Somogyi Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-29 / 176. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 1 3 6 2004. Július 29., Csütörtök NAGYSZAKÁCSI Nagyszakácsi Hírmondó Világosabb lett a falu Hetven új, energiatakarékos lámpatestet állítottak föl a falu­ban. A közvilágítás-korszerűsí­tésből tíz százalékot vállalt át a Dédász, további 2,2 millió forin­tot önerőből fizet az önkormány­zat. A két buszvárót ugyancsak a napokban újították fel. Nyaralás Hollandiában Holland családoknál tölti a nya­rat kilenc gyermek és tizenéves a nagyszakácsi nevelőotthonból. A nyelv a kicsiknek sem okoz gondot, mert kint élő magyarok segítik őket. A három-, illetve hathetes üdülést a Magyar Bará­tok Tervezés-alapítvány ajánlotta ' föl a gyerekeknek. Nyulacska a gyerekeknek Régóta tervezték a faluban, hogy a legkisebbeknek is szó­rakozási lehetőséget terem­tenek. A tavasszal elkészült és átadták a falu első játszóterét Nagyszakácsiban. A „Nyulacs­ka” névre keresztelt játszóteret 2,6 millió forintból építtette az önkormányzat, s ehhez 1,6 mil­lió forintot nyert pályázaton. A parkot EU-szabványnak meg­felelő játékokkal látták el. ■ Nagyszakácsi Recept Királycsirke Hozzávalók egy személyre számítva: 20 dkg csirkemell, olaj, gomba, márványsajt, trap­pista sajt, steak-fűszer, paradi­csom, paprika, kígyóuborka, cukkini, olívaolaj, bazsalikom. El­készítési módja: a csirkemell­szeleteket sütjük, a gombafejeket grillezzük, majd a hússzeletek te­tejére helyezzük. A sajtokkal meg­szórjuk, és középmeleg sütőben pirítjuk. A zöldkörethez a zöldsé­geket közepes kockákra vágjuk, majd forró serpenyőben olívaolaj­jal, bazsalikommal és a steak- füszerrel átpiritjuk. Tálalása: jégsa­látával, paradicsommal díszítjük s joghurtos salátaöntettel tálaljuk. Igazi könnyű, nyári fogás, de ha köretnek héjában sült krumplit is adunk hozzá, igazán tápláló. A CIKKEKET FÁBOS ERIKA ÉS MEISZTERICS ESZTER ÍRTA FOTÓK: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A NAGYSZAKÁCSI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Kanyargós és a királyi elődök­höz képest igen döcögős úton lehet eljutni Nagyszakácsiba. A település - amely IV. László idejéből is őriz emléket, s Má­tyás korában már virágzó falu volt - annak köszönheti létét, hogy középkori királyaink sze­rették a hasukat és igen hálás természetűek voltak. Az ínyesmesterek így kaphattak birtokokat a település határá­ban. Amiért pedig a mai utó­dok lehetnek hálásak, ennek köszönheti ugyanis a falu új­kori jó hírét. Dolgos hétköznapok a királyi földön A régi öregek úgy mesélik: az 1920-as években a falu egyik asz- szonya Nagyszakácsi szélső házá­ban meglátta Szűz Máriát. A Szent István-napi búcsújáról addig is hí­res település erre egy csapásra fel­kapott zarándokhely lett, s a leírá­sok szerint többen és többször is látták a Magyarok Nagyasszonyát megjelenni olyan fényesség köze­pette, hogy a környező fák levelei is megperzselődtek. Nos, hogy így volt-e vagy sem, nem tudni. A rossz nyelvek sze­rint azonban csak a segesdi cso­datevő kút sikerét irigyelték meg az akkori nagyszakácsiak. Ez a csoda azonban csak három évig tartott, így a falu mégsem lett hí­res búcsújáró hely. A falu főkamarása- Illés bácsi! Először a szakácsi udvarba vigyétek a fát, ott már várják, hogy lerakják - hangzik az instrukció Kövér Istvánnak, Nagyszakácsi polgármesterének szájából, aki a Falusi Vendéglátók Somogy Megyei Egyesületének elnökeként azzal is jó példával jár elöl, hogy tevékenyen részt vesz a falu augusztusi nevezetességének előkészítésében. Ami ugyanis nem sikerült a múlt század elején, sikerült a század utolsó évtizedé­ben, mert ha egy hétvégére is, de igazi zarándokhely lett a település a gasztronómia híveinek körében. Éppen ezért nemes egyszerűség­gel szokták a gasztronómia hazai fővárosaként is emlegetni a kirá­lyi szakácsok újrafelfedezett so­mogyi földjét.- Ez a rendezvény a legna­gyobb munka minden évben - mondta Kövér István két sürgős teendő között. - Az első néhány év egyszerű volt, mindenki elnéz­te, ha volt egy-két botlás. Most már azonban rangja van ennek a három napnak és így az elvárás is jóval nagyobb. Ráadásul ennek úgy kell megfelelni, hogy minden évben nehezebb körülmények között dolgozunk. A polgármester persze nem csak erre a hétvégére figyel, a hét­köznapokon is vannak „királyi léptékű” kihívások. Az idei sze­rencsés év, így nincs is panasz.- A kötelező feladatainkra meg­van a pénzünk és a pályázataink­hoz is az önerő. Most mit mond­jak? Manapság ennél többet nem várhat egyetlen település sem. Persze, ha kívánni kelene hármat, kapásból tudnék. Egy ekkora településen mindig van valami, ami hiányzik, szerintem min­denütt. A kis- és közepes vállalko­zásokat például támogathatnák jobban is annak érdekében, hogy esetleg egy kis faluban is létesül­hessen munkahely. No, de egy­szer talán majd ez is megoldódik. A polgármester aztán ezzel to­vább is siet: rendőrök és tűzoltók érkeznek a településre. A több ezer fős rendezvényhez ugyanis például katasztrófavédelmi tervet is készíteni kell. Ez sem tartozik a rendezvény látványos részéhez, viszont dolog az bőven van vele. Egy udvar a hazainak Eközben Illés bácsi megérkezett a rönkökkel a szakácsi udvarba. Lo­gikusan gondolhatnánk, hogy a faluban minden udvar nagysza­kácsi, a sokat emlegetett augusz­tus első hétvégéjén azonban ez sem így van. Ilyenkor ugyanis a környező településeknek, de még erdélyi és horvát falvaknak is van saját ízudvara Szakácsiban, s a házigazdák is berendeznek egyet, ahol a gánica, a sült oldalas és a házi kovászos uborka versenyez egymással a népszerűségben. Szóval Varga D. Illés a helyiek ud­Kövér: A helyzet nem királyi, de boldogulunk Benke Ferencnek mindig jó a kedve varába hozott egy kocsira való rönköt, amiből asztalok és padok lesznek a nagy napon. Varga D. Illés véletlenül került Nagyszakácsiba, de azóta is örül, hogy 1965-ben itt utazott keresz­tül Nagykanizsára menet. Útköz­ben telepedett le ugyanis a falu­ban. Azóta pedig igazi szakácsi lett belőle. 77 évesen is minden­ben számítani lehet rá.- Én azt tartom, hogy az em­bert a munka élteti - magyarázza. - Minden évben megfogadom, hogy jövőre kevesebbet teszek, aztán mégis itt vagyok, és szíve­sen megyek, csak küldjenek. Bár­mit megcsinálok, és hiszek ben­ne, hogy közösen egy jó csapattal többre megy az ember, mint ma­gában. Ezért szeretem ezt a falut. A sör és az időjárás Néhány házzal odébb Császárbí­ró János, a Királyi Szakácsok Földjén Hagyományőrző Egyesü­let elnöke számolgat. Nincs köny- nyű dolga. Azt kellene másfél hét­tel a szakácsverseny előtt megsac- colnia, hogy mennyi sört isznak meg augusztus első hétvégéjén a királyi föld kíváncsi alattvalói.- Hát nem könnyű, mert függ ez attól is, hogy mennyi vendég lesz, meg attól is, hogy milyen az idő. De nagyon örülnék, ha ez lenne a legnagyobb problémánk - mondta Császárbíró János. - Egész évben készülünk, mégis ilyenkor, az utolsó néhány nap­ban sűrűsödik össze minden. Rá­adásul az idén valami olyat is ki­próbálunk, ami eddig nem volt. A mindenható wellness ugyan­is Nagyszakácsiban is megjelent, és augusztus hatodikén, pénteken a bojtos ételek napja rendezvény­ben ölt majd testet. A reneszánsz idején - és még azon túl is nagyon sokáig - a vallásos házaknál a pén­tek húshagyó nap volt. Ezt eleve­nítik fel az idén, amikor korabeli gabonaételekből és zöldségkülön­legességekből tartanak majd be­mutatót a szombati királyi meg­mérettetés előtt, amikor már is­mét a pompásan megrakott, hús­tól roskadozó reneszánsz asztalo­ké lesz a főszerep. Eddig 15 csa­pat jelentkezett a középkori meg­mérettetésre, s ők több verseny­számban bizonyíthatják majd, hogy megállták volna a helyüket akár Mátyás konyhájában is... Feri bácsi tátikái Nemcsak a település központjá­ban csinosítgatják a portákat. Minden háznál igyekeznek ren­det varázsolni. A falu szélén egy tátikáktól díszlő udvarban Benke Ferenc kertészkedik. Neki már nem a nagy felhajtást, hanem a családot jelenti a szakácsok verse­nye.- Az én királyi szakácsom ma dödöllét készít ebédre, és káposz­taleves is lesz hozzá - mondja kö­szönés helyett, majd bekiabál a konyhába:- Mama, vendégeink érkeztek, gyere gyorsan! Én mindenkinek örülök. Most vagyok nyolcvanegy éves, így nyugodtan mondhatom, hogy itt éltem le az életemet. Min­dig voltak körülöttem emberek, hiszen 35 évig felvásárlóként dol­goztam a településen. Most már persze a család a legfontosabb. Öt unokánk van, és alig várjuk az ünnepet, hogy mindannyian együtt lehessünk. A szakácsok már teljesen kitúrták a búcsún­kat. Korábban Szent Istvánkor itt akkora volt a felhajtás, hogy két napig tartott. Most már mindenki inkább a versenyre hívja a vendé­geit. Ez a kis fald* elvégre ezzel szerzett hírnevet, nem hiába, hogy büszkék vagyunk rá... ■ Úton Európába Nagyszakácsi Kincse Kenyér és terefere Bár a nagyszakácsi vegyesüzlet csak reggel fél hét­kor nyit ki, már hajnali hatkor sorba állnak a vevők. Nagy Istvánná vezeti az üzletet 1994 óta, és jól tud­ja, hogy ez csak a reggeli „csúcsforgalom”. Van még egy pékség a faluban és két kocsma is a szomszédban, igazi konkurencia azonban nincs, így megy az üzlet. Nagy Istvánnén kívül egyetlen eladó dolgozik csak a boltban: együtt szeletelik a párizsit, együtt kezelik a pénztárgépet. Azt mondja, itt a kereslet teljesen a napi cikkekre korlátozódik. A tejet, a kenyeret, a cigarettát mindenki nála veszi meg, de a havi nagybevásárlásra már Marcaliba vagy Kaposvárra utaznak a falu lakosai. Az árut egyébként helybe hozzák, fűszerekért jár csak a nagyvárosokba. Nagy Istvánná szinte min­denkit ismer a helybeliek közül, így ha valaki külön kér valamit árut, azt is meghozatja. A szomszédos településekről is vannak, akik át­járnak hozzá, Tapsonyból és Szőcsénypusztáról egyaránt számíthat állandó vevőkre. S nemcsak a forgalomra büszke, hanem arra is, hogy a vásárlók jól érzik magukat a takaros boltban. Hiszen hol máshol találkozhatnának össze a falubeliek, mint a falu központjában. A friss kenyér és tej mellé pedig néhány jó szó is jár, immár tíz esztendeje. ______■ A nagyszakácsi boltban csak a mindennap szükséges cikkeket vásárolják meg a helybeliek. Nagybevásárlásra a városba utaznak A szakácshagyomány Nagyszakácsi első lakosai és alapítói azok a szaká­csok voltak, akik a középkori uralkodóktól nemesi rangot és birtokot kaptak munkájuk elismerése­ként. Mátyás király idejében már 72 szakácscsalád élt a községben. Az uralkodók bőkezűen fizették szakácsaikat, s még a háborúkba is magukkal vitték őket. A budai udvar szakácsdinasztiái évszáza­dokig ennek a falunak a szülöttei voltak, s a királyi konyha és asztal gondviselése apáról fiúra szállt. A falut először Királyszakácsiként, majd később Nagyszakácsiként jegyezték az oklevelek. A szakácshagyományokat az 1990-es évek elején élesztették föl: azóta augusztus első hétvégéjén a község három napig a hazai gasztronómia főváro­sa. A reneszánsz vigasságot tizenkét éve rendezik meg ugyanakkora pompával. A Mátyás korabeli konyha mellett az akkori vise­lettel, mesterségekkel és más kultúrtörténeti érde­kességekkel is megismerkedhetnek az érdeklődők. A szakácsok megmérettetésén az arany fakanálért szigorú feltételekkel versenghetnek a messziről ér­kező indulók: csak a középkor alapanyagait és konyhatechnikáját használhatják föl, és étkeiket reneszánsz pompával kell tálalniuk. ___________■ Se gített a községi önkormányzatnak a Magyar Gasztronómiai Szö­vetség, hogy berendezzék itt az ország egyetlen szakácsmúzeumát

Next

/
Thumbnails
Contents