Somogyi Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-13 / 265. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2004. NOVEMBER 13., SZOMBAT 7 AKTUÁLIS Minden évben új filmet forgat a természet túlélés Az ember tevékenységétől is függ, milyenek lesznek a jövő évi trófeák Czene Attila, Szarka Ágnes Az ősz tarka színei fakó barnára váltottak, és sűrű köd üli meg az erdőt. A homályban puskaropo­gásként hat a hulló makk kopo­gása. Rendszeresen hasít a leve­gőbe a fűrész vijjogása, hiszen ez az időszak a fakitermelésé. A szarvasbőgés hangjai is elhaltak már a deres ágakon, s a dámok barcogó teknőjét is beborította a lehullott avar. A vadászok már készülődnek a vaddisznóhajtá­sokra és a fácánvadászatokra. Lassacskán a téli etetés is elkez­dődik. Feltöltik az etetőket lucer­naszénával, szemes takarmány­nyal, táppal. A vadászatra jogo­sultak egyik legnagyobb kiadása - a vadkár mellett - a vadetetés. Persze csak ott, ahol még jut rá- való.- Az őszi erdő ugyan a lomb­ját hullatta, de az őzek és szarva­sok között nemrég még tartott a nász, vagyis a megtermékenyü- lés révén a megújulásra készül­nek az állatok - mondta a siófo­ki Szollár András vadász, sport­lövő. - A természetkedvelő va­dásznak a lövés izgalmánál in­kább érdekes, hogy megfigyelje ezt a rejtett családi életet, mikor az állatok el vannak foglalva, óvatlanabbak és jobban megmu­tatják magukat. Évről évre új fű­met forgat le a természet Papírlapra vagy korongra lőni versengés, olyankor az ember meggyőződhet a maga képessé­géről - mondta Szollár András. - Ezt a szenvedélyt a lőtéren kell kiélni, s nem jó, ha ezt az ember magával viszi az erdőbe. A fák között el kell csodálkozni az aján­dékul kapott pillanatokon. Az er­dőben sétálni, a magaslesen ülni ebben a mind zavarosabb világ­ban gyógyír, kárpótlás. Győztes itt nem akkor lehet az ember, ha trófeát vagy húst szerez, hanem ha elles egy titkot. Ám a vadgazdálkodás nem­csak szemlélődés, hanem - mint a neve is mutatja - gazdálkodás. A vadászatra jogosultak, az egyesületek, társaságok létkér­dése, hogy a bel- és külföldi va­dász vendégek az általuk elkép­zelt s áhított trófeájú vadat lőjék meg és fizessék ki. Ehhez az ete­tés, a megfigyelés mellett elen­gedhetetlen a selejtezés is. A to- .vábbtenyésztésre alkalmatlan egyedeket ugyanis ki kell lőni az állományból. Nem beszélve ar­ról, hogy az erdők egyesek sze­rint már elérték vadeltartó ké­pességük határát. A vaddisznó élelmiszert keresve a gyűlölt ember közelébe is merészkedik. Kifürkészték a lakosság vadászati ismereteit felmérés A Tárki szondázta a tudást A magyar lakosság ismeretei a vadászattal kapcsolatban sok esetben felszínesek és bizonyta­lanok - ez derül ki a Tárki Rt ok­tóberi tanulmányából. Arról már hallottak, hogy a magyar vadállo­mány bizonyos egyedei világhírű­ek, s kiválóak a szarvasbikák, a fácánok és az őzbakok, ám a ma­gyar vadállomány többi büszke­sége nekik szinte ismeretlen. Az elsöprő többség tisztában van az­zal, hogy a vadászokat szigorú szabályok korlátozzák, ám nagy a bizonytalanság, hogy kinek a tu­lajdona a vad, és kit illet meg a vadászati jog. A felmérésből kide­rül: a lakosság többsége hasznos­nak és szükségesnek tartja a va­dászatot és a vadgazdálkodást, ám a megkérdezettek ó százalé­ka szerint a vadászat lényege az állatok értelmetlen lelövése, a ke­gyetlenség, az agresszió kiélése. Manapság az boldogul, aki is­meri az adótörvényt. A korábbi évszázadok­ban azok az egyszerű emberek éltek jobban sorstársaiknál, akik j tudták: milyen erdei növények jók ételnek, gyógyszernek. Ezeket ették, illetve eladták. Egy falusi asszony akár harminc gyógy­növényt is használt a múlt év­században. Ursinyi Julianna, akit Nagyberényben némelyek boszorkánynak titulálnak, ugyancsak hisz az erdei növé­nyek erejében. Tény: a bakonyi asszonyok az 1800-as évek végén ok­tóberben rendszeresen Somogyba jöttek, és itt kenderért cseréltek roz­maringot. Igaz, előtte a [ növény gyökerét lefor­rázták, hogy a vevő to­vább ne szaporíthassa. Legutóbb a dér csípését várták sokan Somogybán, hogy a kökény megfeketedjen és le­szedhessék. Sokaknak hoz örö­möt: pénzt, illetve finom ízeket. Egyre jobban szaporodik a vaddisznó A legnagyobb vadkanagyarak Somogy megye vaddisznóállománya a nagyüze­mi mezőgazdasággal egy időben indult fejlődés­nek. A vaddisznó szapora állat, hiszen a kocák már egyéves koruk előtt vemhesülnek. Fokozott terjedésében rendkívül szervezett társas életmód­ja is meghatározó. A nemzetközi pontszám (IP) szerint a somogyi vaddisznó-ranglista élén két, 1973-ban lőtt állat agyara áll. Az egyik vaddisznót Kaposváron, a másikat Zamárdiban ejtették el, s 134,1, illetve 133,5 pontot kaptak. A húszas listán 13, húsz centi fölötti agyar szerepel. Tűzifáért ment börtönbe falopás Több mint tízmilliós a kár Teherautóról árulta a lopott fát egy férfi Somogybán. Természe­tesen számlát is adott az áruról, bár a papír hamis volt A Sefag Rt erdeiből több mint egymillió fo­rintnyi tűzifát tulajdonított el, s egy rendőrségi közúti ellenőrzé­sen bukott meg. Börtönt kapott.- Akár néhány ágfáról, akár kamionnyi rakományról van szó, mindenki ellen eljárást indí­tunk, aki fát lop - mondta Né­meth Sándor, a Sefag Rt ellenőr­zési osztályvezetője. - Erdésze­ink felírják a területen járó isme­retlen autók rendszámát, s ellen­őrzik azt. Azok sem kerülték el, akik a közelmúltban kamionnal mentek az erdőbe, és Kipakol­ták a hivatalos átvételre előké­szített tölgyrön­köket. Mintegy ötmillió forint­nyi kárt okoz­tak, s bár a me­gyén túl értéke­sítették, lefülel­ték őket. A Se­fag Rt-nek évente több mint tíz­millió forint kárt okoznak az ön­kéntes favágók, fagyűjtők. Az rt jutalmat ad a lefülelésükben közreműködő rendőröknek.- Egyre eredményesebb az együttműködés a rendőrség és az erdészeink között - tette hoz­zá Barkóczi István, a Sefag Rt ve­zérigazgatója -, s így mind több fatolvaj bukik meg. Jó kezekben van az erdő, vigyázunk rá. A nemesek erdeje Egykor nemesi előjognak szá­mított az erdei vadak elejtése és ezáltal a fogyasztása is. Még abban az időben alakult ki az orvvadászat, hiszen a közem­ber is szeretett volna (finoma­kat) enni. Számtalan próbálko­zást követően alakultak ki a praktikák, hogy az őzet és a vaddisznót is tőrbe tudják csal­ni. Csapdát állítottak, vermet ástak. Férfivirtusnak számított az orvvadászat, amiből a nőket teljesen kihagyták. Még a vad­madarak tojásait is a fiúk gyűj­tötték össze, mintegy próbát teljesítve a komolyabb felada­tok előtt. Ma már a legmodernebb esz­közöket: erős dzsipet, éjjellátó készüléket és komoly vadász­puskát használva járják az er­dőket a rabsicok. Öröm Kereki vára alatt Egykor bátran elindulhatott bár­ki a turistautakon, tudhatta, hogy célba ér. Ez ma már nem igaz. A jelek a legtöbb helyen el­koptak. Igaz, vannak jó példák is. Fodor Péter, a Somogy Megyei Természetbarát-szövetség titkára például megköszönte a szántódi önkormányzatnak, hogy Szán­tód, Balatonendréd és Zamárdi térségét bejárva jó tapasztalato­kat szerzett. A jelzések fölfestése ugyanis példaértékű, sűrűsé­gük, elhelyezésük és a kivitelük is kiváló. A kényesebb helyeken táblák segítik az eligazítást. Egy internetes játékon a természet szerelmesei úgynevezett geo­ládákat rejtettek el számos, láto­gatásra érdemes helyszínnél. A kereki várnál ezt írta az egyik megtaláló: toronyiránt az utat csak a kevés fölszereléssel és jó kondival rendelkező válassza. Mire fölértünk, úgy néztünk ki, mint aki ruhában zuhanyzott. De megérte! A gyapjaslepke ellen küzdenek A legnagyobb veszélyt a somo­gyi erdőkre a gyapjaslepke her­nyója jelentheti jövőre. Az idén nyáron a hernyók tarra zabál- tak 27 ezer hektárnyi erdőt a Balaton északi partján, majd a kikelt lepkék megjelentek Észak-Somogyban is. Helikop­ter és emberre ártalmatlan vegyszer van, kérdés, hogy lesz-e pénz a per­metezésre. A katasztró­favédelem is készülődik. A gyapjaslepke hernyója tíz­évente indul nagy invázióra. Azt még nem lehet tudni, hogy hány hektárt fertőzött meg So­mogybán. Az erdészek fölmérik az áttelelő lep­ketojások helyét és szá­mát. Azt már tudni lehet, egyebek között Hollád, Szenyér és Somogyacsa térsége a veszélyeztetett. hogy HÍREK Agyagban az erdők titokzatos királynője Egy régi recept szerint az el­ejtett szalonkát agyaggal kenték be, s úgy tették,a parázsba. Amikor pedig a sár már telje­sen rászáradt a húsra, a toliakkal együtt letörhették róla. A madarat csak ezt követően belezték ki, ezek egy szakasza ínyenc csemege. Majd megszórták fűszerekkel, nyársra húzták, és készre sütötték. Állat lesz, aki embertelen s húst eszik A somogyvámosi Krisna-hí- vők felhívják a figyelmet ar­ra: társadalmunk működésé­nek a hátterében állandó, tö­meges erőszak zajlik élőlény­társainkkal szemben. Ők mint örök lelkeket, az ember­rel egyenlőnek tekintik az ál­latokat. Szerintük egészsége­sebben és erkölcsösebben él, aki nem eszik húst. Úgy gon­dolják: akik túl sok erőszakot követnek el az állatok ellen, azt kockáztatják, hogy a kö­vetkező életükben állati test­ben születnek meg. Nemcsak a fa volt az akadály a hivatalban Akadt Észak-Somogyban pol­gármester, aki korábban úgy nyilatkozott: a fejlődést nem akadályozhatja meg egyetlen növény sem. Nincs már hiva­talban, igaz, valószínűleg nem e miatt a kijelentése mi­att bukott meg a választáson. Nyereséget hoznak a szarvasok a mélyhűtőben Az orvvadászat az éttermek tulajdono­sainak kö­szönhetően életképes. Hiszen ha nem volna vevő a vad­húsra, ak­kor megszűnne a bűnözés­nek ez a roppant nyereséget hozó ága. Ugyanakkor még elvétve sem derül ki, hogy lebuktak azok, akik a hűtőlá­dáikban akár sok száz kiló- nyi szarvas- vagy vaddisznó­húst rejtegetnek. Elfeledett székely szokások, hagyományok Manapság az erdőben min­den a tulajdonosé. Csak az ő engedélyével szabad ott gombát, agancsot, fát gyűjtö­getni. Voltak korábban érde­kes szokások. Ha a székely málnagyűjtők meghallották egy másik csoport hangját, akkor több kilométerrel ar­rébb vonultak. A málnabo­kor tövébe helyezett holmi azt jelezte, hogy azt már va­laki lefoglalta. Máskor a még éretlen vadalmafa ter­mését úgy birtokolták, hogy a törzsét szalmával körülte­kerték. Másutt a mosáshoz lúgként használt nyárfa le­velét úgy foglalták le, hogy bennehagyták a seprűt. Ma már senki nem lenne tekin­tettel ilyen hagyományokra.

Next

/
Thumbnails
Contents