Somogyi Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-17 / 13. szám
ALMANACH -169- SAGVAR SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JANUÁR 17., HÉTFŐ Lerúgják a kultúrház oldalát segélyfizetés - Zoli postás pénzes táskája a megváltó Ma már csak látszólag alvó falu Ságvár, hiszen egyre tevékenyebbek a közösségek. A település hölgytagjai még az ebédidőt is arra használják, hogy a helyszínen beszéljék meg a soron következő teendőket Jön a Zoli, adják szájról szájra a hírt kora reggel a főutcai bolt előtt gyülekező asszonyok. Zoli, azaz Nyíri Zoltán, a pénzespostás táskája a sokak számára megváltást jelentő segélyt, járadékot rejti. Azon nyomban „legombolják”; hiába, régen volt már a múlt hó eleji kifizetés, ráadásul az ünnepek is közbejöttek. Kevesebb segélyt kellene fizetnie az önkormányzatnak, ha működne az ipari, kereskedelmi park a falu határában. A vállalkozások hetven ságvárinak adtak munkát, no és adóbevételt is hoztak a falunak, amíg a csőd el nem jött. Most a gyom és a pusztuló épületek látszanak. Jókora könyvvel a kezében kopogtat a polgármester ajtaján Bácsi Jenő; ő a szőlősgazdák egyesületének a gazdasági vezetője. Az idei költségvetést egyeztetik Szigeti József polgármesterrel, aki az egyesület pénzügyi vezetője. Elárulják: újborkóstolóval, bográcspartival egybekötött évnyitó közgyűlésre készülnek. A polgármester pedig arra, hogy találkozzék az összes civil szervezet vezetőjével.- Egyre-másra alakulnak ezek az önszerveződések; öröm ez, mert teszik a dolgukat maguktól, nem kell noszogatni őket- így Szigeti József. - Egyeztetni kell már a programjaikat, hogy ne ütközzön egyik a másikkal. Ide is eljutottunk; az elődöm szokta mondani: akkor jó, ha le van rúgva a kultúrház oldala... A tavaly ötvenéves óvoda mai apróságai tesznek eközben sétát a faluban. Juhász Jánosné - úgy mondják, az öregek istápolója eközben már készíti az edényeket, ő hordja ki a rászorulóknak az óvodakonyhán főtt ebédet, ott- jártunkkor csontlevest paradicsomos káposztával meg sertéssülttel. Aki csak szembejön vele, vált pár szót Tegez Ferenc református lelkésszel, a helyi közösségi élet egyik motorjával. Bódis József fővadásszal újabban azt tervezik: rendbe tetetik a bújólikat.- Apró látványosság, amire ságváriként büszkék lehetnénk- mondja a lelkész. - Az egyik elődöm fúratta át a szőlőhegyet a helyiekkel; csapra vert egy boroshordót, azzal: aki ás, ihat... Meglehet, valami ilyesmire gondoltak ők is a fővadásszal... Táncegyüttest toborzott Nyugalomra lelt a világjáró Néptáncegyüttese is van már Ságvárnak; nemrégen alakultak, de már nyolc fellépésük volt. Juhász Istvánnak nagy a szerepe ebben. A fiatalember vállalta az együttes vezetését, noha táncolni nem tanult.- A helyi iskolában tanító Gyuris Gabriella oktatja a különböző táncok lépéseit, nekem a látvány kitalálásában van szerepem - magyarázta Juhász István. - Harminchármán vagyunk, 10 és 40 éves egyaránt táncol. Most lakodalmas műsorra készülünk, a falunapon szeretnénk kilépni vele a község nyilvánossága elé. Fontos, hogy őrizzük a hagyományt. Juhász Istvánt messzebb vidéken is ismerik, hiszen lakodalmas vőfély. Gyermekkora óta gyűjtötte a régi beköszöntő mon- dókákat. Huszáregyenruhája is van, sőt, lovakat is tart, úgyhogy könnyedén vállalja azt is, ha arra kérik: huszárként vezesse fel a lakodalmas menetet. Táncműsorokat talál ki, dobol, szaxofonon játszik. A ságváriak reggel és délután is találkozhatnak vele a közterületeken, hiszen „civilben” a polgármesteri hivatal alkalmazottjaként a legkülönbözőbb feladatokat látja el; kaszál, kapál, karbantart.- Ez itt a Somogyi Ede, az meg a Szatóri bácsi - mutat egy harmincas évekbeli, a ságvári szőlőhegyen pinceszer közben készített megsárgult fényképet Ixmtos Csaba. Névről sorolja a hajdani ságváriakat, pedig csak mostanában telepedett le feleségével a településen.- Bejártam a világot a Külügyminisztérium munkatársaként. Dolgoztam Chilében, Brazíliában, Argentínában, Peruban és Portugáliában. Belefáradtam a folyamatos helyváltoztatásba, nyugalmas vidéket kerestünk. A feleségem rokonsága révén érdekelt Ságváron; először csak pincét akartunk a szőlőhegyen, aztán mégis házat vettünk. Kedvesek a szomszédok, befogadtak bennünket a ságváriak. Nyilván könnyebben elfogadták őket a régi ságváriak, hogy látták: szorgalmasan nekiláttak a régi romos parasztház felújításának, s mostanra szépen rendbe is tették.- Már orvoshoz is bejelentkeztünk, talán ez is mutatja ságváriságunkat. Legelőször is azt kérdeztem Sörös Béla háziorvostól: mivel vegyem be a gyógyszeremet, mert a vizet nem állhatom... MÚLT ÉS JÖVŐ EZ A HÍR SÁGVÁRON Kereszt emlékeztet a pusztára A világháború után felszámolták a Ságvárhoz tartozó gám- pusztai uradalmat Emlékét ma már csak egy kőkereszt őrzi, ami ellenállt ugyan az idő vasfogának, de felújításra szorul. Duleba Róbert helyi vállalkozó ingyen elvégzi ezt a munkát. Tervezik, hogy ünnepélyes keretek között állítják majd föl a hajdani puszta helyén. Közösségi házat terveztetnek Jól tartalékolt az önkormányzat, rendelkezésre áll még a gázközművagyon privatizációjából kapott pénzösszeg. Két nagyberuházást terveznek, a szennyvízcsatornázást és a kö- zösségiház-építést. Utóbbira látnak most több esélyt. Idén elkészülhetnek a tervek. A képviselő-testület hamarosan dönt: a régi, korszerűtlen kultúrház helyén legyen az új közösségi ház vagy az iskola melletti önkormányzati területen. íjjal lőnek az iskolában íjász szakkör alakult a helyi általános iskolában az egyik pedagógus, Boda Csaba vezetésével. Huszonhármán vannak, s már házi versenyt is tartottak. A három legjobb íjász az ötödikes Szentpéteri Dávid, valamint a hatodikas Pál Dávid és Kiss Gyula lett. Boda Csaba elárulta: tervezi, hogy a felnőtteket is bevonja az íjászkodásba. A ságvári disznó orra Jaba-patakot és nem folyót emleget, s lyukas dombnak mondja a Landor-hegyet. Ságváritól ilyet nem hall ám az ember, bújólik az, ahová a vendéggel kimegy. Aki beköltözött, az mind betyártanyát keres; megtalálja kinn a Malom-hegyen. így ezt egy született ságvári nem mondja, tizenkettes szobaként van a szótárunkban. Dombból talán egy van, a kis disznódomb. A többi mind hegy; kész nagyzási hóbort. Nem véletlen született a csúfoló mondás: a ságvári disznó fóltartja az orrát.” Ki a született ságvári, s ki nem, sokan számon tartják még ma is. Büszke nép a ságvári. A falu hagyományait őrző Fónai Ferencné szedte rímekbe ezt, az ő versikéjéből idéztünk. EZT FŐZIK SÁGVÁRON Őz a pácban Minisztereknek, pártvezetőknek, szovjet tábornokoknak, külföldi vadászoknak főzött hajdanán Dobos Jenőné. Huszonnyolc évig dolgozott