Somogyi Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-09 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 2. szám
4 Közélet, gazdaság, politika 2005. január 9., vasárnap Nagy Imre két élete és a mozi MÉSZÁROS MÁRTA nagy fába vágta a fejszéjét, helyesebben a kamerát, amikor Nagy Imre tragédiáját feldolgozta. Bár a film nagy siker lett, s eddig közel százezren tekintették meg A temetetlen halottat, a kritikai észrevételek is megszaporodtak. Vásárhelyi Mária odáig ment, hogy szerinte megint végiggondolt hamismítosz-teremtés zajlik a filmvásznon. V . M. nem finomkodott, s a médiakutató, aki egyáltalán nem mellékesen a Nagy Imre-per kilencedrendű vádlottjának, Vásárhelyi Miklósnak a lánya, dolgozatában arra jutott, „a film politikai és személyes érdekek áldozatává vált.” Mindennek a kulcsa a híres Snagovi Napló. Ezt az évtizedeken át titok tárgyát képező írásművet maga a kivégzett miniszterelnök jegyzi; a beszédes sorokat 1956 mártírja romániai száműzetésekor vetette papírra. A film rendezője, Mészáros Márta többször is az ebben foglaltakra hivatkozott, részben ez volt az alkotás alapja. Vásárhelyi azonban állítja: A temetetlen halott esetében a politikai koncepció oltárán feláldozták Nagy Imre szavait, gondolatait. A rendezőnő cáfol. A jelenleg Lengyelországban tartózkodó Mészáros kikéri a gyanúsítga- tást. - Ezt a filmet semmilyen párt nem finanszírozta! - rögzíti. - 270 millió forintba került, A Patyomkin páncélos is mese BÁRON GYÖRGY filmkritikus figyelmeztet: egy történetből a rendező óhatatlanul azt emel ki, ami neki tetszik. A Nagy Imre- mozi esetében is elsősorban dramaturgiai kérdés, kik milyen szerepet kaptak, s hogy a vádlottársak kulcsszereplők lettek-e avagy csak “epizodisták”. - Ehhez joga van a film készítőjének - erősíti meg Báron. Majd egy legendás példával áll elő: a Patyomkin páncélosból egyetlen szó sem igaz, mégis tananyag a filmesztétikaszakon. Eizenstein ugyanis remekművet alkotott. - Nem gondolom azonban, hogy a Temetetlen halott is jelentős film lenne, bár Mészáros mozijának kétségkívül vannak erényei. Már önmagában az is nagy dolog, hogy ez az első Nagy Imréről mesélő alkotás. ami egy átlagos magyar film költségvetése. M. M. még megjegyzi: Vásárhelyi nem először támadja őt, aminek nyilván megvan a maga oka, de őt ez nem érdekli. Mégis a film védelmében és az igazság kedvéért alkotótársaival (Pataki Évával, Rainer M. János történésszel és Csáki Attila producerrel) megszövegeztek egy nyilatkozatot, melyet hamarosan közöl az Élet és Irodalom. Elöljáróban Mészáros kitért rá, ő és stábja „csak” egy történet elmesélésére vállalkozott, a film szerinte nem is szól másról, minthogy miként jutott el Nagy Imre odáig, hogy felmérje, nincs más esélye és (fel)vállalja a halált. Vásárhelyi Mária viszont állítja: nem létezik olyan művészi szabadság, amely elfogadhatóvá teszi, hogy a rendező „úgy akarja saját hősének egyébként sem vitatható emberi nagyságát a realitásokon túl emelni, hogy mindenki mást a sárba tapos”. V. M. úgy tudja, a többi meghurcolt sem csak a maga irháját mentette, ilyetén módon hagyva magára Nagy Imrét. Érvként hozza még fel, hogy Losonczy Gézát és Szilágyi Józsefet már korábban megölte Kádár János „mészárszéke”. Utóbbit pont azért, mert nem volt hajlandó együttműködni a bírósággal. A történész Hajdú Tibor szerint „tény, hogy Szilágyi üvöltözött a vallatókkal, de ez nem jelenti azt, hogy ő járt volna el helyesen”. Figyelmeztet: nem szabad elfeledkezni olyan fontos részletekről, hogy Nagy és egyik társa, Maiéter Pál politikailag képzettek voltak, következésképpen már a forradalom alatt, a jugoszláv követségre való menekülésükkor tudhatták, végük! - Társaiknak velük szemben volt sanszuk, A kritikusoknak nem tetszik, hogy Nagy Imre közvetlen környezetét alkotó politikusok és családtagok epizódszerepekben tűnnek fel. A történész szerint Mészáros abban hibázott, hogy nem mérte fel, nem lehet egyszerre két lovat - ez esetben a történelmi igazságot és a fantáziát - meglovagolni Vásárhelyinek és Dönáthnak viszont volt mit mérlegelnie - állítja. A történész egyébként nem irigyli azokat a filmeseket, akik ilyen éles helyzeteket vállalnak fel, s akik megpróbálnak a közelmúlt ellentmondásos egyéniségeiről igaz mozit készíteni. - Mészáros Márta talán abban hibázott, hogy nem mérte fel, nem lehet egyszerre két lovat - ez esetben a történelmi igazságot és a fantáziát - meglovagolni. Nagy Imréből egyébként is kettő „van”; az egyik, aki élt, és hús-vér emberként hozta meg nemritkán hibás döntéseit, a másik meg az a történelmi hős, amit mi csináltunk, kreálunk. A fentiek tükrében felvetődik: lehetséges-e egyáltalán olyan történelmi filmet készíteni, ami többé-kevésbé bírja a történészek rokonszenvét is? Pók Attila sorolja a kedvenceket. - Szabó István Mephistója hiteles abban az értelemben, ahogy a fasizálódó Németországot elénk tárja. De Andrzej Wajda historikus filmjei szintén etalonok. Hajdú Tibor is méltatja a lengyel képírót, bár Makk Károly Szerelem című alkotását is remekműnek tartja. A kollégája által emlegetett Os- car-díjas Szabó-mozit ő is a jobbak közé sorolja, ugyanakkor a folytatást elmarasztalja. - A Redl ezredes például óriásit tévedett. Az igencsak áthallásos film úgy állította be Ferenc Ferdinándot, mint aki állandóan koncepciós pereken törte a fejét. Holott sose tett volna ilyet, magától a korszaktól is távol állt az efféle igazságtalanság - summázza. A történelmi tablókészítés tehát vékony jég. Főleg, ha valaki a közelmúltat filmesíti meg. Mészáros Márta ettől függetlenül folytatná a múltidézést. A Vasárnap Reggelnek elárulta: ha kap rá támogatást, legközelebb egy olyan mozit készít, ahol Erzsébet királynőnek, Deák Ferencnek és Andrássy grófnak jutna kulcsszerep. Szabó Zoltán Attila Mészáros Márta állítja: csak egy történet elmesélésére vállalkozott Miért lőtték le a bankrablót? A gazdagréti OTP-fiókban lelőtt bankrabló családja holnap megnézheti az eseményeket rögzítő videofelvételeket. Nem értik, miért eresztettek hat golyót a fiukba, aki gázpisztolyával a plafonba lőtt. • ® Ü gyvédhez fordult a gazdagréti OTP-fiókban lelőtt bankrabló családja, miután a rendőrség megszüntette az eljárást a bank halálos lövéseket leadó biztonsági őre ellen. A huszonkilenc éves ózdi B. Péter tavaly szeptemberben fegyverrel próbálta kirabolni a pénzintézetet. Fején fekete csuklyával berontott a bankfiókba, ahol három alkalmazott, egy ügyfél és a biztonsági őr tartózkodott. Elkiáltotta magát: Ez egy bankrablás! Kezeket fel! - és gázpisztolyával a levegőbe lőtt. Az ügyfél rávetette magát, dulakodás közben a fegyver kiesett a támadó kezéből, de visszaszerezte. A biztonsági őr eközben felszólította, dobja el a fegyvert, de miután nem tette, többször rálőtt a bankrablóra, aki összeesett. Az őr odament a vérző fiatalemberhez, kérte, tartson ki, jön a mentő. B. Péter szívlövése azonban végzetes volt. A történtek után elterjedt hírek szerint a rendőrség emberölés alapos gyanúja miatt indított eljárást a biztonsági őr ellen, de végül is tanúként hallgatták ki. Az eset - különös tekintettel a még közelinek tűnő móri banki mészárlásra - óriási visszhangot váltott ki, hiszen Magyarországon először fordult elő, hogy egy bank biztonsági őre lelőtte a támadót. Jogi szakértők túlzásnak minősítették a biztonsági őr merész akcióját, biztonsági szakemberek szerint szakszerűen, emberéletet védve járt el. A rendőrségi vizsgálat is arra utalt, hogy az őr szabályosan A gazdagréti tragédia és a móri vérengzés is a bankbiztonság elégtelenségére vezethető visz- sza - magyarázza DR. MAGYAR GYÖRGY. - Egy pénzintézetben könnyen megtörténhet, hogy „céllövőverseny” zajlik a fejünk felett. A bankok ma még nem akadályozzák meg fegyveres rabló bejutását. Komplex védelmi rendszer kellene, fémdetektoros bejárattal. Az USA- ban az ügyfelek elkerülik a biztonságosnak nem mondható bankokat. Ha a biztonság megfelelő, a rabló nem választja célpontjául. De hát a móri ügy vádlottjai is elismerték, többször tervezték a bankfiók kirablását, gyenge láncszemnek tekintették: ott egy Pajtás fényképezőgépet szereltek fel kameraként, akkor készített felvételt, ha megnyomták a pánikgombot. használta fegyverét, ezért megszüntették ellene az eljárást.- Sok eljárási hibát találtunk az ügyben - mondja dr. Magyar György ügyvéd. - A biztonsági őr lőtt, a vége emberhalál lett, más kérdés, hogy mindez miért következett be, és anélkül, hogy bírósági szakaszba jutott volna az ügy, már vizsgálati körben mellőzték az eljárást. Ezt nem tudja lenyelni a család, tagjai megkerestek, törvényes-e mindez. Kérésükre végeztünk el egy szakvizsgálatot. Eszerint az eljárás törvénysértő volt, nem határozati formában szüntették meg, ezáltal kizárták a jogorvoslatot. Igaz, ha mindezt be is pótolnák, nem változtatna azon, hogy a biztonsági őr jogos védelmi helyzetben cselekedett, ez pedig kizárja a büntethetőségét. Hozzáteszi, szó sincs róla, hogy a bankrabló mellé állt az ügy elvállalásával, ezt az áldozat családja sem várja tőle. A család az igazságát keresi, nem érti, miért terítettek le egy embert, aki egyszer a levegőbe lőtt? Egykori védence, Ambrus Attila bankrablásai előtt mindig földre parancsolta a biztonsági őrt és elvette fegyverét, hogy senki ne lőjön senkire.- A családtagok megnéznék a bank kamerájának felvételeit, valójában mit is tett a hozzátartozójuk, hogy megbizonyosodjanak a biztonsági őr szakszerűségéről, és megnyugtassák a lelkűket - jegyzi meg dr. Magyar György.- Szeretném, hogy ha a biztonsági őr, aki máig dolgozik, magától nem tette le a fegyvert, ezután letegye és ne legyen büszke a tettére - mondja B. Péter édesanyja. - Megölt egy hasonló korú fiatalembert, esélyt sem adott a fiúnknak, nem kellett volna hat golyót beleengednie, büntette volna meg a törvény. A fiunk összeroppanhatott, nem kapott munkát, pedig dolgozni akart, neki nem kellett a segély. Mindenütt csak feketén alkalmazták, megtörtént, hogy havi hétezret kapott. Megtévedt, de nem akart meghalni. Szerelmes volt, családra vágyott, és értem is mindent megtett. Senkit nem akart megölni, igazi természetvédőként még egy csigát is képtelen volt eltaposni. Családunk mély fájdalommal gyászolja, és tartozunk az emlékének azzal, hogy megtudjuk a teljes igazságot és azzal is, hogy többé ne forduljon elő ilyesmi. Dr. Fülöp Valter őrnagy, a BRFK életvédelmi osztály- vezetője szerint a családtagok megtekinthették volna az ügyiratokat.- Egyértelműen kiderült volna számukra, hogy az őrnek nem volt más lehetősége - mondja. - Felszólította a rablót, dobja el a fegyverét, de ő az őr felé fordította pisztolyát. Az ügyészségnek az első napon nyilvánvaló volt a jogos önvédelem, ami kizárta a büntethetőséget, ezért mellőzte a nyomozást. Csontos Tibor
