő dönti el. Növényi Norbert olimpiai bajnok is volt „portás”. Ez akkor történt, amikor egy adminisztratív hib'a miatt nyolc hónapig nem kapott semmilyen juttatást. Ennek ugyan már húsz éve, ám a helyzet szerinte azóta sem változott.- Az az élsportoló, akinek nincs szponzora, roppant nehéz helyzetben van - mondta. - Fia fizet is a klub, az nem sok: 100-150 ezer forintból kellene annak megélnie, aki legalább kétszer annyit eszik, mint egy átlagember, vitaminokat szed, edzőtáborba vonul. Nem értem, miért ne lehetne az élsportot szakmaként kezelni, amiért az érintettek fizetést kapnának az államtól. Tavaly több mint hétezer gyerek tűnt el Magyarországon. De elkóborolt, elveszett honfitársaink száma még ennél is nagyobbra tehető, hiszen a látszólag tudatosabb felnőttek világában is sokasodnak a baljós árnyak. A „fantomvadász” Incze Zsuzsa állítja: a sorstragédiák hátterében a hiányzó értékekre lelünk. egy eléggé nagy erőket mozgósító rendszerváltást, majd a kormányváltások is rendre „kitermelték” az új veszteseket. Mára jókora lukak tátongnak a szociális hálón, s ezeken bizony sokan átpottyannak - említi az általa megismert fájdalmas történeteket nemrégen emlékkönyvbe gyűjtő tévés. A Szakítópróba című könyv történeteinek többségét jól ismerhetik a Duna Tv nézői. Az említett médium vállalta fel ugyanis újra a lélekmentést. - Nálu(n)k még a beszélőé, a riportalanyé a főszerep - rögzíti a riporter, aki nem titkolja, neheztel azokra a kollégáira, akik a kereskedelmi tévéket szolgálva ártanak a bajbajutottaknak. Állítja, az olcsó bulvárban „utazó” újságok és tévékanálisok kiforgatják a való életből az embereket. Ráadásul hamis idolokat, hősöket faragnak. Meséli, tud olyan anyukáról, aki kénytelen volt drogos kislányának felhívnia a figyelmét arra, hogy: „ez itt az igazi való világ, s nem a valóságshow!” Még a társadalomtudósok és a rendőrségi szakértők „táborában” is alig-alig találni a problémával komolyabban foglalkozó szakembert. Egyikük, Dr. Pásztor Miklósné tavaly kísérelte meg számba venni, hogyan válhat valaki „láthatatlanná”? Tanulmányában egyebek mellett kifejti: a „nemzetközi és a hazai kutatások igazolták, hogy legnagyobb arányban a család, az iskola, a nevelőotthonok működési zavara felelős a csavargásokért. Ezen túl a gyerekek nemritkán elvesznek a különböző adminisztrációs szabáI ncze hosszú évek óta, amolyan magyar Miss Marple-ként kutatja a rejtélyeket, keresi elveszettnek hitt embertársainkat. Nem jár minden esetben jó nyomon. Igaz, ő nem is nyomozó, csupán egy televíziós, aki a jelek szerint még hisz a közszolgálati műsorkészítés rendesen megtiport eszméjében. Csellengők című műsora egy évtizede startolt a Magyar Televízióban. Akkoriban sokan kerültek a nagyvárosok tereire, a kulcsos gyerekek helyébe is a valóságos utcagyerekek léptek. Nem titok, a nagypolitika is megtette a maga hatását. Incze Zsuzsa szerint a magyar társadalomban tapasztalható értékválságért sokat tettek honatyáink, honanyáink. - Az elmúlt tíz évben Magyarország átélt INCZE ZSUZSA életre kívánja hívni a Csellengők Alapítványi Ha minden jól megy, a civil szervezet 2005. május 25-éig (az eltűnt gyermekek világnapjáig) megszületik. A jeles napon a világ az 1979. május 25-én New Yorkban eltűnt hatéves kisfiúra, Etán Patzra és társaira emlékezik. Az elveszített nebulók regisztrációjára nincsen egységes, kidolgozott szisztéma: más az eltűnt gyermek fogalma Belgiumban és más nálunk. lyok, eljárások és intézmények útvesztőjében.” A tragédiák hátterét vizsgálva az is feltűnik, hogy nem minden esetben kerülnek pont a szegények vészhelyzetbe. Incze Zsuzsa is kitér rá, hogy olykor jómódú családok sarjait kell kerestetni a televízióban. - Volt olyan eset is, hogy Kőszeg legszebb villájából menekült világgá egy lányka. Az emberrablás szintén hétköznapi!?) eset. A hírhedt Rafaelt hozza fel példának, aki a bénázó igazságszolgáltatás, valamint a rendőrség jóvoltából lányok tömegét vetette már rabszolgasorsba. Magyarhon talán legfélelmetesebb „stricijét” maga a jog tette nagy- gyá, mivel kiválóan alkalmazza az idevágó szabályokat, pontosan ismeri a kiskapukat, ezenfelül még pszichológusnak sem utolsó. Persze, ha a meggyőzés másképp nem megy, csattanós pofonokat oszt... A Csellengőkben már tíz éve is téma volt s nemrég ismét rávetődött a gyanú. Az aktuális műsort látta az a lány, akit Rafael korábban állati sorban tartott, és felismerte, ki állhat a frissen elveszett lélek mögött. Végül a segítségével sikerült kimenteni a lányt, a tettes viszont azóta is szabadon bóklászik. A rémmeséknek sajnos, se szeri, se száma. Családok szakadnak szét, rabszolgák születnek és halnak meg a szemünk láttára. S a borzalmakhoz a híradó révén hozzászokott emberi szem- n e k , a szomszédnak, az óvónőnek, a körzeti dok- tornak már fel sem tűnik az ilyesmi: „történt, hogy Borbála három dolgot hagyott Józsefre, amikor egyetlen szó nélkül kisétált az életéből: a saját anyját, a közös lányukat és a kirámolt lakást”. Itt tartunk. Sz. Z. A.
