Somogyi Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-22 / 170. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 2 3 2 2004. Július 22., Csütörtök ■■■ Vései Hírmondó Kijavíttatták az utakat Évek óta sikertelenül pályázott az önkormányzat útfelújításra, ezért az idén úgy döntött: önerőből föl- újittat tíz utcát. Erre kétmillió fo­rintot különített el a költségveté­sében. Elsősorban kátyúztak, de három utcában már olyan kritikus volt a helyzet, hogy 30-50 méte­res szakaszokon teljesen újraasz­faltozták az úttestet. így újra jár­ható lett a falu minden utcája. Megújulna az általános iskola Uniós pályázatból szépítenék a vései iskolát. Az oktatási eszközö­ket és a berendezést szeretnék a pályázati támogatással kicserélni és az ajtókat, ablakokat is höszi- getelnék. A munkát már elkezd­ték a pályázatírással, hiszen a for­rás elnyeréséhez szükséges be­advány több mint 600 oldalas. Ezzel 36 millió forintot szeretné­nek nyerni a beruházáshoz. Eladná a falu a hivatalt Régóta szeretnék eladni azt az épületet, amiben az önkormány­zat van. A múlt század húszas éveiben épült kúria jellegű ház a Heintz család tulajdona volt, s az ingatlanra most jelentkezett komoly érdeklődő. Ha létrejön az üzlet, a hivatalnak vagy új há­zat vásárolnak, vagy a tűzoltó- szertárt alakítják át. A német vá­sárló egyébként megerősítette vételi szándékát, s a nyár végén akár meg is köthetik az üzletet. ■ Recept Veséről Máglyarakás Hozzávalók: 2 fonott kalács, 1 liter tej, 10 db tojás, fahéj, cukor, sár­gabaracklekvár, 3 kiló alma, egy fürt szőlő. Elkészítése: a fölforralt tejhez tojássárgáját adunk, és be­áztatjuk a felvágott kalácsot. A fe­lét leteritjük, almát teszünk rá, megszórjuk fahéjjal és cukorral, majd sárgabaracklekvárt kenünk rá. Ismét a kalács következik, to- jásfehérjehabot teszünk a tetejére, és szőlővel díszítjük. Húsz percig (pirulásig) magas hőfokon sütjük. A CIKKEKET FÁBOS ERIKA ÍRTA FŐTÖK, TÖRÖK ANETT AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A VÉSEI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA A kánikula óriási. Az első iga­zán meleg nap ezen a nyáron. A véseiek közül is, aki csak teheti, a lehúzott redőny mögött hűsöl. Csak kevesen járnak az utcán, mégis érződik a faluban valami készülődés. A boltban, a kocs­mában, a tóparton mindenki ugyanarról beszél: vendéget vár a falu. A Kaposvár és Nagykani­zsa között éppen félúton talál­ható településnek már az elején kiderült: július 31-én országos kovácstalálkozó lesz Vésén. A rendezvény sikere pedig úgy tet­szik: összekovácsolta a lakosokat. Egy falu, ahol kovácsolják a sikert A települést először 1211-ben emlí­tik, az első hiteles adat azonban 1284-ből származik a faluról. Er­zsébet királyné akkor adományoz­ta a birtokot Tamás váci püspök­nek és testvéreinek. A Vésseyek in­nen származtatják családjukat. A család bizonyíthatóan a XV. szá­zadtól volt a település tulajdonosa. Közülük Véssey István nevét őrizte meg legjobban az emlékezet. Ő volt az, akinek azt köszönhetjük, hogy Vése nem tűnt el a történelem süllyesztőjében. A törökdúlás után teljesen kihalt falut újra betelepítet­te: 1732-ben Szentivánfáról ötven családot költöztetett Vésére. Otthon az időseknek ‘ A Véssey család nevét ma az isko­la őrzi. A falu nevét pedig - kovács­hagyományok ide vagy oda - leg­többen még mindig arról a mene­külttáborról ismerik, amit a faluban a boszniai háború idején létesítet­tek és 2002-ig több mint kétezer ember talált benne menedéket. A véseiek több mint egy évtize­dig éltek együtt a menekültekkel. A szálláshely azonban megszűnt, most pedig nagy ütemben folyik az átalakítás, hogy mielőbb megnyit­hassa kapuit az idősek otthona. A terv egy legföljebb 50 sze­mély befogadására alkalmas idős­otthon létesítése, ahol nonprofit formában gondoznák a rászoruló öregeket. Az otthon több mint tíz munkahelyet kínál majd a vései- eknek. Az átalakítás épp azért volt fontos, hogy a korábban a szállás­helyen dolgozók közül minél ke­vesebben maradjanak munka nél­kül a megváltozott helyzetben. Gyümölcsöző munka Munkahelyre ezenkívül is szükség volna helyben. A faluból ugyanis legtöbben ingázni kénytelenek. Vagy Marcaliban, vagy Kanizsán találnak munkát. Éppen ezért örül­tek annak a három álláshelynek is, amit a falu egyik családi házában alakítottak ki. Ágh László a nagy­szülei házát építette át, hogy asza­lóüzemet létesítsen.- A környéken nagy hagyomá­nya van a gyümölcstermesztés­nek - mondta Ágh László. - Innen az jött öüet, hogy erre alapítunk vállalkozást. Három éve kezdtünk ebbe a munkába, és ma már azt mondom: jól döntöttünk. Az itt termő almát, meggyet, szilvát aszaljuk, s ezenkívül más szárított és aszalt gyümölcsöt is csomago­lunk Vésén. Tizenhatféle gyümöl­csöt és tíz mogyoróféleséget állí­tunk elő. A nagyüzem majd csak ezután, elsősorban a nyár végén kezdődik, amikorra megérik min­den gyümölcs, amit feldolgozha­tunk. Virágos falukép A falu központjában, a tó partján a kánikula ellenére is nagyüzem van. Takarítják, tisztítják a partot és a környező ligetet. A hangulat re­mek, az idő azonban nem a legjobb a nehéz munkához.- A kovácstalálkozóra készülünk - mondta Nagy fi Józsefné gereblyé- zés közben. - Persze, hogy azt sze­retnénk, ha a falu legszebb arcát látnák.a vendégek. Igaz, máskor is rendben van a település. Bár csodát nem várnak Vésén a falusi turizmustól, mégis nagy gon­dot fordítanak arra, hogy a telepü­lésre érkező vendégeket mindig a legjobb körülmények fogadják. A falu évek óta részt vesz a „Virágos Magyarországért” mozgalomban, és - nemcsak a virágok miatt - idő­ről időre szépíük a település közte­rületeit is. Néhány évvel ezelőtt kezdték meg a vendégház kialakítását, ahol ma már évente kétszáz vendégéj­A vendégek tiszteletére díszbe öltözik a falu szakát töltenek el az átutazók és a nyaralók. S természetesen július utolsó hétvégéjén is tele lesz a ház meg a falu is. A polgármester is a vendégcsalogató rendezvényekről tárgyal. Most derül ki, mennyien fémek el majd a színpad előtt, és az is, hogy milyen lesz az idei dekorá­ció. Megfogott forintok- Nagyon át kell gondolni mindent, mivel összesen 40 ezer forint támo­gatást nyertünk az idei rendez­vényhez - mondta Berták László polgármester. - Meg kell fognunk minden fillért, és ez nemcsak a rendezvényre értendő. Nem volt még üyen nehéz évünk. Éppen ezért fejlesztést is csak minimá­lisát tudtunk tervezni, s azt is csak úgy, ha pályázati forrásból kiegé­szíthetjük. A kovácstalálkozót azonban önerőből is megrendez­zük. Az utóbbi két év tapasztalata ugyanis az, hogy az itteni és a kör­nyékbeli emberek is örömmel fo­gadták a rendezvényeket. Az idén pedig versennyel is kiegészítjük a kovácsok találkozóját, ami szak­mai körökben is egyre népszerűbb. Tizennyolc kovács már jelezte, hogy itt lesz, így az idén a bemuta­tók is látványosabbak lesznek. Eskü az üllő fölött Mivel tavaly legnagyobb sikere a kovácsesküvőnek volt, úgy döntöt­tek, hogy az idén is megrendezik ezt a ceremóniát. Annyi lesz csak a különbség, hogy ezúttal nem es­ketnek a mesterek, hanem szerel­mespárokat kovácsolnak össze azok közül az önként jelentkezők közül, akik ezzel a mókával is sze­retnék a szerelmüket megerősíteni. Szerény esküvőt tervezett tavaly Matics Katalin és Tóth János: hat­van vendéget hívtak meg, mégis több mint kétezer ember vett részt a szertartáson. Amikor is a vései párt szó szerint összekovácsolták. Az ifjú házasok természetesen a kovácstalálkozón ünnepük házas­ságuk első évfordulóját, s már nem is kettesben. Megszületett ugyanis a kis kovács, vagyis Tóth Evelin Vi­rág. S ha kicsit nagyobb lesz, bizo­nyára szeretettel nézegeti majd a szülei rendhagyó esküvőjéről ké­szült fotókat.- Örülünk, hogy engedtünk a rá­beszélésnek, hogy a kovácstalálko­zón és nyüvánosan kössünk házas­ságot - mondta az ifjú feleség. - Szép emlék marad, ezért biztatok mindenkit, hogy ha ki akarja pró­bálni, jöjjön és házasodjon Vésén. Ötlet Skóciából Az ötlet egyébként onnan szárma­zik, hogy az 1700-as években Ang- tiában a törvények szigorúan ren­delkeztek a házasságkötésről. 21 évesnél fiatalabbak nem is köthet­tek házasságot. Skóciában a ková­csok kiváltsága volt az esketés. A skóciai határon levő Gretna Green nevű település pedig arról lett ne­vezetes, hogy a kovácsok titokban 21 éves kor alatt is összeadták a szerelmeseket. Az így kötött frigy ráadásul teljesen hivatalos volt, még Angliában is elfogadták. A vései kovácsok tavaly kigondolták:* ezzel is színesíthetnék a rendez­vényt, s ráadásul nem is titokban, hanem nyilvánosan. Vésén a következő napokban még a kovácsok találkozójáról szól minden. A településen ugyanis jól tudják: addig kell ütni a vasat, amíg meleg... Márpedig az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják: van ve­vő a somogyi kovácshagyományra. Ez pedig évek múlva - nagyon bíz­nak benne - még több vendéget csábíthat Vésére. S talán nem is csak július utolsó hétvégéjén, ha- nem egész nyáron. _____________■ Úto n Európába Vese Kincse Pulykát Véséről Takács János a véletlennek és egy kényszerhelyzet­nek köszönhetően kezdett pulykákkal foglalkozni. Ennek már 15 éve, mégsem mondja, hogy mindent tud ezekről a nagy testű madarakról. Ha pulykaka­kast kellene venni, Vésére kell érte menni. A Vései Pulyka Kft ugyanis húszezer pulykát nevel a telepü­lésen, s ezek között jelentős számban kakas is talál­ható. A társaság a múlt évben telephelyet vett az ál­lattartáshoz, így megmentette a teljes enyészettől az egykori termelőszövetkezet szarvasmarhatelepét.- A Sága Foods megbízásából foglalkozunk a ma­darakkal - mondta Takács János, a kft vezetője. - Évente körülbelül hatvanezer pulykát nevelünk, s egy-egy turnusban ennek a harmadával tudunk fog­lalkozni. A madarak hathetes korukban és kétkilósan ér­keznek a faluba, s kilenc héttel később nyolc-tíz ki­lósán szállítják őket Sárvárra. Az említett kakasok pedig még ennél is nagyobbra nőnek. Takács János szerint jó üzlet is lehet a pulykatar­tás. Sokszor azonban ez kizárólag csak a szerencsé­től függ. Ezek a madarak ugyanis annyira kénye­sek, hogy elég egy a mostanihoz hasonló kánikula vagy pedig egy ismeretlen betegség, és odaveszhet akár a teljes állomány is.________________________■ A pulykakakasokat több mint három hónapig nevelik Vésén a tár­saság telepén, mire elérik a megfelelő súlyt, vagyis a húsz kilót... A kovácsműhely A múlt században Vésén még több kovács is dolgo­zott. Ma már egynek sem jutna munka, pedig leg­alább egy mester egy kiválóan felszerelt múlt századi műhelyben űzhetné az ipart. Itt azonban már régóta csak a turisták forgolódnak a gazdák lovai helyett. Balázs József volt az utolsó, aki patkóit Vésén. Az idős ember mielőtt meghalt volna, szülőfalujára hagyta kovácsmesterségének minden tartozékát, s ezzel sokáig nem is tudták, hogy mit kezdjenek. Kis tanakodás után azonban megszületett a megoldás: használják arra, amire való, vagyis rendezzenek be belőle kovácsműhelyt. Nos, Balázs József bizonyára nem sejtette, ahogy az önkormányzat sem gondolta, hogy ekkora sikere lesz a százéves üllőnek és fújtató- nak. Mégis lett: két éve már az ország minden valami­revaló kovácsa Vésén sorakozik, és közülük legtöb­ben már csak tisztességből is megfordulnak a muze- átis értékű munkaeszközök között. S nemcsak jútius utolsó hétvégéjén, hanem egész évben sok a látogató. A falumúzeum mellett berendezett kovácsműhely­nek óriási a népszerűsége a turisták körében, akik szívesen megnéznék a műhelyt, mikor ott kovács munkálkodik. Az eszközök ma is használhatóak, működtetni azonban csak a kovácstalálkozón szok- ták őket. S ez valóban látványosság.______________■ Év ente egyszer, a kovácsok találkozóján gyújtanak tüzet a műhely­ben. Ilyenkor kiderül: nehéz mesterség volt a kovácsoké

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents