Somogyi Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-24 / 172. szám
2004. Jűuus 24., Szombat HÉTVÉGE 11. OLDAL Nemzetek örömzenéje a Balaton vizében Balatonmária-Marcali Tizenhárom nemzet harminc együttesének ezerkétszáz fiatalja hozta el országának kultúráját a Balaton régióba. A nemzetek fesztiválját 1980 óta kétévenként rendezik meg Hamburgban. 2002-ben először adott otthont Magyarország a- rendezvénynek Balatonmárián és Marcaliban. Most ismét itt vannak a zenészek és táncosok. A négynapos fesztiválon a Balaton-par- ti település a fúvószenekarok, Marcali a néptáncosok fellépéseinek fő helyszíne. A megnyitón, Márián Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte a vendégeket. Hakan Forsberg, a svéd fúvósegyüttes karmestere a szeretni való Magyarországról, Covrig loan maroshévízi táncos a vendéglátók kedvességéről beszélt munkatársunknak. VIGMOND ERIKA LÁNG RÓBERT FELVÉTELEI „Erős várunk, a nyelv” (Kosztolányi) Add oda! Hányszor, de hányszor halljuk a mindennapi társalgási stílusban - elsősorban Somogybán -, hogy valaki igy kéri az asztalnál ülőktől a sót: „Légy szíves, add oda!” Aki somogyi, tudja, hogy az illető saját magának kéri az ételízesítőt: aki viszont nem itt született, és nem is itt él, úgy gondolja, hogy egy harmadik személynek kllene a sót átadni. Miből adódik a félreértés? Abból, hogy a köznyelvben az ide közeire, az oda viszont távolra mutató határozószó. Na már most, ha az előbbi kérésre, a megszólított egy harmadik személynek óhajtja a sót átadni; a sót kérő kénytelen helyesbíteni előbbi mondatát - például - ekképp: „Ide add, ne oda!” Félreértések sokaságát kerülhetnénk el, ha helyesen használnánk e két határozószót. Órán például, ha a tanár puskázáson kapja a tanulót, és szigorúan lecsap rá: „Azonnal add oda!” Ha erre az elcsípett diák a szomszédjának adja oda a puskáját, az elégtelen mellé még intőt is vihet haza szemtelenségéért; pedig csak eleget tett tanára felszólításának. Képzeljük el, hogy a gondatlan szülők gyermeke éppen rá akar húzni az asztalon hagyott, hígítószert tartalmazó üvegre; s a helyiségbe belépő apa ijedten rákiált: „Add rögtön oda!” Ha a megszeppent nebuló ekkor a mellette vágyakozó becsének nyújtja jószívűen a flaskát, nehogy irigynek tartsák őt, akkor a szegény apa végképp kétségbeeshet! Ezért az a legjobb, ha az ilyen veszélyes vegyszert tartalmazó üveget nem hagyjuk gyermekünk által elérhető helyen; ha azonban mégis előfordul, így kiáltsunk rá: „Add rögtön ide!” Ha viszont a nagyobbik testvér elveszi kisöccse játékát, s az apróság bőgni kezd, könnyen lecsillapítható a sértett akkor, ha az ügyeletes szülő így szól az idősebb tesóhoz: „Add neki oda!” Gondolataink, érzéseink minél pontosabb megfogalmazására nagyon figyeljünk oda! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Nyolc parancsnokot szolgált, mégis az utcára került Megszüntették a honvédség ellátóközpontjának kapolyi raktárát. Fölöslegesnek ítélték haderő-átalakítás során. Több mint fél évszázadig volt itt laktanya, s bezárásával mintegy 80 polgári alkalmazott veszítette el a munkahelyét. Kapoly Megtört, könnyeikkel küszködő férfiak állnak a laktanya kapuja előtt. Évtizedekig itt jártak be munkahelyükre. A zárt kapuk mögött szigorú tekintetű, fegyveres biztonsági őrök. Itt, a kapolyi laktanyában dolgozott, 34 évet Törőcsik Ferenc. Ötvennégy éves, és három hete állástalan. Felmentési idejét tölti, de nincs esélye az elhelyezkedésre. Munkavállalónak öreg, nyugdíjasnak fiatal.- Nehéz felidézni az utolsó Mit keresnek ezek itt? munkanapomat, június 29-ét - mondta remegő hangon. - Reggel állománygyűlés volt, utána kezünkbe nyomták az okmányokat, s mehetett, ki merre látott. Kegyetlen érzés volt utoljára kilépni a kapun, ezt máig sem tudtam feldolgozni. Az állománygyűlésen Szklenár László ezredes pusztavacsi parancsnok (ide tartozott a lőszerraktár) megköszönte a munkánkat, de a helyi parancsnok senkitől sem köszönt el. Törőcsik Ferenc 1971-ben lett sorkatona Kapolyon. Szolgálatát leA beszélgetés után két nappal Törőcsik Ferenc telefonon közölte munkatársunkkal: Molnár Ferenc százados, a volt laktanya egyik parancsnokhelyettese kérdőre vonta az őrző-védő szolgálat ügyeletesét. „Mit kerestek ezek az emberek a kapunál, mit fényképezgettek velük."- Úgy tetszik, ezt érdemeltük több évtizedes, a honvédségnél eltöltött munkaviszony után - fakadt ki Törőcsik Ferenc. töltve itt maradt: polgári alkalmazottként mint villanyszerelő. Később tíz évig volt elhelyezési szolgálatvezető, majd a lakóházkezelő gondnokság vezetője, 1989-től személyügyi előadó. - Sok szép emlékem van e több mint három évtizedről - mondta. - Nyolc parancsnokot szolgáltam, s minddel vita nélkül tudtam együtt dolgozni, még a szigorúságáról híres Csontos Gergely alezredessel is. Őt kevesen szerették, pedig emberséges parancsnok volt. Mikor megtudtuk, hogy’megszűnik a laktanya, elment az életkedvem. Hogy nincs munkám, nem találom a helyem... Törőcsik Ferenc a laktanya mellett lakott a Madaras-lakótelepen, szolgálati lakásban. S remélte, innen megy majd nyugdíjba.- Harminckét éve kerültem az alakulathoz - mondta Sárdi Lajos. - Előtte Kaposváron voltam katona. Akkoriban csak a BVG-nél volt munkahely, de a felvétel elhúzódott. Adódott a lehetőség: fölvettek ide gépkocsivezetőnek, bár karosz- szérialakatos a szakmám. Utána átkerültem a gépjárműszerelőkhöz, majd az 1990-es átszervezéskor a Az elet egy darabkajatol nehez az elválás, főleg akkor, ha ezt meg sem könnyítik fotó: gáti tűzoltóság sofőrje lettem. Legutóbb a gépjárműjavító műhely főnöke voltam, így szűnt meg az állásom. Sárdi Lajos azt mondta: imádta a munkahelyét. Soha nem fordult meg a fejében, hogy máshova menjen, pedig több ajánlatot is kapott. A leszámolás előtti héten olyan beteg lett, hogy csaknem összeroppant.- Ötvennégy évesen, sírva hagytam el a laktanyát - mondta. - A felmentési időm 2005. február 28-án jár le. Hogy azután mi lesz, nem tudom... A nágocsi Tölgyesi Tibor 59 éves. 1980-tól dolgozott a kapolyi honvédségnél. - A fegyverraktárban kezdtem - mondta -, azután raktáros lettem. 1990-94 között tűzoltó voltam, majd ismét raktáros. Nagyon jó közösségben dolgoztam, segítőkész kollégákkal. Most ennek vége. Elhelyezkedni már nem tudnék, előrehozott nyugdíjba megyek, így kedvezőbb a helyzetem, mint a társaimé. Nehéz lesz megszokni, hogy nem kell naponta a munkába menni, mert nincs hová. A három polgári alkalmazott húsz évig a Honvédségi Dolgozók Szakszervezete helyi alapszervezetének a vezetője volt: Törőcsik Ferenc titkár, Tölgyesi Tibor gazdasági felelős, Sárdi Lajos pedig bizottsági tag. A sok élmény, a közös rendezvény, a kirándulások, a majálisok valamennyiüknek már csak emlék, amelyre szívesen gondolnak vissza. A laktanyabezárással lezárult egy fejezet az életükben. De vajon kezdődik-e másik? KRUTEK JÓZSEF
