Somogyi Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-16 / 243. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP - 2004. OKTÓBER 16., SZOMBAT HÉTVÉGE ERŐS VÁRUNK, A NYELV (KOSZTOLÁNYI) Megtanulhatná ’Ha minden készen áll, indulhat a játék. Feltételes módban.’ - szólt a mérkőzés elején a neves riporter. 'Elővették a tollat és a papírt? Ha igen, akkor - feltételes módban - elkezdhetik írni a dolgozatot.’-így a tanár. 'Feltételes módban fogalmazva, most mindenki mehet ebédelni.’ - mondta a munkavezető. 'Igazán nagyszerű helyzetbe kerülhet a csatár. De ez sajnos csak feltételes mód.’ - így a neves tévériporter. Én pedig e mondatok hallatán, amelyekhez hasonlók a mindennapi életben is gyakoriak, csak azt mondhatom, hogy mindahány mondat helytelen. Helytelen, mert általános iskolás korunk óta (remélem, más is így van vele) tudjuk, hogy a feltételes mód jele a -na, -ne, - ná, -né. Hol találhatjuk az előbbi példákban ezeket a jeleket? Sehol? Akkor ezek az igék, mondatok valóban feltételes módúak? Dehogy! Mégis sokan vannak, akik a ható igét összekeverik a feltételes móddal. Pedig az ige feltételes módja úgy jön létre, ha az igéhez a feltételes mód megfelelő jelét kapcsoljuk: „A kisfiú játszana az udvaron.” „A kislány énekelne az órán.” „Tudná, ha megtanulta volna.” „Ismerné, ha találkozott volna vele.” Ezekben a mondatokban az igék valóban feltételes módban vannak: játszana, énekelne, tudná, ismerné. A -hat, -hét viszont az úgynevezett ható ige képzője. Szerepe szerint - mint minden képző - megváltoztatja a szó jelentését. Ilyen képző például a -gat, -get, ha ezt hozzákapcsoljuk az igéhez: olvasgat, felelget - gyakori- tó igét képeztünk a cselekvőből. Ebből következik, hogy a fentebb idézett indulhat, elkezdhetik, mehet, kerülhet ige nem feltételes, hanem kijelentő módban álló ható ige. A ható ige is állhat (ez is ható ige!) feltételes módban: indulhatna, elkezdhetnék, mehetne, kerülhetne alakban. Mindegyik igében a ható ige képzője mellett ott a feltételes mód jele is! Aki kisebb vagy nagyobb nyüvánosság előtt szeretne szólni, igazán megtanulhatná, hogy mi a különbség a ható ige és az ige feltételes módja között Aki akarná, meg is tehetné! MIHALYFALVI LÁSZLÓ Ingyen a tudást Nagy László Ingyen adnak kétféle számítás- technikai képzést is a barcsi alapítványi középiskolában. Az ajánlat azért értékes, mert jelenleg nincs a városban élő munka- nélküliek számára más támogatott képzés. Káplár Adolf, a barcsi TIT vezetője elmondta: ötmillió forintot nyert szervezete informatikai képzésekre, amiből kétféle - 250 ?s 500 órás - számítástechnikai képzést indíthattak. Az egyéves tanfolyamokra érthetően gyorsan összejött a két osztály. Összesen 65, zömmel munkanélküli fiatalt iskoláztak be. Ezek mellett kétéves szociá- lisasszisztens-képzést indítottak érettségizetteknek, amelyre 44 diák iratkozott be. A sebész belső birodalma Rozsos István emlékkönyvéből Tisztelettel megköszönjük Rozsos István professzor úrnak, szeretve tisztelt mesterünknek, hogy fáradságos munkával kidolgozott új műtéti módszerét átadta tanítványainak. Köszönet azért is, hogy az erről szóló bizonyítványt elsőként kaptuk meg. (Seffer István) Hálásan köszönöm a meghívást, hogy megtekinthettem az ön módszerét Tanítása és türelme számomra is hasznos volt. Mindent megteszünk azért, hogy az Egyesült Államokban is minél több sebész alkalmazhassa e módszert (Dr. Curt Hofer, USA) Hálámat és köszönetemet szeretném kifejezni önnek és kollégáinak. Budapestről érkeztem, hogy megszabadítsanak az epeköveimtől. Személyesen is megtapasztalhattam azt a sok jót, amit hallottam önről. (Seresné Szilágyi Éva, Budapest) ADr.SzabóGyörgy-díj A Hemingway Alapítvány az orvostudomány területén kimagasló érdemeket szerzett magyar állampolgárok részére, 1998-ban megalapította a neves orvosprofesszorról elnevezett„Dr. Szabó György-díj”- at A díjnak nevet adó dr. Szabó György a magyar orvostudomány jeles személyisége volt, munkássága jelentősen befolyásolta a hazai és a nemzetközi tudományos életet Kutatásainak számos eredményét tankönyvekben adták közre. Névjegy Rozsos István 1932-ben született Nagykanizsán. 19 ölben érettségizett a keszthelyi premontrei gimnáziumban. 1957-ben kapta kézhez diplomáját a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. 1961-ben került Kaposvárra a megyei kórházba. A '80-as évek elején nevezték ki a sebészet osztályvezető főorvosának. A gyógyítás érdekében végzett kutatómunka életének elválaszthatatlan részévé vált. Az epe mikrosebészeti eltávolítása világszerte elismerést keltett. Az új műtéti technikát jelenleg több mint 30 hazai kórház alkalmazza. Nős, két sebész fia van és négy unokája. tét vezeti, két évvel fiatalabb Tamás fiam pedig Budapesten él. A Honvéd Kórház mellett magánpraxisa is van, plasztikai sebészként dolgozik.-Egyértelmű volt, hogy orvosok lesznek?- Én nem beszéltem őket rá, mert tudom: ahhoz, hogy valaki jó orvos legyen, hatalmas fegyelem és rengeteg lemondás kell. Ennek ellenére, azt hiszem, már gyermekkorukban eldőlt a pályaválasztás.-Jó orvosok?- Lassan már én kérek tőlük tanácsot. Amikor a mikrosebészeti műtéteket végeztem, többször is eljöttek és megnézték, hogyan operálok, de egyikük sem engedett be a műtőbe, hogy én is megnézhessem őket. A kollégáim, akiknek a véleményében megbízom, azt mondják, jó orvosok és én nagyon örülök ennek.-Milyen a jó orvos? A Rozsos István által kidolgozott mikrosebészeti eljárás az egész világon elterjedt. Pályafutása során számos elismerést kapott, mégis az emberek szeretetét tartja a legtöbbre. Úgy gondolja: azért adott talentumot neki a Jóisten, hogy másokon segíthessen. 72 évesen is aktív, gyógyít, tanít és amíg lehet, operál. Közben pedig mindig valami újat kutat. Azt próbálja összegyűjteni, mit segíthet a Biblia abban, hogy az ember megőrizhesse testi, lelki egészségét. A Hemingway Alapítvány idén, életművéért, Rozsos Istvánnak ítélte oda a Szabó Györgyről elnevezett orvostudományi díjat. Fábos Erika- A jó orvos nyughataüan, alapos és minden körülmények között a beteg számára az első. Több ezer műtétet végeztem életemben, mégis máig minden alkalommal eszembe jut, amikor operálok, hogy ez az ember most az életét adja a kezembe. Megbízik bennem. Csodálatos érzés ez és olyan bizalom, amit csak alázattal lehet szolgálni, visszaélni vele sosem lehet.- Mikor operált legutóbb?- Egy hete.- Mikor jog utoljára?- Azt a lóistenre bízom. Ebben a korban már vissza szoktak vonulni a sebészek. Ha van olyan beteg, aki bennem bízik, operálok. A kórházban és a Seffer- künikán is. Hálás vagyok a Jóis- A családunkban előttem senki nem volt orvos. A nagybátyám tudta jól, mi érdekel engem és segített. Olyannyira, hogy egy sebész barátjától még csipeszt és szikét is szerzett nekem, amit aztán elég sok béka bánt....- Később, amikor már orvos volt, akkor is szívesen kísérletezett. Mi inspirálta arra, hogy a tudománnyal, a kutatással is ugyanolyan intenzitással foglalkozzon, mint a gyógyítással?- Harmadéves voltam az egyetemen, amikor Szentágothay professzor csapatának a munkájában részt vehettem. Gerincvelőből izom- és egyensúlyozó idegpálya-átkapcsolásokat, szinapszisokat kerestünk. Egyik alkalommal egy kislányt próbáltam meggyőzni, hogy várjon, amíg befejezem a kísérletet, de a beszélgetés elhúzódott és az előírásnál tíz perccel tovább volt a termosztátban a kísérleti anyag. Megijedtem, de gondoltam, megnézem. Ott voltak az óriás szinapszisok. Akkor derült ki, hogy hosszabb idő kell ahhoz, hogy a reakció létrejöjjön. Ennek akkor óriási jelentősége volt. Még Ekels is hivatkozott erre az eredményre, abban az értekezésében, amiért 1962-ben Nobel-dí- jat kapott. így kezdődött, s a műtéti rutinomat is annak köszönhetem, hogy már ezekben az években, ott az egyetemen, operálhattam. Ez a fegyelmezett és szigorú érték és tudásközpontú légkör egész pályámat alapjaiban meghatározta.-Mi lett a kislánnyal?- Fiatalon engem mindig elhagytak a nők, mert nem tudták elviselni, hogy nekem a tudomány és a tanulás az első.- Van két fia. Ezek szerint egy hölgy biztosan elég kitartó volt- Ó igen, a feleségem. Nagyon hálás vagyok neki, hogy mindig volt türelme a hivatásomhoz.-A fiúk folytatják?- Mindketten sebészek. István az idősebb, Pécsen az érsebészetennek, amiért megadatott, hogy szellemileg, fizikailag is jól vagyok és biztos kézzel végezhetem ma is a munkám. Kértem a kollégáimat: ha észreveszik, hogy nem úgy megy már, mint ahogy kellene, szóljanak. Eddig még nem szóltak. Egyébként is, azt azért érzi az ember, amikor már nem esik jól a munka.- Feküdt már sebészkés alatt?- Csak a manduláimat szedték ki, de komolyabb műtétem még nem volt.- Milyen, amikor beteg?- Türelmes és kicsit félős. Ha fogorvoshoz kell mennem, bizony remeg a lábam...- A sebész sokat tud az emberről Aki az átlagnál jobban ismeri az embert, az többet tud Istenről is?- Talán igen. Ha megnézi az igazán nagy tudósokat, például az agykutatók zömét, mind Istenben hívő emberek. Ők ugyanis látják, micsoda óriási csoda egy ember. Annyi benne a célszerűség és minden úgy.meg van tervezve, hogy az lehetetlen, hogy ez magától jött volna létre. Ősrobbanás? Hiszen egy sejtet sem tudunk előállítani! Aki ismeri az emberi test felépítését és tudja, hogy egyetlen szövetünk bonyolultabb, mint a legmodernebb mikrochipek, az nem tehet mást, mint hiszi a teremtést. Főként ha abban a kivételezett helyzetben van, hogy annak a titoknak egy részét megfejtheti, amit a Jóisten a teremtésbe helyezett. Félre ne értse, nem a tudományt becsülöm le ezzel. Mindössze tudom, hogy szerénység kell ehhez is. Az, hogy tudjuk: mi a valóság roppant birodalmának csak néhány kis vonását tudjuk felfedezni.- Egy sebészt talán naponta is megérinti a halál? Hogyan áll ön az elmúláshoz?- Be kell vallanom, hogy annak ellenére, hogy hiszem, a halál után is van élet, nem tudok vele megbékülni. Ha valakit elveszítettem, napokig gyászoltam. Máig emlékszem az első betegemre, aki meghalt. Egy vakbél-perforációval érkezett, nagyon súlyos állapotban. Kértem az Istent, hogy segítsen, mégis meghalt Most már tudom, talán ma már meg lehetett volna menteni, de akkor nem. Súlyos hashártyagyulladá- sa volt. Sajnos a sebésznek együtt kell tudni élni ezzel. Nem könnyű, de úgy gondolom, minden betegemért megtettem mindent, s talán a végső elszámolásnál ez is nyom valamit a latban... Festmények a paradicsomból Győrfi András a paradicsomban érzi magát. Ennek tanúbizonyságát a képei adják. A negyvenéves kaposvári művész alkotásai megjárták már a világ híres galériáit, ezúttal a somogyi megyeszékhelyen mutatja be őket. Október 20-án a megyei múzeum épületében nyitják meg a még mindig „szemtelenül” fiatal Győrfi András legújabb tárlatát. A Budapesten élő 40 éves művész ma is első helyen említi a somogyi lankák inspiráló erejét, így nem véletlenül mutatja meg ismét a műveit Kaposváron. Büszke arra, hogy mára művészkörökben legalább olyan ismert a Győrfi név, mint a vízüabdázók között. Olimpiai döntős vízilabdakapus édesapja ugyan építész- mérnöknek szánta, ám őt világéletében a rajz és a festészet érdekelte. Könyvillusztrációi a modern gyermekirodalom és a klasszikusok köteteiben is fel-fel- tűnnek, s bár csak 1991-ben rendezte meg első festménykiállítását, azóta képeivel járt már egyebek között New Yorkban, Londonban, Bolognában, Washingtonban, Aachenben, Genfben és Biellában is. Elárulta: ezúttal a paradicsom mint zöldség s mint a belső éden- kert is megjelenik a tárlaton. A kiállítás egyik része a napokban róla megjelenő könyvben is szereplő festményeket tartalmazza, míg másutt a grafikái láthatók. A megnyitóra barátait, Kautzky Armand színészt, Tomaji Attila költőt, Pozsgay Zsolt drámaírót és a zenész St. Martint is meghívta, biztosítva a paradicsomi hangulatot. 1964-ben született Kaposváron. 1981 óta Budapesten él, 1991 óta fest Alapító tagja a nagykanizsai Ludvig és a spanyolországi Reinosai művésztelepnek. Munkáira a legnagyobb hatással volt Bosch, El Greco és Dali 1994 májusától a budapesti Poláris Galéria művészeti vezetője.
