Somogyi Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-07 / 184. szám
10. OLDAL , . 2004. Augusztus 7., Szombat JUH H E T VEGE__________________________________________________________________________ A roma csak nézi a földutat és dühödten keresi a szavakat. Elereszt egy-két erősebb kifejezést, majd megnyugszik, és mesélni kezd. Arról, hogy milyen az élet a kiskorpádi „ne- vesincs” utcában, amelyik a Szabadság térről nyílik, és Pöröspusztára vezet. Arról, hogy a felesége már sosem lesz ép és egészséges ember. Arról, hogy pár éve még a polgármesterre szavazott, s most perben áll az önkormányzattal. És mindez egy poros földút miatt.- Egyszer csak megszűnik a műút, és onnan vagy 350 méternyire épült az utolsó családi ház. A miénk. Ebből adódik minden kálváriánk, ugyanis évek óta szeretném elérni, hogy valamivel járhatóbb utat építsen ide az önkormányzat. Nem akarok én makadám- utat, csak hogy az őszi és tavaszi sártenger ne lepje el ezt a földutat - mondja Várnai Tibor, miközben végigmegyünk a poros úton a feleségével és két gyerekével. A férfi közben azt mutatja, hogy miként kell az esős időszakban kerékpárra ültetni a két gyereket, hogy ne legyenek nyakig sárosak, amíg elérnek a házig. Azt állítja: szóban és levélben is megkereste az önkormányzatot, hogy változtassanak az áldatlan állapotokon, de kérését a hivatalban pénzhiányra hivatkozva mindig elutasították.- Pedig pár teherautónyi kőzúzalék nem kerül sokba, s úgy megelőzhető lett volna az a baleset is, ami a feleségemet érte a télen. Elesett a sáros úton, és maradandó térdsérülést szenvedett. Na, akkor telt be a pohár; bepereltem az önkormányzatot a kártérítésért. Várnai Tibor szerint a baleset másnapján csúnyán összeveszett a polgármesterrel, de talán ennek is köszönhető, hogy megkezdődött az út beterítése zúzalékos kövekkel. A baj csak az, hogy az utolsó másfél száz méterre nem jutott a kavicsból. Márpedig ezen a szakaszon már csak egyetlen ház áll: az övé.- Elkezdték itt is a földmunkát, de csak rosszabb lett ez a szakasz. Gödrök keletkeztek, és gyökerestül kivágták azt a növényzetet, ami megfogta volna a szomszédos szántóföldről lezúduló sártengert. Nem elég, hogy olyan az út, mint egy szeméttelep, hanem még járhatatlanabb lesz az első eső után. Várnai Tibor ezt már egyfajta bosszúnak tekinti a falu-vezetői részéről a benyújtott bíKertek alatt, ahol az út egyszer csak véget ér... Várnai Tibor szerint nem véletle.nüllogyott el a kőzúzalék házuk előtt rósági keresetért. Azt mondta: esze ágába nem jutott volna, hogy idáig fajul a helyzet, hiszen maga is a mostani polgármesterre szavazott a választásokon. Azt sem akarja, hogy Pikler Józsefet a keddi „terepszemlét” követően nem találtuk a hivatalban. Megtudtuk: megbízásos polgármesterként látja el feladatát, Így csak bizonyos időszakokban tartózkodik a hivatalban. Délután a mobiltelefonján kerestük, ám pár kérdés megválaszolása után ragaszkodott a személyes találkozóhoz. Azt mondta: csak a lakossági fogadóórán, egy hét múlva áll a rendelkezésünkre. Újabb hét elteltével hívtuk, ám elutasította a személyes találkozást, mivel nála „korán reggel kezdődik a nap". Délelőtt tíz órakor kerestük, ám kaposvári útjára hivatkozva lemondta a találkozót. Kérdésünkre azt mondta: a kiskorpádi fogadóórája 9 órától 11 óráig tart, bár munkatársa szerint keddenként az egész munkaidőben fogadja a lakosokat. A kaposvári találkozás lehetőségét kizárva azt kérte, hogy újabb hét elteltével, jövő kedden találkozzunk. Arra a kérdésre, hogy a jegyzővel beszélhetnénk-e, azt válaszolta: persze, éppen Görögországban tartózkodik. (A Somogyi Hírlap szerkesztőségében mindennap van fogadóóra. - a szerk.) megbüntessék az önkormányzatot, de végső elkeseredésében döntött á per mellett. Az meg sem fordult a fejében - állította -, hogy nem ezen a helyen építkezik, hiszen ősidők óta itt élnek a családtagjai. Pikler József polgármester szerint azonban sok helyütt sántít a roma férfi története. Kiskorpád első embere szerint Várnai Tibornak fölajánlottak egy másik házhelyet, de azt nem fogadta el. Amúgy a polgármester úgy véli: szegényes az önkormányzat költségvetése ahhoz, hogy minden félreeső falurészhez jó minőségű út vezessen és minden .polgár kérésének eleget tegyenek. Erre az útszakaszra pedig külön is figyeltek, hiszen eddig 600 ezer forintot költöttek rá. Abban mindkét fél egyetért, hogy a parttalan útvita egyhamar nem ért véget. Erre talán még a bírósági ítélet után sincs sok esély. TAKÁCS ZOLTÁN „Erős várunk, a nyelv” (Kosztolányi) A szóvégi ú és ű A legfontosabb szabály: valamennyi melléknév végén hosszú ú, ű van; s ugyancsak hosszú az ú, ű a legtöbb főnév végén is. Kezdjük ez utóbbival! Néhány főnév, amely hosszú ú-ra vagy ű- re végződik: ágyú, búcsú, fiú, gyanú, háború, hattyú, kátyú, koszorú, odú, szú, tanú, varjú; betű, fésű, gyűrű, gyűszű, mű, seprű, tetű stb. Vannak azonban olyan főnevek, amelyek kivételek, s a végükön rövid u vagy ü található: adu, alku, áru, bábu, batyu, daru, falu, gyalu, hamu, hindu, kapu, lapu, saru, satu, szaru, zsalu, zsaru; bürü, eskü, menü, revü, ürü stb. Ugyancsak rövid u-val kell írni a becézett alakokat is: anyu, apu, Pityu, Hu stb. A melléknevek végén mindig hosszú ú vagy ű van: hosszú, domború, homorú, bárgyú, savanyú, szomorú; gömbölyű, gyönyörű, könnyű, sűrű, szörnyű, nagyszerű stb. Igaz ez a szabály az -ú, -ű, -jú, -jű képzővel alkotott melléknevek esetében is: kétlábú, hosszú hajú, szép virágú, szépszámú, fehér falú (pl. házikó), piros arcú, hamiskás moso- lyú, mérsékelt árú (pl. autó vagy ruha), más irányú (pl. elfoglaltság), ötszög alakú, könnyűsúlyú (pl. birkózó), élemedett korú, ötfokú (pl. hangsor), jóakaratú, jóindulatú; jókedvű, jószívű (szívesen ad; de jó szívű=nem beteg a szíve), jó hírű, fehér bőrű, szürke színű, hasonszőrű, dalos kedvű, ötszögű (pl. a Pentagon), bőkezű, kétszínű, tiszta vizű; szép szempillájú, kemény rugójú, feneketlen hordójú (pl. gondatlan borász), éles elméjű, lapos tetejű, harmatos mezejű (pl. reggeli táj), Herkules-erejű stb. A fentiekből következik, hogy a -tyú, -tyű; -ttyú, -ttyű végű főnevekben is hosszú a szóvégi ú, ű: fogantyú, sarkantyú, billentyű, töpörtyű, dugattyú, szivattyú, csengettyű, pörgettyű stb. E szabályok ismerete minden magyar ajkú számára kötelező. MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Fába faragott népmesék Nagykanizsa Faliszőnyegek, díszpárnák, hátizsákok, tarisznyák sorakoznak a falon, egy szőttessel letakart hintaszék himbálódzik a sarokban. Közöttük faragott alakok állnak, egyikük cipóval, másikuk fejszével, tülökkel vagy baltával a kezében. Mindezt a nagykanizsai Hevesi Sándor művelődési központ emeleti kiállítótermében látjuk, ahol az intézmény szövőműhelyében készült munkákból nyílt kiállítás. A csoport tíz éve tevékenykedik, vannak régi tagjai, s folyamatosan jönnek újak is. Minden évadban tárlaton mutatják be legszebb alkotásaikat. Vannak köztük egészen fiatalok is, az idén a Batthyányi gimnázium ötödikesei voltak a legkisebbek. A szervezők vendég kiállítónak hívták a helyi fafaragó-egyesület két meghatározó, népi iparművész tagját, Jerausek Gyulát és Wegroszta Zoltánt. Az előbbinek érdekes alkotása a Magyar népmesék a „Zodiákus” tükrében. Csillagjegyhez kötve jeleníti meg apró fahengereken egyebek között A fehér ló fia, A kiskakas gyémánt félkrajcárja, A táltos ökör című mesét. A kaszói erdőAz alkotócsoport új megoldásokat keres gazdaság területén fölállított Szent Hubertus-emlékmű arcának kinagyított mását is kiállította. Wegroszta Zoltán munkáit a paraszti élet ihlette. A hegyre igyekvő parasztember demizson- nal a kezében, a fejszés ember, a szüretelő csapat, a táncoló pár... - megannyi elkapott pillanat a falusi létből. A kiállítást szeptember 6-ig nézhetik meg az érdeklődők. VARGA ANDREA Szívből-lélekből szólnak a táskái dalok A táskái sikerkovácsok (az álló sorban balról jobbra): Rinkóczi Józsefné, Licskai Jánosné, Czobor Lászlóné, Tóth Lajosné, Kis Dörnyei Lajosné, Mikics Istvánná, Horváth Józsefné, Varga Imréné, Kiss Sándorné. (Ülnek): Gazdag Gyuláné, Tomisa Lászlóné, Czobor Jánosné, Molnár Jánosné, Kis Gyanó Lajosné és a kórusvezető, Szűcs Gáborné Ötvenenhatvanan ültek hétfő este nagy csendben a táskái polgármesteri hivatal kultúrtermében: az asszonykórus cd-felvételére kíváncsiak. Kissé idegennek tűntek a gépzene első taktusai, aztán földerültek az arcok, egymást keresték a csillogó szemek - magukra ismertek. Tíz év áldozatos munkájának eredménye a kis műanyag korong. Mikor a korábbi jó hírű menyecskekórus lendületét vesztve szétszéledt, Gadányi István, a rendszerváltás óta Táska polgármestere megkérte Sziics Gáborné buzsáki tanárnőt: szervezné újjá, irányítaná az asszonykórust. Segítségül adta mellé Gazdag Gyulánét, a hivatal pénzügyi vezetőjét, aki a feltételekről gondoskodott. Az áldozatvállalás, a szorgalom és az éneklő asszonyok istenadta tehetsége hamar meghozta a sikert. Jelentkeztek a KÓTA hivatalos országos népdalversenyére, és az első alkalommal ezüst minősítést kaptak. Azután három arany következett, az utóbbi két megmérettetésen pedig a legmagasabb fokozattal, az Arany Pávával jutalmazta a táskái asszonykórust a népzene neves tudósaiból álló zsűri. Két szólistájuk egyéni sikert is aratott: Kis Dörnyei Lajosnét (aki a népdalokat unokájával együtt énekli) és Tóth Lajosnét az ország legjobbjai között tartják számon.- Ilyen asszonyokkal öröm dolgozni, született énektehetség valamennyi. Nem a tüdejükkel és a hangszálaikkal énekelnek, szívük- ből-lelkükből szólnak a dalok. Természetesen fellépések előtt sokat gyakorolunk, és senkit sem kell kérlelni, noszogatni: maguk is érzik, hogy a munka meghozza a sikert. Érezzük a polgármester és a falu szeretetét is, ez megsokszorozza az erőnket, átsegít bennünket a fáradtság pillanatain. Az igényességet és a megbecsülést bizonyítja a tízéves évfordulóra megjelentetett cd-lemez is - dicséri az asszonyokat és a körülményeket Szűcs Gáborné. Szüreteken, kukoricafosztáskor, egyéb falusi összejöveteleken mindig énekeltek, így felmérhetetlenül gazdag, ma is élő népzenei kincs halmozódott fel Táskán. 1998-ban Tengerdi Győző népzenekutató végzett gyűjtést, hangfelvételeket készített a faluban. Balatoni nádas berek - Táska község dalai címmel az összegyűjtött anyagnak több mint a fele, százötven dal könyvben is megjelent, a helyi önkormányzat anyagi és Olsvai Imre, az Akadémia Zenetudományi Intézete főmunkatársának lektori segítségével. Százötvenöt népdal szövegével és dallamával Horváth Józsefné Szávics Anna segítette a gyűjtést. - Árva lány voltam, a dalokat nagynénémtől, Beke Rozáliától tanultam - meséli a táskái nótafának kinevezett Horváth Józsefné. - Fonással teltek a hosszú téli esték, ilyenkor mindig azt kértem: nénje, énekeljünk valamit! Ahogy meghallottam, már tudtam is, azóta sem felejtettem el. Amikor Tengerdi tanár úr faggatott, magam is meglepődtem, milyen sokra emlékszem.- A szívemet kitehetném, a világ pénzét elkölthetném hiába, ha nem lennének ezek a csodálatos asszonyok, akik munkától, családtól megvonva az időt késő estéken önként vállalják a próbák fáradalmait a sikeres szereplésért - fedi föl az eredmények titkát Gadányi István. - Ott vagyok valamennyi fellépésükön, és látom rajtuk, érzem: nem viselnék el, ha szégyent vallanának. Minden tőlem telhetőt megteszek én is értük, büszke vagyok rájuk. Ma este nagykanállal esznek Táskán. Háromszázötven vendéget várnak arra az ünnepségre, amin a falu megköszöni, hogy tizenöt lelkes, tehetséges asszony és a segítőik országszerte ismertté tették a kis somogyi község nevét. KATONA CSONGOR * ► i I t Perbeszéd Pöröspusztán Láthatatlan polgármester
