Somogyi Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-27 / 251. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2004. OKTÓBER 27., SZERDA ALMANACH 7 Kovács Imréné: Hiába a takarékosság, több- Gájer Zoltán: Ha befejezem a főiskolai ta- milliós tartozása van az önkormányzatnak nulmányaimat, eldől, lesze-e itt jövőm Pálffi Katalin: Örülök, hogy itt maradtam és jó lenne, ha több fiatal is így döntene Somogy és Zala megye hatá­rán, Somogysimonyiban csak 84 ember él Ők azt tartják, a megyehatár a megye széle is. Ha marad, jut is, de csak rit­kán marad. Somogy simonyi­ban mégsem panaszkodnak, inkább segítenek egymáson. A természet pedig, ahogyan kez­detektől, cinkosa a boldogulá­sért küzdőknek. A csodás er­dők karéja, a Kis-Balaton és Zalakaros közelsége vonzza az embereket, s nap mint nap segít túlélni a nehézségeket. Sorban állnak Somogysimonyiért Fábos Erika Ma éppen Franciaországból ér­kezett egy család azért, hogy há­zat vegyen a környéken. Csak azért nem Somogysimonyiban, mert itt már nincs. Várakozók listája azonban van. Több mint tízen várnak arra, hogy valame­lyik ingatlant eladják a simonyi- ak. Egy kétszobás házért, ami amúgy teljes felújításra szorul, hárommillió forintnál is többet fizetnek. Ma már. Tíz évvel ez­előtt még nyolcvanezer forintért lehetett megvenni egy ugyanek­kora épületet. Előny a hátrányból Az itteniek nem is bánják, hogy az 53 itteni portából 19-nek már külföldi a tulajdonosa. Ők rend­ben tartják az udvarokat és a há­zakat is szépen felújították. Fiat család pedig nem csak nyaraló­nak használja a simonyi házikót, hanem egész évben itt élnek. Nem is túl zárkózottan. Kapcsola­tot tartanak a falubeliekkel és ha segítség kell, segítenek.- Több településen is hallani, hogy gond van a külföldi ingat­lantulajdonosokkal, elhanyagol­ják a portákat és nem törődnek a falusiakkal - mondta Kovács Imréné, Somogysimonyi polgár- mestere. - Nekünk nincs ilyen gondunk. Igaz, ha ilyen körül­mények között él az ember, in­kább előbb tanulja meg, mint utóbb, hogy a kesergéssel nem megy semmire. Két lehetősé­günk van. Vagy beletörődünk abba, hogy az ekkora falvaknak nem jut, vagy próbálunk boldo­gulni valahogy. Ma kaptam ép­pen bírósági felszólítást, hogy fi­zessük be a vízdíjat, különben korlátozzák a szolgáltatást. Nincs miből. Kétmillió forintra pályázunk az önhiki kiegészíté­sére. Talán abból sikerül törlesz­teni az adósságainkat. A nehéz helyzet ellenére azért minden évben fejlesztünk valamit. Jövő­re a buszmegállót és a ravatalo­zót szeretnénk felújítani és ez az év sem múlik el anélkül, hogy szépülnénk. A posta és a könyv­tár épületéből csinálunk egy teleházat. A szükség pedig nagy úr. Igaz, a legtöbb jó ötlet is akkor szüle­tik, amikor gondolkodásra kész­tetik az embert a körülmények, így lesz teljesen egyedi a simonyi teleház belső kialakítá­sa is. Arra ugyanis már nem fu­totta, hogy az átalakításhoz járó­lapot vegyenek. Éppen ezért mindenki beadta a közösbe az otthon maradékban talált csem­péket. Ettől azonban nem lesz furcsa összevisszaság az épület­ben. Inkább csak fiatalos, színes belsőtér alakul ki. A pepita bur­kolathoz ugyanis minden falat más színre festenek majd, mint­ha éppen a színes mozgalmas­ság lett volna a cél. Értékeli a falu nyugalmát A simonyi fiatalok már nagyon várják, hogy mielőblr birtokba vehessék az összefogásból meg­épített kuckójukat.- Ha minden jól megy, a téli szünetet már itt tölthetik - mondta Gájer Zoltán, miközben éppen az asztalokat hordta ki az épületből a festéshez. Gájer Zol­tán szívesen dolgozik a faluért, főleg ha ilyen szép az őszi idő.- Végre lehet füvet nyírni - mondta. - Az utóbbi hetek eső­zése miatt ugyanis már minden közterületre nagyon ráfért a fű­nyírás. A 27 éves fiatalember a közcélú munkák mellett a Ka­posvári Egyetemen állattenyész­tő mérnöknek tanul. Somogy, Zala döntetlen- Mióta csak visszaemlékszem, mindig voltak otthon állatok - mondta Gájer Zoltán. - Nem is volt kérdés, hogy hasonló szak­mát választok. A jövőmet is eb­ben képzelem el, itt a faluban. Persze, csak ha meg tudom olda­ni, hogy megélhetést is ad a tudá­som. Ha úgy alakulna, hogy helyben nem találok pénzkerese­ti lehetőséget, nem lesz más vá­lasztás, nyilván oda megyek, ahol a-munka van, de a szívem szerint maradnék. Szerencsére találtam olyan lányt is, aki elfo­gadja ezeket a terveket Egy za­lai, nagyrécsei barátnőm van, akivel komolyan gondolkozunk a jövőről. Zalából eljön egy lány, Somogy- ból meg talán megy egy fiú. így lesz egyensúly a megyehatáron. Pálffi Katalin egyik fia ugyanis Miháldra udvarol. Katalin a ke­vés hűséges somogysimonyihoz tartozik. Éppen az ő korosztálya volt ugyanis az, amelyikből alig maradtak néhányan mutatóba. Inkább a várost választották.- Nekem is megfordult a fe­jemben, hogy könnyebb lenne a városban, mégis maradtam ­mondta Pálffi Katalin. - Szere­tem ezt a falut. 84-en vagyunk, úgyhogy itt megmaradt valami abból az igazi régi falusi hangu­latból. Ismer mindenki minden­kit és nagy ellentétek sincsenek. Amennyire lehet, összetart a te­lepülés. Nincs olyan munka, hogy ne jönne mindenki jó szív­vel. Legutóbb a teleház tetőcse­réjéhez jöttünk össze annyian, hogy alig jutott munka.- Ahogy a maguk korosztálya, úgy most a fiaié is inkább megy a faluból, mint marad. Mit gondol, követik majd a maga példáját?- Nincs könnyű helyzetben ilyenkor egy anya. Persze, hogyv azt szeretném, ha minél köze­lebb lennének, de azt is szeret­ném, ha boldogulnának. Én örü­lök, hogy maradtam és szerin­tem ők sem bánnák meg. Mun­kát találni azonban nagyon ne­héz. Akinek van, az is Nagykani­zsára vagy Marcaliba jár. Még­hozzá úgy, hogy hajnalban be­motorozik Nemesvidra és onnan megy busszal tovább. A közvet­len csatlakozást ugyanis egy má­sik járattal együtt megszüntet­ték. Talán ha valóban elkészülne az az üdülőfalu, amit ígérnek. Akkor nem kéne azon gondol­kozni, hogy hol lesz munkájuk. Üdülőfalu a faluban Az üdülőfalut egy svéd-magyar cég tervezi. A tervek már elké­szültek: kétszáz parcellát értéke­sítenének. A magyar építészeti hagyományokból építkező villa­parkot álmodott ide a tervező. Az építkezés jövőre kezdődne, és három-négy év alatt fölépítené­nek kétszáz házat. A befektető­ket elsősorban a környezet és a település adottságai vonzották, meg persze az sem mellékes, hogy a lista, amin a házvásárló­kat előjegyzik, évek óta csak nö­vekszik. A hírek szerint pedig nem csak a falu természetes adottságait, de a termálvízkin­cset is ki akarják használni. így talán még a tervezettnél is töb­ben találják majd vonzónak a Somogy-Zala határszélt. Emlékek a temetőben A kis falu szélén már krizantém­illatú a t§E(]$tő. Többen is a síro­kat gondozzák, a hétvégi halot­tasünnepre készülődnek. Ko­vács László három sírt is ellát. Szülei, felesége és a feleségének a szülei is ebben a domboldal­ban nyugszanak.- Nemcsak én, az elődeim is ebben a faluban éltek - mondta Kovács László. - Ha végignézek itt a sírokon, alig van olyan, aki­hez ne fűzne valami szép emlék. Tűdja, igen sokat gondolkozom azon mostanában, hogy mi, akik közülünk még élnek, meg sokan, akik már itt nyugszanak, meny­nyit dolgoztunk nem csak a saját­életünkért, hanem a falunkért is. A világháború után például eb­ben a kis faluban 13 házat és 20 melléképületet kellett teljesen felépíteni, mert lerombolták. Igen szegények voltunk, mégis tudta mindenki, hogy gazdag fa­lu ez. Szép és kedves. Én sosem csodálkoztam rajta, hogy egyre több külföldi akar itt letelepedni. Én se mennék innen és újra meg újra ezt választanám. Még várnak az internetre Szélessávú internethálózatot építettek ki a kis faluban pályá­zati támogatással. Mégsem tel­jes a boldogság. Hiába ígérték a pályázatban, szeptember vé­gére mégsem kötötték be a há­lózatot. Megújult a falu kútja Életveszélyes volt már Somogy­simonyi egyetlen kerekes kútja. A faluban úgy döntöttek, meg­mentik az évszázados kutat. A lakosok összeadták a felújítás­hoz szükséges anyagot, s kö­zös munkával helyreállították. Újabb pályázatban bíznak Hat éve hiába pályázik a község, hogy elkészítse szennyvízhálóza­tát. Most egy uniós lehetőséggel próbálkoznak, így csak tíz száza­lékot kellene költeniük. A beruhá­zás Simonyira eső része 80 mil­lió forint. RECEPT Libasült simonyi módra Hozzávalók: 1 libamell, 2 liba­comb, 60 dkg burgonya, 25 dkg savanyú káposzta, 1 dl tej­föl, 2 fej hagyma, 3 gerezd fok­hagyma, só, bors. A libamellet és -combot megtűzdeljük fok­hagymagerezddel, bedörzsöljük sóval, borssal. Tepsiben kevés vizet aláöntve sütjük-pároljuk. A hámozott burgonyát s hagymát vastag karikákra vágjuk, a hús mellé tesszük. Közben a ká­posztát megpároljuk. A húst és a hagymás burgonyát kivesszük a tepsiből, a zsiradék felét le­öntjük, a többit tejföllel elkever­jük. Tűzálló tálban rétegezzük a burgonyát, hagymát, káposztát, rá a libahúst, s leöntjük a tejfö­lös szafttal. A tejföllel együtt ro­pogósra sütjük. AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A SIMONYI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA ÚTON EURÓPÁBA Divatos tervek Hat év után végre sikerült bérlőt találni So­mogysimonyi egyetlen - és már évekkel ezelőtt elhagyott - gazdasági épületére. A falu központ­jába költözött egy német házaspár, s ők vállal­kozásuknak a telephelyét rendezték be Somogy és Zala határán.- Régóta szerettünk volna Magyarországra költözni - mondta Ute Rehnelt. - Többször nya­raltunk Paton és nagyon tetszik nekünk ez a vi­dék. Az is döntő volt, amikor úgy határoztunk, hogy ide költözünk, hogy itt jóval olcsóbban in­tézhetjük cégünk ügyeit, mint Németországban. Azért választottuk Somogysimonyit, mert úgy éreztük, hogy itt partnert találunk terveinkhez az önkormányzatban. A házaspár több divatcéggel is kapcsolatban áll, és azoknak a kollekciójával kereskedik Ma­gyarországon. A német betéti társaság képvi­selői úgy állapodtak meg az önkormányzattal, hogy bérleti díjat az első két évben nem kell fi­zetniük, cserébe azonban teljesen fel kell újíta­niuk az épületet. A német házaspár az egykori iskolába telepítette a vállalkozását. Az épületben egykor száz diák tanult SOMOGYSIMONYI KINCSE St. Hubertus szarvasai Még a falu címerében is szerepel a vadászpus­ka és a vaddisznó. Arra utal, hogy vadban párat­lanul gazdag a somogysimonyi erdő. A St. Hu­bertus Vadásztársaság tízezer hektáron 1997 óta gazdálkodik a település környékén. A somogysimonyi társaság annak köszönheti jó hírét, hogy az esetek 80-90 százalékában azt lő a vendég, amiért jött. Az pedig külön előny, hogy a messze földön méltán ismert gím­szarvasállományból minden évben puskavégre kerül jó néhány - tíz kiló fölötti trófeával büsz­kélkedő - bika is. A társaság ugyanis úgy dön­tött: megtesz mindent, hogy a minőségi vadá­szatot kiszolgálhassa.- Átlagos volt az idei ősz - mondta Makai La­jos, a társaság elnöke. - Kevesebb a vendég és a vad is, mégsincs okunk panaszkodni. Minőség­ben ugyanis jobban zártuk ezt a szarvassze­zont. Mos is több tíz kiló fölötti bikát elejtettek a vendégeink. Örvendetes, hogy egyre népsze­rűbb a vaddisznóhajtás. Az idei télre szinte már az összes hely elkelt. A St. Hubertus az egyik legeredményesebb társaság a vendég vadászok kiszolgálásában

Next

/
Thumbnails
Contents