Somogyi Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-28 / Vasárnap Reggel, 48. szám

2004. november 28., vasárnap N . ■■■■.'wv*".■ ■ _________________________Riport, interjú ? Sz abó: a pályaudvar mellett lakom A Csodálatos Júlia sok tekintetben a szerep- játszásról szól. Amikor délelőtt telefonon be­széltünk, nem túl lelkesen mondta, hogy egy közönségta­lálkozóra kell mennie. Amikor be kell vezetni a filmjét, nyilván sok olyan tevékenység adódik, amit nem biztos, hogy szeret. Ilyenkor nem kényszerül-e ön is szerepjátszásra? Nem kell alakí­tania a filmrendezőt?- Magát a filmrendezőt nem kell alakítanom, de rengeteg szerep van, amit az ember attól a vágytól, hogy megfeleljen a környezete kihívásainak, el­játszik. Az óvodától kezdve ilyen szerepekbe kényszerü­lünk és sokszor a szerep, a maszk elveszi előlünk a leve­gőt, és bár az elvárásoknak megfelelünk, saját magunknak már nem. Vannak emberek, akik fellázadnak és velük álta­Már látható a mozikban a Csodálatos Júlia című új Sza­bó István-film, ami egy olyan színésznőről szól, aki az életben is szerepet játszik. Az Oscar-díjas rendező re­méli, hogy annyi év után újra forgathat magyar filmet is. Ötször-hatszor bele is tapsol­nak a filmbe, amikor akár gesz­tusok, akár szófordulatok jelzik azt a hierarchiát, ami az angol társadalom sajátja volt. Európá­ban ez megszokottabb, és ezért kevésbé mulatságos.- Mindig kelet-közép-európa- iak a filmjei.- Ez a film kicsit más. Ugyanakkor játszódik, mint a Mephisto, ugyanazok a főhős tulajdonságai, speciális tehetsé­ge és belső indíttatása, még a történet háttere is ugyanaz, csak ott körül van véve a hitleri Németországgal, ha Moszkvá­ba született volna, Sztálinnal lett volna körülvéve, ha Rómá­ba, akkor Mussolinivel. Lon­donban csak hallott róla, hogy Hitler örök békét ígért Angliá­nak. De ez a film megpróbál er­ről tejszínhabbal leöntve, köny- nyedebben beszélni. Ha azon­ban utánagondolunk, hogy mennyire sok mindenről szól, például az öregedésről, ami előbb-utóbb mindenkinek problémát jelent, akkor érde­mes rajta eltöprengeni.- Arról is szól, hogy törvény­szemen jönnek a fiatalok. Egy interjúban úgy fogalmazott, hogy természetesen jöjjenek, kapjanak is pénzt a munkájuk­hoz, de úgy, hogy azért ön is kapjon.- Nem csak így fogalmaz­tam, így is gondolom.- Ugyanakkor hosszú ideje nem kapott pénzt Magyarorszá­gon. Szintén egy interjúban mondta, ha harcol, ha másokat félreállít, akkor mégiscsak ka­pott volna.- Az előző filmjeim alapján talán el tudtam volna érni, hogy megkapjam a pénzt. De ezt a tülekedést én nehezen vi­selem, mindig arra törekedtem, hogy ezen valahogy változtatni lehessen. Ez nem sikerült. És miután hál’ istennek hívtak máshová, elfogadtam ezeket az ajánlatokat. Mindig arra ügyel­tem, hogy olyan filmet csinál­jak, ami Magyarországon is je­lent valamit a nézőknek.- A napfény ízében sok min­dent el kell magyarázni az ame­rikai nézőnek, amit az itthoni­nak nem kellene.- ficz amerikai néző nem tud­ja, hogy például ki volt Rákosi Mátyás, ezt el kell neki magya­rázni. Az amerikai néző nem érti, hogy két ugyanabba a párt­ba, szervezetbe tartozó ember miért öli egymást hivatalosan és nyilvánosan. Az amerikai néző azt hiszi, hogy aki egy klubba tartozik, egy cél érdeké­ben működik. Meg kell próbál­nunk azok nyelvén megszólal­ni, akiknek a filmet szánjuk. Ha senki nem érti, amit mondunk, nem a nézők a hibásak. Hátha mi mesélünk rosszul. Vannak olyan filmrendezők, akik csak azért akarnak filmet csinálni, hogy felhívják magukra a fi­gyelmet. Én azok közé tarto­zom, akiket annyira izgat vala­mi, hogy azt mindenképpen el akarják mondani.- Mi izgatja?- Leginkább az a harc érde­kel, amit minden ember folytat a biztonságérzete megteremté­séért. Mindenki másban találja meg a biztonságérzetét, van, aki a szerelemben, a barátság­ban, van, aki a családi háttér­ben, míg más a munkájában. A biztonságérzet elengedhetet­len. Hogy egy tenyérnyi rizst és egy pohárnyi italt tudjunk adni naponta a családtagjainknak. SZABÓ ISTVÁN FILMRENDEZŐ Született: 1938. február 18. Fontosabb filmjei: Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm, Buda­pesti mesék, Bizalom, Mephisto, Redl ezredes Hl., Édes Emma, drága Böbe, A napfény ize, Szembesítés. Díjak: Oscar-, Kossuth- és szá­mos nemzetközi díj birtokosa. Iában baja van a társadalom­nak. Júlia is szerepeket játszik, nem csak azért, mert színész­nő, hanem a magánéletben is meg akar felelni a jó feleség, a jó anya, a középosztálybeli társadalmi lény szerepének. Egyszer aztán elege lesz ebből, rájön, hogy ez őt megvonja sa­ját magától.- Nemzetközi sikere van már a filmnek. Észak-Amerikában több helyen is látta. Máshogy reagálnak ott az emberek?- Az Egyesült Államokban és Kanadában mernek nevetni. Valószínűleg az angol társada­lom osztályjellege és a viselke­dési formái önmagukban, min­den különösebb vígjátéki hely­zet nélkül is szórakoztatóak. Hogy levegőt tudjunk venni annyit, amennyire a tüdőnknek szüksége van. Én szűkítem ezt a kört, és azok érdekelnek eb­ből a harcból, akik valami olyat tudnak, amivel kicsit kiemel­kednek a társadalomból és ezért az emberek rájuk figyel­nek. Ők vannak mindig igazi veszélyben, őket akarja meg­szerezni a politika, őket akarja megvenni a gazdaság, akiket valamilyen módon követ a tár­sadalom. Ha én rendszeresen járok egy jó pékségbe, akkor már előre tudják, hogy mindig három zsemlét és fél kiló ke­nyeret kérek, hiszen már is­mernek. Ha pedig ismernek, akkor előbb-utóbb beszélgetni kezdünk, választásokról, politi­káról. Az ilyen pék tehetséges, oda kell rá figyelni. Aki mindig jó zsemlét csinál nekem, egy­szer csak befolyásolni kezdi a véleményemet a világról.- Ezekért a beszélgetésekért lakik a Nyugati pályaudvar kö­zelében?- Nem, mert jól érzem ma­gam ott, ahol felnőtté váltam, és jól érzem magam azok kö­zött az emberek között, akik a környéken élnek.- Nyilván megtehetné, hogy a Rózsadombra költözik.- Nem jutott eszembe, hogy elköltözzem, mert én itt élek gyerekkorom óta, a szüleim la­kásában.- Amikor egy sztárt fölvisz lifttel a lakására, akkor nem furcsállja, hogy az Oscar-díjas rendező hol lakik?- Nem, miért furcsállná? Ez egy szép környék.- Koszosak a házak...- Nálunk nincs kosz, és ha bejönnek, jól érzik magukat.- Ön is otthonosan érzi ma­gát a sztárvilágban?- Nem nagyon veszek benne részt. Az a különös szeren­csém, hogy azok a barátaim, akik kívülről sztárnak látsza­nak, egyáltalán nem tartják ma­gukat annak és nem is úgy vi­selkednek. Természetesen megvan a maguk belső tartása és emberi büszkesége, de az minden jó tanárnak, orvosnak, péknek megvan, tehát nincs semmi különös bennük, na­gyon szerény emberek. Való­színűleg azok barátkoznak ve­lem, akik természetesnek gon­dolják, hogy olyan vagyok, amilyen, ők is olyanok, amilye­nek, a forgatás után nem ját­szunk szerepeket egymásnak.- De azért van, amikor nyil­ván szerepet kell játszani. A díszbemutatón például volt limuzin, vörös szőnyeg...- Ez nem nekünk kell.- A közönségnek kell?- Nem tudom, kinek kell. Ez így érdekes, de én ezzel nem foglalkozom. Mosolygok is raj­ta. De ha erre szükség van egy bemutatóhoz, legyen. Az olyan, minthogy vannak ünne­pi alkalmak, amikor fehér inget veszek és nyakkendőt. Nem megyek oda pólóban. Ez a ma­gam és a közönség megbecsü­lése is. így neveltek, és én jól érzem magam abban a maga­tartásban, amire neveltek.- Attól, hogy neves filmrende­ző, ugyanúgy képviselhet vala­mit az emberek számára, mint egy színész. Ha például kiáll va­lamiért, annak súlya lehet.- Megtanultam, hogy senki sem fontos, senki sem pótolha­tatlan. Nagyon sok ember hiszi magáról, hogy azért, mert bizo­nyos eredményeket elért régeb­ben, neki több jár, mert ő vala­milyen szempontból a társada­lom számára fontos. Hány hét a világ? Különösen az elmúlt ti­zenöt évben láttunk embereket fölemelkedni az égre, és csillag­fényben szikrázni, aztán pilla­natok alatt eltűnni. Én nem sze­retek így gondolkodni. Nagyon örülök, hogy filmeket csinálha­tok, boldog vagyok, ha valaki megbíz egy munkával. Nem szeretek sem megnyilatkozni, sem részt venni olyasmikben, amelyeket nem látok át. Ez nem azt jelenti, hogy nem állok ki bizonyos dolgokért.- Azí mondta, hogy több ma­gyar színésznek tartozik egy fő­szereppel. De azt is mondta, hogy ahová nem hívják, oda nem megy, bár úgy tudom, most éppen van három produ­cer, akik esetleg munkát ajánla­nak. De eddig vagy húsz éve Magyarországra miért nem hív­ták filmet készíteni?- Nem tudom.- Egyszer nekem azt mond­ta, hogy amikor megkapta az Oscar-díjat, akkor szúrós tekin­teteket érzett a hátán.- Ez talán túlzás, de nagyon sokáig gúnyolódtak ezen az Os- car-díjon Magyarországon. Né­ha még ma is gúnyolódnak raj­ta, de hát most mit csináljak? Nem ezzel foglalkozom, ha­nem azzal, hogy a filmem, amin éppen dolgozom, jó le­gyen, mert az Oscar-díj nem csinálja meg helyettem. Vannak olyan közösségek, amelyekből ha valaki valami eredményt ér el, akkor annak nagyon örül­nek. És vannak olyan közössé­gek, amelyekből ha valaki ered­ményt ér el, megpróbálják lehe­tetlenné tenni. Ennek nálunk biztosan gyökerei vannak.- Megadja a főszereptartozá­sait a magyar színészeknek? Bánsági Ildikó például Júlia hangja, ő is játszhatta volna ezt a szerepet.- Igen, de ez kanadai, angol pénzen készült, angol nyelvű film volt, ezt nem játszhatta Il­dikó. Játszott már nálam sok főszerepet, annyira nagy szí­nésznőnek tartom, hogy szeret­nék még olyan filmet csinálni, amiben ő a főszereplő. De nem ő az egyetlen. Szeretnék Ando- rai Péterrel is, Bálint Andrással is, Halász Judittal, Udvaros Do­rottyával, borzasztóan szeret­nék Törőcsikkel, Cserhalmival, Eperjessel. Minden jó magyar színésznek adnék egy jó sze­repet.- Most akkor hívják Magyar- országra filmet készíteni és en­ged is a hívásnak?- Éppen most mondta egy kolléganőm, hogy „hidd el, nem kell odaállnod harcolni a pénzért, és gazsulálnod, „megtesszük helyetted”. Ez na­gyon jól hangzott.- Tehát akkor most van esély?- Remélem. Bóta GAbor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents