Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-30 / Vasárnap Reggel, 22. szám

NMNMSHMMnnMHM 2004. május 30., vasárnap

mm " r i ■ ’ ' to

Muveszbejaro

Támolygó táncművészet- Valóban ennyire súlyos a helyzet, elfeledkeztek a balettről?- Méltatlannak tartom, hogy a táncművészet az utolsó a sorban, amikor a pénzeket osztják. Franciaországban a nemzeti jövedelem 14 százalékát fordítják a kultúrára, nálunk pedig ez az összeg az ország összjövedelmének az egy százaléka sincs. Felháborító, mert ezzel párhuzamosan olyan komoly pénz úszik el az „ország arca”-társasjátékon, amellyel igazi értékeket lehetne felmutatni Európának, sőt az egész világnak. Érthetetlen számomra, hogy miért nem veszi figyelembe a kormányzat, hogy egy táncművész kilenc kegyetlen tanulóév után szerencsés esetben húsz évig képes nemzetközi szinten teljesíteni. Ha mindezt becsülettel végigcsinálja, nagyjából négy vacsorára elegendő nyugdíjat folyósítanak neki.- Erre is alkalmazható egy divatos mondás manapság, hogy majd az Unió megoldja...- Tudod, mit old meg az - Akkor hogyan sikerült Unió? Azt, hogy a szakma mégis a padlóra került Pécsi krémje ki fog sétálni az ország- Balettet fölemelni?

ból, mert az Unióban 3000 euró - Van egy lokálpatrióta pol- alatt nincs táncosfizetés. Ná- gármester Pécsett, akinek szelünk már megbecsült táncos- rencsére szintén fontos az egy- nak számít, aki 120 ezer forin- kor nemzetközi hírnévre szert tót kap per hó. Pedig mint a tett együttes újraélesztése. Na- Táncművészeti Szövetség tagja gyón mélyről kellett elindul- mondom, 6 milliárdból rendbe nunk. Számítógépet, fénymá- lehetne hozni a magyar tánc- solót, faxos telefont, céges le- szakmát tokkal-vonóval. vélpapírt és borítékot kellett be- Nem vágtak vissza még az- szereznünk, mert az együttes zal, hogy te perlekedsz, aki az infrastruktúráját korábban egy egész táncos pályafutásod alatt Erika írógép jelentette. Kevesen dédelgetett művész voltál? veszik tudomásul, hogy ma- Dehogynem! Csak ez jó már egy balettegyüttes munká- nagy marhaság. Amikor 1972- jál nemcsak a lila köd, a min- ben Várnában az oroszokat is dentől és mindenkitől függet- agyonvertem a nemzetközi len művészi munka jelenti. A balettversenyen, mint ifjú ti- szponzorok felkutatása, a rek- tánt, az akkori kultúr-fő- lám, a menedzselés legalább korifeus, Aczél elvtárs beszá- olyan fontos az együttes megfe- molójára is meghívtak. Öntuda- lelő színvonalú működéséhez, tos KISZ-esként elmondtam, - Számodra ez nem volt új- hogy milyen súlyos problémá- donság, hiszen öt évig irányítóikat látok a magyar táncművé- tad az Operaház balettegyütte- szetben. Nem örültek neki. Va- sét, sőt hosszú ideig saját menetami olyasmit válaszoltak, hogy dzserirodát is működtettél. türelem rózsát terem. Később - Mint vállalkozó, mene- Grósz Károly a magyar gazda- dzserirodámmal sikerült tető ság talpraállítását jelölte meg alá hoznunk a nyári operafesz- mint a táncszakma eljövendő tivált, újraindítottuk az Operaaranykorának kezdetét, Pozs- bált. S ma is úgy osztom be az gay szintén nyugtatgatott ben- időmet, hogy élesen elválasz- nünket egy szebb jövő képét tóm egymástól a művészi mun- felrajzolva elénk, az MDF már kát az együttesvezetői, mene- nem is nyugtatgatott, most pe- dzselési feladatoktól. Délelőtt dig szóba sem állnak velünk. 10-től 11-ig lila köd, zuhany, azKEVEHÁZI GÁBOR

Született: Budapest, 1953. február 25.

Diploma: Állami Balettintézet, Leningrádi Vaganova Intézet

Pályafutás: Állami Operaház, táncos, majd balettigazgató, Norvég Királyi Opera, vállalkozó, egy művészeti menedzseriroda vezetője, Pécsi Balett, balettigazgató Elismerések: Liszt- és Kossuth-dij, érdemes és kiváló művész, a Párizsi Táncakadémia Nizsinszkij-díja Család: felesége Fábián Anita színésznő, a Budapesti Kamaraszínház tagja, lánya Keveházi Krisztina balettmüvész, az Operaház szólistája

ményen küzdöttem a kilenc év alatt, sőt egy évet még rátettem a leningrádi ösztöndíjjal, húsz évig az Operaház táncosa voltam, a világirodalom összes szerepét eltáncoltam.- Elégedetlen vagy?- Egyáltalán' nem! Csak most már az új kihívások, a nagy feladatok izgatnak, ezért mondtam három évvel ezelőtt nagyképűen, hogy európai piacképes társulatot faragok Pécsett. Meg vagyok riadva, mert megcsináltam.- Ez miért baj?- Mert egy történetnek megvannak a maga stációi. Félő, hogy szürke hétköznapok következnek. Óriási együttesek tündöklését és bukását volt módom közelebbről megismerni. Három vezető szólista kiválása után összeomlott a Kirov Balett, de hasonló tortán láb keményen a földre, és tárgyalások 14 óráig, újra lila köd, majd ismét tárgyalások... Pedig alternatív zongorista szeretnék lenni. Állítom, hogy ha két óra alatt baltával szétvernék egy értékes hangverseny- zongorát, rengeteg pénzt kapnék rá. Ez ma a buli! Megváltozott a világ, de én még mindig nem akarom látni azokat a táncosokat az együttesemben, akiknek az első kérdésük az, hogy mennyi lesz a havi fizetés.- Pedig te sem művésznek születtél, Józsefváros egykor egyik legbalhésabb sulijába, a Práter utcai fiúiskolába jártál.- És három évet le is nyomtam a nehézfiúk között, akiktől megtanultam, mikor kell először ütni. Érden lakom, és egy szolgálati lakásom van Pécsett, de az igazi otthonom az a lakás, ahol tizennyolc éves koromig laktam, ahol anyám él, az Üllői úton. Én hazamegyek a nyolcadik kerületbe. Ezért esett különösen jól, hogy többek között Markos Györggyel, Gencsy Sárival, mint egykori diákja, én is díszvendége lehettem az iskola születésnapi ünnepségének. Focista akartam lenni. A tornatanárom javasolta a szüleimnek, hogy felvételizzek. Pechemre fölvettek.- Nagyapád példáját szeretted volna követni inkább, aki válogatott kapus volt Zsák Károly mellett?- Nem, csak vicceltem. Kropacsek nagypapa, akinek a felvidéki felmenőiről puskát is elneveztek, és akiről a híres kabarétréfák születtek, óriási figura volt, a foci is érdekelt, de én a színház, a tánc gyógyíthatatlan betege lettem. Ketént Maurice Béjart társulatánál is. Most kellene felállnom Pécsett, amikor már nem kell minden előadáson ott lennem, mert tudom, hogy a táncosaim profik, és mindig a maximumot nyújtják.- Éppen most állnál fel, amikor a Pécsi Balettel vehetted át a rangos EuróPAS Magyar Táncdíjat, s a tánc világnapi gálán, az Operettszínházban hatalmas ováció fogadta táncosaid műsorát?.- Nagyon büszke vagyok a táncosaimra! Tizenegy éve komoly együttesek kapják ezt a díjat, megtiszteltetés ilyen csapathoz tartozni. De hány hely van még, ahol lehetne „valami nagy-nagy tüzet rakni”! Nagyon sok erőt érzek magamban. Olyan családi hátterem van, hogy minden nehézséget, s az évi hetvenezer kilométert, amit a Pécs-Buda- pest útvonalon megteszek, legyűrök.- Nagyszerű volt mint táncos, és a csapatszervezői munkája, művészi elképzelései is fantasztikusak. Megy, mint a bulldog előre, nem ismer lehetetlent. Bekap- csolta újra a nemzetközi vérkeringésbe a Pécsi Balettet, amely ismét rangos csapat lett. Gábor jót tett Pécsnek, és Pécs is neki.

KRICSKOVICS ANTAL:- Keve igazi nagy művész. Amikor az Operaház szólistája volt, leizzadt a néző, olyan erővel és dinamikával táncolta szerepeit. Régi igazság, hogy jó táncosból lesznek a jó koreográfusok. Keményen dolgozik, ezt az én együttesem, a Fáklya is megtapasztalhatta, amikor mint balettigazgató operaházi gálaműsorokat rendezett.

Népdalénekesnő bőrdzsekiben

Aki közelebbről ismeri SEBESTYÉN MÁRTÁT, értetlenül áll az egymásnak ellentmondani látszó énjei előtt. Világhírű népdalénekesnőnk, aki királyi fogadások díszvendége, akit a minap az I. kerületi polgármester díszpolgárrá avatott, kétszer körbemotorozta Erdélyt. Kedvenc öltözéke a fekete bőrdzseki.

SEBESTYEN MARTA

Született: Budapest, 1957. Iskolák: Radnóti Gimnázium, színpadi munkái miatt abbahagyta a Képzőművészeti Főiskolát Pályafutás: Népművészet Ifjú Mestere (1974), a Muzsikás együttes tagja (1980-), Réka az ■ István, a király című rockopera ősbemutatóján és lemezfelvételen (1983)

ismerések: Liszt-díj, Köztársa- gi Érdemrend tiszti keresztje, ossuth-díj, a Budavári Ön- kormányzat díszpolgára Család: elvált, gyermekei: Álmos (13), Szabolcs (10)- Hihetetlen, de mégis igaz: három évtizede történt, hogy a Kassák-klub- ban, ahol Halmos Béla és Sebő Ferenc húzta, színpadra pattantál egy népdalra.- Igen, ez meghatározó élmény volt egy 16 éves lány számára, hiszen Feriék már ismert zenészek voltak. Maguk közé fogadtak. Elkezdődött, és ma is tart a közös munka. Részt vettem a Kallós Zoltán köré szerveződő lelkes csapat erdélyi népzenét és néptáncot gyűjtő vállalkozásában. Harminc éve változatlan szeretettel és meggyőződéssel énekelem a népdalokat, régi barátaim szerint ma is pont olyan lüké vagyok, mint annak idején voltam. Nagyon tetszettek a népdalok, és nagyon tetszett az, amit Sebő Feriék csináltak. Megfogott, és azóta nem ereszt el.- Téged hallgatva egyre többen vagyunk így a világon a magyar népzenével!- Fantasztikus, hogy Amerikában olyan zenészek csinálnak magyar táncházat könnyes szemmel muzsikálva, akiknek tényleg a világon semmi közük nincs Magyarországhoz, csak ráéreztek a népdalaink ízére. Ilyenkor teszem föl magamnak a kérdést csöndesen: miként lehetséges, hogy Kodály országában ennyire lenullázódott az ének- és zeneoktatás? Európa sem az elgagyi- sodott kultúránkra, vagy a zavaros uniós dumánkra kíváncsi, hanem az igazi értékeinkre. Le kell tenni Európa asztalára a névjegyünket. Ahogyan az egyik miniszterünk fogalmazott, egy külföldön kapott jó kritika többet ér, mint száz, fehér asztalnál folytatott tárgyalás. Mi döntjük el, hogy milyen képet festünk önmagunkról a világnak. Járom az országot, Erdélyt, a Felvidéket, és azt tapasztalom, hogy emberek milliói élnek siralmas anyagi helyzetben. Számukra most ismét csak a

kultúra az, ami fel tudja emelni őket, ami megnyugtatja kicsit a háborgó lelkűket.- Hogy viseled, hogy lépten-nyo- mon megállítanak?- Egy hajléktalan asszony lépett

hozzám néhány nappal ezelőtt, és csak ennyit mondott: „Ugye tudja, Mártikám, hogy nagyon szeretjük?” Ilyen érzelmi pluszt képes adni a népzene, bármelyik náció ősi kultúrája. Ezért imádom a népzenéket. Kodály Zoltán, Bartók Béla, Bárdos Lajos világosan látta, hogy ez a fajta muzsika a népek és országok közötti híd. Ez alkalmas igazán arra, hogy érzelmeinket elmondhassuk egymásnak, ráadásul ezt a vájtfülűektől kezdve az egyszerű emberekig mindenki megérti. Dél-Amerikán, Fekete-Afrikán és Indián kívül mindezt a saját tapasztalataim alapján is merem mondani. Ezekre a helyekre ugyanis még nem volt szerencsém eljutni. P. Horváth Gábor