gondnokként az erdészet aliréti vadászházában. Nagyon kedvelték a jeles vendégek az Őz a pácban fantázianevű étket, ami egyszerűen pácolt őzszeleteket takart. Az őz combszeleteket besózta, mustárral kente, fokhagymával és borssal szórta, borókabogyóval és ételízesítővel fűszerezte, ezután étolajjal keneget- te, egymásra tette, majd konyakkal leborította őket. Egy napig hagyta a páclében, másnap még margarinnal, olajjal futtatta, s úgy párolta készre, hogy a serpenyőbe előbb vörösbort öntött. Köretnek krumpligánlcát, valamint sült almát vagy aszalt szilvát készített hozzá. A CIKKEKET ÍRTA FÓNAI IMRE. FOTÓK: GÁTI KORNÉL AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA A mosógéptől is ihletet kap SÁGVÁRIMAGÁNÜGYEK A polgármester fotókiállítása Tele van ötlettel a lelkipásztor Nemcsak falat, képet is fest Lázár titka a tinktúra Megénekeltetik a ságváriakat Csak négy éve kezdett rímfaragásba Lázámé Horváth Zsuzsa, de már több száz verset írt, s e tudományára mások is fölfigyeltek. ' Hamaro- \ san a falu nyüvánossá- ga előtt is bemutatkozhat: három helybéli vállalkozott rá, bemutatja Zsuzsa költeményeit az érdeklődőknek. A legtöbbször éjszaka tör rá az ihlet, s újabban a mosógép monoton zúgása is versírásra ösztökéli. A napi problémák mellett a Balaton s a felhők jelennek meg leggyakrabban a verseiben. Számos fényképalbumot rejt Szigeti József polgármester szekrénye hivatali irodáj bán. Több é maga örökíti meg masinájával a falu-J bán tör- \ tént eseményeket. Már fotókiá. lítása is volt. Tavaly az ötvenéves óvodát felújították, s e beruházás szinte minden fontosabb pillanatában nemcsak hogy ott volt a polgármester, hanem kattintott is. A képekből sorozat lett, amiket közszemlére tettek az intézményben.- Tele vagyok merészebbnél merészebb ötlettel; akkor érzem jól magam, ha csinálhatok valami hasznosat- mondta Tegez Ferenc református lelkész, az „álláshalmozó”. Ő a helyi család- és gyermekvédelmi szolgálat vezetője, közművelődési előadó, s vezeti a helyi televíziót is. A számítógépezés rejtelmeire oktatja a falu nyugdíjasait. Emellett persze lelkipásztor. - Ha hagynak dolgozni, nem fáraszt a sok feladat - állította. Hadaró Szabolcs szobafestőként dolgozik, de rajzaiból, festményeiből már kiállítást is szerveztek a kultúr- házban. Komolyabban csak néhány éve kezdett a művészkedésbe. A természet nyűgözi le, az állatok, az évszakok változása. Képeinek többségén ez jelenik meg. Tájképet alig készített, de most éppen egy, a téli tanyavilágot ábrázoló festményen dolgozik. Lázár János gyermekkora óta különös képességet érez magában. Csak sokára jött rá, mi is ez valójában. Ma már mind többen tudják, ha valami nyavalya gyötri őket, nem árt felkeresni Lázárt Természetgyógyászattal, masszírozással segít. Gyógynövényekből maga állítja össze a teafőzetet a különböző bajokra. Vagy egy kis masszázs, némi kenegetés a megfelelő tinktúrával és mintha kicserélték volna az embert... Tizenkét végzettsége van Bódis Ilonának, s nagyon különbözőek. Több mint egy évtizedig oktatta a „mazsolákat” az egyik autósiskolában, de vegyész és kereskedő is. Most éppen boltot vezet, emellett a Vadvirág Kör lelkes szervezője. Ez Ságvár egyik tevékeny civil szervezete, most éppen a negyedik nóta- és népdaléneklési versenyre toborozzák a bátor résztvevőket.
