Somogyi Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-03 / 206. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 2 3 0 2004. Szeptember 3„ Péntek VARÁSZLÓ Varászlói Hírmondó Új hely az önkormányzatnak Költözik a községi önkormány­zat; az egykori posta és tűzoltó­ság épületet alakíttatják át hiva­talnak, és itt kap helyet majd a település konyhája is. Ez utóbbi látja el meleg étellel az óvodát, s innen oldják meg a falu nyugdí­jasainak az étkeztetését is. Kiépítik a közvilágítást A lakosok kérésére kiépítik a köz­világítást a Szabadság utcában, emellett pályázati forrásokat ke­res az önkormányzat a falu tizen­három éve épített útjainak a javí­tásához. Akkor ugyanis nem szá­mítottak ekkora tehergépkocsi­forgalomra, s a kamionok mára tönkretették az útburkolatot. Felújították a ravatalozót A temető és a ravatalozó kezelé­sét tavaly vette át az egyházkö­zösségtől az önkormányzat, s az­óta felújíttatta a területet. Céda­pályázaton nyert kétmillió forintot a ravatalozó tatarozásához, s a teendőkből már csak néhány fes­tési munka van hátra. Recept Varászlóról Csülök juhsajtos puliszkával Hozzávalók: 1 kiló nyers sertés- csülök jól kicsontozva, fölszeletel­ve, jól befűszerezve flekkenfű- szerrel, borssal, mustárral, meg­hintve vöröshagymával és olajjal. A húst, ha megérett, forróra heví­tett, rozmaringgal bedörzsölt tár­csán megsütjük. Ezután másfél li­ter vízhez fél kiló kukoricakását adunk, és jó keményre főzzük. Teszünk bele füstölt szalonnát, fokhagymát, két fej apróra vágott vöröshagymát. Amikor megfőtt, tegyünk bele 25 deka túrót és 10 deka juhsajtot is. Összekeverjük, majd ha kihűlt, adjunk hozzá egy maréknyi snidlinget. Béleljünk ki egy őzgerinc formát folpackkal, s abba rakjuk bele a masszát. Ha megdermedt, kiborítjuk, fölszele­teljük, és a forró csülök mellé rakjuk megszórva pirított szalon­nával és sült vöröshagymával. A CIKKEKET VAS ANDRÁS ÍRTA FOTÓK: LÁNG RÓBERT AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A VARÁSZLÓI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Alig egy küométerre a zalai ha­tártól a megye egyik legszebb te­rületén, százéves fák és halasta­vak között fekszik Varászló, So­mogy legeldugottabb faluja: az ide vezető utat nem jelzi egyetlen tábla sem. Lakosainak mégsem ez a legnagyobb bánata, sokkal inkább az, hogy egyre nehezebb megélni a földből a falusi turiz­mus pedig évente csak pár nap­ra, a nagyszakácsi főzőverseny idején hoz ide vendégeket Pedig a környezeti adottságok alapján a nagyvárosban elfáradt vándorok igazi pihenőhelye lehetne a falu. Felfedezetlen vízi világ a megyehatáron A határ felé visz az utunk, még ha nem is az ország, csak a megye végéhez. Vésénél letérünk a főút- ról, ám biztos, ami biztos, útba­igazítást kérünk Varászló felé. Fej­kendős néni mutogat a helyes irányba, állítása szerint Nemes- dédtől már csak egy kőhajításra van a Somogy-széli falu. A precíz magyarázat és cseppet sem lankadó figyelmünk ellenére eltévedünk: előbb Nemesvidra ke­veredünk, majd irányt váltunk, ám Somogysimonyiban jónak lát­juk, hogy újabb segítséget kér­jünk. Az útbaigazítást követően már minden egyes lehajtót gyanú­san méregetünk, ám semmiféle utalást nem találunk arra, melyik út vezet vágyaink falujába. Végül Miháld felé fordulunk, s a szeren­cse végre mellénk szegődik: alig két kanyar, és feltűnik a keresett helységnévtábla. Külföldi betelepülők- Sajnos, tényleg nincs egyetlen tábla sem, hogy merre található Varászló - vigasztal bennünket már a polgármesteri hivatalban Gresa Lívia, aki tolmácsként dol­gozik a képviselő-testület mellett. A kicsiny, mindössze 178 lako­sú községben ugyanis meglehető­sen nagy számban telepedtek le külhonosok, és velük azért illik szót érteni.- Huszonegy házat vettek meg eddig külföldiek - ad pontos tájé­koztatást Kati Lászlóné önkor­mányzati hivatalvezető -, ám kö­zülük sokan csak nyaralni járnak ide. Sőt, akadnak olyanok is, akik néhány esztendeje vettek itt egy épületet, szépen rendbe tették, ám azóta sem láttuk őket még a környéken sem.- Pedig lenne hozzájuk egy-két kérésünk - veszi át a szót Gresa Gyula polgármester. - Például szí­vesen vennénk, ha a falu többi la­kójához hasonlóan ők is hajlandó­ak volnának adót fizetni. Alig kilométernyire a zalai ha­tártól ugyanis minden fillérre szüksége van a képviselő-testület­nek. Varászlón sok az idős ember, sok a nyugdíjas, és ráadásul a 13 munkanélküliről is gondoskodni kell. Régebben az állami gazda­ság, a sertéstelep, az erdészet elég munkát adott nemcsak a falubeli­eknek, hanem még a környéken lakóknak is, mára azonban ebből szinte semmi nem maradt. Milliók segélyre- Ötvennégy és fél millió forint az idei költségvetésünk, s ebből 6,4 milliót fordítunk a szociális jutta­tásokra - kapom az újabb pontos felvilágosítást Kuti Lászlónktól.- A legnagyobb baj, hogy kevés a középkorú lakos a faluban - ra­gadja magához ismét a szót a pol­gármester. - Sajnos, csak kevesek számára vonzó a vidéki élet. De valahol meg is értem az embere­ket. A földből, legalábbis a kis földből, amekkora az errefelé élőknek van, egyszerűen nem le­het megélni. És amíg a felvásárlá­si árak még a termesztési költsé­geket sem fedezik, nem is várható nagy változás. Meg aztán sokan nem is akarnak igazán dolgozni. Legföljebb a falusi turizmust em­legetik, de azért tenni is kellene valamit. Mert a semmiért senki sem fog ide jönni. Varázslatos erdők Varászló azonban ebből a szem­pontból kellemes helyzetben van, hiszen a természeti adottságai messze földön híresek. A kis völgy­ben fekvő falut körülvevő erdők­ben több száz éves tölgyek koronái adnak árnyékot, s megannyi régi épület, kúria várja a renoválást, és Nyári Krisztina: Kevés a munka a környéken Az óvodában nincs gyerekhiány a településtől nyugatra fekvő ha­lastavak környéke fölér egy igazi madárrezervátummal.- A valóságban azonban csak néhány napra jönnek erre a turis­ták - állítja Gresa Lívia -, amikor Nagyszakácsiban a híres szakács- versenyt rendezik. Azon a hétvé­gén felénk is ellátogatnak néhá- nyan, ám erre nem lehet alapozni. Hiányzó munkahely Egyetért ezzel a családjával Va- rászlóra nemrégiben betelepülő Nyári Krisztina is, aki Zalából, Miháldról költözött a faluba, első­sorban azért, hogy Nemesdéden lakó beteg édesanyja közelében lakhasson.- Én sem találtam munkát a környéken, pedig a turizmusból élek - erősíti meg Gresa Lívia sza­vait a fiatal nő. - Hat és fél éve Balatonlellére járok idényjelleggel dolgozni. Kicsi ez a falu, de azért nagyon szeretem. Valahogy így lehetett vele elein­te a település leghíresebb lakója, az orgonaművész Varnus Xavér is, aki mostanság már jóval keve­sebbszer látogat Varászlóra. Pedig általa országos hírnévre tett szert a kis falu, ám a helybelieknek nem is hiányzik a média állandó jelen­léte, zaklatása. Ingázó fiatalok- A kis települések mindennapjait éljük - így Gresa Gyula az iskolá­sok átjárnak Vésére, a nagyobbak közül négyen Nagykanizsára bu- szoznak nap mint nap a gimnázi­umba. Éppen ezért jó lenne, ha va­lamivel több járat érintene minket. Jelenleg ugyanis csak hat autó­busz jár a faluba, és mivel a menet­rend nem mindig alkalmazkodik az iskolához, legtöbbször a falu- gondnoki busz hordja a fiatalokat a vései tanodába.- Az óvoda viszont évek óta a lehető legnagyobb létszámmal működik - büszkélkedik Bácsai Margit vezető óvónő. - Csak egy csoportunk van, de még Nemesdéd- ről is járnak hozzánk gyerekek. Akik látogatásunkkor éppen jó­ízűen harapdálják a markukban szorongatott csirkecombot, és egyáltalán nem ijednek meg az idegenektől.- Jó gyerekek, és szerencsére a szülőkkel is csak elvétve akad probléma - teszi’ hozzá Bácsai Margit -, pedig sok köztük a roma származású, ám ők is rendezett körülmények között élnek. Nyiladozik a világ Mint ahogy a falu egészén is lát­szik: az itt élők mindent megtesz­nek, hogy életük minél komforto­sabbá váljék. Ehhez nagy segítsé­get nyújt, hogy a víz, a villany és a telefon mellett két éve a gázt is bevezették a településre, így iga­zából már csak a csatornahálózat hiányzik.- Kevés viszont a szórakozási lehetőség - ismeri el a polgármes­ter. - Szerencsére kocsmánk nincs, az viszont már kevésbé örömteli, hogy sportegyesületünk sincs. Ráadásul a posta is meg­szűnt júniusban, és mobil posta vette át a helyét, pedig az öregek számára igazi beszélgetőhellyé vált már az épület előtere. Ott ki tudták cserélni a legújabb pletyká­kat, s így mindenki tudott min­dent a többiekről. Öröm viszont, hogy az épületben majd nemcsak az új önkormányzat kap helyet, de itt lesz végre számítógépünk is internet-hozzáféréssel, azaz vala­mennyire kinyílik majd a világ. S így talán az idegenek is köny- nyebben fölfedezik majd a kis fa­lut. Bár ehhez elég volna egy-két helységnévtábla is. ___________■ Úto n Európába Újraéled a Peti-tó A falu központjának számított régen a Peti-tó és a mel­lette tornyosuló vízimalom környéke. Péterfai János és Fehér Margit a terület régi fényét szeretné visszaál­lítani, és a megújult külsővel turistákat csalogatna er­re a vadregényes tájra. - Az anyagi lehetőségeink, saj­nos, behatároltak - mondta Péterfai János -, nem ka­punk sehonnan sem támogatást, így nehezen jutunk egyről a kettőre. És lassan kezdünk belefáradni. Elsősorban a roskadt vízimalom okoz fejfájást a tulajdonosoknak, hiszen a műemlékvédelmi törvény szerint kötelesek eredeti állapotában helyreállítani. Pedig a nyolchektárnyi területen is rengeteg a tenni­való. A tó medrét már kitisztították, kész a zsiliprend­szer is, de még ki kellene kotorni a patak medrét.- Azért rengeteget léptünk előre - büszkélkedett Fe­hér Margit. - Annyira elhanyagolt volt a terület, hogy nem is lehetett ide bejönni. Most pedig gondozott, tu- ják, bokrok és fák által tagolt pázsit övezi a tavat. Ez elsősorban a horgászatot kedvelőknek szerez majd örömet. A tulajdonosok vadlest is építettek, és mivel a birtokon megannyi gyümölcs terem, így saját gyümölcslét is készítenek. - Hogy nemcsak idénytu­rizmusban gondolkodunk - így Fehér Margit -, mert télen is lesznek rendezvényeink: úgy tervezzük, a disznóvágásokra is fogadnánk vendégeket._______■ Nagyon sok munkát elvégeztünk - mondta Fehér Margit -; korábban ide nem lehetett bejönni, most pedig gondozott pázsit övezi a tavat Varászló Kincse Madarak eldorádója A zalai határ melletti völgybe búvó kis település legna­gyobb értéke a szinte érinteüen környezet. A több száz éves fák alkotta erdőben 14 kisebb-nagyobb halastó bújik meg, paradicsomi állapotokat teremtve a somo­gyi madárvilágnak. - Kétszázegy hektárnyi vizet gon­dozunk, s ennek megfelelően mi vagyunk a környék legnagyobb foglalkoztatója, a magunk 15 emberével - mondta Bíró Lajos, a tavak tulajdonosa, a Balatoni Ha­lászati Rt főhalászmestere. - A tórendszert még 1923- ban alapította a falu akkori nagybirtokosa, Zichy gróf, és már akkor is halneveléssel foglalkoztak. A legnagyobb tó több mint hatvanhektárnyi, régen kis sziget állt a kö­zepén, s ott néha összejött mulatni a falu apraja-nagyja. A tavakban ma is megtalálható a balatoni halak minden faja, sőt még az amur is, ám az igazi különle­gességet egy itt kitenyésztett fajta, a varászlói ponty jelenti. Hasonlóképpen gazdag a környék madárvi­lága is: a nádasokban nemes kócsag, vöcsök, kanalas gém és kárókatona fészkel.- Az utóbbival rendesen meg is gyűlt a bajunk, hi­szen kiválóan halászik - mondta Bíró Lajos. - Míg a gém megáll a vízben, s lecsap egy arra úszó halra, addig a kormorán utánamegy még a víz alá is. S mivel fél percig is bírja levegő nélkül, hatalmas pusztítást visz véghez az állományban. ___■ A tórendszer már több mint nyolcvanéves, s megtalálható benne a balatoni halak minden fajtája, különlegessége pedig a varászlói ponty

Next

/
Thumbnails
Contents