Somogyi Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-24 / 172. szám

2004. Jűuus 24., Szombat HÉTVÉGE 11. OLDAL Nemzetek örömzenéje a Balaton vizében Balatonmária-Marcali Tizenhárom nemzet harminc együttesének ezerkétszáz fiatal­ja hozta el országának kultúrá­ját a Balaton régióba. A nemze­tek fesztiválját 1980 óta kétéven­ként rendezik meg Hamburg­ban. 2002-ben először adott ott­hont Magyarország a- rendez­vénynek Balatonmárián és Mar­caliban. Most ismét itt vannak a zenészek és táncosok. A négy­napos fesztiválon a Balaton-par- ti település a fúvószenekarok, Marcali a néptáncosok fellépé­seinek fő helyszíne. A megnyi­tón, Márián Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke kö­szöntötte a vendégeket. Hakan Forsberg, a svéd fúvósegyüttes karmestere a szeretni való Ma­gyarországról, Covrig loan maroshévízi táncos a vendéglá­tók kedvességéről beszélt mun­katársunknak. VIGMOND ERIKA LÁNG RÓBERT FELVÉTELEI „Erős várunk, a nyelv” (Kosztolányi) Add oda! Hányszor, de hányszor halljuk a mindennapi társalgási stílus­ban - elsősorban Somogybán -, hogy valaki igy kéri az asztalnál ülőktől a sót: „Légy szíves, add oda!” Aki somogyi, tudja, hogy az illető saját magának kéri az ételízesí­tőt: aki vi­szont nem itt született, és nem is itt él, úgy gondolja, hogy egy harmadik személynek kllene a sót átadni. Miből adódik a félreértés? Abból, hogy a köznyelvben az ide közeire, az oda viszont tá­volra mutató határozószó. Na már most, ha az előbbi kérésre, a megszólított egy harmadik személynek óhajtja a sót átad­ni; a sót kérő kénytelen helyes­bíteni előbbi mondatát - példá­ul - ekképp: „Ide add, ne oda!” Félreértések sokaságát ke­rülhetnénk el, ha helyesen használnánk e két határozó­szót. Órán például, ha a tanár puskázáson kapja a tanulót, és szigorúan lecsap rá: „Azonnal add oda!” Ha erre az elcsípett diák a szomszédjának adja oda a puskáját, az elégtelen mellé még intőt is vihet haza szemte­lenségéért; pedig csak eleget tett tanára felszólításának. Képzeljük el, hogy a gondat­lan szülők gyermeke éppen rá akar húzni az asztalon hagyott, hígítószert tartalmazó üvegre; s a helyiségbe belépő apa ijedten rákiált: „Add rögtön oda!” Ha a megszeppent nebuló ekkor a mellette vágyakozó becsének nyújtja jószívűen a flaskát, ne­hogy irigynek tartsák őt, akkor a szegény apa végképp kétség­beeshet! Ezért az a legjobb, ha az ilyen veszélyes vegyszert tartalmazó üveget nem hagyjuk gyermekünk által elérhető he­lyen; ha azonban mégis előfor­dul, így kiáltsunk rá: „Add rög­tön ide!” Ha viszont a nagyobbik test­vér elveszi kisöccse játékát, s az apróság bőgni kezd, könnyen lecsillapítható a sértett akkor, ha az ügyeletes szülő így szól az idősebb tesóhoz: „Add neki oda!” Gondolataink, érzéseink mi­nél pontosabb megfogalmazá­sára nagyon figyeljünk oda! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Nyolc parancsnokot szolgált, mégis az utcára került Megszüntették a honvédség ellátóközpontjának kapolyi raktá­rát. Fölöslegesnek ítélték haderő-átalakítás során. Több mint fél évszázadig volt itt laktanya, s bezárásával mintegy 80 polgári alkalmazott veszítette el a munkahelyét. Kapoly Megtört, könnyeikkel küszködő férfiak állnak a laktanya kapuja előtt. Évtizedekig itt jártak be munkahelyükre. A zárt kapuk mögött szigorú tekintetű, fegyve­res biztonsági őrök. Itt, a kapolyi laktanyában dolgozott, 34 évet Törőcsik Ferenc. Ötvennégy éves, és három hete állástalan. Felmen­tési idejét tölti, de nincs esélye az elhelyezkedésre. Munkavállaló­nak öreg, nyugdíjasnak fiatal.- Nehéz felidézni az utolsó Mit keresnek ezek itt? munkanapomat, június 29-ét - mondta remegő hangon. - Reggel állománygyűlés volt, utána ke­zünkbe nyomták az okmányokat, s mehetett, ki merre látott. Kegyetlen érzés volt utoljára kilépni a kapun, ezt máig sem tudtam feldolgozni. Az állománygyűlésen Szklenár László ezredes pusztavacsi pa­rancsnok (ide tartozott a lőszerrak­tár) megköszönte a munkánkat, de a helyi parancsnok senkitől sem köszönt el. Törőcsik Ferenc 1971-ben lett sorkatona Kapolyon. Szolgálatát le­A beszélgetés után két nappal Törőcsik Ferenc telefonon közölte munkatársunkkal: Molnár Ferenc százados, a volt laktanya egyik pa­rancsnokhelyettese kérdőre vonta az őrző-védő szolgálat ügyelete­sét. „Mit kerestek ezek az emberek a kapunál, mit fényképezgettek velük."- Úgy tetszik, ezt érdemeltük több évtizedes, a honvédségnél el­töltött munkaviszony után - fakadt ki Törőcsik Ferenc. töltve itt maradt: polgári alkalma­zottként mint villanyszerelő. Ké­sőbb tíz évig volt elhelyezési szol­gálatvezető, majd a lakóházkezelő gondnokság vezetője, 1989-től sze­mélyügyi előadó. - Sok szép emlé­kem van e több mint három évti­zedről - mondta. - Nyolc parancs­nokot szolgáltam, s minddel vita nélkül tudtam együtt dolgozni, még a szigorúságáról híres Csontos Gergely alezredessel is. Őt kevesen szerették, pedig emberséges pa­rancsnok volt. Mikor megtudtuk, hogy’megszűnik a laktanya, elment az életkedvem. Hogy nincs mun­kám, nem találom a helyem... Törőcsik Ferenc a laktanya mellett lakott a Madaras-lakótelepen, szol­gálati lakásban. S remélte, innen megy majd nyugdíjba.- Harminckét éve kerültem az alakulathoz - mondta Sárdi Lajos. - Előtte Kaposváron voltam katona. Akkoriban csak a BVG-nél volt munkahely, de a felvétel elhúzó­dott. Adódott a lehetőség: fölvettek ide gépkocsivezetőnek, bár karosz- szérialakatos a szakmám. Utána át­kerültem a gépjárműszerelőkhöz, majd az 1990-es átszervezéskor a Az elet egy darabkajatol nehez az elválás, főleg akkor, ha ezt meg sem könnyítik fotó: gáti tűzoltóság sofőrje lettem. Leg­utóbb a gépjárműjavító műhely fő­nöke voltam, így szűnt meg az állá­som. Sárdi Lajos azt mondta: imádta a munkahelyét. Soha nem fordult meg a fejében, hogy máshova men­jen, pedig több ajánlatot is kapott. A leszámolás előtti héten olyan be­teg lett, hogy csaknem összerop­pant.- Ötvennégy évesen, sírva hagytam el a laktanyát - mondta. - A felmentési időm 2005. február 28-án jár le. Hogy azután mi lesz, nem tudom... A nágocsi Tölgyesi Tibor 59 éves. 1980-tól dolgozott a kapolyi honvédségnél. - A fegyverraktár­ban kezdtem - mondta -, azután raktáros lettem. 1990-94 között tűzoltó voltam, majd ismét raktá­ros. Nagyon jó közösségben dol­goztam, segítőkész kollégákkal. Most ennek vége. Elhelyezkedni már nem tudnék, előrehozott nyugdíjba megyek, így kedvezőbb a helyzetem, mint a társaimé. Ne­héz lesz megszokni, hogy nem kell naponta a munkába menni, mert nincs hová. A három polgári alkalmazott húsz évig a Honvédségi Dolgozók Szakszervezete helyi alapszerve­zetének a vezetője volt: Törőcsik Ferenc titkár, Tölgyesi Tibor gaz­dasági felelős, Sárdi Lajos pedig bizottsági tag. A sok élmény, a közös rendezvény, a kirándulá­sok, a majálisok valamennyiük­nek már csak emlék, amelyre szí­vesen gondolnak vissza. A lakta­nyabezárással lezárult egy feje­zet az életükben. De vajon kez­dődik-e másik? KRUTEK JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents