Somogyi Hírlap, 2004. december (15. évfolyam,280-305. szám)

2004-12-31 / 305. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2004. DECEMBER 31., PÉNTEK Az elmúlt esztendőben körülbelül kilencvenezer kilométert autózott, azaz többet, mintha az Egyen­lítő mentén kétszer meg­kerülte volna a Földet. A táv felét saját maga vezet­te le, s a megannyi fővá­rosi út mellett szinte min­denhová eljutott a megyé­ben: talán nincs is olyan település, ahol tavaly ne fordult volna meg Gyene- sei István, a megyei köz­gyűlés elnöke. Vas András- Én lennék a legboldogabb, ha így lenne, de sajnos a megye 245 települése közül csak kevéssel több, mint 160-ba jutottam el - kezdte Gyenesei István. - Min­dennél fontosabbnak tartom ugyanis a személyes kapcsolato­kat, jó tudni, hogy ki van a tele­fon másik végén. A döntések meghozatalának elengedhetet­len feltétele, hogy tudja az em­ber, kikről van szó, s milyenek az ottani körülmények.- Sokakkal viszont itt, a Megyeházán találkozott.- A szokásos fogadóreggelek­re több mint ötszázan jöttek el.- Méghozzá a hétköznapi ember szá­mára riasztó időpontban, hajnalok hajna­lán. Reggel ötkor, jobb esetben hatkor. Képzelem, ehhez mikor kellett felkelnie.- Ez az életformám, Uyen a ki­alakult munkamódszerem, s aki akar, így el tud érni. Ahhoz, hogy az ember jól be tudja osztani az idejét, jusson ideje a munkája mellett a családjára is, kompro­misszumokat kell tudni kötni.- És mi a beosztottak véleménye Gyenesei Istvánról, a főnökről?- Ezt talán tőlük kellene in­kább megkérdezni.- Azért biztosan érzi, hogy tisztelik, szeretik, vagy csak félnek öntől?- Sohasem tudtam elfogadni, hogy kényszerből szeressenek. Ráadásul ezt meg is érzi az em­ber. Máshogy nem is tudnánk megfelelni az elvárásoknak, csak ha olyanok vagyunk egy ki­csit, mint egy család.- Talán állandó „családi” programok is adódnak?- A fontosabb eseményeken köszöntjük egymást, s ha nem is gyakran, de a szabadidőnket is együtt töltjük. Karácsony előtt például a szűkebb kabinet eljött hozzánk reggelire, ebédre, be­szélgettünk egy jót, s nemcsak a szakmáról.- Ilyenkor megragadja a fakanalat?- A feleségem remekül főz. Az évek során ő is részese lett a munkámnak, sőt, tiszteletbeli kabinettaggá is választották. Én ilyenkor inkább megajándéko­zom a közvetlen munkatársai­mat. Az idén egy-egy névre szóló aranymedált kaptak.-És ön?- Akármerre járok a megyé­ben, szinte mindenütt kapok va­lami kis kedvességet- De ez inkább a protokoll része.- Szerencsére nem. Érzem, hogy szívesen adják. És ez a leg­fontosabb. Sokszor érzem, hogy nagyon megsérteném az illetőt, ha nem fogadnám el az ajándé­kát. Ezek általában kis dolgok: egy saját hímzés, egy faragott fu­rulya, vagy egy tálca friss rétes, esetleg egy vers. A legmeglepőbb ajándék ismeretlenektől jön, ahonnét nem várja az ember. Ka­rácsony előtt sokan telefonáltak, egy néni például csak annyit mondott: „A lóisten sokáig éltes­se, tessék mellettünk állni to­vábbra is. Hogy önben belül mi van, nem tudom, de önből sugár­zik a vidámság és az öröm...”- Mint mondta, útjaira általában elkí­séri a felesége is, aki a kaposvári közgyű­lésben képviselő. Az ön hatására lépett politikai pályára?- Fokozatosan fordult a közélet felé. Eleinte csak elkísért, később tanácsot adott, aztán amikor fel­nőttek a gyerekek, a családanyai energiái felszabadultak, új kihí­vások után nézett Régóta ismer­jük egymást, annak idején én voltam az őrsvezetője. Sokáig a családban valósította meg mind­azt, amit én a közéletben, aztán adódott a lehetőség, hogy a ka­posvári Somogyért színeiben vá­rosi képviselő legyen.- A rosszmájúak szerint a kaposvári közgyűlésben ő az ön előretolt bástyája- Igen, a rosszmájúak szerint Vannak mások is, akiknek az ott­léte kicsit az én jelenlétemet je­lenti azoknak, akik ennek nem örülnek. Csak mosolygok rajta, amikor azt hiszik, amit ő mond, azt én üzenem.- Talán azért, mert néhányan tarta­nak öntől? Hiszen tagadhatatlan: nagy a befolyása, s emellett lapunk olvasóinak szavazatai alapján nincs népszerűbb po­litikus a megyében Gyenesei Istvánnál- Nem mond igazat az a politi­kus, aki azt állítja, hidegen hagy­ta a voksolás. Számomra az volt a meglepő, hogy ilyen fölénnyel vezetem a listát. Mivel ez több volt egy egyszerű játéknál, nem tudom eléggé megköszönni azoknak, akik rám szavaztak. Főként azért, mert nem lehet tudni, kik voksoltak, hiszen ano­nim volt a játék.- Biztos benne?- Tudom, én is szavaztam.- Szabad megtudnom, kire?- Spiegl Józsefre, a megyei közgyűlés somogyértes frakció­jának vezetőjére. Visszatérve az eredményre, olyan volt, mint egy boldogságbonbon, amelyet eltet­tem az elkövetkező időszak ne­hezebb napjaira.- Melyekből vélhetően lesz néhány, hiszen a gazdasági mutatók alapján So­mogy az országban az utolsó előtti, jobb esetben hátulról a harmadik.- Sohasem próbáltam magam kivonni a felelősség alól, de a me­gyei közgyűlésnek van a legki­sebb közvetlen hatása a gazda­ságra. Az emberek jövedelmi helyzete, a munkaerőpiac nem tőlünk függ: kiélezetté vált a megélhetésért vívott harc. Emel­lett meg kell küzdeni az évtize­des gyökerekkel, Somogy agrár­voltával, a megye lakosságának elöregedésével. Ennek ellenére úgy gondolom, kicsit egyoldalú közelítés, hogy romlanak a sta­tisztikai mutatók. Korábban ugyanis még sohasem volt egy évben ennyi, és ekkora értékű beruházás, mint az elmúlt esz­tendőben. Épül a sztráda, folyta­tódott a szennyvízprogram, nagy volumenű intézményfejlesztések zajlanak, s a legkisebb települé­sen is történik valami örömteli előrelépés.- Mindezeket számba véve még elszo­morítóbb, hogy romlanak a mutatók.- Igaza van! Őszintén elemez­ni kell a statisztikákat Október­ben Salgótarján és Nógrád me­gye mellett Kaposvár és Somogy volt egyedül az országban, ahol a megyeszékhelyen és környékén nagyobb volt a munkanélküli­ség, mint a megyei átlag.- De hát Kaposváron messze az átlag- nál alacsonyabb a munkanélküliség!- Egy megyeszékhely nem zárhatja le a határait a várostáb­láknál, felel a környezetéért is, mint ahogyan mi is felelünk az intézményi hálózatunkért, a for­rások felkutatásáért, valamint közösségteremtő szerepünk van.- Ezek figyelembevételével milyen esztendőt jósol Somogynak?- Az embereket nem érdekli, mekkora ellenállást kell leküz­deniük az általuk választott po­litikusoknak. De nincs is szá­nalmasabb a siránkozó, mások­ra mutogató vezetőnél. Az előt­tünk álló év sem lesz nehezeb­ben megoldható lecke, mint a tavalyi volt. S az ilyen kihívások teremtik meg a lehetőségét, hogy hamarosan egy könnyebb időszak következzen... Kondibérlet, uszodajegy csak álomálláshoz jár (Folytatás az 1. oldalról) Néhány éve másfél méter magas­ról esett le védősisak nélkül egy munkás és meghalt Mostanában nem történt hasonló tragédia, pe­dig sokszor nem megfelelően végzik az állványozást és a mun­kaárkokat sem dúcolják.- Sajnos a többszöri büntetés sem visszatartó erő. Viszont akad jó példa, van, ahol munkabizton­sági szakembert is foglalkoztat­nak - mondta Haszák Iván. Koncz Gábor megyei tiszti főor­vos szerint a városi létesítmé­nyek szem előtt vannak, de a me­zőgazdasági üzemekre kevésbé látnak rá. Előfordul, hogy a tehe­nészetben nincs fürdő, s ha van is, elválasztó falak nélkül. Nincs öltöző, se meleg víz és az otthoni ruhájukban dolgoznak az embe­rek. Másutt is gond, hogy nincs képzett elsősegélynyújtó, a pihe­nőhely meg ritka, mint a fehér holló. Kevés cégnél biztosítanak számítógéphez szemüveget, leg­feljebb pénzt adnak rá.- A nagyobb munkáltatók job­ban odafigyelnek dolgozóik egészségére, inkább a kisvállal­kozókkal van gond - mondta Fárdás Judit megyei foglalkozta­tás-egészségügyi szakfőorvos. Úgy véli: mégis javul a helyzet, hiszen ha sok pénzért betanította alkalmazottját a munkáltató, oda­figyel rá, hogy megfelelő munka- feltételeket biztosítson számára. Viszont egyelőre illúzió, hogy a munkahelyeken tornaterem vagy ásványvíz-automata legyen, esetleg szigorúan tiltsák a do­hányzást- Az ember érték. A munka­adók idővel rájönnek, hogy nem éri meg cserélgetni a munkavál­lalókat A nyugat-európai példa nyomán egyre többen áldoznak dolgozóik egészségére. A befekte­tés megtérül - adott hangot derű­látóvéleményének Kerek Judit, az Egészségesebb Munkahelyekért Egyesület titkára. Ez itt nem Amerika- Örülök, hogy van munkám. Ruhapénzről csak álmodha­tok. Néha zsebbe egy kis csú­szó... Konditerem, meg ás­ványvíz?! Mozgok eleget, a csapból meg folyik víz. Ez itt nem Amerika. (Egy középvál­lalkozásnál dolgozó betaní­tott munkás véleménye. Név és cím a szerkesztőségben.) HHuIummEBKÍ Ajtót tört a polgármester Holttestet talált Vörös Gyula szóládi polgármester. Ez volt az ötödik eset. Elárulta: vala­mennyi nagyon megviselte. Égett a villany, és be volt zár­va az ajtó, idézte föl. Nem volt más választása, be kel­lett törnie. A szomszédok ugyanis azt jelezték, hogy az idős nénit már napok óta nem látták. Vörös Gyula elis­meri: az ilyen, szomorú ese­tek a polgármesterség árny­oldalához tartoznak. Sorverseny növelte az iskolai kasszát Zsúfolásig megtelt lelátók előtt tartották tegnap a siófo­ki szülők és gyermekeik csa­ládi napját a Beszédes iskola tornatermében. Elsőként a 4 általános iskola sorversenyét rendezték, mellyel a diákok pénzt nyerhettek intézmé­nyeiknek. Majd tucatnyi hu­moros feladatból álló vetélke­dőt rendeztek, melybe a né­zők is bekapcsolódhattak. Pezsgőbontással zárták a hangulatos programot. Csillagszemű Hétpettyes óvodások Lapunk tegnapi számában a Dalos kedvű obsitosok című írásban a nyilatkozó téves tá­jékoztatása miatt hibásan ír­tuk a bálon szereplő óvoda nevét. Nem a Csillagszem, hanem a Henézi Hétpettyes Óvoda gyerekei adtak mű­sort a rendezvényeken. 2004 SOMOGYI GÖRBE TÜKRE Államtitkár lettem, de nem én vagyok a Szabadi. Képünkön Pásztohy András (a rács mögött) és Kolber István Gyenesei István: Hűha! nem is látom a népszerűségi indexemet!

Next

/
Thumbnails
Contents