Somogyi Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-12 / Vasárnap Reggel, 37. szám

2004. szeptember 12., vasárnap Riport, interjú Két arany, két lány, sok csoki NAGY TÍMEA duci kislány volt, amikor vívni kezdett. Hamarosan kiderült, hogy lassú és gátlásos is. Első edzője leadta Sima Istvánnak, későbbi nevelő­edzőjének mint tehetségtelen kezdőt. Titi azonban csodát müveit, Sydneyben és Athénben is. Á llítólag az edzőid, csak akkor figyeltek fel rád, amikor az életed máso­dik versenyét is meg­nyerted?- Borzasztó szorgalmas és ki­tartó voltam, de nem nyúlánk, izmos, gyors, ahogy az a vívók nagykönyvében meg van írva. Hiányzott belőlem a pimaszság, a vagányság, hogy a szakembe­NAGY TÍMEA Született: Budapest, 1970.08.22. Diploma: Bárczy Gusztáv Gyógy­pedagógiai Tanárképző Főiskola Legjobb eredmények: kétszeres olimpiai bajnok egyéniben, több­szörös világbajnok csapatban, Európa-bajnok, többszörös magyar bajnok Család: férje sportújságíró, gyermekei Csenge (6), Luca (2). rek számára meggyőző legyek. És én mindenáron győzni akar­tam! Még ma is előttem van az a szabó bácsi, aki a balkezes vívó­ruhámat készítette. „Egy leendő világbajnoknak készítek ruhát” - mondta. Emlékszem, hogy a Pöttyös utcától - ott lakott az öreg - hazáig azon morfondíroz­tam, hogy miért nem olimpiai bajnokot mondott.- Kis időt még vámod kellett az olimpiai aranyig...- Az én mackós vívásomnak a párbajtőr passzol, de koráb­ban ebben a fegyvernemben nem versenyeztek nők. Valóban nem vagyok gyors, de a kezem nagyon jó. Párbajtőrrel három év gyakorlás után első tudtam lenni az 1992-es világbajnoksá­gon. Az 1996-os olimpiára pedig már abszolút esélyesként utaz­tam, mert előtte minden Világ­kupát megnyertem.- Milyen furcsa az élet, hogy éppen az atlantai kudarc kozott számodra két olimpiai aranyér­met!- Inkább a két lányom! At­lanta után abba akartam hagyni a vívást, annyira elkeseredtem. A média is darabokra szedett. 1996 szeptemberében dolgozni kezdtem mint gyógypedagógus. Ez a végzettségem. Gyerekorvos szerettem volna lenni, de az már nem fért a vívás mellé. Anyám, nővérem szintén gyógypedagó­gus. Szegény apukám mint ál­latorvos nem is nagyon jut szó­hoz a családi ebédeken... És ak­kor történt valami. Férjhez men­tem, és megszületett az első gyerekünk, Csenge. Megnyu­godtam. Hihetetlen lelki pluszt jelentett számomra a család. Közben edzőimmel, Udvarhelyi Gáborral és Móna Istvánnal ke­ményen készültünk Sydneyre. A görcsöm mintha soha nem is lett volna, elmúlt, és ki tudtam hozni magamból azt, ami ben­nem van.- Az athéni recept ugyanaz volt: gyerekszülés, rengeteg gya­korlás és olimpiai aranyérem.- Sajnos most hét hónapot ki kellett hagynom sérülések miatt a felkészülésemből. Az, hogy szeretne, de nem tud dolgozni, lelkileg nagyon megviseli az em­bert. Siettetni akartam a dolgo­kat, a kelletértél korábban lát­tam munkához, de ez csak te­tézte a bajt. Viszont itthon tud­tam maradni Lucával, a máso­dik lányommal. Fürdetem, alta­tom, szoptatom, mesélek neki. Várom a harmadik manót!- És a harmadik olimpiai aranyérmet?- Lejárok vívni, mert nagyon szeretem csinálni. Minden edzés, minden verseny, minden ellenfél más. Ki lehet találni, hogy mire gondol, hogyan okos­kodik az ellenfél. A legszebb ta­lálatok akkor születnek, amikor már megismertük egymás szú­rásait, védéseit, és akkor váratla­nul, mi úgy s'zoktuk mondani, sikerül kifestetni az ellenfelünk­kel a termet, azaz elküldeni mindenfelé, és finoman meg­szúrni... Szóval Peking. Négy év múlva már harmincnyolc éves leszek. Nőknél ez nem nagyon A lányokból nem szeretnék sportolót nevelni, de ahhoz ragaszkodom, hogy tanuljanak meg úszni. Csenge egyébként a margitszigeti Pingvin Úszóoviba jár fordult még elő, hogy ennyi idős fejjel aranyat vívjanak össze. A saját döntésem egyébként csak a dolog harminc-negyven száza­léka, a többi az egyesületemtől, a Honvéd-LNX-től, a szponzo­romtól, a férjemtől, a szüleitől és a szüleimtől, na meg az eset­leges sérülésektől függ.- Kihagytad a csokit...- Nem cigizem, nem iszom, nem kártyázom, de a csokit ké­pes voltam a spájzban falni, mintha csak a lisztért mentem volna be. A lányok azonnal megérzik rajtam. Legalább nem kell titkolóznom! És a csoki re­mek alapot szolgáltat a vitáink­hoz Móna Istvánnal, a szak­osztály-igazgatómmal, aki időn­ként alaposan leteremt, ha van rajtam másfél deka felesleg.- Ha nem lenne telepakolva egy egész szekrény a kupáiddal, érmeiddel, sose találnám ki, hogy kétszeres olimpiai bajnok sportoló lakásában vagyunk!- Csak ahhoz ragaszkodom, hogy a lányok tanuljanak meg úszni. Méghozzá úgy, hogy az áradó folyóból is ki tudjanak jönni. Nagymamám remekül kézilabdázott, de férjhez ment, és a nagypapa kérésére abba­hagyta a sportot. Anyám az egyetemen kosarazott. Én va­gyok az első fecske, akinek az élete a sportra épült. A férjem­mel, Varga Sándorral együtt, aki sportújságíró, megértik és elfogadják, hogy nem tudok főzni, hogy a nagymamák éte­leit esszük, néha szalad a lakás, edzés előtt átviszem Lucát a szomszéd házba anyámékhoz. Szerencsére a férjem szülei is öt percre laknak tőlünk.- Lucával tonnaszámra hasz­náljátok a papír zsebkendőt!- Luca kicsit megfázott, én pedig allergiás vagyok a parlag­fűre. A nyár végi, ősz eleji prog­ramom az, hogy kivakarom a szememet és megfulladok.- Gyógyszer nem segít?- Minden kemikália dopping­szernek számít. Még a nyugtató szemcseppeket sem használha­tom. Homeopátiás készítmé­nyekkel kísérletezem, de nem érnek semmit.- Még szerencse, hogy nem Athénban jött ki rajtad!- Athénban nincs parlagfű. P. Horváth Gábor Krizsó: anyaszerep halasztva Legnagyobb kritikusa az édesanyja. A gazdasági életből csöppent a politikai életbe, de most már élvezi ezt a szerepet. KRIZSÓ SZILVIA, az MTV Este műsorveze­tője korábban a színészi mesterséggel is kacérkodott. Vallja, nem rideg és távolságtartó, mint sokan hiszik róla. A z egykori opera gyermek- kóms-tag kiénekelte ma­gát a Budapesti Operett­színház két sztárja, Fischl Mónika és Vadász Dániel esküvő­jén?- Nem, bár Mónika barátnőm az én esküvőmön tavaly az Ave Ma­riával lepett meg. Úgy gondoltam, ennyi profi közt mégse lépek fel, viszont kitáncoltam magam. Na­gyon szeretek bulizni, táncolni és énekelni - az utóbbit csak otthon, szűk körben művelem.- A képernyőről inkább ágy tű­nik, egy magabiztos, kemény nő néz ránk esténként.- Nem vagyok rideg természetű és távolságtartó, engem a derű, a szeretet, a vidámság éltet. Szeretek viccelődni, humorizálni, de ennek, úgy érzem, nincs helye egy komoly poíitikai műsorban.- Meddig lehet, illetve szabad el­menni, s volt-e, aki nem vette fel a kesztyűt?- A riportalanyok tudják, mire szá­míthatnak a műsorunkban, és azt is, hogy felkészülten várom őket. Szerintem mindegyikük felveszi a kesztyűt. Egyszer, még Duna TV-s koromban, olajügyben kicsit ráme­nősebben kérdezősködtem, és ez nem nagyon tetszett az illetőnek. Nem is volt hajlandó válaszolni a kérdéseimre. Éz kevésbé zavar. Sokkal kényelmetlenebbül érzem magam, ha tudom, hogy riportala­nyom nem mond teljesen igazat. Ilyenkor tényeket igyekszem köz­beszúrni...- Kik a legnagyobb kritikusai?- Az anyukám és a férjem. Anyu minden adást megnéz és felvesz. A Krizsó-összes megvan neki, már egy videótékát is nyithatna. A meg­jelenésemet rendszeresen szóvá te­szi, hol dicsér, hol bírál. A gyors beszédem csak azért nem téma ná­la, mert tudja, hogy apukámtól örököltem.- A mházata sem mindig okoz osztatlan sikert. Ki öltözteti, egyál­talán honnan szerzi be „fellépő" ru­háit?- A „butik” házhoz jön, azért természetesen van beleszólásom, hogy mit veszek föl. Persze, nem könnyű mindenki ízlésének megfe­lelni.- Ön egy bankban dolgozott éve­kig, és csupán néhány éve cserélte fel a gazdasági szférát a politikai­val. Nem bánta meg?- Nem, mert a munkám nap mint nap újabb kihívást jelent, ami a lételemem.- A politika mindig érdekelte?- Érettségiig nem, de 1989-ben mi voltunk az első évfolyam, amely már nem a történelemkönyvből szerzett minden ismeretet, mert a tanárunk bátran kijelentette, a könyv második fele aktualitását vesztette, ezért jegyzetekből tanul­tunk. Az érettségin mázlim volt, az egyik tétel ugyanis az 1947-68 köz­ti időszak gazdasági és politikai elemzését várta tőlem. Nem volt könnyű, de sikeresen megoldot­tam. Az érettségiig csak szépirodaf- mat olvastam, utána viszont főleg újságot, és ez a tendencia sajnos most is tart, mert már nagyon ke­vés idő jut a regényolvasásra.- Bejárta a fél világot, külföldön fi­gyelemmel kíséri a hírműsorokat?- Igen, a CNN-t és a BBC-t be­kapcsolom, de csak kis dózisban adagalom a híreket, mert néha jól­esik kiszabadulni a hétköznapok­ból. A magánéletemet és a munká­mat igyekszem különválasztani, de azért a családban vagy baráti kör­ben jókat politizálunk. Ez persze a KRIZSÓ SZILVIA Született: Budapesten, 1971. január 8-án Iskolái: Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola, Közgazdaság-tudományi Egyetem pénzügyi szak Munkahelyei: Bank Austria, Nap TV, Duna TV, MTV Családi állapota: Férjezett munkámat nem zavarja, mert val­lom, hogy egy újságírónak objek- tívnek és semlegesnek kell lennie.- S mikor láthatjuk már anya­szerepben?- Az a „premier” még odébb van. Temesi László

Next

/
Thumbnails
Contents