Somogyi Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-18 / 219. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2004. SZEPTEMBER 18., SZOMBAT ALMANACH 7 Boszorkányosán hímezik a jövőjüket Babai Tamás: A hit jele a szent helyek rend- Tapolcai József: Sokat fejlődött a falu; a kő- Tóth Pálné: Ha megadatott, hogy tehessek ben tartása, s a templom a falu szíve-lelke vetkező teendő a csapadékvíz elvezetése valamit másokért, akkor ez a dolgom... Gáldonyi Magdolna, Horváth Zsolt Idős asszonyok ballagnak haza­felé a templomból hétköznap délelőtt. Az ebéd már biztosan ott gőzölög a tűzhelyen, csak tá­lalni kell az otthoniaknak. A ko­ra reggeli munka után kerestek egy kis megnyugvást a lélek há­zában. Talán körül is néztek, mi­lyen szép lett, és őseik csodála­tos hímzéseire is vetettek egy pillantást. Büszkék a templo­mukra, számukra otthonos hely. Szent kötelesség Balsai Tamás, a fiatal plébános is büszke lehet arra a hat évre, amit eddig itt, a faluban töltött. Assisi Szent Ferencet idézve mondta: - A hit jele a szent he­lyek rendben tartása. A temp­lom a település szíve-lelke. Ha tisztán tartják, díszítik, az jel­lemző a közösség lelkére. A pásztor csupán emlékezteti őket arra, hogy van tennivalójuk, fe­lelősségük az elődök és az utó­dok számára. A jelen pedig na­gyon szép: aki tudomást szerez Buzsákról, az bejön a templom­ba, és találkozik az itt levő esz­tétikai és lelki hatásokkal is. Amikor Buzsákon megkezdte a szolgálatát, átgondolta a tenni­valóit, és úgy vélte, hogy tíz évre van szükség a megújuláshoz. Amivel talán nem számolt, az a hívő és a vallást nem gyakorló közösség tenni akarása és az ön- kormányzatnak a támogatása. Azt mondta: Krőzus módjára se­gítettek. Igaz, a plébános is a templomra költötte atyai örök­ségét. Nos, így készülhetett el a templom és a plébánia tatarozá­sa, a lélek házának megvilágítá­sa. Nemcsak ezzel lett a temp­lom tájékozódási pont a faluban, hanem az új órájával is. A XIX. századi régit ugyanis kicserél­ték, s elmondhatjuk: ma ez a leg­pontosabb időmérő Buzsákon. A templom közösségformáló hatása átöleli a falut. Nemcsak a plébános, hanem az emberek is örömmel emlékeznek a hegyi búcsúkra. Nyáron a János-hegyi pincéknél találkoznak, ősszel pedig a ceriai hegyen. Itt leg­utóbb 300 liter bor is elfogyott. Magát is kitelepítette Örömmel emlékezik ezekre az együttlétekre Kara Lajos alpol­gármester is. Ugyan nem itt szü­letett, de a szülőhazájának te­kinti Buzsákot, mert itt eszmélt négyévesen. Bár a munkája több mint másfél évtizedre a távolba szólította, azt mondja, vissza­húzták a gyökerei. Vállalkozó­ként is igyekszik hozzájárulni a helyi gazdaság élénkítéséhez, és ha kell, önmagát is korlátozza.- A község lakosainak 90 szá­zaléka a turizmusból él. Nincs más választásunk, mint ezt segí­teni, ösztönözni. A településfej­lesztési tervben is ez határozza meg a jövőképünket. Úgy hatá­roztunk tehát, hogy ezt a tevé­kenységet itt az ipar ne zavarja, így aztán a falu déli területeijt je­löltük ki ipartelepítésre - mond­ta. S ezzel, ha úgy tetszik, önma­gát is kitelepítette, mert mező- gazdasági és fuvarozótársaságát itt fejlesztette... Buzsak Somogy gyöngysze­me. Ezt az egyszerű mondatot hallottuk az alpolgármestertől és Tapolcai József polgármester­től is. Új kút Csisztán- Összkomfortos lett a falu. Tíz kilométer utat is rendbe tettünk az 520 milliós csatornaberu­házás után. Az utakra az önkor­mányzat és a vállalkozók adták össze a pénzt, és 17 milliót nyer­tünk pályázaton - mondta a pol­gármester. A fejlesztések látsza­nak a teljesen újjávarázsolt falu­központban, s korszerűsítették az iskolai konyhát és az orvosi rendelőt is. A következő tenniva­ló a csapadékvíz elvezetése a község egész területén. Ennél is nagyobb falat a csisztai termál­víz gyógyvízzé minősítése, ez hosszadalmas lesz. Az önkor­mányzat 70 millió forintot köl­tött az új kútra - annak a vizét kell minősíttetni - és a víz keze­lésére. Ehhez persze jól jött a 30 milliós állami támogatás. Sok reményt fűz a polgármes­ter is a tavaszra megújuló gyógy­fürdőhöz, de már új bérlőkkel. Egyik szeme sír... Csiszta volt, van és lesz is - állít­ja Molnár István, a fürdő lekö­szönő bérlője. Végignézve az el­múlt tizennégy év munkáján, emelt fővel, síró és mosolygó szemmel hagyja maga mögött a gyógyfürdő oly kedves épületét.- Csiszta nagyon közel áll a szí­vemhez. Mivel azonban a veze­tés nem velem képzeli el a jövőt és az egészségem is megromlott, ezert úgy döntöttem, hogy a bér­leti szerződés lejárta előtt elme­gyek - mondta Molnár István. - Az eltelt éveket számba véve több jó emlék maradt meg ben­nem. S arra vagyok a legbüsz­kébb, hogy a fürdő gyógyvizével nemzetközi hírnevet szerzett és kinőtte magát a hajdani pusztá­ból. Molnár István nevéhez sok fej­lesztés kötődik. Egyebek között támogatta a Buzsák és Csiszta közti összekötő út elkészítését, új üzletsort építettek. Befejezte a főépületet, az illemhelyeket, és szaunát, illetve fedett medencét csináltatott. Hírét messze vitték Egészsége visszanyerését ő is a csisztai gyógyhatású víznek kö­szönheti. A régi kút táplálta me­dencékben megmártózók reuma­tikus panaszaikra, nőgyógyásza­ti betegségeikre kerestek enyhü­lést. A savlekötő hatású víz fa­gyasztása pedig enyhítette a gyo- morbántalmakat s gyógyította a pikkelysömört is. Nem csoda hát, hogy Csisztát a szomszédos országoktól kezdve Anglián, Svédországon és Hollandián át Szaúd-Arábiáig, valamint Auszt­ráliáig ismerik. Sokakban élő kép, akik a falu­ból Csisztára mentek, hogy az idős asszonyok kiterítették a ke­rítésre a boszorkányos, rátétes, vézás hímzéseiket, s alig akadt külföldi autós, aki továbbhaladt volna úgy, hogy meg ne álljon. Ez ma már nem divat, de Buzsá­kon továbbra is jelentős érték a tíz éve tevékenykedő idősek klubja. A klub első és azóta is odaadó elnöke Tóth Pálné nyugdíjas pe­dagógus, aki élete nagy részét a buzsáki hagyományok megmen­tésének szentelte. Levették a kendőjüket- Az első összejövetelre nagyon jól emlékszem ma is. Eleinte fe­szült volt a hangulat, aztán az asszonyok levették a kendőjü­ket, és elkezdtek beszélgetni. Azért az első hat-nyolc embe­rért érdemes volt belevágni - mondta Tóth Pálné. - Egyszerű emberek gyermeke vagyok, és úgy gondolom: ha megadatott, hogy tehessek valamit máso­kért, akkor ez a dolgom. Ma negyvenhat tagja van a klubnak, s 1996 óta egyesület­ként tevékenykedik. Az idős emberek figyelnek egymásra, mert közösek az örömeik és a bánataik. Ma persze az örö­mökből van több, mert készül­nek a megyei nyugdíjasgálára és a születésnapi találkozóra, hiszen együtt ünnepelnek a kistérség településein élő idő­sekkel. Annyit azért megjegyzett Tóth Pálné, hogy a friss nyugdí­jasok ma már egyre nehezeb­ben jutnak el az összejövetelek­re. Nagy a falu, és egyre keve­sebben tudnak elballagni az es­ti órákon a központjába. Tapol­cai József persze elégedett, mert összetartó közösség tagja a születése óta. Azt vallja: itt mindenki megtalálja azt, amire vágyik, polgármesterként azért küzd, hogy Buzsákon szabadon élhessenek az emberek. Életre kelt hagyományőrzők Újra életre kelt az országos hírű hagyományőrző együttes, ame­lyet Knézics István vezet. Ő látja el a községben az idegenforgal­mi referens feladatait is. Erdélyi testvérkapcsolat Az erdélyi Tusnádfürdővel ala­kítanak ki újabb testvéri kap­csolatot. A partneri szerződést már az ősszel szeretnék meg­kötni a két település képviselői. Ifjúsági találkozót tartanak Kistérségi ifjúsági találkozót szervez október 9-re Balsai Ta­más plébános. A faluházba vár­ja a buzsákiakon kívül többek között a lengyeltóti, a táskái meg a niklai fiatalokat is. Kétnyelvű rendezvények Somogybán a legtöbb külföldi ingatlantulajdonos Buzsákon ta­lálható. E községben már száz- ötyenhat új, zömmel európai te­lepest tartanak számon. A falu rendezvényei is kétnyelvűek. RECEPT Húsos répa Eredeti buzsáki étel receptjét kaptuk Tóth Pálnétól. Hozzáva­lók; mintegy 60 dkg füstölt hús (lehet fej, köröm, oldalas, sonka­vég), 3 nagyobb takarmányrépa vagy 2 liter savanyított répa, 1 li­ter paradicsomlé, 3 deci tejföl, 2 kanál zsír, 5 kanál liszt, bors, tört paprika, hagyma. A húst ki­áztatjuk s apróra vágjuk, majd föltesszük annyi vízben, hogy el­lepje, és félig megfőzzük. Bele­tesszük az apróra vágott hagy­mát, répát és a paradicsomle­vet. Ha minden puha, a zsira­dékból liszttel és tört paprikával rántást készítünk, és berántjuk az ételt. Majd tejföllel és egy ka­nál liszttel behabarjuk. Hasonló módon készítik a húsos káposz­tát is savanyított káposztából, csak abba nem tesznek tejfölt. AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A BUZSÁKI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA UTÓN EURÓPÁBA A minőség kötelez Négy éve nyitotta meg zöldség-gyümölcsüzletét Ivancsics Zoltánná. A bőséges és minőségi árunak meg az udvarias kiszolgálásnak köszönhetően hamar népszerű lett a lakosok körében. - A fér­jem korábban is zöldséget szállított az iskolák­nak, óvodáknak és üdülőknek. Munkahelye meg­szűnésével indítottuk a vállalkozást. Később én is állástalan lettem, ezért megnyitottuk ezt a kis üz­letet - mesélte Ivancsics Zoltánná. - Az árut a fő­városi nagybani piacon szerezzük be, s bár a fa­luban van négy bolt is, akinek nagyobb mennyi­ségű zöldség kell, az biztosan hozzám tér be. Nyáron a Balaton és a csisztapusztai gyógyfür­dő közelsége miatt a kis üzletben több a vásárló. A vásárlási szokásokat a fizetések és a segélyek érkezése erősen befolyásolja. Sokan már a télre tá­rolnak, most paprikát, később hagymát, krumplit. A boltos elmondta azt is: mivel kenyeret és tejet nem tartanak, ezért a szigorú uniós előírásoknak esetükben nem volt nehéz megfelelni. Nagy ter­veket nem dédelgetnek; a vásárlóknak a további­akban is a megszokott minőségű árukat kínálják. A vállalkozásban a család minden tagja segít Ivancsics Zoltánná lánya a pult mögött, a fia pedig a beszerzésben A hagyományok háza A bágyadt őszi napsütésben asszonyok hímez­nek a virágdíszes tájház udvarán. Bár a XX. szá­zad elején még szinte az egész községben csak ilyen szoba-konyha-kamrás, nádfedeles házak álltak, mára hírmondó is alig van belőlük. Ezért különösen jelentős ennek a XIX. századi háznak s a gazdasági épületeknek a megóvása; régi fény­képek alapján tették rendbe. Ha átlépjük a ház küszöbét, nagyot fordul velünk az idő kereke: egy szívdobbanásnyi idő alatt dédanyáink füstös konyhájában vagyunk. A kéménykürtőben ottfe­lejteti hírmondóként sonkát és szalonnát látunk, a hátsó szobában pedig hímzések, a buzsáki népviselet remekmívű darabjai és szebbnél szebb pásztorfaragások nyűgözik le a látogatót. Kovács Józsefné, a művelődési ház igazgatója elmondta: a nyáron kétezer hazai és külföldi ven­dég kereste föl a tájházat, mint előtte egy esz­tendővel. A tárlat bővítésére korábban gyűjtést rendeztek, amelyre több hímző asszony is adott a munkáiból. Három éve pedig varrószínt és egy többcélú kemencét építtetett az önkormányzat. A tájház a közösségi élet központja: a varrószínben asz- szonyok hímeznek, az udvaron főzőversenyt tartanak BUZSAK KINCSE A buzsákiak mindig is büszkék voltak hagyományaikra, s ezeket ma is éltetik. Kevés az olyan tele­pülés, ahol annyim meghatározná a jövőképet az ősök tevékenysége. Örökségükkel jól sáfárkodnak. A vendégfogadás nemcsak a helyi gazdaság mozgatóereje, hanem úgy teszik a dolgukat, hogy azzal sokféle örömöt szerezzenek mások-, nak és természetesen önmaguk­nak is. Azzal a hittel telnek min­dennapjaik, hogy a községük egy kistérség jelentős központja lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents