Somogyi Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-19 / Vasárnap Reggel, 38. szám

2004. szeptember 19., vasárnap Közélet, gazdaság, politika Elnyomott apák kálváriá' Néhány napja egy férfi denevérembernek öltözve felmászott a Buckhingam-palotára. Egy elvált apa tiltakozott így, amiért nem láthatja a gyermekeit. Nálunk nem volt még hasonló akció, de a magyar apák is hátrányos helyzetben vannak. i hazai hajléktalanok, / % illetve munkanélkü­liek kétharmada el- JL JLvált apa - állítja dr. Hegedűs István, az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesü­letének elnöke. Ennek oka pedig szerinte az, hogy bár az utóbbi években több gyerme­ket helyeznek el az apáknál - ez az arány 2-ről 12 százalék­ra nőtt s több a közös meg­egyezéssel záruló válások száma is, még mindig na­gyon sok az olyan válás, melynek során a férfi jog­foszlottá válik,- A korlátozott mértékű kapcsolattartás az elvált apák lelkét teszi tönkre^á sokszor irreális összegben meghatá­rozott tartásdíj pedig anyagi­lag küldi őket a padlóra - mondta az ismert ügyvéd, aki mellesleg maga is elvált. - Most is a kezemben tartok egy bírósági végzést, amely gyermekenként 60 ezer forint tartásdíjat ítélt meg. Ha eh­hez még hozzávesszük az adókedvezményt, illetve a nemsokára háromszorosára emelkedő családi pótlékot, akkor kijön, hogy egy gye­rekre havonta 100 ezer forint körüli összeg jut. Ennyiből már egész családok élhetnek meg, az apát pedig ez az ítélet megfosztja az új élet megkez­désének lehetőségétől. A legnagyobb viták és el­lenségeskedések azonban mégsem a pénz, hanem a gyermek elhelyezése körül zajlanak. Hegedűs István sze­rint még mindig tetten érhető az a vélekedés, miszerint a „gyermek legjobb helye az I anyja mellett van”. Számta­lan helyzetben előfordul, hogy az anya szinte a tulajdo­nának tekinti a gyermeket, s elzárkózik mindenféle kap­csolattartástól - még akkor is, ha egyébként erre a bíróság ítélete kötelezné. Ilyen ese­tekben a gyámhatóságnak kellene intézkedni, ám ez az eljárás többnyire nehézkes és hosszú procedúra. A férfiak ezt általában nehezen viselik, előbb-utóbb megelégelik a folytonos harcot és a vesze­kedéseket, s inkább eltűnnek. Ez viszont nem jó a gyer­meknek, akinek a válás elle­nére is szüksége lenne a má­sik szülőre.- A válás utáni „háborúk­ban” a gyermek szinte esz­közzé válik, a szülők általá­ban az ő feje fölött hadakoz­nak - mondta dr. Kardos Fe­renc pszichológus, a Kapcso­TÖRÖK JUDIT adminisztrátor:- Nem tartom jónak, hogy a legtöbb esetben az anyának ítélik a gyereket. Mondom ezt annak ellenére, hogy magam is édesanya vagyok. Szerintem egy apa is nyugodtan jogosult lehet a gyerekre, hiszen sok esetben jobb szülő, mint az anya. Talán megérné egy kis környezettanulmány, mielőtt a végső ítélet megszületik. HEGYI LÁSZLÓ operatőr:- Én nem tartom rossz szülőnek magam, szívesen foglalkozom a gyerekkel, igaz, az idő nem mindig kedvez, mert kötetlen munkaidőben dolgozom. Ennek ellenére nyugodt szívvel el merném vállalni a gyereket, ha erre sor kerülne, mert egy apától is legalább annyit tanulhat a gyerek, mint egy anyától. lat Alapítvány kuratóriumá­nak elnöke, a Magyar Kap­csolati Ügyeleti Mediátorok Országos Szakmai Szövetsé­gének vezetője. - Mi úgyne­vezett mediátorok, vagyis közvetítők útján olyan írásbe­li egyezséget igyekszünk ösz- szehozni, ameíy a gyermek érdekeit tartja szem eíőtt. Ha szükséges, még semleges helyszínt is biztosítunk a ta­lálkozásokhoz. Sok apa ugyanis azért nem tartja a kapcsolatot a gyermekével, mert ilyenkor mindig talál­koznia kell a volt feleségével. Nálunk viszont van egy váró­szoba, ahöl, ha ide hozzák a gyermeket, mi meg­teremtjük annak a lehetőségét, hogy a két szülő akár ne is lássa egymást. Kardos Ferenc szerint némi idő el­teltével észrevehető bizonyos enyhülés a felek viszonyá­ban. Olykor még az is előfordul, hogy a szülők egy idő után úgy dön­tenek: nincs szükség további közvetítésekre, mert már ők is megállapodtak a feltételek­ben. Pontos statisztika nincs, de nagyjából az esetek 60-70 százalékában normalizálódik a kapcsolattartás rendszere. Persze, ahhoz, hogy az el­vált apák és a gyermekeké kapcsolata a válás után is harmonikus maradjon, azé apák együttműködésére ifj szükség van.- A férfiak is sokban felelő­sek későbbi jogfosztottsá- gukért - állítja a pszicholó­gus. - A családfők többsége ugyanis már az együttélés so­rán elveszíti a kapcsolatot gyermekével. Rengeteget dol­gozik, este jár haza, nincse­nek közös programjaik - mindez közrejátszik abban, hogy a legtöbb gyermeket az anyának ítélik. Az alapítvány vezetője Tizenkét éve létezik a Kapcsolat Alapítvány, amely közvetít a szemben álló felek között. Jelen­leg több mint ötven ilyen központ létezik, s nemsokára törvény írja elő, hogy minden, 40 ezernél nagyobb lélekszámú településen kötelező lesz a létrehozásuk. hozzátette: az elvált szülők közti jobb együttműködést szolgálta az a kísérletük is, amikor csoportfoglalkozáso­kon arra vették rá a volt há­zastársakat, hogy cseréljenek szerepet. Ez ugyanis né hasznos. Sajnos, Magyarországon nagyon sok a „gonosz” válás- állítja dr. RANSCHBURG JENŐ A gyermekpszichológus is amondó: nem biztos, hogy az anya alkalmasabb a gyermeknevelésre, mint a férfi.- Bár a nők többet foglalkoznak a gyermekekkel, ám a családon kívüli kulturális közegbe mindig az apa vezeti be a gyermeket - mondta. - A világ­ban való létezés, a problémamegoldás mintáját általában a férfiak adják. Ezért óriási veszteség egy apa eltűnése. Ranschburg szerint az is tévhit, hogy apára csak a kisfiúknak van szüksé­gük. Szerinte a lányok is rengeteg viselkedési mintához jutnak általa.- Egy kislány csak úgy tanulhatja meg a női szerepet, ha ott van az apja is, aki mellett az anyja nőként viselkedhet. Ha ezt egy lány nem tapasztalja, az az egész személyiségfejlődését károsan befolyásolhatja. A gyermekpszichológus úgy véli: a szülőket rá kell döbbenteni, hogy egy­más közti harcukkal a gyermeknek ár­tanak. Ha az elvált felek ezt felismerik, már megtették az első humánus lépést a gyermek érdekében. Hogyan fogadj unk ügyvédet? Nőnek az aktahalmok és a peres ügyek. Mégis egyre nehezebb rálelni az ideális ügyvédre, aki mindig a vé­denc érdekeit nézi, nem kér túl sokat, de érti a dol­gát. Ezen felül persze az sem baj, ha a doki, akire rá­bíztuk magunkat, profi színész. V annak, akik azt mond­ják, a jogi diploma megszerzése hosszú távú befektetés, élet- biztosítás. Elvégre perek, ügyfe­lek mindig voltak/lesznek. Mindennek ellentmondani lát­szik, hogy napjainkban egyre nehezebb pályára állni. Óriási túlképzés van a jogegyeteme­ken, s a frissen végzettek több­sége nem tud elhelyezkedni.- Összetett pálya ez - erősíti meg a szakma nagy öregje, BÁRÁNDY GYÖRGY A gyors észjárás mellett nem árt némi színészi képesség is, bár a leg­fontosabb kellék a becsület. Ezt mindig elmondom tanítványa­imnak és az unokámnak is - fű­zi hozzá. Nem mindenki ilyen opti­mista. Egy neve elhallgatását kérő exügyvéd szerint a 20. szá­zad végére bebizonyosodott, hogy a modern igazságszolgál­tatásból kiveszett az érték, a jobbítani akarás vágya. - Ha va­lakit meg akarnak fogni, bajba akarnak keverni, el akarnak tá­volítani, akár már holnap ki­nyújthatják, mint a rétestésztát - rögzíti. Tény, a kritikusok sze­rint az igazságszolgáltatás mára kétszintűvé alakult. Vannak ügyek, amelyek szereplőit más mércével mérik, mint az átlag­embereket, s ők rendre kievic- kélnek a bajból. De mit tegye­nek a többiek? Bárándy amondó: sohase az utcán járva, a különféle munka- közösségek aranyló színű táb­lácskái alapján döntsük el, ki le­gyen a képviselőnk. - A leg­jobb, ha előzetesen baráti kör­ben vagy másutt informáló­dunk, ki lehet a legjobb megol­dás, ki milyen szakterületen számít ütőképesnek. Futó Bar­nabás hozzáteszi: nincs recept, de a legfontosabb minden ügy­nél a védenc és a jogi képviselő között kialakuló bizalom. Ha ez nincs meg, tovább kell állni, mást kell keresni. Rókusfalvy Pál, műsorvezető-üzletember vegyes tapasztalatokra tett szert ügyes-bajos dolgaiban. - Elő­ször egy ügyvéd barátomat kér­tem fel, akiben teljesen megbíz­tam. De hosszú távon mégsem akartam, hogy ez megzavarja barátságunkat, ezért önállósí­tottam magam. Azaz magam próbáltam intézni az ügyeimet, ám rájöttem, hogy ez nem kifi­zetődő. Mégiscsak egy szakem­berre van szükség, ha komo­lyabb ügyről van szó. Szeren­Az ügyvédek doyenje, Bárándy György szerint becsület nélkül nem megy. Nem mindenki ért vele egyel. Hiába, a pénz nagy úri és ezt nem is tehetné meg, ugyanis súlyos etikátlanságnak minősülne. - Ha azonban felke­resnek az emberek és megtisz­telnek a bizalmukkal, mindig kérek egy kis gondolkodási időt. Nem vállalnám el például Annus Adrián és Fazekas Ró­bert, a két, olimpiai aranyérmé­től megfosztott nehézatléta vé­delmét. A szememben ugyanis megcsúfolták az olimpiai esz­mét, és ez engem fájdalmasan érint, vagyis etikai gátja lenne az együttműködésünknek. Ha­sonlóan éreznék egy pedofil esetében... Apropó, etika. Sokan véle­kednek úgy, hogy a jogi dokto­rok a pénz foglyaivá váltak. Még egy sztárügyvéd megbízá­sa sem garancia! Egyetlen fegy­verük a média. De ez néha bizony kevés. Bár olykor meg­esik, hogy bejön a számításuk. Futó Barnabás ezt úgy magya­rázza: a reflektorfénybe kerülő ügyeknél a bírák is lelkesebbek. esés vagyok, otthonról szerzem be az ügyvédemet, ugyanis egy jogászt vettem el feleségül. Magyar György sok klienst szerzett már pályája során. Má­sok mellett a viszkis rabló vé­delmét is bevállalta, de a K&H­ügy kárvallottjait, a móri gyil­kosság áldozatainak családtag­jait s a nemrég egy valóság- show-ban feltűnő, Óki néven futó „tévéjetit” ugyancsak ő képviseli. Mint mondja, soha­sem választ magának védencet, Miért nem bírjuk őket? SZABÓ ZOLTÁN ATTILA, lapunk munkatársa jegyzi a leg­frissebb, ügyvédekről szóló - részben tényfeltáró, részben iro­nikus hangú - kötetet. Beszédes tény, hogy a műben a fiskálisok, a jogtanácsosok, a jurátusok, no és a sztárstátusosok mellett fon­tos epizódszerepet kaptak az ar­tisták, a bohócok, a maffiózók, a politikusok, a producerek, a pros­tituáltak, sőt a teremszolgák is. A Miért nem bírjuk az ügyvédeket? című könyv értékekről és maga­tartásformákról, stílusról és stílus- talanságokról, hitről és pénzről mesél, miközben kiderül: az ügy­védeké zárt világ. De még ennél is zártabb a sztárügyvédeké. Szá­mukra a médiamegjelenés a kizá­rólagos fokmérő. Állítólag sokan közülük csak azért vállalnak el esélytelen, ám sikamlós ügyeket, hogy róluk szóljanak a hírharso­nák. Ezt ingyen reklámnak fogják fel, nem is alaptalanul. A televízi­ós szerepjáték később, a hivatali fogadóórákon fial; olyan híresség is létezik, aki a köszönés díját 50 ezer HUF-ban állapítja meg.

Next

/
Thumbnails
Contents