Somogyi Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-07 / 184. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 2 0 2 2004. Augusztus 7., Szombat SZABADI Szabadi Hírmondó Készítik a falu rendezési tervét A település történetét és a fej­lesztés lehetőségeit is figyelem­be veszik az új rendezési terv készítésekor. A több százezer forintba kerülő koncepciót de­cemberre készítik el, jövőre pe­dig az új rendezési tervet. Kerékpárút Nagyberkiig Több mint 40 millió forintból ki­építik a községet Nagyberkivel összekötő kerékpárutat, a Mos­dóst Dombóvárral összekötő bi­cikliét részeként. A beruházás során a szabadi önkormányzatra jutó összeg mintegy ötmillió fo­rintot tesz ki. Az út tervét szep­tember végig engedélyeztetik, s a pályáztatás lezajlása után megkezdik a munkát. Felújítják a rendelő tetőzetét Egymillió forintot nyert az önkor­mányzat Teki-pályázaton intézmé­nyei felújítására, s az összeget csaknem félmillió forinttal egészí­ti ki. Ebből felújíttatja az orvosi rendelő és a művelődési ház te­tőzetét, kicserélteti az ajtókat, ablakokat. Ugyancsak egymillió forintot nyert egy többcélú trak­tor vásárlására, ezzel gondoz­zák majd a falu zöldterületeit. Recept Szabadiból Sajtos pogácsa Hozzávalók: egy kiló liszt, egy pohár tejföl, 3 tojás, két dkg élesztő, egy margarin, ízlés sze­rinti mennyiségű sajt. A pogácsa elkészítéséhez előbb a lisztbe tejfölt keverünk, s beletesszük a három tojás sárgáját. Ebbe saj­tot reszelünk, s a margarint tiz dkg liszttel kigyúrjuk. Ezután összedolgozzuk a lisztet a töb­bi hozzávalóval. Háromszor megforgatjuk, közben sajtot re­szelünk rá, s végül kis pogá­csaszaggatóval kiszaggatjuk. A sütés előtt megkenjük tojássár­gájával, és ízlés szerint sajtot szórunk rá. A szabadi sajtos pogácsát az ínyencek szabadi olaszrizlinggel fogyasztják. A CIKKEKET ÍRTA: MEISZTERICS ESZTER ÉS TAKÁCS ZOLTÁN FOTÓK; KOVÁCS TIBOR AZ OLDAL MESJELENÉSÉT A SZABADI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Szabadi-hegy egyik pontjáról jó időben látható az egész telepü­lés, de még a szomszédos falvak is. Azt is látni, hogyan kanya­rog a főút át a falun. Az út, ami összeköti Kaposvárt Dombóvár­ral és amin a munkába induló szabadiak eljutnak a városokba vagy a mosdósi szanatóriumba. Feltűnnek a kertek is, ahol zöld­ség terem a lakosok asztalára, s a tomácos parasztházak, ami­ket külföldi tulajdonosaik újí­tottak föl. A béke és a nyugalom szigetének tetszik a falu, s ezért dolgoznak is sokat a szabadiak. Külön utakon a nyugalom szigetére Meredek horhón visz az út Szabadi­hegyre. Néhol még az autó alja is le­ér, pedig néhány éve rendbe tették, s kaviccsal szórták be a szőlőkhöz ve­zető utat. Alig egy kilométerre a falu határától nagy a csönd, még a 61-es út zaja is alig hallik föl a dombtetőre. Ezért is szeretik ezt a helyet a hegyi cimborák. Vas Sándor, Tarr Jenő és Fridrich László éppen a szőlőben tesz-vesz, de hegykalauzunk, Tarr Zoltán invitálására szívesen fogad­nak egy kis vörösboros sziesztát. Pusztulásra ítélve Az árnyas pince tövében üldögélve föltűnik, hogy egy helyen kitaposták a másutt zöldellő füvet. A házigazda mindjárt magyarázattal is szolgál. Hegyi buli volt itt a múlt héten, agg­regátor kellett a zenegéphez. A tán­colok „járták ki” a másutt gondosan ápolt „aljnövényzetet”. A hegyigaz­dák szívesen fölidézik azokat az időket, amikor gyakori volt a pince­szer. Évekkel ezelőtt még májusfát is állítottak a házigazdának, s azóta is ott ágaskodik a pince előtt. A nosztalgia édesbús percei után a lisztharmat és a peronoszpóra ránt­ja vissza vendéglátóinkat a valóság szürke talajára. Mint mondják: az idei nem lesz rekordtermés. Arra azonban megfelel, hogy ne a drága bolti bort igyák. Meg aztán a szőlő elég elfoglaltságot ad, hogy ne unat­kozzanak. A fiatalokra nem számít­hatnak, mondják, hiszen legföljebb szüretkor teszik tiszteletüket a birto­kon. A távolba vesző, talán a jövőt fürkésző szemmel egybehangzóan állítják: pár évtized múltán az egész hegyet menthetetlenül benövi a gaz. Nincs se áram, se víz, így jövő sincs. A falu gondnoka Mint kiderül, a tárásait bőszen kí- nálgató Tarr Zoltán nem iszik alko­holt. Jó ideje eldobta már a cigaret­tát, s letette a borospoharat is. Most a község mindeneseként végzi és irányítja a közhasznú munkákat.- A legtöbb feladatot a zöldterü­letek tisztán tartása adja. Rendben tartjuk a temetőt, a játszótereket, a parkokat és az útszéli árkokat is. Je­lenleg négy közhasznú munkást foglalkoztat az önkormányzat. A polgármester által csak a falu „gondnokaként” emlegetett férfi mindig megtalálható, így minden szabadit ismer, s őt is ismeri min­denki. Elárulta: sokszor játszik köz­vetítői szerepet a lakosság meg a polgármester között. Amit hall vagy amit mondanak neki, abból jól tud­hatják a falu vezetői, miféle problé­mák foglalkoztatják a szabadiakat. Tarr Zoltán egyébként gyakori vendég a mindennapi gondokra leg­jobb gyógyszert, a zenét kínáló Il­lés Attiláéknál is. Az Illés-Nemes duó Az Illés-Nemes duó másfél éve ala­kult, ám dalai csak a legújabb nem­zedéknek nem csengenek ismerő­sen.- Huszonöt éve játszom szinteti­zátoron, s annak idején a Wick ne­vű formációval keresztül-kasul be­jártuk az egész régiót. Aztán 1983- ban volt egy szerencsétlen baleset, abban a basszusgitárosunk életét vesztette. Azóta nem zenéltem. Az­tán két éve lett egy tanítványom, s ez újra elindított a zenélés felé. A fővárosban dolgozó Nemes Csaba énekesként csatlakozott a szinteüzátoros zenészhez, hogy az­tán a lakodalmas rock „húrjai” kö­zé csapjanak. Eleinte csak a ma­guk örömére zenéltek a zeneszo­bának elkeresztelt kertvégi mellék- épületben, azután megmutatkoz­tak a nagyközönség előtt is. A mosdósi öregek otthonában már három koncertet is adtak, és gyak­ran meghívják őket falunapi ren­dezvényekre meg bálokra is. Illés-Nemes duó: Csak tiszta hangokkal Jiirgen Stoppék jól érzik magukat- Többféle repertoárt játszunk a Lagzi Lajos-féle irányvonaltól a twistig. Persze az utóbbit csak a megfelelő korosztálynak, hiszen nem bírnák az idősebbek. Egyetlen szabályhoz tartjuk magunkat: min­dig élőben játszunk, mert nem sze­retjük azokat a zenészeket, akik komputerről nyomják a zenét meg az éneket. Nyugalmas otthon A helyi zenekar rajongótábora egy­re gyarapszik; állítólag már a me­gye távolabbi pontjain rendezett bálokra is követik őket néhányan Szabadiból. Próbáik nem járnak akkora zajjal, mintha egy metálze- nekar zúzna a fészerben, így a 61-es út forgalmának a zaját leszámítva a nyugalom szigete a falu. így látja ezt Nagy Józsefné is, aki szerint nagyon is kiváló nyugdíjas éveire.- Kétarcú ez a település, mert egészen más a 61-es út mellett lak­ni, mint egy csöndes mellékutcá­ban. Viszont az úrnak köszönhető, hogy könnyen megközelíthetők a munkahelyek. Kaposvár, Mosdós és Dombóvár sincs messze, a bu­szok pedig sűrűn járnak. Egyetért ezzel Molnár István is, aki annak idején a rendőrségnél dolgozott. Azt mondta: nyugdíjas éveiben is biztonságos környezet­ben akar élni, ezért hozták létre a he­gyigazdák őrségét. S meg is fékezték az elszaporodott betöréseket. Ettől már a betelepült német, svéd, hol­land lakosoknak sem kell tartaniuk. A német ezermester Jiirgen Stopp és a felesége nem is tartozik azok közé, akik félnének. Ludwigshafeni otthonukból pár éve indultak el Magyarországra. Debre­cen, Püspökladány és Hajdúszo­boszló után úgy döntöttek, hogy Szabadiban építik föl a nyaralóju­kat, mert nekik ez a vidék tetszik.' Itt szabadabban élhetnek, mint Né­metországban. A ház ugyan még nincs teljesen kész, de a házigazda azt mondja, van ideje bőven, hogy befejezze. Jürgen Stopp minden­hez ért, van egy kis műhelye is, mert az volt a vágya, hogy barká­csolhasson a maga birtokán. A szomszédok is örülnek a külföldi lakónak, hiszen a villanyszerelést is ő végzi az utcában, ha kell. Érde­kes, hogy a kertek alatt zakatoló vo­nat sem zavarja, mivel buszsofőr az eredeti szakmája. Ha jön a vonat, ő bizony kiáll a kertbe, és integet a „kollégának”. Nyáron az unokák is Szabadiban töltik a nyarat. Csípőfi­cama miatt nemsokára nyugdíjaz­zák, utána végleg Magyarországra szeremének költözni. Kis lépések a világ felé Fülöp László polgármester örül a külföldieknek, hiszen a legtöbb el­hagyott házat ők mentették meg az enyészettől. A felújított, tomácos portákat nyaranta maguk, az év többi részében pedig az ezzel meg­bízott falubeliek tartják rendben.,- Tíznél többen vannak már, és az önkormányzatnak jó velük a kapcso­lata. A lakosság is befogadta őket, hiszen Szabadi régen sváb falu volt, s így több öreg is szót ért velük. Attól sem félek, hogy majd az infrastruk­túra fejlesztését nem támogatják. A legfontosabb teendő Szabadi­ban is a szennyvízterv valóra váltása, ám ehhez a kisrégió településeivel közös pályázattal vezet az út. Addig is a falu komfortosabbá tétele a cél, kis lépésekkel. A legújabb beruhá­zással a művelődési házban egész évben fogadhatja majd az internetes szoba a fiatalokat, hiszen az ajtók- ablakok cseréje őszre befejeződik. Ezzel már nemcsak Kaposvárra vagy Dombóvárra, hanem a világ bármely pontjára egy szemvillanás alatt eljuthatnak a szabadi ifjak. ______■ Úto n Európába Szabadi Kincse A falu mozgópostája Március végén szűnt meg Szabadiban a postahivatal, április elsején pedig már útjára indult az új mobil posta. A legtöbb kis településsel ellentétben azonban a szabadiak elégedettek az új szolgáltatással. Eleinte Kaposvárról indult a mobil járat, aztán Dombóvárról jött. Mikor megérkeznek a csomagok és a levelek Csornába, mind Kovács Károlynéra várnak; ő hozza át Szabadiba, s biciklivel bejárja a falu utcáit, vala­mennyit kézbesíti. Korábban két fiatalember hordta ki Szabadiban a leveleket, de egy kiadós esőjű nap után mindkettő fölmondott. Kovács Károlyné szerint őt sokkal jobban elfogadják a szabadiak is, hiszen itt lakik a faluban és a lakosok jól ismerik. A kerékpár ládája pedig a levelek, bélyegek, borítékok mellett még cigarettát, csokoládét, cukorkát is rejt. Járművére célozva Kovács Károlyné állítja: ő való­ban „mozgó posta”. S nála is ugyanúgy be lehet fizet­ni a csekkeket, mint a hivatalban. Ha pedig valaki pénzt szeretne fölvenni és azt előzőleg bejelenti, másnap már vastagabb borítékokkal érkezik a mobil járat. Előfordul, hogy kenyeret is hoz megrendelésre a másik faluból. A legfőbb nehézséget Kovács Károlynénak mégis a „menetidő tartása” jelenti, mert a község lakosai vele több dolgot is megtár- gyalnak a levelek, küldemények átvételekor. ■ Naponta bejárja kerékpárján a szabadi utcákat Kovács Károlyné, a falu mozgópostása, és kézbesíti a leveleket, egyéb küldeményeket Megtalált harangok Szabadinak öt templomáról szólnak a régi írások. Az elsőt 1332-ben említi a jegyzék, ez a török korban pusztult el. A másodikat az andocsi misszió éveiben építették, a harmadikat 1745-ben - fából, sövényfal­lal - Szent Jakab apostol tiszteletére. Ezt 1778-ban zárták be, mert összedőléssel fenyegetett. A negye­dik a kocsmából lett imaház, ez 1901-ben került a hí­vek tulajdonába. A szabadiak ötödik templomát 1857-ben emelték, majd 1902-ben tornyot építettek hozzá. A hagyomány szerint XVI-XVII. századi ha­rangját a Kapós szabályozásakor találták a falu mel­letti berekben, ahová elásták a törökök elől. Ezt a templomot 1997-ben lebontották, s a helyén építet­ték az újat - ezt Balás Béla kaposvári megyéspüspök szentelte föl. A Petőfi utca végén álló templom a régi épületből mindössze a harangtornyot örökölte. A költségek fedezéséhez nagyban hozzájárult a kül­földről érkezett adomány és a községben élő hívek felajánlása. Emellett szükség volt a püspökség, az önkormányzat és a faluból elszármazottak összefo­gására is, hogy elkészíthessék az épületet. Herczeg Sándor, a templom gondnoka azt mond­ja, általában ugyanaz a harminc középkorú és idő­sebb lakos jár misére. Fiatal csak elvétve akad, aki betér, pedig a fiataloknak építették a templomot. ■ Kevés fiatal vesz részt ünnepnapokon is a szentmiséken Szabadi nemrég emelt szép templomában, pedig a közösség nekik építtette

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents