Somogyi Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-15 / 138. szám
6. OLDAL ALMANACH 0 9 8 2004. Június 15., Kedd KÁRA Kárai Hírmondó Számítógépet kaptak Félmillió forint állami támogatással számítógépet nyert pályázaton a kárai önkormányzat, hogy a község lakossága és a fiatalok elérhessék az internetet. A számítógépet a polgármesteri hivatalban helyezték üzembe. Hétvégeken és a nyári vakáció idején hatnyolc fiatal veszi igénybe a számítógépet, s böngészi a világhálót. Szervezett szemétszállítás Szerződést kötött a képviselő-testület a siófoki Zöldfok Rt-vel a lakossági és az önkormányzati ingatlanokon felgyülemlett hulladék heti elszállítására. A képviselők úgy határoztak, hogy az önkormányzat átvállalja a szállítás díját, ez ingatlanonként több mint nyolcezer forint. A heti szemét- szállítás 440 ezer forintba kerül. Földgáz a hivatalban is Egymillió-négyszázezer forint támogatást nyert a megyei terület- fejlesztési tanács Céda-pályázatán a község a gázbekötésre a polgármesteri hivatalba, valamint az önkormányzati tulajdonban levő vegyesbolt épületébe. A fűtést már kiépítették a Debreceni Gáz- szolgáltató Kft szakemberei. ■ Recept Káráról Kukoricás csirke Ennek a különleges helyi ételnek a receptjét Steinbacher Pétemé- től kaptuk. Hozzávalók: két kisebb csirke, 5 dkg margarin, 20 dkg csemegekukorica, 15 dkg gomba, 1 dl fehérbor, 1 csomó petrezselyemzöld, 1 fej vöröshagyma. Megtisztítjuk, besózzuk és 4-4 darabra vágjuk a két csirkét. Öt dkg margarinban átsütjük a húst, majd áttesszük a korábban beáztatott cserépedénybe. Mellé tesszük a csemegekukoricát, a fölszeletelt gombát, apróra vágott vöröshagymát, s meglocsoljuk 1 dl fehérborral. A fedőt rátéve egy óra hosszat sütjük. Tálalás előtt a finomra vágott petrezselyemzölddel meghintjük a tetejét. A kukoricás csirkét általában rizibizikörettel kínáljuk. ■ A CIKKEKET KRUTEK JÓZSEF ÍRTA FOTÓK! GÁTI KORNÉL AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A KÁRAI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Kára a Koppány völgye legkisebb lélekszámú faluja, csak két utcája van. A Koppány-pataktól csaknem két kilométerre itt vezet a kapoly-törökkoppányi út. Az erdők vadban gazdagok. A csendes kis falut fölfedezték a városiak és néhány külföldi is. A település vezetősége anyagi lehetőségeitől függően fejleszti a szolgáltatásokat, gondoztatja a területet, virágosít. így segíti elő a község lakosainak nagyobb kényelmét. Ennek ellenére jól tudják: munkahely híján mind nehezebb megtartani a fiatalokat. Szökik a fiatal a pénztelen csendből Dél múlt tíz perccel. Hangos kürtszóval érkezett a mozgóposta. Több háznál is postazászlóval jelezték, hogy várják, mert küldeményük van. Csak egyetlen közhasznú munkást foglalkoztat a falu, s ő éppen a temető környékén dolgozott. A vegyesboltot és a mellette levő italboltot Kovács Gellértné működteti. A kocsmában délelőtt csak hárman üldögéltek: szomjukat oltva várták a tejszállító autót... A polgármesteri hivatal melletti háznál együtt dolgozott a két német tulajdonos. Wagner Katalin és társa, Glöckner Rudolf május végétől július közepéig tartózkodik itt, a hétvégi házban, s mindig talál valami munkát. Most kerítést építettek, de már megegyeztek Hoffman Ferenc polgármesterrel, hogy a kul- túrház melletti kerítést közösen készítik el az önkormányzattal... Délután egy órakor Orbánná Zilizi Márta körjegyző tartott felkészítést a választási bizottság tagjainak. Fémplasztikai tárlat Nem volt képzőművészeti kiállítás a kis településen az utóbbi harminc évben. Ezért is örültek a lakosok annak, hogy a falunapi ünnepség keretében megismerkedtek Németh István amatőr képzőművész munkáival. Az alkotó egyébként is kötődik a községhez a felesége révén. Veinpemé Maurer Edit elmondta: a művész 12 fémplasztikáját, két tűzzománc képét, nyolc festményét és a grafikai alkotásait állította ki a kultúrházban. A 68 lakosú település valamennyi lakosa részt vett a megnyitón. S több mint száz elszármazott is hazalátogatott a rendezvényre. • - Nem is fért be mindenki a kul- túrházi ünnepségre - mondta Veinpemé. - Valamennyien csodálattal szemléltük a művészeti alkotásokat, amiket Németh István ide hozott. Kevesen tudtuk róla, hogy karosszérialakatos szakmája mellett a szabadidejében művészettel is foglalkozik. Kárában most azt tervezik: a későbbiekben újabb kiállítást tartanak. A Bogláron élő Pohner Kálmán festményeit termék közszemlére. Kupa a vitrinben A falunapi főzőversenyen nyerte el Suba Annamária a „Kára főszakácsa” címet. S egyúttal egy évig őrzi azt a vándorkupát, amit az önkormányzat adott a verseny győztesének. A serleg és annak a kicsinyített mása is főhelyen díszeleg a vitrinben. Suba Annamária büszke rá, hogy a főztjét - amit a párjával, Hírt Gyulával és az unokaöccsével, Helyes Norberttel összefogva készített - a zsűri a legízletesebbnek találta és első hellyel jutalmazta. A pörköltfőző versenybe 15 csapat nevezett be. Az öhkormányzat adta a marhalábszárt a pörkölthöz, s minden csapat maga vitte a fűszereket. Suba Annamária és csapata azért nevezett be, hogy kipróbálja: miként értékeli főztjüket az egykori káraiakból álló bírálóbizottság.- Nagyon figyeltünk a készítés minden mozzanatára, és csak hagyományos fűszert használtunk - mondta. - Gombát is tettünk bele. Lassú tűzön főztük bográcsban, és olyan jól sikerült, hogy az értékelés után percek alatt elfogyott... Suba Annamária megjegyezte: eredményhirdetéskor nagy volt a meglepetés. Ez a siker azonban kötelez is: jövőre is indulniuk kell, és persze szeretnének nyerni is... Albérletbe mentek Két hete költözött albérletbe a Kölcsey utcába egy öreg parasztházba Csizmár Krisztina és Simon Norbert, az élettársa. A gyermekük, Csizmár Roland most három és fél Suba Annamária a győztesnek járó serleggel Özv. Pintér Pálné: Csak falun szeretek élni hónapos, ő a falu legifjabb lakosa. A fiatal pár azt mondta: úgy egyeztek meg a ház tulajdonosaival, hogy rendbe teszik a házat és a környezetét, s ennek az értékét lelakják. így átmenetileg megoldódott a lakásgondjuk. Ám ha a tulajdonosok el akarják adni a házat, ki kel költözniük. Á 18 éves édesanya és 23 éves élettársa így állandó bizonytalanságban van, de jobb megoldást egyelőre nem találtak. Május végéig a fiatalok a szülőknél laktak. Váratlan volt ugyan a kisgyermek születése, ám a pár úgy nyilatkozott: a csecsemő négy éve tartó kapcsolatuk gyümölcse. Krisztina így megszakította a tanulást az egészségügyi szakképzőiskolában, s fél év halasztást kért.- A legtöbb időt a kicsivel töltöm - mondta. - Roli már egyre figyelmesebb, s igényli, hogy sokat foglalkozzam vele. Rám vár a főzés, a takarítás és a mosás is. Kistestvért egyelőre nem tervezünk.- Itt szeretnénk végleg letelepedni - vette át a szót Norbert. - Mindketten káraiak vagyunk, itt élnek a szüléink is. Hogy mikor lesz önálló lakásunk, nem tudjuk. Igen drágák már az öreg házak is, és a legtöbbre még milliókat kell költeni... Társa a házőrző Éppen diót tört özv. Pintér Pálné, mikor bekopogtattunk hozzá. Ebédre ugyanis hamis krumplilevest és diós palacsintát készített. A 82. évében járó asszony 1942-ben jött férjhez Kárába Kocsoláról, s e hat évtized során nagyon megszerette a kis falut. Betegsége miatt azonban egyre nehezebbnek érzi az egyedüllétet. Öt éve már, hogy a téli hónapokat Budapesten tölti a fiánál, húsvétra azonban mindig hazajön. Azt mondta: belebetegedne, ha tartósan a nagyvárosban kellene élnie. A pár hónapos télben is hiányzik neki a falu csendje, tiszta levegője és nyugalma. Egy unokája és két dédunokája van, néha lejönnek ide, a Koppány völgyi kis faluba. A drága útiköltség miatt azonban ritkábban jön a fia és a menye. Pintér Pálné tavasztól őszig rendezi a virágoskertet. Ottjártunkkor is szépen nyíltak a rózsák. A ház körül elmaradhatatlan társa Kreisz, a tízéves, szófogadó házőrző kutya.- Én már nem költözöm el innét, csak a temetőbe - mondta. - Ott szeretnék nyugodni majd a férjem mellett... Fogyatkozik a falu Aggasztó a falu jövője, mert egyre kevesebben lakják. Hat éve még 92-en éltek itt, ma csak 68-an. Hoffman Ferenc, polgármestertől tudjuk, hogy a kárai lakosok 65 százaléka nyugdíjas. Itt nincs intézmény, és munkahely sincs. Kevés a szórakozási lehetőség is, mindez hozzájárul a fiatalok elvándorlásához. A megtartásuk, letelepítésük szinte lehetetlen. A falu első embere szerint egyik legnagyobb gondjuk a katolikus egyházzal közösen most a templom felújítása. A helyi vezetőség másfél millió forint támogatást nyújtott már az építkezéshez, ám a belső munkák egy része még hátravan, így jelenleg a kultúrházban tartják a szentmisét. Egyéb gondja is van a falunak: kétszer is elutasították a pályázatukat a Kossuth utcai vizel-' vezető árok betonlapokkal burkolására és 13 gépkocsibejáró kialakítására.- Meg kell oldanunk a ravatalozó felújítását, a kultúrház festését- mázolását is - mondta a polgár- mester. - Mintegy fél kilométeren járdát is kell építtetnünk. Látványos fejlesztés nélkül, apró lépésben haladva tudunk csak felmutatni valamit. ■ Úton Európába Kára Kincse Két tehén, hat borjú Főállásban őstermelő Ignácz Margit, az élettársa, Pölcz- man József pedig mellékfoglalkozásban. A fiatalasz- szony gondozza a jószágokat: a teheneket, borjakat, a disznókat. Társa végzi az egyéb mezőgazdasági munkát. - Sem a faluban, sem a környéken nem tudok elhelyezkedni, így kényszerből gazdálkodunk: azért, hogy megéljünk - mondta Ignácz Margit. - Két tehenünk van: Lina négy-, Virág hároméves, s mellettük hat borjú áll az istállóban. Felváltva fejjük a két tehenet. Naponta öt liter tejünk van. S készítünk túrót, tejfölt is, a maradék tejet pedig a sertésekkel etetjük föl. Nem éri meg az állattartás, inkább csak a bikának van ára. Amíg azonban értékesíthetjük, nagyon sokat kell gürcölni, és sokba van az eleség is. A gazdálkodóknak soha nincs se vasárnapja, se ünnepe.- Természetes takarmányt etetünk a jószággal - tette hozzá Pölczman József. - Tizenkét hektárt művelünk, ebből 10 hektár a bérelt fölt. Főleg kukoricát, tritikálét, búzát és árpát termesztünk az állatoknak. A nagy jószág mellett két hízót és néhány süldőt is tartunk. A munkahelyemen kapott fizetésen kívül az állatok leadásából van néha bevételünk. A kis területen gazdálkodók, kevés tőkével állatokat tartók talpon maradása szerintük bizonytalan. De míg nagy veszteségük nincs, tartanak állatot. ■ Aki állatokat tart, annak soha nincs se szabadnapja, se ünnepe; rendszeresen gondoznia kell és mindennap el kell látnia a jószágokat Százéves tűzoltókocsi A kára-szorosad-törökkoppányi önkéntes tűzoltóegyesületnek a 24 éves Veinper Ferenc egyik legifjabb tagja. Az általános iskola elvégzése után 1994-ben lett tűzoltó egyik barátjával, Steinbacher Tamással.- A falu büszkesége ez a matuzsálemi korú lóvonta- tású tűzoltókocsi - mutatta a szertárban. - A Budapesti Szivattyú és Gépgyár Rt készítette 1900-ban. Mellette ott a lajtkocsi. A kétezer literes lajtkocsival legföljebb 18 km/óra sebességgel haladhattak. Évtizedek óta nem használjuk egyik eszközt sem. Többször elhatároztuk, hogy egyszer kipróbáljuk, működik-e még a kézi pumpa. A tűzoltókocsi 150 literes tartályát ugyanis kézi pumpával helyezték nyomás alá. S a rácsatlakoztatott tömlőn át tolult a sugárcsőbe a víz. Elmondta azt is: a tűzoltókocsi valamennyi alkatrésze eredeti. Ezért is volna célszerű egy évszázad múltán felújítani, konzerválni. Erre azonban nincs pénzük a káíraiaknak. - A muzeális darabot a kilencvenes évek végén szerette volna elvinni az egyik Ba- laton-parti tűzoltóság - mondta Veinper Ferenc -, az önkormányzat azonban nem engedte. Előbb-utóbb talán lesz pénzünk a felújítására is, és kiállítjuk majd tető alatt a hivatal melletti parkban. Ezért keresünk olyan támogatót, aki anyagilag is segítené a munkát. Feltehetőleg sokan megcsodálnák az erre járók. ■ Több mint száz éve gyártotta a szivattyú- és gépgyár ezt a tűzoltókocsit - mutatta Veinper Ferenc, s természetesen még lovak vontatták Csizmár Krisztina a 15 hetes kis Rolanddal
