Somogyi Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-14 / 215. szám

6 ALMANACH SOMOGYI HÍRLAP - 2004. SZEPTEMBER 14., KEDD Felújították az öltözőt Új falat építettek a hazai, a ven­dég- és a bírói öltözőben, s kor­szerűsítették a fűtést, így a spor­tolók jobb körülmények között készülhetnek a mérkőzésre. Fo­lyamatosan fejlesztik a konditer­met, korszerűsítik a világítást és külső vizesblokkot is építenek. Tetőcsere a könyvtáron Elodázhatatlan a községi könyv­tár tetőszerkezetének a cseréje, mert beázik az épület. A beruhá­zást megpályáztatta az önkor­mányzat, ajánlatukat beadták a vállalkozók, már csak a testületi döntéstől függ a munka kezdete. Figyelnek a környezetre Dolgoznak már a község kör­nyezetvédelmi programján; azért is fontos ez, mert a hiánya később gátja lenne a különböző pályázatoknak. A terv elkészíté­séhez 800 ezer forint pályázati támogatást nyertek. ______■ RE CEPT Töltött káposzta Sántoson így készítik a töltött ká­posztát. Kell hozzá 1 kiló savanyú káposzta, 70 dkg darált hús, 30 dkg kukoricadara, 3 tojás, bors, majoránna, só, pirospaprika, egy fej hagyma, 4 gerezd fokhagy­ma. A kukoricadarát félig megfő­zik, kihütik. A húst összegyúrják a tojással, a reszelt vöröshagymával, borssal, sóval, ízlés szerinti fűsze­rekkel, s hozzáadják a kukoricada­rát. Gombócokat formálnak belőle. Vékony rántást készítenek, kevés őrölt paprikát tesznek bele, s bő vízzel föleresztik. A főzőlábosba egy sor káposztát tesznek, rá tölte­léket s újra káposztát. Meghintik majoránnával, tesznek hozzá egy babérlevelet, és iá a rántást. Lassú tűzön puhára főzik. Tejföllel kínálják. AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A SÁNTOSI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Juhász Józsefné: Kereskedő, majd könyvelő voltam, most pedig közcélú munkásként dolgozom A csalóka őszies napsütésben is látszanak a jólét nyomai a tele­pülésen. A Fő utcája rendezett, virágos, s ugyanez mondható el a házakról is. A dübörgő for­galom ellenére is valami meg­foghatatlan nyugalom árad. Embert napközben keveset lát­ni, hiszen a többség Kaposvá­ron dolgozik vagy tanul Akkor élénkebb a falu, ha valamelyik irányból autóbusz érkezik. S ez meglehetősen gyakori, hiszen a főút Kaposvárt köti össze Pécs- csel, és Sántost mindkettővel Takács Róbert: Aki a sántosi csapatban focizik, az bárhol is él, a szíve ide húzza, ide tartozik Holes István: A munka után irány a kert és a szőlő. A bort is megtermelem, de jómagam nem iszom Kertvárosban még szebbek az álmok Az utazó azt hiheti, hogy még ki sem ért a megyeszékhelyről, amikor már Sántos főutcáján su­han a gépkocsi. Külsőre is váro­siasak az utcái, sőt gazdag váro­siasak. Nincs egyetlen lerob­bant ház sem, mindenütt nagy, rendben tartott, tatarozott vagy frissen épült házak állnak. Hor­váth József polgármesterként másként látja a falu jólétét. é Páratlan előny- Ha valaki azt kérdezi, miként élünk, a második mondatnál már a pénzről beszélünk. Nem élünk túl jól, inkább csak elevic- kélünk - mondta -, még ha en­nek ellene mond is, hogy a pá­lyázataink nagyobb része sike­res volt. Megkaptuk az önhikit is, és ezzel biztosítottuk a műkö­désünket. Az önerőnk meglehe­tősen kevés, így inkább a kisebb összegű pályázatokat célozzuk meg. Nem nyert a könyvtárfej­lesztési pályázatunk, és a ját­szótérépítéshez sem kaptunk tá­mogatást. Kaposvár közelsége a munka­helyek szempontjából igen nagy előnyt jelent, hiszen a munkaképes lakosoknak mint­egy a nyolcvan százaléka a vá­rosban dolgozik. A gyerekek azonban inkább Szentbalázsra járnak tanulni. A kilencvenes évek végén a szentbalázsi iskolába egyetlen sántosi gyereket sem írattak be. Ez a helyzet gyökeresen meg­változott, az idén már ott kez­dett tíz kis elsős. - A város fej­lődése pedig láthatóan hat ránk is - mondta a polgármester. - Szeretnénk, ha fiatalok költöz­nének ki hozzánk. Az infrast­ruktúránk a csatorna kivételé­vel teljes, és ott a telefonos csat­lakozási lehetőség is minden ház falán. A csatorna itt, a Sur­ján völgyében elengedhetetle­nül fontos volna. A tervezésre már több milliót elköltöttünk, csak azért, hogy pályázhas­sunk. A megvalósításához azonban most sincsenek vér­mes reményeink. Öt éve jelöl­tünk ki egy területet, ahol lakó­park építését tervezzük. A terü­let azonban magánkézben van, s így nehezebben megy a beru­házás elkezdése. Pedig az el­képzelt sorházak, átriumos la­kások igazán városi jelleget köl­csönöznének a falunak. Lakóparkot terveznek Bár a legújabb házak már szí­nükben, formájukban is köve­tik a legutolsó építészeti irány­zatot. A falu képén igyekszik ja­vítani az önkormányzat is. E célt szolgálják a nemrég kihe­lyezett tetszetős hirdető- és fo­gadótáblák is. Az önkormányzatnál a napi gondok mellett figyelnek a sportolókra is. Miután a régi szponzor kiszállt a buliból, a labdarúgócsapat legnagyobb tá­mogatója a testület. Takács Ró­bert nem pénzzel, hanem a szaktudásával segíti a csapatot, hiszen ő az edző. Valamikor szintén rúgta a labdát, de erről nem szívesen beszél.- A megyei másodosztály északi csoportjában szerepel a csapat. Már harmadik éve szép sikereket érünk el, hiszen ott vagyunk az első ötben. A megyei kettőben Az ifjúsági csapatot a környező települések fiataljai alkotják, a felnőttek között van néhány ka­posvári és taszári játékos is. Aki nálunk játszik, bárhol is éljen, sántosinak vallja magát. Átérzik annak a felelősségét, hogy ezért a kicsi településért valamit te­gyenek. S ezt a szurkolóink meg­hálálják, és be is fogadták őket. Hazai mérkőzésen legalább két­százan szurkolnak a pálya szé­lén, de kialakult egy mag, mint­egy harminc drukker, akik min­denhova elkísérik a csapatot. Juhász Józsefné nem jár a mérkőzésekre, van éppen elég tennivalója a faluban. Á hajdani kereskedő már évek óta az ön- kormányzatnak dolgozik. Nem szégyelli a munkát, bár sokan csodálkozva néznek rá, hogy közcélú munkás. Takarít, virágot ültet- Hat éve vagyok munkanélküli, és harmadszor dolgozom közcé­lú munkásként. Bár egyedül élek, a segélyből nem tudnám magam eltartani - mondta. - Húsz évet dolgoztam kereskedő­ként, majd tizenhetet a cukor­gyárban anyagkönyvelőként. Jött egy új tulajdonos, és a leépí­téskor én is utcára kerültem, a korom miatt pedig másutt már nem tudok elhelyezkedni. A közcélú munkás mindig azt csinálja, amire éppen szükség van. Belefér a munkakörébe az irodatakarítás éppúgy, mint a parkszépítés, a virágok gondozá­sa vagy az ebéd kihordása. - Amikor a buszmegállót takarí­tom, olyankor van egy kis időm beszélgetni is. Az elején még az ismerősök is elcsodálkoztak azon, hogy én ezt csinálom. így hozta az élet, és a munka nem szégyen. Az nagyon jó érzés, amikor valakin segíteni tudok, még akkor is, ha ez nem több, mint az ebéd kihordása. Ennél sokkal nagyobb segítsé­get ad a rászorulóknak Orosz Béláné és csapata. Test és lélek ápolói Ők kilencen végzik az otthon- ápolási szolgálatot. A megyében harminc településen naponta mintegy harmincötezer beteg ember várja őket. Orosz Béláné éppen Nagyberkiből érkezett vissza, s két beteg között vállal­kozott a beszélgetésre.- Hét évvel ezelőtt indították az otthonápolási szolgálatot, és az­óta én vezetem - mondta Orosz Béláné. - A kórházi ápolást he­lyettesítjük, illetve lerövidítjük. Az induláskor semmit sem tud­tunk erről a munkáról. Minden­nel akkor ismerkedtünk meg. A szolgálatban van ugyan munkaidő, de az ellátás folyama­tos. Reggeltől estig és estétől reg­gelig tart. A gondozó a beteg csa­ládjának részévé lesz, és ehhez határtalan bizalom kell.- Megismertek bennünket az évek során. Hamar elterjedt, hogy jön a nővérke, vasárnap, ünnepnap, akár éjjel is, és akkor nem kell bemenni a kórházba. Általában idős, beteg embereket gondozunk, s akarva-akaratlan részesei leszünk a család életé­nek. A testi bajok mellett hamar kiderülnek a lelki gondok is, így a kettőt egyszerre, párhuzamo­san kell gyógyítani. Mindennapi gondjaikat is ránk zúdítják. Ez a bizalom jele, de meg kell tanulni ezeket a gondokat kezelni és fel­dolgozni. Holes István több szempont­ból is szerencsés embernek mondhatja magát. Egyrészt egészséges és nincs szüksége az ápolási szolgálat munkájára, másrészt azt csinálja, amit sze­ret. A kisgyerekek többsége ámulva nézi a targoncásokat. Szinte mindegyik szeretné ki­próbálni a gépet. Holes István is így kezdte, majd elvégezte a ne­hézgép-kezelői tanfolyamot, és azóta targoncán dolgozik. Nem issza, de elfogy- Szállításban, csomagolásnál segítek, föl- és leemeljük a ne­hézgépeket. Negyed évszázadig rakodógép-kezelő voltam, utána ültem át a targoncára. Ha véget ér a munkaidőm, megyek haza, mert vár a kert és a szőlő, ott is el kell végezni a napi munkát. Mindkettő nyolcszáz négyszögöl körül van, úgyhogy van mit ténykedni. A barátaim, ismerő­seim szerint jó borom van, bár én nem tudom, mert egyáltalán .nem iszom alkoholt. ÚTON EURÓPÁBA Tároló biobúzának Húsz éve dolgozik Horváth Géza vállalkozó­ként. Először forgácsoló- és esztergályos­munkát végzett, majd bővítette a céget, s mező- gazdasági gépgyártásba kezdett. Bérmunkában láng- és plazmavágással is foglalkoztak, majd nagy áttörést jelentett a traktorra szerelhető vil­lás emelő és ennek különböző munkaeszközei. Ezek előtt megnyílt a honi és a külföldi piac. Az új szerkezeteket, gépeket először saját biok­ertészetében próbálja ki.- Ötven hektáron termelünk, és semmiféle vegyszert, gyomirtót nem használunk, csak ve­tésforgót alkalmazunk. Termesztünk búzát, ku­koricát. Az egészséges táplálkozás hívei kezdik felfedezni ezeket a termékeket, bár drágábbak a hagyományos módon termesztetteknél. Bár az igaz, hogy a támogatottsága is nagyobb. Horváth Géza most nyert pályázaton ötmillió forintot, s ebből megépítette a biotárolót.- A tá­roláskor is teljesen el kell különíteni a bioter­ményeket. Amit egyébként most megterme­lünk, azt értékesíteni tudjuk a hazai piacon is. A búza már az ötmillió forintos támogatásból épített új tárolóban szárad, s ide hozzák majd a kukoricát is SANTOS KINCSE A Zselic kapuja Azt mondják a sántosiak, hogy nekik nincs kin­csük. A templomukat mindössze öt esztendeje építették, nincsenek köztéri szobraik, emlék­műveik. A falu kicsi, zajos és forgalmas. Az egyetlen, ami kincs lehet, az a Surján völgye, a települést övező erdőkkel dúsan megrakott, ár­kokkal, szakadásokkal szabdalt domboldalak. A falu a Zselic egyik kapuja. Jó itt a szemnek meg­pihenni, a túrázóknak, kirándulóknak friss le­vegőt szívni, a vadászoknak az erdő sűrűjében a kiszemelt vad után cserkelni vagy a magasle­sen ülve hallgatni a szarvasbika bőgését. Több mint 180 ház áll a község három utcájá­ban. A legrégibb rész a Magyar utca. A mai Fő utcában főként az 1700-as években betelepült német ajkú lakosok éltek. Az Új utca nevében is jelzi fiatalságát. Az utóbbi 20-25 évben szinte teljesen megújult a falu arculata. Az 1970-es évek elejére eltűnt a faluból az utolsó zsúpos ház is. Kockaházakra cserélődtek az utcafrontra merőleges épületek, később ezekből többszin­tes, teraszos, erkélyes házakat alakítottak ki. Az itt élőknek már fel sem tűnik a környezet sok zöld­je és hogy milyen szép kilátás nyílik a dombokra

Next

/
Thumbnails
Contents