Somogyi Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-15 / 216. szám

SOMOGYI HlRLAP - 2004. SZEPTEMBER 15., SZERDA ALMANACH 7 Többé nincs szükségük a vándorbotra Gyurokovlcsné Tóth Brigitta: A ml iskolánk Kajdacsi Erika: Négy lovunk van, és nálunk Gyurokovics Ferenc: Nem sokat költők or­a kis költségű Intézmények közé tartozik a lótartás szívügye az egész családnak vosságra, pedig végigdolgoztam az életem Nagy László A falun szinte kétpercenként zúgnak át a kaviccsal megrakott kamionok. A gyerekeknek egy csöppet sem veszélytelen át­menni az egyik oldalról a másik­ra. Ráadásul az eredetileg is gyenge minőségű utat a teherau­tók mára jóformán teljesen tönk­retették. Az út állapota és a for­galom - két súlyos gondja ez az itt élőknek. Úgy tetszik, hogy legalább az egyik hamarosan megoldódik. Újjáépítik ugyanis a Barcstól idáig vezető utat. Több mint egymilliárd forintos beru­házásban jövőre megépülhet Barcs és Heresznye között a több mint húsz kilométeres útsza­kasz. Az aszfalttal együtt simul­hatnak ki az út mentén élők rán­cai is, akik már egy évtizede sür­getik a helyreállítást. Koca kilenc malaccal A forgalom különösen a nyáron jelentett állandó veszélyt, hiszen a gyerekek a szünidő nagy ré­szét itthon töltötték. - Csavarog­tunk, fociztunk, kerékpároz­tunk, s a környék strandjaira jár­tunk - sommázta az elsuhant nyár élményeit röviden a tízéves Haraszüa Péter és a 11 éves Hor­váth Krisztina. Péter ezúttal Zá­kányban és Csokonyavisontán nyaralt, Kriszta Babócsáig és Nagyatádig jutott. Bármilyen furcsa, mindketten várták már az iskolát. Nincs ezzel másként az elsős Máltesics Krisztina sem, aki két hét elteltével sem kíván­kozik vissza az óvodába. Egyedül a másodikos Balogh Tamás nem várta csak olyan na­gyon a tanévkedzést. No, nem az iskolával van gondja - mond­ta -, hanem azzal, hogy szep­tembertől már nem jut ideje oda­haza az állatokra. - Eddig én etethettem a disznóinkat. Kilenc malacom és egy kocám volt - mondta büszkén -, és egész nyá­ron rám bízták édesapámék... Állják a versenyt Az alsó tagozatos iskolába negy­venen járnak. - Nem túl sok a gyerek, de amíg nem jelent drá­maian nagy terhet a fenntartása, addig marad az iskola. Ez a falu­vezetés véleménye - mondta Gyurokovicsné Tóth Brigitta igaz­gató. - A kis költségű iskolák kö­zé tartozunk, nálunk sokkal rosszabb mutatókkal is tevé­kenykednek hasonló intézmé­nyek. Ráadásul ahol lehet, igyek­szünk csökkenteni a falu terheit. Társulást hoztunk létre Darány, Háromfa, Tarany iskoláival és óvodáival. A darányiak irányítá­sával fut a többmilliós program, s mi egyebek között egy számí­tástechnikai tantermet nyerünk vele. A Dráva menti többcélú tár­sulás most elnyert 105 millió fo­rintjából is részesül az iskolánk. A falu gyerekei javára létrehoz­tunk egy alapítványt, és ez is rengeteget segít. A gyerekeknek ugyanakkor itt is legalább annyi lehetőségük van, mint egy városi iskolában. Német nyelvet oktat például egy Barcsról kijáró nyelvtanár - Sabine Knoll -, és az úszásokta­tásnak is keteves mar a hagyo­mánya.- Nyertünk egy kisbuszt erre a célra, és azzal hordjuk a gyere­keket uszodába; többnyire Csur­gó, Babócsa az úti cél. Zenét is oktatunk: 13 diákunk tanul he­gedülni a barcsi zeneiskola kihe­lyezett tagozatán. Meggyőződé­sem, hogy semmivel sem nyúj­tunk kevesebbet, mint a városi iskolák. Ugyanakkor mellettünk szól a tanulók kis száma; több fi­gyelem jut nálunk a gyerekre, nem kallódik el, nem marad le. Tény: felsőben sem rontanak a diákjaink: aki nálunk kitűnő, az a másik iskolában is tartja ezt a szintet. A falu életéhez is szoro­san hozzá tartozunk, hiszen a gyerekeink adják a műsorokat, s nem utolsósorban munkahelye­ket is jelent az intézmény. Lóháton a család Az iskola szorosabbra fonja a kö­teléket a falu és fiataljai között - ezt nemcsak a pedagógusok ál­lítják. Nélküle még kevesebb fia­tal maradna itt. Kajdacsi Erika két hónapja szerzett szakmát, és szülőfalujában állt munkába. - Abban, hogy Bolhón maradtam, az is szerepet játszik, hogy vá­rosban nem lehet lovakat tartani - mondta. - Nálunk az egész család szívügye a lótartás; jelen­leg négy van az istállóban. Én sem tudtam és nem is akartam kivonni magam a hatása alól. A fiatal lány döntésében per­sze az is közrejátszott, hogy mi­kor befejezte az iskolát, szinte azonnal munkát talált idehaza.- Föl sem merült bennem eddig, hogy elmenjek innen, bár elkép­zelhető, hogy családot már Bar­cson alapítok. Messzebb nem mennék: Barcs még elérhető kö­zelségben van a falumhoz. Mások is hasonlóképpen gon­dolhatják. Gyurokovics Tibor barcsi zenetanár például már többet van bolhói szüleinél, mint a városban. Apa és fia együtt kertészkedik a szülői háznál. Több ezer fej salátát ne­velnek a kertben, s a száz négy­zetméteres fólia alatt is 4-5 ezer szál hagyma, 8-10 ezer szál pa­lánta növekszik. Másodvetés­ben káposzta terem, s paradi­csom, paprika, biocseresznye. 1976 óta foglalkoznak a vegy­szer nélküli termesztéssel, de komolyabban csak a rendszer- váltás évében kezdtek bele. Ma már a barcsi intézményekbe is szállítanak, és olcsóbban, mint az üzletek. - Teljes az összhang, még egymás gondolatát is kita­láljuk, hiszen harminc éve együtt dolgozunk - mondták. Mára az üvegház is elkészült, ez további 35 négyzetméter helyet jelent a növényeknek. - Szíve­sen veszik a terményeinket a környékbeli iskolákban, az öre­gek otthonában, hiszen egészsé­gesebb, mint a bolti. Húszezer palánta Gyurokovics Ferenc maga lehet­ne a mestersége címere. Vegy­szert nem látott zöldséget és gyümölcsöt ette, a saját borát it­ta világéletében, s bár elmúlt 85 éves, kitűnő egészségnek, jó erő­nek örvend. - A korombeliek már mind kint vannak a temető­ben, tíz-húsz éve meghaltak. A mi sorunkon csupa özvegyasz- szony él, alig van férfi a házak­nál. Én szerencsére nem sokat költők orvosságra, pedig végig­dolgoztam az életemet - mond­ta. - Az egészségem jó, bár ta­valy egy vírus elkapott bennün­ket is az asszonnyal. De nem kell bot, nem kell segítség. A télen húszezer palántát neveltünk, s fával fűtöttünk. Még éjjel is há­romóránként kellett tenni a tűz­re. Nem mindenki vállalta volna, de én végigcsináltam. Egészséges élet Mostanában az a legnagyobb bosszúságuk, hogy a szennyvíz- hálózat megépültével elapadt a kútjuk. - A közelünkben helyez­ték el a szivattyút, s az bizony rendesen kiszivattyúzott a föld­ből minden vizet. Szép dolog a • haladás és jó, hogy csatornázták a falut, de nagy árat fizettünk ér­te. Azóta minden csepp esőt föl­fogunk. Az öreg gazda állítja: a bolti élelmiszerekkel egy sor mérget, de legalábbis haszontalan anya­got lenyelünk. Lassan már csak azt meri megenni az ember, amit maga termeszt. - Pedig a génmanipuláció helyett a gon­doskodás, vegyszer helyett a két kezünk is elég ahhoz, hogy egészséges és jóízű zöldséget és gyümölcsöt neveljünk - mondta Gyurokovics Ferenc. A régiek még ismerték a módját, s egy­szer talán újra fontossá válik. Önállóság a könyvtárnak Ötvenezer forintot nyert könyvek vásárlására az iskolai-községi könyvtár. Az önkormányzat házat akar venni: ott önállóan tevékeny­kedhetne a bibliotéka. Jelenleg az iskoában van, s az egyik tan­teremben tárolják a könyveket is. Megsüllyedt a kultúrház A művelődési ház épületének sar­ka megsüllyedt, ezt most állítják helyre. Az épület külső felújítására a rendkívüli keretből nyertek támo­gatást. A költsége 1,2 millió forint. Számítógép az óvodába Ovi-számítógépet nyertek 1,05 millió forint értékben pályázaton. Az IBM speciális eszközének szoftvere alkalmas a kicsik fej­lesztésére, és olyan a berende­zés, hogy a gyerekek kedvet kapjanak a számítógépezéshez. A berendezés miatt riasztórend­szert is szereltek az óvodába. RECEPT Drávái halászlé Az alapié készítéséhez kell 1 kg hal, lehetőleg dravai, s ügyeljünk rá, hogy minél többféle legyen. Minél több fajta fő az alapében, annál fi­nomabb az étel ize. A hal mellé 30 dkg hagymát karikára szeletelünk, és mindezt megfőzzük annyiszor fél liter vízben, ahány személyre ké­szítjük a hallevet. Kevés sóval ízesít­jük, s egészen addig főzzük, amíg a csonttól elválik a halhús. Ezután az egészet átpasszírozzukvagy megdaraljuk, majd tovább főzve pi­rospaprikával - édessel és csípős­sel Élés szerint - ízesítjük. Az alapié készítése előtt a pontyszele­teket felcsíkozzuk körülbelül két- centis csíkokkal, s ezt enyhén megsózzuk. Ezeket a halszelete­ket tesszük bele a kész alaplébe, s mindössze 2-3 percig főzzük. AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A BOLHÓI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA ÚTON EURÓPÁBA Vevőkért vetélkednek Közvetlen szomszéd a barcsi áfész üzlete és egy vízvári vállalkozó vegyesboltja. A kis boltban ál­lítják: megélnek a nagynak az árnyékában, s má­ra kialakult mindkettő vevőköre. A kis üzlet a ru­galmasságával és folyamatos nyitva tartásával nyert teret. Az áfész-bolt ugyanis 11 órakor bezár, s csak 14.30-kor nyit ki újra. Szomszédja viszont 18 óráig nyitva van. S vevői kérésére mindent be­szerez a tulajdonos; legutóbb létrát kértek tőle. Itt is nagy teher, hogy megfeleljenek az uniós előírásoknak. A többletköltségekkel ugyanis nem növekszik a vásárlóerő. Inkább csökken, hiszen Bolhón is egyre szélesebb a szegények rétege. A falu szélén több portán németek laknak. Rájuk biztosan számíthatnak az üzletek, hiszen jóval nagyobb a jövedelmük, mint a helybelieké. Ezek ugyanis igyekeznek mindenből az olcsóbbat ven­ni. Vannak, akik kizárólag a kis boltot választják, a többség azonban hol itt, hol meg amott vásárol. A falu egyik végén van még egy üzlet, s így ösz- szesen három boltban keresik a vevők kedvét. Két üzlet Is árusítja portékáját egymás szomszédsá­gában és verseng a vevőkért a falu központjában BOLHÓ KINCSE A legnagyobb templom A környék legnagyobb katolikus temploma a bolhói. Korábbi papjuk, Csatár István fél évszá­zadot töltött itt; 1948 óta gondozta a bolhói lelke­ket. Rajta kívül nem is igen volt helybeli papja a falunak, mert többnyire a környező községekből jártak át ide. A templom 2002-ben múlt száz­éves. A védőszentje Szent Anna, s innen a neve. Csányi Tibor és a felesége 14 éve viseli gond­ját a templomnak. Ők a harangozok, sekrestyé­sek, s teszik, amit kell. Elmondták: a bolhóiak vigyáznak a templomra, pár éve cserélték cserépre a palatetőt. Az orgona felújítására is pályáztak támogatásért, de nem jártak sikerrel. Jelenleg Vízvárról jár ide misézni Háda László plébános. Csütörtökön és szombaton este, illetve vasárnap reggel várja a templomba híveit. Nem­csak a pap, a kántor is vendég Bolhón. Az elöre­gedő faluban fiatalt csak keveset látni a misé­ken. Hétköznapokon általában 10-15 tagú gyü­lekezet előtt beszél a plébános, hétvégeken azon- Csányi Tlborné a férjével együtt már tizennégy eszten- ban hallgatóinak a száma eléri az Ötvenet is. deje gondját viseli a környék legnagyobb templomának Negyven bolhói család vándo­rolt ki az 1800-as évek végén Horvátországba, Szlavóniába. A szegénység űzte el őket. Később is megindultak: menekültek az ötvenes évek beszolgáltatásai elől, s mert a Bolhára jellemző nagy gyermekáldás miatt egyre zsugorodott az örökölhető föld. Az egyre kisebb gazdaságok nem tartották el a családokat. Ma már nem vándorolnak el innen, sőt magyarok, németek, cigányok inkább betelepednek.

Next

/
Thumbnails
Contents