Somogyi Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-15 / 12. szám

EZ A HÍR DRÁVASZENTESEN Kiállítás az alkotóknak Szeretnék megrendezni a falu tehetséges lakóinak tárlatát Faragásaikat, festményeiket mutathatnák be az itt élők. A kiállításon a gobelinkészítő és kézimunkázó asszonyok leg­szebb munkái is helyet kapná­nak. Képünkön: Győrváriné Cserti Márta gobelinje. Virágos városrész Tavaly is meghirdették, idén sem marad el a virágos város­rész verseny. 2004-ben három­szor nézték végig az udvarokat, a porták versenyében 5 család kapott elismerést: Karádi Istvánná, Bradics Józsefné, Vukovicsné Szalai Zsuzsa, Gu­lyás Zoltánná és Nemes János- né háza táját tartották a leg­szebbnek. Szépül a sírkert A temető új díszburkolatot ka­pott és a ravatalozó is megújult önkormányzati beruházással. Hátravan még az árkok kitisztí­tása. Ha ez is elkészül, a szen­tesiek elégedettek lesznek a sírkert állapotával. Bemutatkozott a Park Nyolcvan helybeli jött el arra a fórumra, amelyet a Duna- Dráva Nemzeti Park Igazga­tóság szerve­zett az új ok­tatóközpont­ban. Horváth Zoltán, a DDNP munkatársa (képünkön) elmondta: mindig szívesen látott vendégek lesznek itt a szentesiek. A fia­talokat a természetvédelem jeles napjain programokkal várják és a civil szervezeteket sem küldik el, ha egy-egy ren­dezvényüket itt tartanák meg. Asszonyok a háttérben Drávaszentes példás közösségi élete elsősorban az asszonyok­nak köszönhető. Nem kell két­szer szólni nekik, ha faluszépí­tés, virágültetés vagy éppen községi karácsonyfa-állítás a feladat. Megtalálják a munkát, de szakítanak időt a szórako­zásra is. A lányok-asszonyok klubja jó hangulatát a férjek is hamar megirigyelték, s ma már ők sem ülnek odahaza. Amikor asszonyaik a klubtalálkozókra sietnek, a férfiak is összeülnek egy kis beszélgetésre, kártyá­zásra. EZT FŐZIK DRAVASZENTESEN Szentesi nokedli Tarjahúsból és combhúsból is készülhet a szentesi nokedli, amelyet Sztranyák Jánosáé ma­ga kísérletezett ki. Mintájául egy alföldi étel szolgált. - A húst leszeleteljük és klopfoljuk, mintha rántani akarnánk, és kicsit megsütjük. Zsírban vagy olajban fokhagymát, vörös­hagymát dinsztelünk, piros- paprikával pörköltszaftot ké­szítünk. Ebbe tesszük a húst, vízzel felengedjük, hogy ellepje, majd puhára pároljuk és tejfölt keverünk bele. Nokedlit készí­tünk, tojást főzünk, majd a főtt tojást fölszeleteljük. A nokedlit a tepsi aljába tesszük, ráhelyez­zük a tojássze­leteket, majd a pörköltszafttal bőven nyakon öntjük. Ezt kö­vetően helyez­zük rá a hús­szeleteket, majd azokat is bősé­gesen meglocsoljuk a szafttal. Annyi időre tesszük be a sü­tőbe, hogy egy kissé összeme­legedjenek. A CIKKEKET ÍRTA ÉS A FOTÓKAT KÉSZÍTETTE: NAGY LÁSZLÓ AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Vigyázó szemek őrzik a falut sebesség Száguldó kamionok elől kapják el a kukákat A gyerekeknek jólesik az iskola utáni pihenő a szép településközpontban Újra rácsozzák a kocsma ablaka­it Az éjjel betörtek és a felfeszí­tett rácsok helyére most betörés- állóbb kerül. Ezúttal a tolvajok mellé szegődött a szerencse, nem voltak szolgálatban a pol­gárőrök. A szervezet Molnár Já­nos vezetésével tavaly alakult, mert megelégelték a terménylo­pásokat és pincefeltöréseket. Azt is, hogy hiába vannak közel Barcshoz, mégsem számíthat­nak a rendőrökre. A helyiek sze­rint barcsi rendőrt csak akkor látni erre, amikor a kapitány ki­jön a szőlőjébe. - Gyakori járőrö­zéssel igyekszünk elijeszteni a tilosban járókat - mondta a pol­gárőrök vezetője. - 21 tagja van a szervezetnek, valamennyien a szabadidejüket áldozzák fel, hogy javuljon a közbiztonság. Az emberek jó véleménnyel vannak róluk, kivéve a tilosban járókat A hajnal nemcsak a pol­gárőröket találja az utcán; az el­ső kavicsszállítók is ekkor szá­guldanak át a falun. Évek óta szorosan hozzátartoznak a szen­tesi hétköznapokhoz. - Hajnali ötkor elindulnak, és szinte folya­matosan dübörögnek egész nap - mondta Győrvári Imre. - Ezen a rossz úton legalább a sebesség- korlátozást betarthatnák. Éppen előttünk kapcsolnak vissza, re­meg tőlük az egész ház. Itt-ott a fal is megrepedt már. A teherautók miatt a szemét­szállítás igazi sporttá vált itt. A kiürített tárolóedényeket az út szélére állítják vissza a kuká­sok. A tulajdonos szaladhat, hogy előbb érjen oda, mint a kö­vetkező kamion. Aki üyenkor nincs odahaza, annak a többiek menekítik ki a szemétgyűjtőjét. Ez a sport is erősíti az összetar­tást. - Talán sosem volt ilyen jó a közösségi élet a faluban, mint most - állította Molnár Attila, a részönkormányzat képviselője. - Legjobban a tevékeny szentesi­ekre vagyunk büszkék. Az em­bereket könnyű rábírni arra, hogy a közösségért dolgoz­zanak. Három civil szerveze­tünk, a polgárőrség, a nyugdí­jasklub és a lányok-asszonyok klubja is eredményes. Figyel is polgáraira a részönkormányzat. Az ünne­pekre ajándékot kapott gyerek, idős. - Nemrég egy fiatal pár költözött ide. Nem győztek csodálkozni, amikor bekopog­tunk az ingyenes mikuláscso­maggal. Azt mondták: a régi falujukban ez nem volt divat MÜLT ÉS JÖV Babák röpike rékliben Kövekre fest képeket Tizenkét újszülöttel gyarapodott Halász Imréné családja, így ma már.45-en élnek egy fedél alatt a szentesi házban. Ez még akkor is sok, ha a család 44 tagja csu­pán nyolcvan centiméter magas, nem túl mozgékony és rongyból készült. Ezt a gazdasszony is ér­zi, amikor takarítani kell a rongybabák körül. Olyankor megfogadja: nem készít többet, de szerencsére ez az elhatározás nem tart sokáig. - Lakik nálam vajköpülő asszony, paraszt és sváb házaspár, teknővájó cigány, köszörűs és dáma - mondja. - A legújabb jövevények között pe­dig májusfakitáncoló legény, mángorló, lekvárfőző, babarin­gató asszonyság röpike rékliben. Ezeknek már az eszközeit is ma­gam faragom. A pici szerszámok és a viselet pontos mása az ere­detinek. Még arra is ügyeltem, hogy a cigányasszony szájába hosszabb szárú pipa kerüljön. Mindig nagy családban élt, de mára elfogytak mellőle a csa­ládtagok. A férje meghalt, a gye­rekek pedig kirepültek. A varró­gép fölött azonban gyorsabban telnek az esték. Varrt már babát mindegyik unokának. Figurái 1200 kilométerre, Németor­szágba is eljutottak, hirdetik készítőjük ügyességét Nem kell aggódni a település el­öregedése miatt; Drávaszentest szívesen választják lakhelyük­nek a fiatalok. Több pár költö­zött ki ide az utóbbi években Barcsról, köztük Darvas Iván (képünkön) és Dobor Anita. - Második éve vagyunk már szen­tesiek. Leginkább az szólt a falu mellett, hogy itt megfizethető áron tudtunk felújított házat venni, és a falu néhány kilomé­terre van csak Barcstól. Ez fon­tos, mert mindketten a városban dolgozunk - mondja a fiatalem­ber. - Az első télen nehéz volt a bejárás, de idén már van autó, így többé ez sem gond. A takaros házban mindenütt képek lógnak; mindketten ügye­sen kezeük az ecsetet. Iván kü­lönleges technikáját Budapesten tanulta; gazdagon díszített mun­kái, keleti motívumai messziről felismerhetők. Legutóbb Kapos­váron volt sikeres kiállítása. Ma már kövekre is fest: rendkívül vékony ecsettel változtatja igazi ékszerekké az apró kavicsokat. Két éve laknak itt, mégis alig ismerik őket, munkáikat. Ez hamarosan változni fog, mivel a részönkormányzat vezetője közös kiállításon szeretné bemu­tatni a falu minden tehetséges lakójának alkotásait. ii Osmagyararéten Ritka hobbija van a hatodikos Horváth Tamásnak, aki a szabadidejében íjászkodik. A mérői Kassai Lajos műhe­lyéből ke­rült ki a fia- talember visszacsapó íja, amely nem sokat pihen. Tamás legszíveseb­ben a szentesi réten pusztítja a szalmabálákat. A barátai is gyakran beszállnak a lövészver­senybe. Az életét már kevésbé harciasán képzeli el: számító­géppel foglalkozna legszíve­sebben felnőttként. Persze az íjászsportot akkor sem hanya­golná el. MAGÁNÜGYEK Szentes vasembere Molnár Attila, a település kép­viselője néhány éve teljesítette az Ironman ver- seny követeimé- nyeit: 3600 mé- aUVw tért úszott, 180 kiio-^tffr­métert ke V ^ re k p.i n> Bék'i >J} if /ott ésl *.f 42.2 kilo ■4 . ín ■PIPI ' tott egyhu­zamban. Ezt a mai napig nem ismételte meg senki a környé­ken. Nem ez az egyetlen kima­gasló eredménye: két éve két társával hazakerekezett a né­metországi Shinseimből, 1260 kilométert tettek meg. Most egészsége érdekében a futást egy ideig mellőznie kell. Nehe­zen viseli a kényszerpihenőt. Közel a százhoz 1913-ban született Sípos József, aki kilencvenkét évével jelen­leg a falu legidő­sebb lakója. Szü­letésnapján a tele­pülés vezetői is köszöntöt­ték. Dráva- szentesen született és jófor­mán egész életét itt élte le. Azt mondja: a végét is itt szeretné megérni. Raktáros Józsi bácsiként ismerik falu- szerte, mivel a téeszben ez volt a feladata. - Szegény falu volt a mienk mindig - emlékezik. - Napszámba jártunk, mert a csa­ládok mindössze néhány hold földet műveltek. Mégis szebb volt akkor az élet, mert legalább az egészségünk megvolt. Éjjel a falut járja Gulyás Zoltán barcsi határőr-pa­rancsnok egyik alapító tagja a szentesi polgárőr­ségnek. Éjsza­kánként maga is felöld a fény­visszaverő mellényt és a falut J járja. Szin-f te minden s z a k m képviselve van itt, én többnyire egy erdész­szel, gépkocsivezetővel járőrö­zőm, mondja. Kezdeményezésé­re a két szervezet együttműkö­dési megállapodást kötött. Ha­vonta 3-4 éjszaka járőröznek a határőrök és a polgárőrök. Az előbbiek főleg a határ rendjére ügyelnek, de minden jogsértés­nél intézkedniük kell. Spenót a kedvence Egészen mostanáig a falu legfi- atalabbja volt a kilenc hónapos Kosztrián Péter, az­tán a természet rendje szerint le kellett mondjon erről a címről. Szülei tavaly költöztek Drávaszen- tesre Barcsról, és állítják, hogy nem bánták meg. - Barcson kétszer ennyi­ért kaptunk volna lakást, itt vi­szont van udvarunk, ami a pici miatt is lényeges - mondta az édesapa. A konyhakert legalább ennyire fontos, hiszen a kisgye­rek nagy kanállal eszi a főzelé­keket. Kortársaival ellentétben neki a spenót a kedvence, mondta örömmel az édesanyja. Szentek után bölcső Bölcsőt készít ezekben a hetek­ben a drávaszentesi fafaragó. Ürmös István ^ akarja vele jKrggl meglepni. | ^ bát. Ezt megelőzően szenteket faragott; Szent László, Szent Margit, Assisi Ferenc került ki szép sorjában a keze alól. A nemzeti park oktatóközpontjá­nak megnyitására pedig szür­kemarhákat csalogatott elő a fá­ból. A 64 éves fafaragó azt mondja: 120 évre elegendő ter­ve van még. SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JANUÁR 15., SZOMBAT ALMANACH - 020 - DRÁVASZENTES

Next

/
Thumbnails
Contents