Somogyi Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-07 / 209. szám

2004. Szeptember 7., Kedd ALMANACH 0 8 5 7. OLDAL Az apró fala valaha majdnem a mocsárba fulladt, ma a Zselic igazi különlegessége. Az ide utazó úgy érezheti, hogy a vá­ros zajából hirtelen egy tündér­országba csöppent. Bár feltar­tóztathatatlanul közeleg az ősz, mégis mindenütt virágok pom­páznak, a csillogó tavacska mellett gyerekek játszanak a zöld pázsiton. Jobbára csak reg­gel és délután élénkül meg az élet. Megkezdődött az iskola is, ilyenkor gyerekzsivajtól hangos az utca. A gyarmatiak is ilyen­kor térnek haza a munkából Erdők ölébe búvik ez a virágos falu. Éppen tizenhét kilométerre van a megyeszékhelytől, s a legszebb pél­dát mutatja, hogy kevésből is lehet szép környezetet teremteni. Össze­fogott a lakosság, és - mivel ebben az asszonyok az igazi szakértők - minden tavasszal virágpalánták százait ültetik ki az udvarra, a kis­kertekbe és a közterületekre. Muskátlipiramis A virágtartók legkülönfélébb formá­it látjuk az utak mentén, és a szivár­vány minden színében pompázó virágokat. Kinder Józsefnéék udva­rában vagy másfél méter magas, pi­ramis alakú állványon piroslanak a muskátlik.- Rengeteg időt kíván a szépség, a virágok gondozása - mondta a há­ziasszony -, de szívesen foglalko­zunk vele. Bármerre járunk, minde­nütt felfigyelünk a különleges virá­gokra, és meg is vásároljuk a még hiányzó fajtákat. Kinderék legalább négyszáz cse­repes növényt - mintegy húsz-har­minc fajtát - gondoznak. Sok a nár­cisz, de a rózsa és a petúnia is ked­veli ennek a vidéknek az időjárását. A virágoskert szélét több bokor kri­zantém díszíti. A kényesebb mus­kátlikra már jobban kell figyelniük. A gazdálkodás is behatárolja a vi­rágok gondozása mellett a Kinder család mindennapjait. Korábban több állatot tartottak, ma azonban - mint mondták - csak a saját szük­ségletük kielégítésére szánják. A ki­lenc tehénből mostanra már csak három maradt, s ezenkívül néhány baromfi meg sertés. Kemény jégverés után A virágos község cím megszerzése mindenkinek egyaránt fontos. Ma­ga a polgármester is jó példával jár elöL Balogh Józsefné a munkaide­jén túl elsősorban a háza előtti kis­kertet kapálgatja. A hatalmas, gyü­mölcsfákkal teli udvarban és a virá­goskertben mindig van tennivaló. Csak azt sajnálja: az ősz közeledte a kertekre is rányomta bélyegét.- Az időjárás sem kímélte az idén, sajnos, ezt a kis települést - mondta Balogh Józsefné, miköz­ben elénk tette az ínycsiklandó illa­tú friss krumplis pogácsát. - Mikor a Gyarmatok találkozóján voltunk, akkor kaptuk a telefont, hogy elver­te a jég a falut. Az egész község ké­szül a virágos falvak zsűrijének a fo­gadására, amely meghatározott szempontok szerint értékeli a látot­takat. A közterületeket rendbe tet­ték a közhasznú munkásaink, a há­zigazdák pedig a maguk portáján tesznek-vesznek. Reménykedünk a sikerben, hiszen tavalyelőtt elhoz­tuk a „Somogy legszebb faluja" cí­met, a múlt évben pedig egyedül csak Kisbajom előzött meg ben­nünket. Nagyon szeretnénk, ha ez­zel a sikerrel is szerezhetnénk egy kis anyagi támogatást, mert a köz­ség szűkös költségvetéséből nehe­zen tudunk előbbre jutni. Kevés a szőlő Miközben a misztikus legendákkal és a megmagyarázhatatlan gyógyu­lások hírével körülszőtt „Jó kutat" szemléltük, Balog Zoltánná éppen a szőlőhegyről igyekezett hazafelé. Kezében alaposan megpakolt sza­tyor volt telis-tele mosolygó barack­kal A gyümölcs gyönyörű, egészsé­ges, ám gazdája a szőlővel ezúttal nincs megelégedve.- Nagyon sokszor kellett perme­tezni az idén - mondta, miközben letette súlyos csomagját, hogy meg­törölje izzadt homlokát. - Tavaly sokkal több és jobb minőségű volt a termés. Ezúttal azonban nem szá­míthatunk valami sok szüretelniva- lóra. Egyébként csak magunknak termesztjük azt a kis szőlőt is... Kinder Józsefné épp a muskátlit gondozta Papp Mariann: Fiatalos itt a tenni akarás Alig egy hete lépte át Papp Ma­riann új munkahelye küszöbét: a megyeszékhelyen tanít a Magyar Üzletemberképző Akadémia szak- középiskolájában. - Földrajzot és idegenforgalmat oktatok az ide­genforgalmi szakmenedzser-kép­zésen részt vevőknek. Azonnal be­dobtak a mély vízbe: kineveztek két csoport osztályfőnökének is. Tanít és képvisel Egy elsős és egy másodikos osz­tályt vezet Papp Mariann. - Épp egy éve végeztem Pécsen mint földrajztanár és turizmusszakértő - mondta. - Most, az iskola végez­tével látom csak, hogy milyen ne­héz megfelelő munkát találni. Ne­kem szerencsém volt, hogy egyik napról a másikra munkahelyet válthattam, és nem kényszerültem arra, hogy segélyből éljek. Papp Mariannák ugyanis éppen augusztus végén járt le a szerző­dése az előző munkahelyén, s az utolsó pillanatban talált erre az ál­lásra. A tanítás mellett itthon is bőven van tennivalója, hiszen a helyi képviselő-testület tagja, kö­zöttük pedig a legfiatalabb.- Vannak olyan dolgok, amiket még meg kell tanulnom, hogy többet tehessek a községért. Az utóbbi néhány évben igyekszem kivenni a részemet minden kö­zösségi munkából; segítek a falu­napok szervezésében is. Van nyugdíjasklubunk, s azt szívesen látogatja a nagymamám is, és gya­korta összejárnak a gyerekek is. Én mégis azt szeretném, ha több közös rendezvényünk volna... Túl nagy a csend Nagyon szereti Papp Mariann ezt a csendes kis falut, de úgy érzi, néha túlságosan is nagy ennek a vidéknek a csendje. S ez, bizony, nemigen vonzza a fiatalokat. Bár a család nem tősgyökeres kaposgyarmati, Dnenas Valéria évek óta mégis a képviselő-testület­ben tevékenykedik.- Talán a falusi romantika iránti vágy vezérelt minket, mikor hét éve ide költöztünk. Nyomban megszerettük ezt a csendes, virá­gos falut, és minket is elfogadtak az itt élők. Eleinte sok állatot tartot­tunk, de mára csak öt kecsként maradt. Sajnos, egyre nehezebben tudjuk megoldani, hogy a munka mellett rendszeresen gondozzuk a kertet és állatokat is tartsunk. Duenas Valéria már hat éve tag­ja a községi képviselő-testületnek. Elmondta: leginkább a csatorna hiányzik a faluban, de ez ügyben bármennyire is igyekeznek, nem sok jóra számíthatnak. Hiszen túl kicsi ez a település ahhoz, hogy önmagában számottevő tényező legyen, saját szennyvíztisztítóra pedig nem telik nekik. Nyerni szeretnének Régen a vezetékes gáz hiánya oko­zott gondot, mára azonban a gáz­palack ára is elviselhető. A közle­kedés pedig, mint mondta, nem érint a családját, hiszen többnyire autóval járunk be a városba. A polgármesterrel jó a testület kapcsolata, hiszen szívét-lelkét ki­teszi a faluért. Ismét a virágos köz­ség címért „küzdenek”. Ebben a legtöbb feladat a közhasznú mun­kásokra hárul, akik lelkiismerete­sen végzik a dolgukat. Emellett ki­ki segít, ahogy tud, vagy az ideje engedi. - Mindenki látja a munka eredményét - mondta Duenas Va­léria -, és ez ösztönöz bennünket arra, hogy részt vegyünk ebben a mozgalomban. S leginkább azok látják a különbséget, akik itt éltek akkor is, amikor még a mocsár és a nádas pusztulással fenyegette ezt a kis települést. ______ ■ Kap osgyarmat Gyarmati Hírmondó Hangverseny a bányában Különös kincsre leltek a faluban: egy rég elfelejtett homol: öbá- nyát találtak, ami a föld alatt egé­szen Gáfosfáig húzódik. Az egy­kori kőbányában ma már más ér­téket látnak a kaposgyarmatiak, azt tervezik, hogy hangversenye­ket tartanak majd a föld alatt. Gyarmatok találkortak Hét küldöttel képviseltette magát a falu az ukrán határ közelében levő Fehérgyarmaton, ahol a múlt hónap végén - már negyedszer - megtartották a Gyarmati vigas­ságokat. Jövőre Köhídgyarmat fogadja majd a történelmi Magyar- ország ama 16 községének kül­dötteit, melyek őrzik az egyik hon­foglaló törzs, a Gyarmat nevét. Zsűrizték a virágokat A napokban érkezett Gyarmatra a zsűri, amely a „virágos, gondo­zott községért” címre pályázó fal vakat ellenőrzi. A megmérettetés­re minden kaposgyarmati lakos lelkesen készült, hiszen a büszke címen kívül anyagi támogatáshoz is jut a győztes település. Recept Kaposgyarmatról Sajtos pogácsa Beszélgetés közben jólesik egy kis harapnivaló. Gulyás Jenőné épp ilyen alkalmakra ajánlja ezt a receptet. Hozzávalók: 1,25 kg liszt, 25 dkg margarin, 4 egész tojás, 5 dkg élesztő, egy pohár tejföl, fél liter tej, mokkáskanálnyi ecet, ízlés szerint só és 20 dkg trappista sajt. A margarint felol­vasztjuk, kevés liszttel elkeverjük úgy, hogy kenhető legyen. A ma­radék lisztet, a sót, a tejfölt, két to­jás sárgáját tejben felfuttatott élesztővel könnyű tésztává da­gasztjuk. Megközelítőleg tíz per­cig kelesztjük, majd sodorjuk. Rá­kenjük a liszttel kikevert marga­rint, s összehajtogatjuk. Ismét tíz percig pihentetjük, ezután a hajto­gatást még kétszer megismétel jük. Elsodorjuk a tésztát, kiszag­gatjuk, a tetejét megkenjük tojás­sal, és reszelt sajtot szórunk rá. A CIKKEKET SZAKÁLY ANDREA ÍRTA FOTÓK.- TÖRÖK ANETT AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A KAPOSGYARMATI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Úton Európába Reggel nyolcig jönnek a legtöbben a boltba; szívesen járnak ide, mivel Lővinével mindig megbeszélhetik ügyes-bajos dolgaikat is Árut a pénztárcához Lejárt a munkaidő, a négyórás busz érkeztével megélénkül a forgalom. A háziasszonyok még be­szaladnak a vacsorához valóért a helyi élelmiszer- boltba, a férfiak pedig legurítanak egy-egy pohár sört. Nem kell messze menniük, hiszen egy kézben van a bolt és a kocsma is. Lövi Vilmosáé 2000 óta dolgozik itt vállalkozóként, korábban alkalmazott volt, így jól ismeri a vevők szokásait, igényeit. Az­óta egyik helyiségből a másikba szaladgál: egyma­ga szolgálja ki a vásárlókat és méri ki az italt is. Mint a legtöbb kis településen, itt is leginkább a na- " pi cikkek fogynak. Fizetés idején nagyvonalúbban költekeznek az emberek, ám a mindennapokon so­kan csak a napi egy liter tejet és a kenyeret enged­hetik meg maguknak. Lövi Vilmosné mindent beszerez, amire csak szükség van. Ha kell, legföljebb két-három nap múl­va a kalapgumi is a polcon várja a vevőt. Konyharu­hától a zokniig, a mosóportól az élesztőig minden megtalálható a boltban. Lőviné természetesen tud­ja, hogy a gyarmatiak pénztárcájából kell gazdál­kodnia, ezért igyekszik jó minőségű, de olcsó ter­mékeket beszerezni. Azt vallja, mindenből legyen olcsóbb és drágább is, és arra törekszik, hogy a minőség meg az ár összhangban legyen. ________■ Kap osgyarmat Kincse Legendává lett a „Jó kút” vízfakadásának a története, s ma is beszél­nek róla; a kút vize pedig felüdülést ad az arra járóknak Gyógyulást ad a víz A falu végén található „Jó kút" valaha híres zarán­dokhely volt. A kutat tápláló forrás vizének csoda­tevő erőt tulajdonítottak. A helyi legenda szerint, amit mindenki ismer a faluban, a mostani 20. szá­mú ház helyén nyomorék asszony lakott. Egyik éj­szaka különös álmot látott. Azt, hogy ha a falu vé­gén kapával megvágják a földet, onnan olyan víz tör föl, amitől majd újra járni tud. Férje megtette, amit az asszony kért, és a víz meggyógyította nyo­morék lábát. Hamar híre ment ennek az esetnek, és ezrével zarándokoltak a kúthoz a gyógyulás re­ményében. A legenda szerint sok vaknak, bénának és más betegségben szenvedőnek hozott a víz gyógyulást. Hét évvel ezelőtt az országos turisztikai konfe­rencia alkalmával az önkormányzat rendbe tétette a kutat. Tetőt csináltatott föléje és kútkávát is. A pol­gármester elárulta, hogy először ő maga is kipróbál­ta a gyógyító hatású vizet. S mint mondta, azóta sem fáj a lába, holott azelőtt számos álmatlan éjsza­kát okozott neki. Balogh Józsefné azt mondja, min­denkin segít, csak hinni kell benne. A csodatevő víz az egyik kereskedelmi tévécsator­na munkatársainak az érdeklődését is fölkeltette, és riportot is készítettek a „Jó kút" legendájáról. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents