Somogyi Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-19 / 194. szám
2004. Augusztus 19., Csütörtök N Y U G D í J A S 0 K 9. OLDAL Juttatás a munkatáborokért Jó néhány módosítást megért a 267/2000. (XII. 26.) számú kormányrendelet, amely a három évet meghaladó szabadságelvonást szenvedettek - málenkij ro- botosok, szovjet kényszermunkatáborok foglyai - juttatásáról intézkedik. Ma már jóval tágabb az érintettek köre, és a jogosultság bejelentése ma sem késő, ezért érdemes áttekinteni a történteket. Kezdetben a végrehajtásra hivatott szervek (Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, Fővárosi Munkaügyi Bíróság), valamint az érintettek és érdekképviseleti szervezeteik között volt jog- értelmezési vita - tárta fel a körülmények alakulását Bors István, a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének somogyi elnöke, a kérdéskör alapos ismerője. A 2001. évi módosítás az igényjogosultságot megalapozó szabadságelvonások összeszámítását tette lehetővé. 2003-ban a kormányrendeletet tovább módosították, eszerint juttatásra lettek jogosultak mindazok, akiket 1944. október 1-e után polgári személyként internáltak a Szovjetunióba. A hadifoglyok még mindig nem szerepeltek az érintettek között, mígnem az Alkotmánybíróság a jogosultak körét jelentősen ki nem tágította. A taláros testület döntése szerint juttatásra jogosulttá váltak mindazon személyek, akik 1944. október 1-jét követően akár polgári lakosként, akár hadifogolyként, akár internáltként kényszermunkatáborban, fegyveres őrzés mellett, előre meg nem határozott tartamú szabadságelvonást szenvedtek el a Szovjetunióban. Az egyéb feltételek fennállása esetén juttatásra jogosulttá váltak mindazok, akiket leventeként vittek hadifogságba, akiket külföldre deportáltak, illetve akik munkaszolgálatosként kerültek szovjet munkatáborokba, vagy akiket akaratuk ellenére hurcoltak el Magyarország határain kívülre. Továbbá: a jogosult halála esetén a túlélő házastársat a juttatás 25 százaléka illeti meg, amennyiben a nyugdíjkorhatárt betöltötte, és az elhunyttal a szabadságelvonás tartama alatt és a jogosult halálakor is házasságban élt.- Az Alkotmánybíróság döntése után több tucat somogyi ember kapott félmilliós összegű visszamenőleges és havi har- minc-negyvenezer forint összegű juttatást - mondta Bors István. - Véleményem szerint azonban még mindig vannak, akik nem jelentették be igényüket. A bajtársi szövetség továbbra is szorgalmazza, hogy a három évnél kevesebb szabadságelvonást szenvedettek is részesüljenek arányosan kisebb összegű juttatásban. Az érintettek kis száma miatt jó reményünk van arra, hogy a jogszabályt egy későbbi időpontban rájuk is kiterjesszék. Őket is arra biztatom, adják be igényüket a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége segítséget nyújt az érintetteknek. ■ Kinek több, kinek kevesebb Az Országos Nyugdíjbiztosítási Fő- igazgatóság évkönyve a nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban részesülőkről közöl összeállítást, az ellátás összege és az ellátottak száma szerint csoportosítva az adatokat, a 2004. január 1-jei nyugdíj- emelések után. Tizenötezer forintnál kevesebbet kap havonta 48 ezer 658 nyugdíjas társunk, 770 közülük 1919 előtt született, 16 ezer 58 pedig még nincs 55 éves. Legnépesebb a negyven- és ötvenöt ezer forint közötti havi ellátmánnyal rendelkezők csoportja, a nyugdíjasok közel egyharmada található ebben a kategóriában, jó részük az 1930 és 1940 között születettekből kerül ki. A táblázat vonalainak hossza az összegek nö- vekedtével fokozatosan csökken, 100 ezer forint fölött van újabb kiugrás, 113 ezer 495-en kapnak ennél magasabb összeget. _______■ Ba rátságban, István intelme szerint Táskái és rasinjai nyugdíjasok a kumroveci „staro selo" múzeumfaluban, Josip Broz Titó szülőfalujában, az egykori jugoszláv elnök szobra előtt Államalapító Szent István királyunk intelmeiben olvashatunk a szomszéd népek iránti megértésről, barátságról. A bölcs tanácsokat követik a határon túli kapcsolatokat ápoló somogyi nyugdíjasszervezetek, köztük a táskái klub tagjai is. Ma egy hete hajnali négykor csörgött a vekker negyven egynéhány táskái házban. Jókora út állt előttük, horvátországi barátaikhoz indultak a nyugdíjasok. A tizenhatodik találkozó volt ez a kapcsolat kezdete, a barátsági megállapodás megkötése óta. Nyolc alkalommal a rasinjaiak ismerkedtek Somogy- országgal, mondhatjuk: a Balaton szerelmesei lettek, nyolcszor pedig a táskaiak fedezhették fel Horvátország szépségeit, most legutóbb a szlovén-osztrák határ menti Zagorje megye fenséges hegyvidékét. Letenye után Vladimír Opica elnök és ötven nyugdíjastársa szívélyes szavakkal, baráti öleléssel várta a vendégeket, kifejezve örömüket, hogy együtt tölthetik ezt a napot magyar barátaikkal. A két autóbusz együtt folytatta útját az autópályán, majd az utolsó húszharminc kilométert zúgó patakok, erdő borította égbe nyúló hegyek között kanyargó utakon megtéve érték el a kumroveci „staro selot”, a Joszip Broz Titó szülőháza körül kialakított múzeumfalut. 1977 és 1987 között állították helyre az itt meglevő régi házakat, műhelyeket a zagorjei területi önkormányzat költségén. A közel kétszáz éves épületek egyikében lakodalmas házat, a másikban az ifjú házasok lakását rendezték be, van fazekasműhely, présház pincével, pékség, a mézeskalácssütő, a gyertyaöntő, a játékkészítő asztalos, a kerékgyártó eszközeit bemutató műhely. A szövés-fonás itt látható kellékeit a táskái asszonyok gyerekkoruk eszközeivel hasonlították össze, megállapítva, hogy a zuppoló, a tiloló, a gombolító, a rokka, az orsó, a gereben, az áspa nálunk más formájú, díszesebb volt. A férfiak a földművelés, szőlőtermesztés, borászat eszközeit- az ekét, a boronát, a lajtos kocsit, a szőlőprést, szüretelőkádat- szemlélve jutottak hasonló következtetésre. A táskaiak is gyűjtik már a régi falusi használati eszközöket - újságolta a múzeumi séta közben Gadányi István polgármester. Két eredeti állapotában megmaradt falusi porta megvételére előszerződést kötött az önkormányzat, ott szeretnék bemutatni később az összegyűjtött tárgyakat. A legnagyobb érdeklődést természetesen Titó marsall szülőháza és az édesapa, Dragutin Broz kovácsműhelye váltotta ki a látogatókból. Az egyszerű épület hasonlít a hazai parasztházakhoz, középen a füstöskonyha, egyik oldalon a lakó-, a másikon a tiszta szobával. Előbbiben a Broz-család bútorai, használati tárgyai, a kis bölcső látható, a másikban a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnökének sok-sok írásos dokumentuma vagy annak másolata. A mindössze nyolc-tíz négyzetméternyi, szerény felszerelésű kovácsműhelyről sem tételezhető fel nagy jólét. A legendás partizánvezér, a huszadik század második felének jelentős politikusa tehát meglehetősen szegényes környezetből indulva jutott el a Brioni- szigeti luxuspalotáig. Joszip Broz Titó mai horvátországi megítélése ellentmondásos - magyarázta Jelena Kurucz, a nyugdíjas-találkozók kedves és készséges állandó tolmácsa. Vannak, akik nosztalgiával gondolnak rá, mert elnöksége idején - nem túl magas színvonalon - anyagi biztonságban élhetett mindenki, ma pedig egyre nő a különbség a vagyonosodó és a lecsúszó rétegek között. Mások megvetéssel diktátornak nevezik, mert vaskézzel tartotta össze Jugoszlávia nagy nemzeti öntudattal megáldott népeit. Egy biztos: önálló gondolkodású politikusként nem vetette alá magát a szovjet birodalom akaratának, és az el nem kötelezett országok csoportjának létrehozásával jelentős szerepe volt a hidegháborús konfliktusok veszélyének enyhítésében. Nem is kívánja senki a szülőház lerombolását, szobrára mindennap friss virágot tesznek. A késő délutánt és az estét a magyar határ közelében, Maci- necben, a „Jelenánál” nevű fogadóban gazdagon terített asztalok mellett beszélgetéssel, énekléssel, tánccal töltötték a rasinjai és táskái nyugdíjasok. Az asszonykórus tagjai büszkén mutogatták a tízéves évfordulójukra megjelent CD-t, az ünnepségen készült fényképeket. A zenekar vérpezsdítő muzsikája csak fokozta az amúgy is emelkedett hangulatot, eljátszották az „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék...” kezdetű népdalunkat is, amit nagy tapssal köszöntek meg a jelenlevők. Vladimir Opica elnökkel közben nyugdíjas egyesületükről beszélgettünk. A kilencszáz lakosú Rasinja járási székhely, hat környező település közigazgatását intézik innen. Négyszáz nyugdíjas él a járásban, több mint a fele, pontosan kétszázhet- vennyolcan tagjai az egyesületnek. Harminc kuna, vagyis ezeregyszáz forint az éves tagdíj, a helyi hatóságok is jelentős ösz- szeggel támogatják a nyugdíjasszervezetet. Rendszeresen kirándulnak, a somogyihoz hasonló kulturális vetélkedőket és nagyon komoly sportversenyeket is rendeznek. Este tizenegy tájban bontottak asztalt, a mulatságot a tetőfokán kell abbahagyni - hangoztatták a vendégek a szívélyes búcsúzkodás közepette. A zenekar az autóbuszig kísérte a táskaiakat, kisietett a vendéglős, Josip Novak is, hozna néhány liter bort barátságból, hogy hazáig se szomjazzanak. Ilyen a vendéglátás Horvátországban. A két falu vezetői még a mulatság alatt megbeszélték a jövőre esedékes tizenhetedik és tizennyolcadik találkozó programját. Most, hogy a határtól a tengerig ér az autópálya, jövő nyáron már az Adriában pancsolhatnak a táskái nyugdíjasok. - Menjünk a nudista strandra - huncutkodtak a férfiak. Nem maradtak adósak az asszonyok sem: - Menjünk csak! Majd viszünk olvasószemüveget, hogy lássunk belőletek valamit... ■ Nyugdíjak Horvátországban Horvátországban vannak nagyon alacsony, mintegy húsz-huszonöt ezer forintnyi mezőgazdasági nyugdíjak és vannak igen magas, havi félmillió forintos ellátmányok is, ebben a szerb-horvát háború veteránjai és hadirokkantjai részesülnek. Ha a két végletet leszámítjuk, havi 1800-2000 kuna, vagyis hatvanöt-hetvenezer forint körüli az átlagnyugdíj déli szomszédunkban. Hírek AZ ÉV DALOSA. Segesdi siker született a múlt hét végén Győrben tartott országos dalos találkozón. Hatvanegy versenyző indult az idei vetélkedőn, köztük szlovéniai és szlovák szólisták is. A huszonöt férfi énekes közül a Segesdi Nyugdíjas Klub tagja, Perák László nyerte el a legmagasabb elismerést „Az év dalosa” tótüntető címet, egyebek között a Lőre, lőre, de savanyú lőre... és a Szépasszonynak kurizá- lok... kezdetű nótákkal. RENDBE TETTÉK AZ ÓVODÁT. A Simonfai Nyugdíjas Klub tagjai a múlt héten a helyi óvoda udvarán csináltak rendet, hogy tiszta környezet várja az apróságokat. Lefestették a vaskerítést, a csúzdát, má- szójcát és egyéb játékokat, gazoltak, metszették a bokrokat. Munkájukat az óvónő köszönte meg. PÉNTEKI KONCERTEK. Balatonföldváron, a Jubileumi téri vízesésnél péntek esténként nyugdíjas együttesek szórakoztatták a nyáron az üdülővendégeket. A kelet-balatoni kistérséghez tartozó klubok közül az utóbbi hetekben a szemesi, a szóládi, a szárszói és a kőröshegyi dalosok, táncosok arattak megérdemelt sikert. NÓTAEST CSERÉNFÁN. A helyi nyugdíjasklub vezetője, Vargáné Keskeny Zsuzsanna meghívására tegnap este egy tizenhat éves gálosfai fiatalember, Orsós Ferenc tartott nagy sikerű nótaestet Cserénfán. A jól ismert slágerek és mulatós nóták fergeteges sikert arattak a megjelent ifjak és idősek körében. AZ OLDALT SZERKESZTETTE: KATONA CSONGOR Vigasság a magyaregresi sátorban Magyaregres Az Együtt Egymásért Nyugdíjas Klub tagjai a szomszédos falvak, Somogyaszaló és Várda nyugdíjasait fogadták szombaton szeretettel. Hívták a kaposfüredieket is, ám ők aznap éppen kirándulni mentek. Jól kezdődött a nyugdíjas klubok találkozója, gőzölgő gulyással az asztalon várták a vendégeket a kultúrház udvarán felállított hatalmas sátorban.- Kicsi a kultúrterem, akkor kell a vendégeket hívni, amikor sátrat tudunk szerezni - magyarázkodik Nagy Istvánná egresi klubelnök. - Itt több mint százan kényelmesen elférünk. Sajnáljuk, hogy a fürediek nem jöhettek. A futballbarátok, a nyugdíjasok és az ifjúsági klub megalakította nemrég a Magyaregresi Szabadidő Egyesületet, azzal a céllal, Két tánc között egy kis beszélgetés a friss levegőn FOTÓ: KOVÁCS TIBOR hogy segítik egymást a rendezvényeken, meg talán pályázni is könnyebb lesz közösen. Most a fiatalok is jeleskedtek a sátor felállításában, az előkészületekben, s remélem, majd az esti rendrakásban is számíthatunk rájuk. A főzés gondját a klubunk fiatalabb asszonyai vállalták, az idősebbek csak néhány tanácsot adtak a fűszerezéshez. Ebéd után mégis a kultúrterembe telepedtek át. Az aszalói és várdai táncosok, énekesek tisztelték meg vidám nyári műsorral a házigazdákat, aztán az egresiek mutatták be színes kulturális palettájuk néhány gyöngyszemét. A folytatás a szokásoknak megfelelően következett, zene, tánc, nótázás, beszélgetés, tombola. A vendégek este tíz után kö- szönték meg a szíves látást. ■
