Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-29 / 125. szám

| 2004. Május 29., Szombat ________________________________________________________A L M A N A C H - 2 4 3 7. OLDAL Zselickisfaludról már csak Szilvás szentmartól! felé vezet út, így nincs túl nágy gépjármű­forgalom. Inkább a mezőgazda- sági gépek járnak errefelé az úton, hogy behozzák az esős idő okozta lemaradást. A települést övező erdők - mint egy jótékony t kéz - féltőn óvják a kis falut. Ezt a települést gyakran nevezik a Zselic tüdejének is. A környe­zet a legnagyobb értéke, még akkor is, ha gátat szab a mun­kahelyteremtésnek. Megóvása érdekében Zselickisfaludon ne­met mondanak az iparosításra. Kibeszélik a Katiban még a gyereket is Munkahelyén, a szennai téeszben értük el Zóka Tibor polgármestert. A falu gondjai mellett most a kuko­ricavetés miatt is fő a feje. Zselickisfaluddal kapcsolatban ki­emelte, hogy ez különösen nyu­godt falu. S a biztonsággal sincs most gondjuk, mert megszűntek a pincefeltörések és a tyúklopások. Ez pedig nagyrészt a polgárőrség tevékenységének köszönhető.- A sorozatbetörések korábban elég gyakoriak voltak - mondta Zóka Tibor -, mióta azonban rendszeresen járőröznek a pol­gárőrök, mindez megszűnt. Cseh József irányítja és szervezi a pol­gárőrök munkáját. Ők többnyire éjszaka dolgoznak, napközben pedig a falu lakossága figyeli az idegeneket, a kószáló személye­ket, és ha valahol gyanús embert látnak, azonnal szólnak a polgár­őröknek. A Zselic tüdeje Zselickisfalud amúgy is csendes te­lepülés, hiszen senki sem folytat ipari tevékenységet. Ez egyrészt jó, mert megmarad az érintetlen tiszta környezet, a munkahelyteremtés szempontjából azonban baj.- Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nem is szeretnénk ipart, mert legnagyobb kincsünket, az érintetlen természetet csak így tudjuk megóvni. Erdörengeteg öle­li körül a falut, s ez a Zselic tüdeje. A természet védelme érdekében is meg kell oldanunk a szennyvízel­vezetést, akkor a szippantott szennyvíz elhelyezése is legalizál­va lenne. Jelenleg Kaposvárra hordják be, s ez tetemesen növeli a költségeket. A falu életében gondot okoz az, hogy nincs vezetékes gáz. Belátható időn belül azonban nincs lehetőség a beruházás elvég­zésére. Orsós Mihályné kis háza majd­nem a falu végén áll. Őt nem any- nyira a földgáz bevezetése vagy a csatornázás izgatja, hanem a min­dennapi megélhetés és a méregdrá­ga gyógyszerek. Az asszony szív­ós cukorbeteg, és választania kell, hogy vagy gyógyszert vesz, vagy pedig diétázik. Pénztelenül- Harminc éve itt élek a faluban; ma már nyugdíjas vagyok, előtte pedig Kaposváron dolgoztam. A fi­ammal élek együtt, ő munkanélkü­li. A kettőnk jövedelme a segély meg az én nyugdíjam. Nehezen élünk. Van egy tós kertem, abban megterem a hagyma, zöldség, s van pár baromfim is. A betegség nagyon sokba kerül, bár kapok né­mi támogatást. Havonta négy-öt­ezer forintot azonban még így is ki kell fizetnem. Tízféle gyógyszert szedek. Diétázni is kellene, de nem tudom megvenni az élelmiszere­ket. így azt eszem, ami van: krumplit, káposztát, mindent, ami megterem, amihez hozzájutok. Orsós Mihályné fia harminc­éves, de nem akar nősülni.- Már meg kellene nősülnie, de nem talál megfelelő asszonyt. Itt, a faluban nincs olyan, aki tetszene neki, messzebb meg nem akar el­menni... A Kati boltban késő délelőtt nincs nagy forgalom. A bevásárlá­sokat már reggel megejtették, ilyenkor inkább csak egy sörre tér­nek be a férfiak. Az üzlet jellegze­tes falusi szatócsbolt. A nagy kihívás Parányi területen azonban szinte minden kapható. Friss zöldség, hentesáru, tejtermék, kenyér, kö­römlakk, iskolai füzet, és sorolhat­nánk még.- Komoly kihívást jelentett a HACCP-rendszer bevezetése, illet­Kati, a boltos minden friss pletykát tud Horváth Tibor: Csak ajándékba szövök ve az, hogy megfeleljünk az uniós előírásoknak - mondta Seregélyné Kulcsár Katalin tulajdonos. - Még mindig vannak azonban hiányos­ságok, ezeket fokozatosan pótol­juk. Túl nagyok a követelmények, egyszerre nem is tudtam mindet teljesíteni. Eddig is több százezer forintot költöttünk rá, és még nincs vége. Már az is megfordult a fejem­ben, hogy nincs értelme csinálni, de leszázalékolt nyugdíjas vagyok, és kell ez a kis keresetkiegészítés. Kelendő a pletyka A bolt az uniós igények miatt átala­kult, de az emberek vásárlási szo­kása és pletykaéhsége nem válto­zott. - Az alapvető élelmiszereket veszik meg, illetve a dohányárut és az alkoholt. A pletykáló kedvük azonban töretlen. Mindenről tu­dok, ami a faluban történt vagy nem történt, s még a lábamat sem kell kitennem innen. Az ismert táncpedagógus házas­pár, Horváth Tibor és a felesége, Zóka Éva csak érkezésünk előtt né­hány perccel érkezett haza Kapos­várról. Ez a rövid kis idő is elég volt a tizenöt hónapos Zalánnak, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljön néhány naposlibával. Szerencsére nagyobb baj nélkül túlélték a kis szárnyasok. Házigazdánk a sza­badidejében sző. Termékei kiállítá­sokon tekinthetők meg, s csak né­hány kiváltságos megajándékozott mondhatja a magáénak. Takácsok ivadéka- A néptánc és népviselet egymás­tól elválaszthatatlan - mondta Hor­váth Tibor. - Valamikor a ruhákat nem lehetett megvenni, hanem ott­hon kellett elkészíteni. Ha nem ott­hon szőtte meg a lány az édesany­ja segítségével, akkor takácsmes­terhez vitték a kendert, a gyapjút, és az szőtte meg. Egy eladósorba kerülő lánynak készen kellett len­nie a stafírungjának. A takácsok mindig férfiak voltak, a feljegyzé­sekben sehol sem szerepel nő eb­ben a szakmában. A takácsok egyébként szegény emberek vol­tak. Még népdalban is megénekel­ték: „megy a takács az utcában, lö­työg a tej a hasában, hej, takács oda vagy, rémisztő csoda vagy, má­ma rétes, holnap is, holnapután ke­nyér sincs”. Nyaranta aratni jártak, s vállaltak mindennemű mezőgaz­dasági munkát. Horváth Tibort az agráregyete­men Csapó Angéla vezette be a szövés rejtelmeibe. A barátok, év­folyamtársak unszolására ment le a szövőszakkörbe.- Ott szerettem meg, és később sem szakadtam el a szövéstől. Szö­vőállványon kezdtük, majd szövő­széken folytattuk. Több szövőal­kalmatosság mellett egy több mint százéves szövőszékre vagyok büszke, bár nem idevalósi, hanem bogyiszlói. Az évek során elve­szett, tönkrement alkatrészeket fel­újítottuk, és most azon dolgozom. Kiállításra készülnek Horváth Tibor a szőtteseivel, Zóka Éva a terménybábjaival gyakori résztvevője a különböző bemuta­tóknak. Legutóbb éppen a megyei népművészeti kiállításon nyertek díjat. Ennél nagyobb elismerés az, hogy részt vehetnek az országos kiállításon Budapesten.- Kétévente rendezik meg az or­szágos kiállítást, két éve bronzdíjat kaptam. Ma már nem adok el szőt­test. Hobbi ez, amit nem lehet megfizetni. A tervezés, a rajzolás sokszor több időbe, utánajárásba van, mint maga a szövés. Csak ajándékba adok a szőtteseimből. Ilyenkor az vezérel, hogy a meg­ajándékozott olyasmit kap, ami a világon senki másnak sincs. ■ Zselickisfalud ZSELICKISFALUDI HÍRMONDÓ Aszfattúton kerekeznek Elkészült az 1,3 kilométer hosz- szú kerékpárút és járda. A beru­házás összesen 33 millió forintba került, s ehhez a területfejlesztési tanács 6,5 millió forintos támoga­tása mellett hatmillió forint önerőt adott az önkormányzat, valamint az Okig-pályázaton nyert pénzt. Emlékmű a falu főterén A község főterén áll az I. és a II. világháborúban elesett katonák emlékműve és két kopjafa. A terü­letet a közhasznú munkások tart­ják rendben, ők virágosítják. Egy trafó azonban elcsúfította az em­lékhelyet. A Dédász eleget tett a lakosok kérésének, és áthelyezte az áramátalakítót, így már semmi sem zavarja az emlékezést. Virágot és csemetéket ültettek Másfél millió forintot nyert az ön- kormányzat a zöldfalu-mozgalom keretében, s ehhez még ötven­ezer forintot kapott az erdőfel­ügyelőségtől. Ebből a pénzből különböző egynyári virágokat és facsemetéket vásárolt, s ezekez az utcákon meg a főtéren ültették el a közmunkások. ■ Recept Zselickisfaludról Savanyú répaleves Ehhez két kiló legyalult savanyú takarmányrépa kell, valamint egy kiló sertéshús, fél kiló füstölt csü­lök, egy vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, babérlevél, só, étel­ízesítő, egy kis őrölt kömény és bors, fél liter paradicsomlé vagy egy doboz püré, egy fűzni való paprika. A savanyított répát, a fel­kockázott húst és a csülköt, az apróm vágott vöröshagymát és a fokhagymát föltesszük főni annyi vízzel, hogy ellepje. Amikor forr, ráöntjük a paradicsomot, bele­tesszük a babérlevelet, sót, pap­rikát, és ízlés szerint fűszerezzük. Zsíron vagy olajon rántást készí­tünk, abba egy késhegynyi piros- paprikát teszünk, majd vízzel föl­engedjük, hozzáöntjük a megfőtt répához, és összeforraljuk. Tála­láskor tejfölt is kínálunk hozzá. ■ A CIKKEKET SZARKA ÁGNES ÍRTA FOTÓK: KOVÁCS TIBOR AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Úton Európába Piacot kell teremteni Steiner Imre: A magyar paraszt mindig megélt a szorgalmából, de hiába az uniós csatlakozás, egyre nehezebb a sorsa Több mint húsz hektáron gazdálkodik Steiner Imre és családja. Megtermelik a lovaknak, szarvasmar­háknak, sertéseknek az eleséget, és jut még eladás­ra is.- Az uniós csatlakozásból még nem érzékelünk semmit - panaszolta Steiner Imre. - Két hónappal ezelőtt kész volt egy bika: elérte az eladási súlyt, és máig is etetjük, mert nem tudtuk eladni. A tavalyi árnál is kevesebbet ígérnek érte. Még azt sem tud­juk, hogy érdemes-e egyáltalán foglalkozni vele. Steiner Imre elmúlt 77 éves, túl van egy infark­tuson, s már kevesebbet dolgozik. Tervezi, hogy legalább az utódoknak átadja a tudását. - Ráfizeté­ses a mezőgazdaság, nehéz meggyőzni a gyereke­ket, unokákat, hogy maradjanak itthon és dolgoz­zanak a gazdaságban. Nagy a bizonytalanság. A menyemnek nincs munkahelye, van egy kis gond az egészségével is, de ügyesen csinálja. Bár nem úgy, mint én. Az unióban sem bízom; talán, ha megindul az export. A parasztnak nem támogatás kell, hanem a piacot kell megteremteni. A szorgal­ma mindig elég volt arra, hogy eltartotta önmagát, s jutott még eladásra is. Most az átvételi árak nem fe­dezik a kiadásokat. Ott tartunk, hogy egy nyiratko- zás annyiba kerül, mint fél zsák gabona. ________■ Zse lickisfalud Kincse Az erdei iskola Délelőttönként csak a tanórák szünetében hallatszik gyermekzsivaj a református egyház nyári táborából. A délután azonban a játéké, a sporté, a kirándulásé. Egyszerre több mint száz gyereket fogadhat a hetve­nes évek óta létező ifjúsági tábor, amit minden év­ben fejlesztenek. A kaposvári református iskola min­den diákja eltölt itt egy hetet. Az iskola jellege foly­tán a hitélet áll a nevelés középpontjában, és ez nincs másként az erdei iskolában sem. A minden­napok során gyakoriak a beszélgetések a Bibliáról, a közös imádságok, vannak csendes elmélkedések és hittanórák. A tábor résztvevői rendszeresen kirán­dulnak, népszerű úti cél Szenna és a patcai Katica-ta­nya, de ha csak a környék szőlőhegyeiben fordulnak meg, azt is élvezik a gyerekek. Nyaranta kinyit a tá­bort olyankor nemcsak az iskola diákjai járnak itt, hanem az ország minden részéről, sőt külföldről is jönnek többnyire református csoportok. A túrázáson kívül kézműves-foglalkozásokat is tartanak. A tanárok is szívesen vállalják a táborban a hu­szonnégy órás szolgálatot, bár ez rendkívül fárasz­tó, de így sokkal közelebb kerülhetnek a gyere­kekhez és a szülőkhöz. Az esti tábortüzek hangu­lata, a sült szalonna illata, a meghitt beszélgeté- sek, a táj szépsége feledtetik a fáradságot. ______m Az erdei iskolában a református oktatási intézmény minden tanuló­ja eltölt egy hetet. Ilyenkor kirándulnak, játszanak, kikapcsolódnak

Next

/
Thumbnails
Contents