Somogyi Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-13 / 265. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2004. NOVEMBER 13., SZOMBAT 11 HÉTVÉGÉ Érzelmek a politika színpadán népszavazás „Csak annak nincs értelme, ha még mindig ott tartunk, hogy ki a jó magyar és ki nem az” Kéri László politológus tartott nemrég előadást feleségével, Petchnig Má­ria Zita gazdaságkutató­val Kaposváron, ahová a szocdem klub hívta meg. A politológus szerint a fő­városi tévéstúdiókból éppúgy nem látni a vidék gondját, mint a Parla­ment ülésterméből. Ezért szereti, ha vidéki beszél­getésekre hívják. Takács Zoltán- Amióta a pártok megosztották a sza­vazókat, a politológusokat is a balol­dalra és a jobboldalra sorolják. A szak­értőnek nem középen lenne a helye?- A Fidesz-korszak öröksége, hogy a politológusokat párban kérik föl a médiaszereplésekre. Nekem is megmondták, hogy csak Fritz Tamással együtt hív­nak. Évekig mindenhova együtt mentünk. Velünk is po­litikusokat játszatnak, ami nem normális dolog. Egyéb­ként pedig ez a besorolás nem az én gondom, hiszen a balol­dali vezetők jó részének sem esik jól az, amit én mondok. Csak ezt a jobboldal nem veszi figyelembe. Rám Kovács László legalább úgy meg tud haragud­ni, mint Kövér László. De mind­ez hidegen hagy.- A kétpólusú berendezkedés miatti megosztottság most már mindig így marad a társadalomban?- 2006-ig biztosan nem vál­tozik. Ha akkor újra tudna győzni a baloldal, akkor szerin­tem ez megszűnne. Nem hi­szem, hogy nyolc évig kitarta­na ez a fajta harckészültség a jobboldalon. Már az utóbbi idő­szakban látható jelei vannak annak, hogy nem működik ez a reflexes ellenállás a szimboli­kus kérdésekben. Itt volt a sor- katonaság megszüntetése, ahol az utolsó pillanatig hibás stra­tégia mellett tartottak ki, hogy aztán mégis megszavazzák.- A kettős állampolgárságról és a privatizációról való népszavazást Is a szimbolikus kérdések közé sorolja?- Igen, hiszen ezzel az el­múlt tizenöt évben bármikor elő lehetett volna jönni, többek között a Fidesz-kormány ideje alatt is. Annyival azonban több ez holmi erőfelmérésnél, hogy gazdasági és politikai következ­ményei is lehetnek. Előbbiről sok szó esett, utóbbiról keve­sebb. Pedig nem elhanyagolható szempont, hogy az állampolgár­sággal szavazati jog is jár. Már­pedig a határon túli magyarok között történelmi okok miatt több a jobboldali szimpatizáns. A kettős állampolgárságról való szavazást persze az érintett kör­nyező országok kormányai sem nézik jó szemmel. Sokan itthon sem értik, hogy miért nem lehet kivárni azt a 2-3 évet, amíg Ro­mánia és Horvátország is uniós tagállam lesz. Az is fölöttébb el­gondolkodtató, hogy a jobboldal megint érzelmi síkra tereli a kérdést Orbán Viktor azt mond­ta, hogy aki becsületes ember, az igennel szavaz. De mi van ak­kor, ha kiderül, hogy az ország többsége nem becsületes? Ak­kor becstelen emberek minisz­terelnöke akar lenni 2006-ban?- A másik kérdésről az átlagpolgár zsigerből azt mondja, hogy aki privati­zál, az lop. Csak az nem mindegy, hogy ki lop?- Ezek mind ugyanazok a pél­dák. Az érzelmi politizálás lé­nyege, hogy nincs racionális mérlegelés. Az MSZP és az SZDSZ hamar kimondott „nem”-je felépítette a Fidesz „igen”-jét. Lenne itt helye racio­nális vitának, mert mindegyik kérdés a társadalom egészét érintő, fontos és komplikált ügy. Csak annak nincs értelme, ha még mindig ott tartunk, hogy ki a jó magyar és ki nem az.- Ebben a „minikampányban” Is döntő szerep hárul az első emberekre. Sokak szerint több az azonos vonás Gyurcsány Ferencben és Orbán Viktor­ban, mint a különbség.- Sokan foglalkoztak ezzel az összehasonlítással. Kétségte­len, hogy az azonosság a több, ám van egy nagyon lényeges különbség is. Gyurcsányt nem használta el az elmúlt tizenöt év a napi politikában. Orbán Viktor tizenöt éve a tűzvonal- ban van, amit ezen a szinten nem lehet „büntetlenül” végig­élni. Ezért van, hogy Gyurcsány fiatalabbnak tűnik, holott másfél évvel öregebb. Biztos, hogy ez az egyik nagy esélye a következő 16 hónap­ban az MSZP-nek és az is biz­tos, hogy a Fidesz mindent megtesz azért, hogy ez idő alatt „elfárassza” Gyurcsányt.- Kíváncsiak erre még az emberek? Elmennek szavazni december 5-én és másfél év múlva?- Amit az emberek most mondanak, abból nem lehet következtetéseket levonni. Ugyanez volt a helyzet 2002 januárjában, aztán áprilisban minden idők legmocskosabb kampánya után rekordszava­zó járult az urnákhoz. Tehát ha most azt mondják az embe­rek, hogy utálják a politikát, az nem zárja ki azt, hogy 2006-ban megint vagy-vagy hangulat és rekordszámú sza­vazó lesz. Sosem szabad elfe­lejteni, hogy a magyar válasz­tók egyharmada az utolsó két hónapban dönti el, hogy el­megy szavazni. És mindig ők döntenek. Díjazott szociális munkások Gárdonyi Lászlónak, a tabi szo­ciális otthon vezetőjének (jobbról) adja át az oklevelet Sárdi Árpád A segesdi Gondviselés Szociális Otthonban tegnap tartották a Szo­ciális munka alkalmából rende­zett megyei ünnepséget. Ezen Sárdi Árpád, a megyei közgyűlés alelnöke mondott köszöntőt, majd két intézményvezetőt és 44 intéz­ményi dolgozót Kiváló Munkáért elnöki dicsérő oklevélben részesí­tett. Kilenc gyermekotthont és nyolc időseket gondozó szociális otthont tart fenn a megyei önkor­mányzat, melyekben mintegy 3 ezer ellátottról közel ezer dolgozó gondoskodik. Az alelnök elmond­ta, hogy számos beruházás és fej­lesztés mellett az idei kötelező 6 százalékos béremelést nem tud­ták minden megyei intézmény­ben megvalósítani, s a 14. havi juttatás sem általános. Kedves Olvasónk! Új lehetőséget kínálunk azok­nak, akik arra kíváncsiak, kik örvendeztettek meg bennünket jövetelükkel Somogybán. Ezentúl minden szombaton közöljük azoknak a gyermekek­nek a nevét és legfontosabb első adatait, akik a Kaposi Mór Me­gyei Kórházban születtek. Az új jövevényeknek nyerési lehető­séget is kínálunk. Amennyiben a szülők a megjelenést követő csütörtökig beküldik címünkre (7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/a) a gyermekek és a szülők tel­jes nevét, lakcímét, úgy részt ve­hetnek azon a sorsoláson, ame­lyen egy-egy kisfiú és kislány két-két karton ásványvizet nyer. A nyertesek nevét mindig a következő hét szombatján kö­zöljük. A szülők, nagyszülők, hozzátartozók és barátok pedig a keddi lapszámunkban hirde­tésben is köszönthetik a babá­kat. Erre a lehetőségre már so­kan vártak olvasóink közül. Hogy megkönnyítsük a játé­kot Olvasói Családunk címmel rovatot hoztunk létre. Ennek az a feladata, hogy minden fontos kérdésben segítse az olvasót. Itt lehet érdeklődni a babarovattal kapcsolatos tudnivalókról, a nyeremények átvételéről, a kö­szöntés lehetőségeiről a 82/528-113-as telefonszámon. A régió ereje az együttműködés sorskérdések Nyílt levél Kaposvár és Pécs polgármesteréhez az Európai Kulturális Főváros Tisztelt Polgármester Urak! Magyarország európai uniós tag­ságának fontos állomásához ér­keztünk. A magyar kormánynak hamarosan döntenie kell arról, melyik város kapja meg a 2010. évi európai kulturális főváros rendezési jogát. A tét az ország szempontjából - nemcsak szim­bolikus értelemben - sem kicsi. A történelmi hagyományokat kö­vetve Budapest nyeri-e el ezt a cí­met vagy - a modern magyar ál­lam évszázados történelmében először - egy régióhoz tartozó több vidéki város alapozhatja meg saját és környezete hosszú távú fejlődését a több száz ren­dezvényt, új beruházások tucat­jait magában foglaló rendezvény- sorozattal. A döntés a kormány ama szándékának is bizonysága lesz, hogy komolyan gondolja az ország több központú fejlesztését vagy sem. Nekünk, baranyaiaknak, somogyiaknak és tolnaiaknak termé­szetesen az a fontos, hogy a kulturális főváros a régiónkban le­gyen. A szerkezeti és növekedési gondokkal küszködő Dél-Dunán- túl szakmai körei már egy évtizeddel ezelőtt a szélesebb értelem­ben vett kultúrában fogalmazták meg a térség fejlesztésének egyik markáns irányát. A kulturális ipar lett a régió fejlesztési stratégiá­jának más térségektől megkülönböztető sajátossága. Ezért örül­tünk a Kaposvári Egyetem megalapításának, a pécsi országos szín­házi találkozónak, a Folkloriádának és a szekszárdi német szín­háznak. Eddigi sikereink egy-egy város vagy intézmény és kiemelkedő személyiség tettrekészségén múlottak. Az európai kulturális fővá­rossal szembeni követelményeknek azonban egy mai magyar vidé­ki város csak akkor képes megfelelni, ha céljait régiója más váro­saival közösen fogalmazza meg. Még a nagy regionális centrumok szellemi és infrastrukturális kapacitásai is szűkösek ahhoz, hogy 500-1000 rendezvény sikeresen lebonyolítható legyen, több millió látogató kellemesen érezze magát. Öt esztendő alatt ilyen fejleszté­seket egyetlen városban képtelenség megvalósítani. Tavaly márciusban közel száz kaposvári, pécsi, szekszárdi és Budapesten élő művész, építész, egyetemi oktató, kutató és kultu­rális szakember levélben fordult a miniszterelnökhöz, amelyben azt javasolta, hogy a Budapestnek ígért címet - az európai gyakor­latnak megfelelően - Pécs kaphassa meg. Elismert személyiségek, európai hírű szellemi és kulturális műhelyek ezt a célt támogatva - sok-sok érdek- és nézetkülönbséget félretéve - párbeszédet kezd­tek egymással és Pécs város vezetőivel. Nyilvánvalóvá vált az a szándék, hogy Pécs csak a régió többi városának közreműködésé­vel valósíthatja meg sikeresen az európai kulturális programot. A kezdeményezők olyan rendezvénysorozat mellett kötelezték el magukat, amely a kulturális eseményeken kívül a régió egészének nyújt előnyöket, nyit fejlődési távlatokat. Tisztelt Polgármester Urak! Egy régió akkor lesz erős, ha városai együttműködnek. Egy vá­ros akkor fejlődőképes, ha szomszédaival egyeztetett stratégiára építi jövőjét, és ebben a szövetségben kel versenyre másokkal. Most és a jövőben nem egymással, hanem a legerősebb várossal, Budapesttel, más európai nagyvárosokkal, a központi kormányok­kal és az EU szakhatóságaival kell a fejlődést dinamizáló forráso­kért és saját elképzeléseink megvalósításáért megküzdenünk. Közel két évtizede a kooperatív régió modelljének alkalmazásán dolgozom. Szomorú vagyok, hogy a Dél-Dunántúlról a marakodó régió képe él a közvéleményben. 1999-ben és 2002-ben a régió me­gyéinek, városainak vezetői és parlamenti képviselőik tettek ígé­retet az MTA Regionális Kutatások Központjában szervezett tudo­mánynapi rendezvényeken arra, hogy tevékenységükkel az együttműködést és a régió versenyképességének erősítését szol­gálják. Tisztelt Polgármester Urak! Most jött el az ígéretek valóra váltásának ideje. Arra kérem Önö­ket, működjenek együtt az Európai Kulturális Főváros pályázat összeállításában. Mutasson példát a Dél-Dunántúl abban, hogy egy régiót sem politika ellenszenv, sem politikai lojalitás nem taszít­hatja le a modern európai fejlődési pályáról, hogy igényli a decent­ralizációt és közös elképzeléseket kíván megvalósítani. Ne enged­jék a politikai viszálykodás martalékává tenni az egymillió ember érdekeit szolgáló nemes célkitűzést. Meg vagyok győződve arról, hogy a Dél-Dunántúl értelmisége e törekvésükben támogatja Önö­ket, és aktív szereplője lesz a programalkotásnak és a rendezvény- sorozat lebonyolításának. Nagyon remélem, hogy a jövő nemzedéke sem Önöket, sem ben­nünket kötelességmulasztásban nem marasztal majd el. Pécs, 2004. november 11. Tisztelettel: HORVÁTH GYULA az MTA Regionális Kutatások Központjának főigazgatója, a Kaposvári Egyetem Honoris Causa doktora pályázatról V i I 4

Next

/
Thumbnails
Contents