Somogyi Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-22 / 18. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JANUÁR 22., SZOMBAT 11 HÉTVÉGE Lili bárónő meghódította a közönséget operettgála Príma donna, príma bonviván és príma hangulat Körösi András, Némedi Árpád és Pető Kata a sikerdarab egyik érzelmes jelenetében Vas András Szégyen, nem szégyen, beval­lom: meglehetős ellenérzésekkel vártam az előadást, hiszen egy tűrhető operettet tető alá hozni egy vidéki színházban több mint bátor vállalkozás, a szememben inkább vakmerőségnek számít. Mert ugye egy ilyen darab műfa­jánál fogva feltételez néminemű énektudást, s nemcsak egy-két szereplő esetében. Éppen ezért nem is csoda, hogy a kaposvári nagyérdemű hosszú évek óta nélkülözni volt kénytelen az ilyesfajta zenés darabokat - a hi- átust Pécsről igyekezett pótolni a teátrum, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Elég, ha csak a ta­valyi Szöktetés a szerájból pró­bálkozásokra gondolunk... Mindent egybevéve meglehe­tősen vegyes érzelmekkel ültem be a nézőtérre, hogy megtekint­sem a Babarczy László rendezte Lili bárónő című előadást, s még az sem nagyon vigasztalt, hogy Huszka Jenő nem véletlenül volt korának ünnepelt szerzője, azaz darabjait nagyon nem lehet el­rontani, így valószínűleg bizo­nyos nívó alá nem süllyedhet a produkció. Ám ugyanígy az sem fordult meg a fejemben, hogy át- vihetí azt a bizonyos magasra, méghozzá az idő múltával egyre magasabbra tett lécet. Pedig így történt. Kezdeti - beismerem: negatív irányultsá­gú - elfogultságom szinte az el­ső taktusok elhangzása után megszűnt. Az idő múltával egy­re inkább magával ragadott a darab, s a produkció után úgy álltam fel helyemről, hogy sze­mernyi hibás pillanatot nem tudtam visszaidézni. Később sem. Egészen egyszerűen a da­rab úgy volt tökéletes, ahogyan eljátszották. Élvezettel, értéssel, érzéssel. S a jelzők nemcsak a szerep­lőgárda egy-egy tagjára érvé­nyesek: kintről ugyanis úgy tűnt, Thália papjait is magával ragadta az előadás. Miután a nagyérdemű vevő volt a darab' minden egyes pillanatára, s ezt ovációkkal jelezte is, a színé­szek is egyre nagyobb átéléssel, a siker ízét megérezve görgették tovább. S nem győzöm hangsú­lyozni, mindezt - legalábbis a laikus szemével nézve - hiba nélkül tették. • Pedig egy operett esetében igencsak fel van adva a lecke, hi­szen nem elég játszani, de tán­colni, sőt énekeim is tudni kell. És egy vidéki színháznál - bár bocsánatos bűn, de - a színész­gárda nem mindig alkalmas az ilyetén feladatok elvégzésére. Primadonna, bonviván, szub- rett, táncos-komikus, tánckar, zenekar - a műfaj megannyi kel­léke, amelyek azonban mind megtalálhatók voltak a Csiky Gergely Színház színpadán. A címszerepet prezentáló Pető Kata hangja a legmaga­sabb cék közepette sem reme­gett meg, s hasonlóképpen biz­tosan énekelte végig a darabot a Clarisse-t alakító Nyári Szil­via. A férfiak közül Körösi Andrásnak és Némedi Árpád­nak jutott a feladat, felnőni a gyengébbik nem kiváló pro­dukciójához, s egyúttal tarta­lommal tölteni meg szerepüket. Előbbi Illésházy szerepében hallatta hangját, utóbbi pedig Frédiként csetlett-botlott, dalolt és mókázott a színpadon: ha­talmas sikerrel. Némedi Árpád például ismét bizonyította, hogy igenis tehetsége van a szórakoztatáshoz, nemhiába tapsolta vissza jó néhány du­ettjét a nagyérdemű. S a színészek örömmel repe- táztak, vastaps közepette vonul­tak egy-egy jelenet után pihen­ni. Volt is mit, hiszen a koreog­ráfia meglehetősen mozgalmas­ra sikeredett, ám vélhetően még maga Andrási Imre is elismeri, élete talán legjobb pillanatait vi­tette színre a társulattal. De tö­kéletesre sikerült a világítás - Znamenák István - és a díszlet - Ignatovity Krisztina - is, s ak­kor még nem is szóltam-a zene­karról, mely fergetegesen játsz­va, a színészeket tökéletesen ki­szolgálva tette a dolgát. Szinte természetes ezek után, hogy a három felvonás észrevét­lenül röppent el, s csak arra esz­méltem, hogy őrjöngő taps köze­pette újra és újra szétnyílik a függöny. Már régen égtek a lám­pák, a jegyszedők az ajtókat is kinyitották, ám a nagyérdemű tántoríthatatlannak bizonyult: folyamatosan visszatapsolta az est hőseit, akik szinte zavarodot­tan zsebelték be a gratulációkat. Megérdemelték, királyi pro­dukció volt... Végleg letette a dobot az utolsó kisbíró közhír Mise után könnyebb volt a munka Vigmond Erika- Még emlékszem az utolsó hirdetésre, amivel két évvel ezelőtt jártam végig a falut:„... A nemesvidi önkormányzat képvi­selőtestülete értesíti a lakosságot, hogy szom haton este öt órakor falugyűlés lesz a kultúrház ban...“-idézte fel szó szerint a szöveget a kisbíró. Azóta pi­hennek a dobverők és a visel­tes hang­szer a polcra került. A mo­dern kor és az információá ramlás új techni kái Nemesvidre is betörtek. Végül Tóth László is nyug­díjba vonult. 1974 óta volt közalkalma­zottként a közérde­kű hírek hirdetője. Kezdetben tizenöt évig Nemesvid mel­lett, Somo^ysimo- nyiba is átjárt han­goskodni. Akkor ment, amikor kel­lett. Havonta két­szer vagy hetente háromszor. Nyakába vette a dobot és úgy huszonöt­harminc helyen megállt a falu­ban, pergetve a dobverőket.- Olyan is volt - emléke­zett mosolyogva - ,hogy va­sárnap a templom elé áll­tam és amikor jöttek ki a miséről, akkor tudattam ve­lük a legújabb híreket. A mise fontos esemény volt egykor, szin­te az egész fa­lu megje­lent. Ter­mészete­sen azért végigmen­tem a szokott útvonalon, hogy még vé­letlenül se maradjon ki senki és türel­mesen meg­vártam, amíg mindenki kiállt a kapuba. Sokan még a mai napig sem tudják a nevemet a faluban, csak „a kisbí- róként” emlegetnek. Tóth László nyugdíjba vonulása alkalmából emlékül megkapta a szívéhez nőtt hangszer­ét, amelyet minden köze­li munkatársa aláírt. Az egykori kisbíró, miköz­ben olvassa a neveket, egy könnycseppet mor­zsol el a szeme sarká­ban és halkan meg­jegyzi: azért hiányzik... Bellái Zolika 1 éves diseri fotóstúdió Kaposvár Bartók B. u. 60. Nyitva:H.K.P.Sx.S18 ig Tel: 82/S10-363 Kedves Olvasóink! Ezentúl minden szombaton : közöljük azoknak a gyerme-: keknek a nevét és legfonto- • sabb első adatait, akik a j Kaposi Mór Megyei Kórház­ban születtek. Az új jövevé-: nyéknek nyerési lehetősé- • get is kínálunk. Amennyiben a megjelenést: követő csütörtökig beküldik : címünkre (7400 Kaposvár, • Kontrássy u. 2/a - e-mail: ■ hirdtan.somogy@axels.hu ) a : hirdetésben felsorolt gyerme-: kék és a szülők teljes nevét, • lakcímét, valamint telefon- : számát, részt vehetnek azon : a sorsoláson, amelyen egy-: egy kisfiú és kislány két-két j karton kölyökbarát Óbudai: Gyémánt szénsavmentes ás-: ványvizet nyer. A borítékra : írják rá: „Babák”. A nyerte-; sek nevét mindig a következő • hét szombatján közöljük. A szülők, nagyszülők, hoz-: zátartozók, barátok pedig a ; keddi lapszámunkban hirde- • tésben köszönthetik a babákat: E heti nyerteseink: SOMOGYVÁRI FANNI és MŰDIG GERGŐ INFORMÁCIÓ: 82/528-113 : "ERŐS VÁRUNK. A NYELV (KOSZTOLÁNYI) Keresztény vagy Keresztyén? Karácsony után megszólított egy férfi az utcán: Nem írnám-e meg, mi a különbség a keresz­tény és a keresztyén szó között? Megmondom őszintén, nagy örömöt szerzett nekem, hisz kérdése azt bizonyította, hogy ismerősök (akik gyakran rea­gálnak írásaimra) és ismeretle­nek is olvassák cikkeimet az új­ságban. Egy-egy ilyen megnyi­latkozás ad újabb és újabb erőt és hitet, talán mégis érdemes és hasznos is nyelvünk védelmé­vel foglalkozni, nem hiábavaló anyanyelvűnk szépségeire irá­nyítani a figyelmet. Nézzük az említett két szót! Magyarázatukhoz vissza kell ka­nyarodnunk - a sajnos egyálta­lán nem népszerű - Keresztély keresztnévhez, amely a latin Christianus rövidült és magya­ros hangzású formája. Jelentése pedig: Krisztushoz tartozó, Krisztust valló, vagyis: keresz­tény. Tehát a magyar keresztény szó e laün név köznévi formájá­ból származik. Keresztény szavunk vallási, az egyházi élettel kapcsolatos. Ha melléknévként használjuk, jelentése: a kereszténység vala­mely egyházához tartozó. Pl. ke­resztény templom. Másik jelen­tése: a kereszténységen alapu­ló, azt kifejező. Pl. keresztény művészet. Jelentheti azt is, hogy a keresztény erkölcsnek megfelelő. Pl. keresztényi türe­lem. Főnévként keresztény sze­mélyt jelöl. PL: Az én édes­anyám igazi keresztény. A keresztyén szavunk pedig nem más, mint a keresztény ré­gies vagy protestáns nyelvi vál­tozata. Hisz a protestáns vallá­sok is mind-mind keresztény vagy keresztyén vallások. Ezért mondhatjuk tehát így is: ke­resztyén templom, keresztyén művészet, keresztyéni türelem. Sőt az sem helytelen, ha valaki így szól: Az én édesanyám igazi keresztyén. Ma - mivel régies kifejezésnek számít - szokatla­nabb, de mint minden szó és ki­fejezés, amely a megszokottól eltér, talán - bizonyos körülmé­nyek között - hatásosabb is. Őrizzük meg mindkét sza­vunkat, és tanúsítsunk keresz­tényi vagy keresztyéni türelmet azok iránt, akik az egyiket vagy másikat használják! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Válassza a Somogyi Hírlap előfizetésének legegyszerűbb módját! Ingyenesen hívható telefonszámunk: 06-80-200-434

Next

/
Thumbnails
Contents