Somogyi Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-31 / Vasárnap Reggel, 44. szám

Riport, interjú MaaHHHnaNMHMM 2004. október 31., vasárnap Zöld erdő mélyén, kis patak szélén párjával csendesen élt egy cigány. Ősz öreg ember, nótája nem kell, nem kell a nótája senkinek se már. Jó ötven éve, gyerekkorom­ban énekeltük ezt a nótát, s mindig elszomorított. Na­gyon sajnáltam szegény vén cigányt. És ki sajnálja ma azt a háromezret, akik az elmúlt években - önhibájukon kívül - szépen, lassan kikoptak a szállodákból, vendéglők­ből, kiskocsmákból - a mun­kanélküliségbe? Elsorvad, eltűnik a világhírű magyar ci- gángsíene? SUKI ANDRÁS, 0 tagú cigányzenekar koncertmestere azt máig a leghíresebb koncertter- W^ekbeíVffepnek fel, telt há­zak §lőjt, nagysikerrel. Ide­haza viszont a cigányzené­szek kénytelenek más, „di­vatosabb” szakmát elsajátíta­ni, hogy megéljenek. Zenélnek, amíg csak lehet Mitől cigányzene a cigányzene? - És mi van a hegedűvel?- A legtöbben nem tudják, - Az autentikus cigányzené- hogy a magyar cigányzene ben nincs hegedű, az ének­nem azonos az autentikus ci- hangon alapul. Igaz, mostaná- gányzenével. Utóbbi a cigá- bán már használják a hegedűt, nyok zenéje, a mindennapoké, sőt, a gitárt is. De eredetileg az Amit pedig mi cigányzenészek éneken és a ritmuskíséreten játszunk, az teljes egészében alapszik, a magyar nép zenéje, de csak - Mennyire él még ez a zene mi tudjuk „úgy” játszani. Ez Magyarországon? a különlegességünk. Úgy tud- - Nagyon is él! Sőt, mond­juk visszaadni ezeknek a nó- hatom azt, hál' istennek, hogy táknak, csárdásoknak a hangú- most kezd felvirágozni, divatba latát, ahogy senki más a vilá- jönni. Egyre gyakrabban halla- gon. Pedig a magyar nóták ni rádióban, televízióban, szerzőinek többsége magyar ember, bár vannak híres cigány nótaszerzőink is. Eleinte vidéki kocsmákban játszották, azután „rákapott” az arisztokrácia is, mert igazán csak cigányzenére lehet mulatni. Szinte minden hercegnek, grófnak, földesúr­nak megvolt a saját bandája, aki szórakoztatta, muzsikált a bálokon, összejöveteleken, akikkel éjszakai szerenádot le­hetett adni. A falusi kocsmák­ból így az úri kastélyokba is be­került ez a zene.- Mi a különbség a magyar cigányzene és az autentikus között?- Teljes egészében külön­böznek. Egy szokványos ci­gányzenekar minimum 7-8 ta­gú. Prímás, terces, brácsás, csellós, nagybőgős, cimbal­mos, kontrás, klarinétos. Ez a felállás azért alakult ki, mert minden hangszer képviselve van és olyan összhangzást ad, hogy a nótákon és csárdásokon kívül bármilyen nehezebb mű­fajú számot is el lehessen ját­szani, a nyitányoktól a leg­szebb Strauss-vaícerekig. Amit pedig mi autentikus cigányze­nének nevezünk, az többnyire kanna, kanál, szájbőgő kíséret­tel előadott igazi cigányfolklór.- Maga is így kezdte? kezdtem az igazi zenészpálya­- Nem, én zenészcsaládból futásomat. Előtte Törökszent­származom, évszázadokra miklóson, ahol születtem, jár- visszamenőleg. Édesapám cim- tam zeneiskolába. Azóta uta- balmos volt, egyik bátyám prí- zom a világban, tízéves korom más, a másik brácsás. Engem óta. Nem nagyképűség, de már a bátyám kezdett el tanítani azt sem tudom, hányszor vol- hegedülni. tam külföldön: háromszor- Hány éves korában lépett Amerikában, azután Ausztráli­áéi először? ában, Európa országaiban, Ja­- Tízéves voltam, amikor pánban. Bárhová megyünk, a Rajkó