Somogyi Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-15 / Vasárnap Reggel, 33. szám
2004. augusztus 15., vasárnap Életmód, kultúra Fekete István végleg hazatért „Kerestem az utat, a patakot, a nádast, a cseresz- nyeszagú erdőt,... és közben megtaláltam Hazámat” - írta Fekete István, akinek földi maradványait, felesége Edith asszony és ked- «véne Bogáncs kutyájának hamvait tegnap temették újra Göllében. Az írót 1970-ben helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben, s 34 év után tért végleg haza szülőfaluTegnap Göllében minden Fekete Istvánról szólt. A szakadó eső ellenére több mint ezeröt- százan tisztelegtek az író szülőháza előtti ravatalnál. A megemlékezők között voltak olyanok is, akik még emlékeztek „Mestörpistára”, ám a többség csak Vük, Kele, Bogáncs vagy a Téli berek, a Ballagó idő és sok más novella, regény szerzőjét búcsúztatta. A gyászmisét a templomban Balás Béla megyéspüspök celebrálta. Jókai Anna Kossuth-díjas író, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság elnöke szerint Fekete István sokkal több volt, mint vadászíró.- Nem szívesen skatulyáznám őt be, nem vadász vagy ifjúsági író, hanem író. Vannak írók, akiket életükben rendkívül fontosnak tartanak, majd •> haláluk után nagyon hamar elfelejtik őket. S vannak, akik rendre felragyognak. Fekete Több mint ezerotszazan vettek búcsút a falu híres szülöttétől István ez utóbbiak közé tartozik. Amíg olvasó ember lesz, addig őt szeretik. Fekete Edit, az író leánya ma egy nemzetközi tanító apáca rend, a Sacre Coure tagja. Jelenleg Ausztriában él. Neki gyermekkorában természetes volt, hogy az apja író.- Otthon nem beszéltünk róla, s már régen intézetben voltam, amikor a könyvei megjelentek. Az internátusból nem lehetett kijárni, így a kirakatokban sem találkoztam a könyveivel. Tudtam, hogy ír, de nem csináltunk belőle nagy ügyet. ifj. Fekete Istvánnak az író elsősorban apa és ember volt. A legcsodálatosabb ember, akit valaha ismert, mert bátor, jóságos, jellemes és türelmes. S ezt őszintén, minden gyermeki elfogódottság nélkül mondta.- Mai szemmel óriások voltak a barátai, hiszen szinte mindennapos vendég volt nálunk Herczeg Ferenc, Kittenberger Kálmán, Csathó Kálmán, Széchenyi Zsigmond, Vass Albert, s még sorolhatnám. Bár-ezek az emberek jóval idősebbek voltak apámnál, mégis tisztelettel vették körül, barátságukba fogadták. 1942- ben a Kisfaludy társaság székfoglalójakor tudatosult bennem igazán: ki is az apám, akit FOTÓ KOVÁCS TIBOR ekkor a legsikeresebb, a legje- lentőségteljesebb magyar írók közé választották. A politikának azonban a későbbiekben nem volt kegyeltje. Az istenhit, a nemzeti érzés, a keresztényi gondolatok, a szélsőségek elvetése akkoriban nem arathattak sikert. így megpróbálták kisebbíteni értékeit, elhallgattatni. Ma más a helyzet. Bizonyítja ezt a tegnapi újratemetés, s az, hogy gyászbeszédében Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke kiemelte: a közgyűlés szándékai szerint 2005-ben Fekete István életműve részévé válik Örökségünk Somogyország- kincsének. Szarka Ágnes Kanász nincs, a tánc maradt A helyi nóta azt mondja: „A karádi faluvégen leányvásár lesz a héten,, - erre valóban a hét végén, azaz tegnap került sor, de nem a falu végen, hanem annak központjában, a népművészeti fesztivál harmadik napján. Ezt megelőzően a lányok is vásárra vitték a legényeket, így az utóbbiak is megmutathatták menynyit érnek valójában. Ennek megítélésére a régi ka- nászmesterséget hívták segítségül a szervezők, ami nem véletlen, hiszen a kanásztáncairól is híres Karád. Mézédes emlékezet A fenyőfák alatt megbúvó mézeskalács házikó, és az aranysárga néktárból készült csemegék édes kísértése várta Niklán a második Berzsenyi mézes nap látogatóit. A mesebeli kunyhóból áradó illat a kul- túrház egész udvarát belengte, s míg a felnőttek az emlékműsort hallgatták, addig a gyerekek a boszorkány parányi kertjében majszolták az omlós kalácsokat. B erzsenyinek szép méhészete volt niklai birtokán. A világ elől menekülve gyakran a zümmögő kaptárvárosban keresett nyugalmat, ahol a pipafüstbe burkolózó költőt gyakran meglátogatta a múzsája is. Az önkormányzatnak pedig az itt született költemények és a méhek Berzsenyi életében betöltött szerepe adta az ötletet, hogy a hagyományteremtő céllal minden évben egy édes nappal áldozzanak a költő szellemiségének.- Bár az idén csak a régi receptekből készült mézes sütemények kerültek a sátrakba, jövőre egy főzőverseny keretében mézes ételeket is készítenénk - mondta Fülöpné Kesztyűs Ágota polgármester. - A célunk az, hogy a turistákat a településünkre csalogassuk, és azoknak, akik csak felületesen vagy egyáltalán nem ismerik Niklát, jobban megmutassuk az értékeinket. A szervezők idén több kulturális, elsősorban irodalmi műsort vonultattak fel, mint tavaly. A költőóriás tiszteletére rendezett program- sorozat ökumenikus isten- tisztelettel kezdődött, és emléktáblát avattak a település életében meghatározó szerepet játszó, a közösségért sokat tett személyeknek. A Rózsakertben felállított emlékoszlopra most Hársházi István, Nikla krónikásának nevét vésték fel. A rendezvényen Papp János színművész, a falu szülötte is fellépett, aki irodalmi műsorával tisztelgett Berzsenyi előtt. A mézes faluban a tervek szerint jövőre már méhésztalálkozó, valamint főzőverseny is szórakoztatja a költészet és a méz kedvelőit. Horváth Zsolt- A kanásztánc még él a falubán, de a mesterség már kihalt - mondta Pajor János, a fesztivál szervezője, aki gyermekkorában még találkozott a kanászokkal. - Ahogy a fennmaradt írásos emlékekből tudom, félig betyár, félig zsivány emberek voltak - tette hozzá. - Ha tőle loptak nem siránkozott a kanász, visszalopta az állatott, vagy lopott helyette másikat, hiszen a leltárnak passzolnia kellett. Mindezek miatt bizony többször a csendőrökkel is összetűzésbe kerültek. Ezek, az állatokkal hónapokig a pusztán élő emberek mindent tudtak, ami az életben maradáshoz kellett. A mai fiataloknak éppen ezért olyan feladatok jutottak, mint a malacfogás és a szekértolás. Az időjárás azonban átírta a programot, ezért malacfogás helyett madárfészekből gyűjtöttek tojást és dobálták egymás kezébe a modern kanászok. Az ügyetlenség és a derültség együtt járt, aki sokszor mellényúlt a tojásnak, az igyekezett más képességeit kamatoztatni. A legények táncoltak az asztalon, s a ka- nászkörből botokkal verték ki egymást - játékosan. A győztes jutalma stílszerűen, egy kanászostor volt. Keszthelyi Zoltán A jövőt féltik a romák- Megátkoztál, meg is vertei, örök csavargóvá tettél - szólt a roma himnusz tegnap Babócsán, ahol a Holocaust cigány áldozataira emlékeztek. 1944. augusztus 2-án éjszaka a birkenau-i haláltáborban néhány óra alatt romák ezreit végezték ki. Erre a napra emlékeztek a babócsai kopjafánál, amely Somogy megyében egyedüliként állít emléket a Holocaust roma áldozatainak. Bár a múlt hozta ide az összegyűlteket, nem volt emlékező, aki ne szólt volna a romák jövőjéről. A világháború, a roma és a zsidó Holocaust óta ugyan sok idő eltelt, de a szelleme még itt kísért ma is - hangsúlyozta szinte • mindegyikük, a romák az előítéleteket ma is a bőrükön érzik, hiszen a múltból épül fel a jelenük és félelmük a jövőtől - hangzottak a keserű szavak. A múltról beszélni kell - hangsúlyozták -, hogy a romák ne érezzék idegennek magukat saját hazájukban. A jövőért is kell emlékeznünk. A romák egyetlen „vétke”, hogy később érkeztek erre a földre, s a fejlődésből minden korban kirekesztődtek. Bár a történelem során a magyarok adtak először jogokat a cigányoknak, a felzárkózásukig még hosszú és rögös az út, s a társadalom valamennyi szereplőjének sok a tennivalója érte. Nagy László %l £ Oí Y ifm C T Botladozó esélyek | | A holtig tartó tanulás elvárás. Ma már mindenhol csak ezt halla- § | ni. Egyre többen veszik komolyan, és ez bizony jó jel. Valóban el- | múlt az az idő, amikor néhány osztállyal és egy szakmával végig ( lehetett dolgozni az életet. A többféle szakma, a sokirányú felké- szültség alapkövetelmény lett. Nem véletlen, hogy egyre több magyar főiskolás és egyetemista szeretne külföldön tanulni. A régi világban a külhont látott mester kelendőbb volt. Most sokan gondolják úgy, hogy ha már van rá lehetőség, akkor ez eu- | tagországok diákjaival azonos feltételek mellett kerülhessenek be § | a mieink is a híres egyetemekre. A csatlakozás bizony elvi lehető- | | séget kínált. Tavaly Berlinben az európai oktatási miniszterek I 1 azt a célt tűzték ki, hogy jövőre már minden végzős hallgató au- 1 I tomatikusan és ingyen kapjon angol nyelvű oklevélmellékletet. | Erre azért van szükség, hogy igazolják az itthon megszerzett tuI dást. Az egységes kritériumok szerint összeállított dokumentum angol nyelvű (Diploma Supplement, DS), s azt igazolja, hogy mire képesített a diák. Azt is, hogy mely tanulmányokat végzett és az ország felsőoktatásáról is képet nyújt. Nálunk, mint sokminden másban, sajátos megoldás született. Tavaly ugyan módosították a felsőoktatási törvényt, s az így már kimondja, hogy a hallgató kérésére 2004-től ingyen kell kiállítani az oklevélmellékletet, de csak magyarul. Aki angol nyelvűt akar, • annak fizetnie kell. Mivel a magyar nyelvű dokumentumra lényegében nincs szükség, így a használható melléklet pénzbe kerül. De nem csak ez a baj. Mivel a hazai felsőoktatásban az elektroni- | kus adatfeldolgozás gyermekcipőben jár, a mostani végzősök ada- | tait rendszerint a hallgatók leckekönyvéből kézzel írják ki. Ez pe- j | dig időigényes. A többletmunkáról nem is szólva. Volt olyan hall- | | gató, akinek azt mondták: egy hónap múlva mehet a dokumentá- j dóért. Hogy akkor mit csináljon vele, mert addigra lejár a jelentkezési határidő a külföldi egyetemre, arra nem kapott választ. Talán jobb is, mert vélhetően ez is valami eredendően magyaros | | lett volna... Lengyel János HÍRE Szépítik a barcsi városközpontot A város szívének szebbé tételén dolgoznak Barcson, s ennek érdekében a katolikus templom környékén és a Hősök terén végeznek nagyobb átalakítást. A tereprendezés, zöldszigetek kialakítása és a díszburkolat eddig több mint 10 millió forintba került. A parkolók aszfaltját több helyütt foltokban felbontották és fák, bokrok, virágágyások kerülnek a helyére. A munkák elvégzésére két pályázaton nyert támogatást az önkormányzat. Zeneszóra ébredt Répáspuszta A település házai felett szálló dallamokra ébredtek tegnap a kicsik és nagyok Répáspusztán. A falunapi rendezvényen Mihalecz András, a toponári részönkormányzat vezetője köszöntötte a vendégeket, s ezzel kezdetét vette az egész napos vidám játékos vetélkedés. Miközben a kondérokban rotyogtak a főzőversenyre nevezett étkek, a meghívott csapatok a kicsikkel közösen versengtek, amelyet felnőtt és gyerek focikupa, majd esti bál követett. Kiállítással emlékeztek a világnapra A Magyar Fotográfia Napja alkalmából nyílt fotókiállítás tegnap a segesdi Árpád-házi Szent Margit Múzeumi Kiállítóhely és Könyvtárban. A Fotográfia Világnapjától, augusztus 19-től a Magyar Fotográfia Napjáig, augusztus 29-ig tart az országos fotófesztivál eseménysorozata, amely idén több mint 40 településen 80 különféle program keretében tiszteleg az alkotóművészet egyik legfiatalabb ága előtt. Ebből az alkalomból a megyében elsőként Segesd ad helyet a 45 éves Somogyi Fotóklub kiállításának. Adelmann István, Balogh László, Leimer-Winicky Gabriella és Rozslay Géza közös tárlatát Mohr Tamás polgármester ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. A kiállítás szeptember 17-ig tekinthető meg. Felborult a kisteherautó Öreglaknál Az öreglaki vadfeldolgozó előtt tegnap késő délután felborult egy Ford Tranzit. A balesetnek csupán két könnyű sérültje volt, akiket a kiérkező mentők a helyszínen láttak el. Az út közepére sodródó járművet a tűzoltók áramtalanították, és a forgalom az elvontatása után állt helyre. Sikertelen pályázatok, kevesebb pénz A kaposkeresztúri önkormányzat idén mintegy 19 millió forintra adott be támogatási kérelmet, de ebből csupán négymilliót nyert el. A nehéz anyagi helyzetben lévő községnek nagy szüksége van a pályázati forrásokra, mert e nélkül fejleszteni nem tudnak. Az egyik legégetőbb feladat az orvosi rendelő akadálymentesítése lenne, a munkákhoz azonban még 5,5 millió forint hiányzik. i >
