Somogyi Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-10 / 160. szám

‘Wf B 2004. Júuus 10., Szombat HÉTVÉGE 11. OLDAL „ERŐS VÁRUNK, A NYELV" ________(Kosztolányi)_________ Ha gy és hadd Főleg nálunk, Somogybán, de az ország más területein is megfigyel­hetők az ilyen - a köznyelv szabá­lyait nem követő - mondatok: 'Hagy nézzem meg az éjszakai fil­met!1 - könyörög a kiskorú gyer­mek szüleinek. 'Most van időm, hagy olvasom el a legújabb magyar regényt!1 - népies kifejezéssel. 'Ne törődj vele, hagy énekeljen, ha akar!' - szól a tanárnő az énekórán tiltakozó barátnak, aki tudja, hogy a felszólított fahangú. 'Rúgja ő a ti­zenegyest, hagy lássa mindenki!1 - mondja az edző a mérkőzésen a csapat többi tagjának. Mi a baj ezekkel a mondatok­kal? Nem más, mint a helytelen szóhasználat. Az így megszólalók ugyanis a 'hagy' szót - amely egyébként ige - használják a „hadd" szó helyett, amely határo­zószó; és használatának megvan­nak a szigorúan követendő szabá­lyai. A „hadd” használható első vagy harmadik személyű, felszólító mó­dú ige előtt: 1. kérés, óhajtás kifeje­zésére: „Hadd nézzem meg az éj­szakai filmet!” - könyörög (nyelvi szempontból helyesen) a kiskorú gyermek szüleinek. „Most van időm, hadd olvasom el a legújabb magyar regényt!” (Népies stílus­ban kijelentő módú igével!) 2. rá­hagyás, megengedés kifejezésére: „Ne törődj vele, hadd énekeljen, ha akar!” - így szól helyesen a tanár­nő. 3. a cselekvés, történés erősen kívánatos voltának kifejezésére: „Rúgja ő a tizenegyest, hadd lássa mindenki!” - mondja a nyelvüeg is művelt edző a mérkőzésen. A hadd származékszava a had- delhadd, amely szidást, verést; harcban összecsapást jelentő főne­vünk: „Lesz otthon haddelhadd!” vagy „Kezdődik a haddelhadd!” Mellesleg - hadd jegyezzem meg -, nagy íróink kiválóan ismer­ték a „hadd” szóhoz kapcsolódó szabályokat, és helyesen alkalmaz­ták is őket. íme egy szép példa: „Adtál földmívest a tengernek, / adj emberséget az embernek. / Adj magyarságot a magyarnak, / hogy mi ne legyünk német gyarmat. / Hadd írjak szépet, jót - nekem / add meg boldogabb énekem!” (József Attila: Hazám) mihályfalvi LÁSZLÓ A vers mint kapaszkodó Teleki Gyula évek óta járja a Drá­va zegzugát, a város környékét. A barcsi naiv művész többnyire a virágba borult természet, a hó­fedte táj, a tomboló szél és a viharos éjszaka lát­ványát örökíti meg ver­seiben. Mintegy 50 ver­sét talajvesztett helyzet­ben írta, s olyankor az jelentette az egyensúlyt a megmaradáshoz.- Legmaradandób­ban versben mondható el a pillanatnyi érzelem, a düh vagy meghitt vi­szonyom a természettel, ebből merítem a gondolataimat - mondta Teleki Gyula. - írás köz­ben úgy érzem, még kedvesebb az erdők, vonzóbb a virágok vilá­ga. Tizennégy éve a vers a mene­dékem. A nehézségek között oly­kor Istenhez is kiáltok, s egyik versemben anyámnak állítok em­léket. E sorokat vetettem papírra: „Anyám, te a föld virága, te hoz­tál e sötét világra, (Te hoztál az életre, gyönyörű, színes fények­re,) Olyan voltál, mint a nádszál, mindig mozogtál, hét gyermeket csókoltál.” Nem szívderítő, ahogy Teleki Gyula gon­dolkodik az életről, a vi­lágról. - Ember ember ellen harcol e vad világ­ban - mondta. - A véres közelképek riasztóak, s fegyverek szavával „nyomják el” a háborút. Ne a gyűlöletet szítsuk egymás között, hanem felebaráti szeretettel közeledjünk egymás­hoz; erre van a legnagyobb szük­ség. Az embernek már emberré kellene válnia. Nem hiszek a mű­vészet megváltó erejében sem, ugyanis lelkünk adva van, s van­nak született jók és rosszak. így, sajnos, mindig is lesz gyilkos és áldOZat... GAMOSADRIENN Zenei fesztivál Hat színpadról szól majd a zene a jövő héten a Bács-Kiskun megyei Szelidi tónál. Neves magyar és külföldi zenészek és zenekarok mellett tehetséges fiatal zeneka­rokat is meghívtak a szervezők. A fellépők között lesz például a Tankcsapda, az Anima Sound System, Emil Rulez, a Ladánybene 27, a Zanzibár és az a Szelidi tónál Animál Cannibals együttes. A Szelidi tó mellett fekvő települé­sen, Dunapatajon külön rendez­vényekkel várják az érdeklődő­ket: a korábbi búcsúk hangulatát idéző programokat szerveznek kézművesvásárral, gasztronómi­ai bemutatókkal, műsort adnak helyi és környékbeli néptánccso­portok _________ ■ eg yik veséjét. Ennek ellenére vé­gigkísért minket a hosszú úton. Veszprémből indultak május elsején, azaz az uniós csatlakozás napján. A társaság kamionokkal jutott el az osztrák határig, ám az EU területére lóháton, díszmenet­ben vonultak be.- Nem messze a határtól, Eisenstadt, azaz Kismarton mellett Hofban található az Esterházy-hu- szárok központja - folytatta a ka­posvári fiatalember. - Onnan már teljes létszámban autóztunk to­vább Immerlingenbe, az Ester- házy-ezred szálláshelyére. Utóbbi egy francia-német kö­zös fenntartású normál katona­alakulat, melynek tagjai egészen a francia-olasz határig kísérték a kis csapatot.- Immerlingenbe éppen a hon­védelmi napok idején érkeztünk, Luigi Barnába Chiaramonti ala­posan felkavarta egy kaposvári fi­atalember életét. A VII. Pius pápa néven elhíresült egykori cesenai gróf talán legismertebb tette, hogy ő koronázta császárrá Bona­parte Napóleont. Ezután viszont összerúgta a port a korzikaival, s mint sokan mások, őszentsége is vesztesen került ki a perpatvar­ból. Olyannyira, hogy Napóleon bekebelezte a pápai államot, s VII. Piust egy Párizs melletti kastély­ba, Fontainebleau-ba hurcolta fo­golyként. A pápa csak négy esz­tendő múlva, 1814-ben, a császár szemszögéből balul sikerült lip­csei csata után szabadult. S itt kapcsolódik a történetbe a 28 esz­tendős Kiss János, aki a Kaposvá­ri Nádor Hagyományőrző Hu­száregyesület tagja. VII. Piust ugyanis szabadulása után magyar huszárok kísérték vissza Rómába, s ennek ékes bi­zonyítéka egy festmény, amely a pápát egy hanyagul a vállára ve­tett huszármentével ábrázolja. Ez a kép adta az ötletet Abonyi Gá­bornak, a nemesvámosi Sándor- huszárok vezetőjének, hogy a pá­pa szabadulásának 190. évfordu­lója alkalmából meg kellene ismé­telni a fél Európát átszelő kalan­dot. S a túrára meghívta a kapos­vári fiatalembert is.- Március végén keresett meg Abonyi Gábor - kezdte Kiss János -, lenne-e kedvem részt venni az egyházi és történelmi hagyo­mányőrző lovas túrán. A felkérés igen nagy megtisztelésnek számí­tott, hiszen mindössze négy Sán­dor-, és ugyanennyi Esterházy- huszárból állt a csapat. Jómagam a Sándor-huszárok egyenruhájá­ban pompázhattam. Tulajdon­képpen Abonyi Gábor lovát lova­goltam, ugyanis neki alig egy hó­nappal az indulás előtt kivették az Megszentelt kereszt a pápától II. János Pál pápa június má­sodikén fogadta a magyar hu­szárokat, akik lóháton vonul: tak be a Szent Péter térre. Ér­kezésükkor a szentatya testör- sége, a svájci gárda fogadta őket, amelynek a vezetője fo­gadást is adott számukra. Az audiencián a huszárok szemé­lyesen adták át nagyobb aján­dékaikat őszentségének: egy herendi porcelánhuszárt és egy Esterházy-huszármentét. A kisebb emléktárgyakat vi­szont már II. János Pál titkára vette át a küldöttségtől. Kiss János Kaposvár nevében egy keresztet és egy, a városról szóló könyvet adott át. Cseré­be egy őszentsége által meg­szentelt keresztet hozott. II. János Pál pápa fogadta a magyar huszárok küldöttségét így természetes, hogy egy kis hu­szárbemutatóval leptük meg a he­lyieket - emlékezett Kiss János. - Aztán továbbindultunk Lyonba, ahonnét május 5-én hivatalosan is elindult a túra. Immár lóháton. Grenoble felé vették az irányt, ott szintén bemutatóval kápráz­tatták el a gallokat, majd folyama­tosan felfelé .kapaszkodva az Al­pokban Mallevalle-on át elérték az olasz határt.- Ez volt az út legnehezebb szakasza - így a kaposvári hu­szár. - Olyan kaptatókon men­tünk fölfelé, hogy vezetni kellett a lovakat. Négy ldlométert megtéve hatszáz méter volt a szintkülönb­ség. A vízmosásokban sziklákat kerülgettünk, ám még ennél is ve­szélyesebbek voltak a nagy lapos kövek, amiken csúszkáltak a lo­vak. Amikor felértünk egy gerinc­re, akkor pedig a roppant mélység miatt kellett félni. Két-három mé­ter széles peremen lovagoltunk: az egyik oldalon meredek szikla­fal, a másikon nyolcszáz méteres szakadék. Volt, aki nem merte el­engedni a falat. Aztán megkezdő­dött a leereszkedés. Akadtak olyan szakaszok, ahol valaki elő­rement, aztán leeresztettük hozzá a lovakat. Azután kezdődött min­den elölről: fel a hegyre, le a völgybe... Szerencsére a nagyobb sérülé­sek elkerülték őket, de a lovaikat is, így, ha elképesztő fáradtan is, de megérkeztek az Alpok túlol­dalára, Pinerolóba. Olaszország­ban jártak.- A határon kocsival mentünk át - folytatta Kiss János -, ugyan­is az alagút, amin át akartunk kelni, a nagy havazás miatt jár­hatatlan volt. Az időjárással amúgy is meggyűlt a bajunk a hegyek között, hiszen amikor sü­tött a nap, kellemes 20-22 fok volt, ám amikor jött egy felhő, húsz fokot is hűlt a levegő. S eh­hez jött még az eső... Olaszhonban érve az időjárás már jobban a kegyeibe fogadta a zarándokokat, ám akkor a szer­vezők okoztak kellemetlen pilla­natokat.- A taljánok jóval lazábban ke­zelték a megállapodásokat - mondta dühösen a 28 éves hu­szár. - Vagy volt szállásunk és el­látásunk, vagy nem. La Speziában például három napot álltunk, de nemhogy fürdőszo­bánk, még vécénk sem volt. A lo­vakkal aludtunk a szabadban. A szükségleteit pedig mindenki úgy intézte, ahogy tudta. És hiába vonultak Rómáig vé­gig a tengerparton, a víz olyan hi­deg volt, hogy egyszer ugyan - az érzés miatt - megmártóztak, de a továbbiakban ellenálltak a valóban hűs hullámok csábításá­nak. Ám minden viszontagság véget ér egyszer, így a huszárok megérkeztek Rómába.- A pápa téli szállásán kap­tunk helyet, ahol végre normális körülmények közé kerültünk - mesélte tovább Kiss János. - Az­tán következett az út fénypontja, II. János Pál audienciája. Fan­tasztikus élmény volt lóháton be­járni fél Európát - tette hozzá a kaposvári fiatalember. - Ha lehet­ne, holnap újra indulnék. Még úgy is, hogy a hátsó felem igen­csak megsínylette az utat. Sze­rencse, hogy a díszruháinkat csak a parádékon viseltük, ugyanis mire Rómába értünk, a nadrágom is kilyukadt. Foltos ga­tyában pedig nem állhattam vol- na a pápa elé._______ vas andrás Hol van már a napüapok fejlécein évtizedekig harsogott szlogen: „Vi­lág proletárjai, egyesüljetek!” Hol ■ van már a lángeszű tudós, az embe­riség megmentője elnevezés? Marx­ról (és Engelsről) ma már csak pejo­ratív értékelések olvashatók. (Ha ol­vashatunk róluk egyáltalán.) De hát valóban nem idejétmúlt-e ez a té­ma? Érdemes-e manapság Marxról biográfiát írni? A híres angol újság, az „Independent” megadja rá a fele­letet: „Káprázatos életrajz, a komé­dia és a viktoriánus melodráma ke­veréke. A szerző nagy elbeszélő, ám közben szigorúan ragaszkodik a tényékhez. Bebizonyította, hogy Marx ma is élő... Meleg szívű, lob­banékony, sokszor meggondolatlan duhaj, bömbölő óriás, nagy szívvel és még nagyobb öntudattal...” Francis Wheen hazájában (és Európában is!) jól ismert történész, újságíró, a BBC volt munkatársa 1999-ben adta közre először Marx Könyvespolc Francis Wheen: Kari Marx életrajzát, s ez rövidesen világhírű lett. Több mint húsz nyelvre lefor­dították. És most itt van nálunk is. A szo­bor leszáll megmerevedett (meg­merevített) talapzatáról. És előt­tünk áll Marx, az élő, lélegző, létező ember. És mi minden még! A XIX. század Európájának káprázatosán gazdag kor- (és kór-)képe... Már a fejezetcímek is megragad­ják az olvasó fantáziáját: A fiatal dú- vad, Az ijesztő kobold, A gigászi fa­vicc (Itt a „Tőké”-ről van szó!), Az otromba elefánt... Az otromba ele­fánt Bakunyin, a mázsán jóval felü­li hústömeg. Ám nemcsak teste nagy. - Anarchista nézetei úgy tör- nek-zúznak, mint elefánt a porce­lánboltban... Mai ismereteink szerint hogy jel­lemezhetjük a legpregnánsabban Marxot? Talán ez a legjobb kifeje­zés: egy gondolkodó álmodozó, egy álmodozó gondolkodó... Francis Wheen meghatározása szerint „Marx munkásságának há­rom tartópillére - a paradoxon, az irónia és az ellentmondás - egyben saját életének is meghatározó szentháromsága volt.” Ezt az oly sokoldalú, oly ellentmondásos, mintegy 65 évig tartó életet állítja elénk Francis Wheen - áradó gaz­dagsággal. A nagy tudású embert, a kutató tudóst, a hatalmas munkabí­rású írót, a nehezen kezelhető bará­tot. (Engelsen kívül csaknem min­denkivel összerúgta a port!), a sze­rető férjet és családapát (lányai ra­jongtak érte!). És a hétköznapi em­bert is, aki imádta a jóféle italokat, a szivart, a vicceket. Nehéz elhin­nünk, pedig igaz: „Az oroszlánsö­rény alatt egy játékos, doromboló kiscica rejtőzött...” Aki, bárhol megjelent, azonnal a társaság köz­pontja lett... Nem célunk (nem is lehet) egy rövid recenzió keretében végigkí­sérnünk ezt a hihetetlenül gazdag életutat és életművet... Csak azok­ról ejthetünk néhány szót, ame­lyekről nálunk a rendszerváltás előtt megjelenő Marx (és Engels!) életrajzok természetesen hallgat­tak... Marx - zsenisége mellett - épp olyan gyarló ember volt, mint bárki más. Óriási munkabírásával hete­kig éjszakákon át is tudott dolgoz­ni, szinte megszállottan. Ám az is igaz, hogy számos határidőt nem tartott be, a munka a körmére égett, és olyankor (is) Engels húzta ki a bajból... Aki számos újságcikket és tanulmányt jelentetett meg - Marx neve alatt. (Ugyanakkor mindez so­sem kérdőjelezte meg barátságu­kat. Engels mindig elismerte Marx szellemi fölényét, hatalmas tudá­sát, rendszerező képességét.) Ilyenkor is, jeleztük az előbb. Engels anyagi segítsége nélkül a Marx család csődbe jutott volna. (Sokszor nagyon közel álltak hoz­zá.) A Kommunista Párt Kiáltványa! A mai 50-es, 60-as generáció jól tud­ja, hogy hányszor olvastatták el ve­lünk, hányszor volt megadva köte­lező irodalomként. És mit ír Francis Wheen: „A Kommunista Párt Kiált­ványa az emberiség történetének talán legolvasottabb, de egyben a legmegtévesztőbb címet viselő poli­tikai pamfletje: ilyen nevű párt nem létezett...” A gigászi favicc... Kegyetlen és mégis igaz fejezetcím. Marx évtize­dekig dolgozott élete főművén, „A tőkén”. És életében hiába várta az elismerést. (Azt csak zárójelben je­gyezzük meg, hogy ma (is) számos neves közgazdász büszkén vallja: nem olvasta A tőkét és nem is szán­dékozik elolvasni.) „A népre rakott iga a tudomány fejlődésével egyre nehezebb és ne­hezebb lesz. A tudományos fejlő­déssel ugyanis lépést fog tartani a pusztítás technikájának fejlődése is, és évről évre többet költenek majd a háború költséges gépezetei­re..-.” Marx 1879-es nyilatkozata ma is üzenetértékű... DR. SÍPOS CSABA Kaposvári Mfcár a Vatikánban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents