Somogyi Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-03 / 128. szám
6. OLDAL A L M A N A C H 0 7 2 2004. Június 3., Csütörtök HOLLÁD Holládi Hírmondó Csatornázni kellene Ha nem sikerül a jövő év elején megkezdeni a szennyvízhálózat kiépítését, januártól nem lehet új építési engedélyt kiadni a faluban. Ennek a feltétele ugyanis a a törvény szerint a csatorna. Hol- lád esetében ez 150 millió forintos beruházás lesz, s csak akkor tudja elvégeztetni az önkormányzat, ha a költség 90 százalékát sikerül pályázaton összeszedni. Fontosán a fiatalok A falu igyekszik megtartani a fiatalokat. Ennek érdekében számos programot szervez vagy támogat az önkormányzat. A legutóbbi siker a gyereknap volt, s már készülnek a nyárbúcsúztatóra is. A legkisebbek ünnepét azért is emlegetik lelkesen, mert a lakosok összefogásával rendezték, s a szülők is lelkesen se- gitettek az önkormányzatnak. ■ Recept Holládról Rakott metélt Ez az egy óra alatt elkészíthető édesség a holládiak kedvence. Hozzávalók: 40 dkg széles metélt, 10 dkg vaj, 5 tojás, 20 dkg porcukor, 2 dl tejföl, 5 dkg mazsola, 10 dkg darált dióbél, 10 dkg barack- lekvár, 5 dkg darált mák, 3 dkg méz, citromhéj. A metéltet enyhén sós vízben kifőzzük, jól lecsepegtetjük, s összekeverjük 3 dkg olvasztott vajjal. A tojássárgákat 3 dkg vajjal és 10 dkg porcukrot fakanállal simára, krémszerűre keverünk. Belekeverjük a tejfölt, a beáztatott mazsolát, s reszelt citromhéjjal ízesítjük. Ezt az édes, tejfeles anyagot összekeverjük a kifőzött tésztával. Végül lazán beleforgatjuk a tojáshabot. Magas falú tepsit vagy tűzálló tálat vajjal kikenünk, beletesszük a tészta 1/3 részét. Meghintjük cukrozott, darált dióval, elkenjük rajta a lekvárt, majd ismét tészta következik. Ezt cukrozott mákkal hintjük meg, s mézet csöpögtetünk rá, s befedjük a megmaradt tésztával. Középmeleg sütőben pirosra sütjük. Tálaláskor kockákra vágva, vaníliás cukorral meghintve kínáljuk. ■ AZ OLDAL CIKKEIT FÁBOS ERIKA ÉS VAS ANDRÁS ÍRTA. FOTÓK. LÁNG RÓBERT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT A HOLLÁDI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA. Bár messziről látni a Bari-hegyi Szent Donát-kápolnát, mégsem tudja az ember, mikor ér valójában Holládra. A megye észak- nyugati szögletében, zöld rétek és vadban gazdag erdők között megbújó, 300 lakosú falu kezdetét s végét nem jelzi semmiféle tábla. A lassan elöregedő község az épülő autópályától vár valódi nyitást a világra. Pedig az adottságai eddig sem voltak rosszak, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az utóbbi években betelepülő sok külföldi, aki itt találta meg az édenkertet. Elvarázsolt édenkert a sztráda tövében Padlóig nyomnánk a gázt, rohannánk Holládra, ám Marótpuszta után öreg vontató zárja el az utat, s pöfög békésen a hetes főút felé. Lassan araszolunk, pedig messziről látszik az 1785-ben emelt kápolna. Aztán egyszer csak bent találjuk magunkat a település főutcáján, pedig falutáblának a hírét sem láttuk...- Eddig nem volt pénzünk rá - mondta Mózes Marianna, a Marcali-hát északnyugati vidékén fekvő, mintegy háromszáz lakosú község polgármestere. - Túl sok a külterület, és sok táblát kellett volna kihelyezni. Ez az állapot sem tart sokáig, még az idén kirakjuk a település kezdetét jelző két feliratot. A végét azonban, továbbra sem jelöljük. Pedig a közeli jövőben várhatóan megnő a forgalom a környéken, hiszen közvetlenül a felvégi házak mellett gőzerővel épül az új autópálya, s ennek egyik leágazója, pihenőhelye is éppen ide esik majd. Munkát is remélnek- Ez talán segít majd a munkanélküliség megoldásában - reménykedik a falu első asszonya. - Jelenleg mintegy ötvenen élnek segélyből, a többiek nagyrészt a szomszédos településekre járnak át dolgozni. Es mulatni. Ugyanis évek óta nincs kocsma a községben. Ez egyrészt példamutató, hiszen jelentősen csökkent az illuminált állapotú egyének száma, viszont hiányában némiképp ellaposodott a hangulat.- Próbálunk persze különböző rendezvényeket szervezni - állította Mózes Marianna. - Idősek napja, gyermeknap, farsang: mifelénk mind közös ünnep. Ezekből kiveszi a részét a település egyre jelentősebb külföldi kolóniája is. A környező erdők és a Balaton közelsége eddig 28 külhoni családot - hollandot, svájcit, olaszokat, osztrákokat, németeket - vonzott a faluba. Ez egyfelől jó, mert gazdára talált több elárvult porta, viszont némelyek csak befektetésnek tekintik a házat, s a vásárlás napja óta a kutya sem látta őket, kertjüket fölveri a gaz. A letelepedők többsége nyugdíjas - az anya- országbeli apanázsából vidáman éldegél -, de akadnak fiatalok is, akiket a kistérségben rejlő lehetőségek vonzottak a Kis-Balaton mellé. Új honfoglalók- Öt esztendeje költöztünk ide az asszonnyal - mondja egy nagy köszönés után immár németre váltva Horst Langer. - Korábban Ausztráliában és Indonéziában éltünk, s visszatérve nem bírtuk elviselni a zajos, idegesítő, mozgalmas Németországot. Aztán egyszer Magyarországra látogattunk, és eljutottunk Holládra is. Éppen télen, vagy negyvencentis volt a hó, és a környék egyszerűen elvarázsolt minket. Megbeszéltük, ha van rá lehetőség, ide költözünk. Az elhatározást tett követte, Langerék megvásároltak egy romos parasztházat, gyönyörűen felújították - a renoválás idején lakókocsiban laktak -, és otthonossá tették. A kertet talán az angol királynő is megirigyelné, s a látványt egy kis tó teszi teljessé. Védik a környezetet- Látszik, hogy a németek máshol szocializálódtak, ugyanis elképesztően ügyelnek a környezetükre - szól közbe Osvald Jánosáé, a Langer-portával szemközt levő óvoda vezetője. - A házzal együtt építettek egy komposztálót is, a tavacska alját pedig még véletlenül sem betonozták ki, hanem inkább teleültették víztisztító növényekkel.- Sokat hallottunk korábban is a magyarokról, a pusztáról, a csárdásról és a gulyásról - veszi vissza a Horst Langer: Igazi érték a közösségben van Osvald Jánosné egyik óvodai foglalkozáson Külföldön is híresek Sümegi Józsefné hímzései szót a nyugdíjas német -, ezek csodás dolgok, de az igazi értékek a közösségben rejlenek. Mikor ide jöttünk, már másnap mindenki köszönt, mikor mentünk az utcán. Ez nálunk otthon nem fordulna elő... Idősek gondjai Ha már szóba kerül a köszönés, mi is búcsúzni kezdünk, és a központ felé vesszük az irányt. Annak ellenére, hogy hétköznap van, kora délelőtti idő, meglepően sokan járják az utcákat. Néhány perc múlva feltűnik a forgalom oka: a mobil postás tolja a biciklijét házról házra, s eléje sietnek a helyi lakosok.- Tavaly év végéig volt postánk, de mi is áldozatául estünk az átszervezéseknek - mondta a polgármester asszony. - A vegyesboltunk viszont virul. Aki teheti, inkább Keszthelyen, Marcaliban, Nagykanizsán intézi a nagybevásárlást, hiszen ott minden jóvá olcsóbb. Itt csak a legszükségesebbek kaphatók. Némi nehézséget okoz ez a holládi öregeknek - akikből egyre több van -, hiszen nincs, aki segítsen nekik a mindennapi teendők ellátásában: a falugondnoki hálózat egyelőre csak álom a településen. Drága a csatorna- Próbálkoztunk, persze, hogy megpróbáltuk - jegyzi meg Mózes Marianna -, tavaly még egy pályázatot is benyújtottunk, de elutasították. Az idén viszont már nem futja a 45 milliós költségvetésünkből még pályázatra sem, a legfőbb feladat, a szennyvízcsatorna kiépítése ugyanis minden erőnket fölemészti. A pályázat már elkészült, a tervek is megvannak, azaz lassan kezdődhet a kivitelezés, ám még nem tudni, mekkora önrész jut a lakosokra. A település adottságai ebből a szempontból kedvezőtlenek, a sok külterület, a széttagoltság a környék legdrágább csatornáját ígéri. Pedig volna tennivaló egyéb is. Az utakra ráférne az alapos javítás, a mozgássérülteknek akadálymentesíteni kellene a középületeket, s jó volna felhúzni egy vizesblokkot a temetőben, de a szűkös anyagi lehetőségek határt szabnak a vágyaknak. Nem lehet tudni, lesz-e pénz például körzeti megbízottra, pedig sokak szerint elkelne egy rendőr, hiszen a vandálok semmit sem kímélnek. Pünkösdkor például a dísztu- ják bánták a felügyelet hiányát. A tettesek kiléte azóta sem ismert, bár a jobbára idősek lakta falu amúgy sem tudna sokat tenni ellenük. Hímzés ajándékba A korosabb lakosokból persze előnye is van a településnek: nekik köszönhető, hogy máig fennmaradt a holládiak saját hímzési motívuma.- Néhányan még tudjuk, mi az a slingelés - mondja Sümegi Józsefné, akinek a hímzési tudománya messze földön híres. Az egyesült államokbeli Ohio államban rendezett magyar napokon mindig az ő hímzett párnái, térítői jelentik a díszítést. - Nemcsak a helyi fehér hímzést művelem: kedvencem a kalotaszegi nagy írásos, de használok rábaközi és sárközi motívumokat is - tette hozzá. - Szerencsére egyre inkább előtérbe kerül a népművészet: karácsonykor, húsvétkor, családi ünnepeken mind többen ajándékoznak hímzést. A helybeli külföldiek is elárasztanak megrendelésekkel. Lenne hát kiút a munkanélküliségből, az uniós csatlakozás pedig akár piacot is teremthetne a holládi népművészeknek. Csak néhány ügyes vállalkozót kellene a faluba csalni, aki megszervezné a munkákat... Talán az autópálya elkészültével ők is ide találnak. Főleg, ha tábla is jelzi majd a települést. ■ Úton Európába Hollád Kincse Újjáéled az állattartás Községünkben csakúgy, mint a többi hasonló helyzetű településen, az utóbbi évtizedekben jelentős változások zajlottak le - mondta Mózes Marianna, a falu polgármestere. - A lakosság fő megélhetését régen az állattenyésztés és a földművelés biztosította. A mai fiatalok nagy részének más a szaktudása, ők a környező településekre járnak dolgozni vagy munkanélkülijáradékból élnek. Vannak még olyanok is, akik gazdálkodnak, s a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is próbálnak az uniós igényeknek megfelelni. Négy család szarvasmarhatartással és földműveléssel foglalkozik, vannak, akik több hektár földet megmunkálnak. Látványos a szarvasmarhák szabad tartása, ez a Holládon megjelenő turistáknak és a külföldi ingatlantulajdonosoknak is élmény. A jellegzetes falusi illat is így maradt meg. Az állatoknak lekaszált területek friss szénaillata a napsütéses, meleg napokon szinte elönti az egész falut. Hoilád így teremthet idegenforgalmi látványosságot és gazdasági megélhetést az embereknek. Található itt szarvasmarha, ló, kecske, birka, sertés, valamint ékes tollú páva és a sokszor említett emu is. Hollád földrajzi fekvésének, a környező táj, a megművelt földek látványának köszön- hetően már egyre többen fölkeresik a falut. ________■ Id egenforgalmi látványosságnak számít ma már a szarvasmarhák legeltetése, sokszor megcsodálják a békés állatokat a külföldiek is A régi harangtorony A holládiak a harangtornyukat tartják a település jelképének. A tizenkét méter magas építmény a falu - a helybeliek szerint - Kuruc-dombnak nevezett részén áll. Arról, hogy pontosan mióta, már megoszlanak a vélemények. Egyes források szerint az építés évét jelöli az az 1871-es évszám, amit a torony tetőlemezén sokáig olvasni lehetett. Mások azonban úgy vélik, hogy a torony már sokkal előbb is ott állt, s mindösz- sze a tetőfedés időpontját írták a lemezre, hiszen a régi öregek szerint a harangtorony eredetileg fazsindelyes volt. Az azonban biztos, hogy 1978-ig innen szólt a falu két harangja. Ezek közül pedig a kisebbet - a legenda szerint - isteni csoda folytán a víz hozta, éppen ezért harangozni szoktak a viharfelhők oszla- tására is. A hetvenes évek végére azonban elváltozott a hangja, ezért újraöntötték és egy új helyen építettek haranglábat is, s azóta is ott harangoznak. A régi harangtornyot azonban azóta is nagy tisztelet övezi, s ezt jelenleg kulturális célokra hasznosítják. így például most fotókiállítást rendeztek benne. Ezen a torony történetéről fennmaradt régi és újabb képek, valamint a falu határában a Bari-hegyen álló kápolnáról készült felvételek láthatók rö- vid ismertetőkkel kiegészítve. ____________ ■ A r égi harangtornyot, ami a község Kuruc-dombnak nevezett részén áll, ma kulturális célra hasznosítják. Fotókiállítás látható falai között