zenekarhoz kerültem, szeretik a zenénket. Telt házak gyerekprímásként, Farkas Gyű- előtt játszunk, a legnagyobb la bácsi, a kiváló cigány kar- koncerttermekben. A 100 tagú mester védőszárnyai alá. Ott cigányzenekarral a napokban indulunk hét országot felölelő európai turnéra. Olyan híres koncerttermekben fogunk fel­lépni, mint a berlini Konzert Gebau, Európa egyik komoly­zenei fellegvára. A Rajkó zene­karral a New York-i Carnegie Hallban, a milánói Scalában, a párizsi Olympia Színházban muzsikáltunk. Mondhatni, a cigányzenét operaházi szint­re, nagyszínpadokra vittük föl, s külföldön nagyobb hírne­vünk van, mint itthon. És na­gyobb lehetőségeink is.- Mi van a többi cigányze­nésszel, az itthoni vendéglátó­sokkal?- Mind a két műfajt isme­rem és szeretem. Vendéglátóz­tam is, tizenöt évig az Olympia Szállóban. Emellett a Budapest Együttes prímása voltam. Mára a vendéglátói muzsika nagyon háttérbe.szorult. Sok-sok kol­légám, nagyon jó zenészek - mondhatni - ellehetetlenültek. Sajnos a cigányzene idehaza elveszítette a presztízsét, a fé­nyét. Aminek tulajdonképpen nem lenne szabad megtörtén­nie, mert ez a zene, ez a kultú­ra a magyar néphez tartozik. A legnagyobb magyar költők, Petőfi, Arany, Vörösmarty megzenésített versei is feledés­SUKI ANDRÁS Született: Törökszentmiklós, 1955. március 7. Iskolái: gimnáziumi érettségi, Pécsi Jannus Pannonius Tudományegyetem művelődésszervező szakán diploma Család: feleség Éva, ő is a Pécsi Tudományegyete­men végzett, művelődésszervező szakon Gyerek: András, 23 éves, Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Egyetem végzős hallgatója, zongora szakos be mennek? És a vendéglátó- ipari egységek sem foglalkoz­tatják a cigányzenészeket.- Olcsóbb a gépzene?- Azt nem mondhatnám. Sok nagy szálloda nyílik, és egy 5-6 tagú cigányzenekart mellényzsebből ki tudna fizet­ni, mert ag. neki nem lenne költség. Hiszen mára már azt is a mi nyakunkba varrták, kény­szervállalkozókká váltunk. Nem tudom, ebből kinek van haszna, de hogy a zenésznek nincs, az biztos.- Hogyan tartják életben a hagyományt? A családokban?- Sajnos nem vagyok derűlá­tó. Hogy az én családomról be­széljek, a hagyomány annyiból megmaradt, hogy a zenét sze­retjük, de már a fiamat nem ad­tam cigányzenésznek. András 23 éves, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Egyetem zongora szakos, végzős hallgatója. Nem szeretnék olyan szakmát adni a kezébe, amiből nem lehet megélni. Nem akarom, hogy munkanélküliként kezdje az életét, épp elég sok állástalan kolléga van.- Es ők miből élnek?- Megmondom őszintén, fo­galmam sincs. Ki hogyan tud. Sokan, nagyon jó zenészek, kényszerből áttértek a hang­szerész szakmára. Hegedűket javítanak, vonókat készítenek. És ezt nagyon rosszul élik meg. Mert a zenélés hivatás. Gyerek­korunk óta ezt tanultuk. Erre tettük fel az életünket. És egy­szer csak, máról holnapra - nem kellünk.- Kiveszőben Magyarorszá­gon a cigányzene?- Ha hagyják, egy idő után bizony ki fog veszni. Föl kelle­ne karolni ezt a hivatást, mert nagyon sok embernek ez az egyetlen megélhetése. Ha még néhány évet várunk arra, hogy a vendéglátósok „újra felfedez­zék” ezt a szakmát, már késő lesz. Nem lesz utánpótlás, nem lesz, aki játsszon. Sok tehetsé­ges zenész más szakma felé orientálódik. Komputerszerelő vagy bármi lesz, és a zene meg­marad esetleg hobbinak. Ha megmarad... Mert ahhoz, hogy valaki jó legyen ebben a szak­mában, tanulni kell, és aki na­gyon jó zenész szeretne lenni, annak nagyon sokat kell gyako­rolnia.- Ön mennyit gyakorol naponta?- Hát mi már kevesebbet, én 2-3 óra hosszát. De András fi­am, aki - mint már említettem - zongoraművésznek készül, ő bizony napi 6-7 órát gyakorol.- Neki milyen tervei vannak?- Gyönyörűek, és remélem, hogy meg is valósulnak. A ze­neművészeti mellett ugyanis elvégzett egy újságíró-tanfolya- mot és jelenleg a Rádió C ko­molyzenei szerkesztője, a he­tente jelentkező „Muzsika hangja” műsorvezetője. Ha le­diplomázott, Párizsban szeret­ne tovább tanulni, s megsze­rezni a művészetek doktora cí­met. Ami a tanulást illeti, a fe­leségem és én idén kaptuk meg a főiskolai diplománkat a Janus Pannonius Tudományegyetem művelődésszervezői szakán. Negyvenkilenc éves vagyok, öt éve gyakorlatilag állás nélküli zenész, az alkalmi fellépések­ből élünk. Amíg vannak.- Mit kezd a diplomájával?- Egyelőre semmit. De biz­tonságérzetet, fogódzót ad, ha a zenei pályafutásomat abba kell hagynom. Még nem adtam fel, zenélek, amíg csak lehet. Hegedűs Eszter Koós János- Egyetemista koromban gyak­ran leugrottunk a barátaimmal a Ménesi úti kollégiumhoz közeli Borostyán étterembe és kelle­mes borozgatás mellett hallgat­tuk a cigányzenét - emlékezik Lőrincz L. László író (Leslie L. Lawrence). A zenészekkel jó viszonyba kerültünk, néha még pillanatnyi pénzzavarunkból is kisegítettek minket. A feleségem csepeli lány volt, s amikor el­kezdtem udvarolni neki, még illett a lányokat hazakísérni. Egy­szer az utolsó gyorsvasút is elment az orrom előtt, taxit nem­igen lehetett találni, „megágyaz­tam” hát egy pádon. Arra ébred­tem, hogy egy úr a közeli osz­lopra titokban plakátot ragaszt, ami cigányzeneestre invitált a Csepeli Munkásotthonba. Később derült ki, hogy a jöven­dő apósom volt az illető.- A kérdés több oldalról is meg­közelíthető. Először: nem csak a cigányzene, de a klasszikus zene, a dzsessz is bajban van. Ez a kulturális érdektelenség egyik jele világszerte. Másod­szor: mivel a cigányzenészek ét­termekben játszottak, az, hogy nincs rájuk szükség, összefügg a mai magyar társadalom lesze- gényedésével. Ezért a cigányze­ne és a tánczene a fővárosban is, vidéken is elhalt. Megszűnt az éjszakai élet. Helyüket átvet­ték a diszkók, oda nem kell élő­zene. Harmadszor: a minden­kori kormányzatoknak oda kelle­ne figyelnie erre, mert a cigány­zene a mai napig világhírű. Chick Coreától tudom, hogy ő is nagyon szereti. A 100 tagún kívül szívesen látnék a koncert­pódiumokon kisebb, 20-25 tagú cigányzenekarokat is.- Gyerekkorom óta rajongok ezért a zenei világért. Vidéki fel­lépéseinken egy-egy előadás után ott maradtunk a városban, s mulattunk egy jót, cigányzené­re. Még mindig emlékszem a Nemzeti Szállóban játszó ze­nekarra, a Mátyás pince kitűnő cigányzenekarára, s nem utol­sósorban a Kulacs kisvendéglő muzsikusaira. Sajnos, már na­gyon kevés ilyen hely maradt HOZD VISSZA A MULATÓS IDŐKET! Budapesten, de ha úgy adódik, ifjabb Sánta Ferivel, Szalai Tóni- val és ifjabb Lakatossal most is szívesen elénekelek egy-két jó nótát. S hogy mennyire szere­tem a magyar nótát, azt tanúsítja az egykori MTV-nél az a másfél órás magyarnóta-show-m, amire a mai napig büszke vagyok. Istenem, ha itt lenne az a pénz, amivel a prímásokat honoráltam a szép muzsikáért!

Next

/
Thumbnails
Contents