Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)
2004-05-27 / 123. szám
Ü H 2004. Május 27., Csütörtök A L M A N A C H 0 4 3 7. OLDAL Egy nagy család. Sokat hallani ezt a hasonlatot a csöme- di utcán arra, hogy milyen is az itt élők kapcsolata egymással. Na persze, ennek vannak hátrányos és előnyös oldalai is. A pletyka gyorsabban terjed, s a bánatát sem tudja eltitkolni senki. Igaz, az örömét sem. Mindkettőben szinte mindenki osztozik. Abban is egyetértenek a falubeliek, hogy jó dolog a vezetékes gáz és a csatornahálózat. S még valamiben: mindenki szereti a virágot. Virágos jókedv és bánatos harangzúgás Kora délután két arcát is megmutatja a csömendi utca. A Marcali felé vezető főúton nagyobb a forgalom, ám a mellékutcákba csak ritkán kanyarodik le egy autó. Ezt jelzi a krétával felfestett tengópálya, amely a suli utáni játékra csábít - legalább a következő esőig. Most azonban hét ágra süt a nap, így vidáman lépdelnek hazafelé Molnár Bernadett és testvére, Szabina. Kiderül, hogy csak a véletlen hozta az együttes hazaérkezést, hiszen a tizenhét éves Bernadett egy kaposvári középiskolába, a nyolcadikos Szabina pedig a niklai általános iskolába jár. Lokálpatrióta ifjak Szabina a falubeliek mellett niklai és táskái gyerekekkel ül egy iskolapadban. Mint mondja: nincs ellentét közöttük, hiszen ugyanúgy van barátnője Csömendről, mint Nik- láról.- A helybéliekkel azért többet vagyok együtt, hiszen a tanítás után gyakran találkozunk. Legszívesebben bringázunk a faluban, vagy kirándulunk a környéken. Hétvégenként még focizni is beál- lunk a fiúk közé. Berni szerint még jobb lenne a társaság, ha több tinédzser élne Csömenden. Csakhogy igencsak kevesen vannak, így ritkán tudnak összehozni egy jó bulit.- Néha azért tartunk egy-egy diszkót, de a leggyakrabban Marcaliba járunk szórakozni. Mégis szeretek itt élni, mert nagyon a szívemhez nőtt ez a környezet. Felnőttként is itt képzelem el az életemet. Feltéve, ha lesz a maradásra lehetőség. Persze többen vannak azok, akik számára ez már nem kérdés. A település 350 lakójából több mint 150 nyugdíjas. Nem véletlen, hogy pár évvel ezelőtt felmerült egy nyugdíjasklub megalapításának ötlete. Kutor Sándor tett is érte, hogy a terv valóra váljon. Lendületes idősek Két éve működik a klub, amely sok felejthetetlen perccel ajándékozta meg az időseket.- Harminc taggal alapítottuk meg a csapatunkat - mondta Kutor Sándor. - Először csak saját szórakoztatásunkra énekelgettünk, aztán egyre több rendezvénnyel pezsdítettük fel a csendes kis falu közösségi életét. Legutóbb az anyák napján már vagy hatvanan voltunk az ünnepségen. A klub legaktívabb tagjai a hatvanasok és a hetvenesek, akiknek a kirándulások is kötelező programnak számítanak. Kutor Sándor mindig úgy szervezi a túrákat, hogy a látnivalók mellett fürdésre is legyen lehetősége az időseknek.- Tavaly voltunk Keszthelyen, majd beiktattunk egy kehida- kustányi fürdést is a programba. Idén az edericsi Afrika-múzeum érdekességeit nézzük meg, majd a sárvári városnézést egy kellemes lubickolás követi. A lendületes nyugdíjasok körében egyre nagyobb igény mutatkozik a kulturális csemegékre is. Ennek bizonyítéka, hogy ezentúl színházba is eljárnak majd. Gondoskodó segítség Az idősebb nemzedék tagjait a klubvezetőn kívül Gosztolai Tibor, a falugondok ismeri a leginkább. Ó visz nekik ebédet, gyógyszert és mindig megtalálható, ha segítségre van szükség.- Ez a kis falucska egy nagy család sok idős emberrel. Reggel mindig az az első dolgunk, hogy megkérdezzük, ki halt meg, ha megszólal a harang. Szerencsére néha csak elromlik az automata, így vakSzabó István: Büszkék vagyunk értékeinkre lármának bizonyul a harangzúgás. Aztán napközben más téma is akad bőven, így néhol alig akarnak elengedni. Mindig megkínálnak borral is, de csak látszatra húzom meg, mert indulnom kell tovább. Nyolcvanasok díja Gosztolai Tibor egyike volt a legelső somogyi falugondnokoknak. Tíz éve napi kapcsolatban van egy korosztállyal, így szívéhez nőtt minden egyes tagja. Ő találta ki azt is, hogy minden nyolcvanadik életévét betöltött csömendit megajándékoznak.- A képviselők vevők voltak az ötletre, így a nyolcvanadik életév betöltése után mindenkinek jár egy meglepetésajándék. Mindig meghatódom, amikor felköszöntjük az öregeket, mert jó látni, ahogy egy akadályokkal teli életút után örömükben sírják el magukat. Francsics Antal éppen ottjár- tunkkor mondott köszönetét a polgármesternek azért a pohárkészletért, amelyet születésnapjára kapott. Szabó István, a település első embere büszkén mutatja, hogy eggyel megint több név került a naptárjába, akiknek ajándékot vehet a testület. Virágos falukép A polgármester úgy véli, hogy nagy becsben tartják az időseket, de igyekszenek a fiatalabbak is megfelelni. Ezért volt fontos, hogy szinte párhuzamosan végezzék el a csatornázást és a gázberuházást.- A szennyvízhálózatot és a vezetékes gázt is ősszel vehették igénybe a lakosok. Előbbiért 110 ezer forintot, utóbbiért 150 ezer forintot kellett fizetni portánként. Ezek a súlyos összegek sajnos jól megterhelték a családok költségvetését, de sokan rákötöttek a rendszerre. Szabó Istvánnak gyakran meg- csörren a telefonja, s a gázberuházás műszaki ellenőrével folytat diskurzust a tereprendezésről. Mint mondja, egy-egy ilyen munkálat teljesen felforgatja a falu életét és a hét csömendi utca rendjét is.- Mindig nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy rendezett és virágos környezetben éljünk. A falugondnok éppen most érkezett meg Sávolyból, ahonnan tőzeget hozott a virágföldbe. A közhasznú munkások pedig azon tüsténkednek, hogy kiültessék a virágokat. Szó se róla, a település központjában illatozó „árvácskamező” igazán szép látvány, ám a település mellékutcáiban nem minden porta látványa ilyen lenyűgöző. Német kísértetházak Néhány porta nem a rendezett kiskertjéről, hanem az elhanyagoltsága miatt tűnik szembe. A polgár- mester szólna is a ház tulajdonosának, ha tudna. Csakhogy van olyan ingatlan, amelynek birtokosát évek óta nem látták.- Tudni kell, hogy legalább húsz porta német tulajdonban van. Azokkal nincs is baj, akik gyakran meglátogatják a házukat. Am sajnos a többség nem ilyen. Néhá- nyan megvették az ingatlant, aztán az égig nő a fű rajta, miközben adót sem fizetnek. Szerény becslések szerint legalább 3 millió forinttal tartoznak a büdzsének a hanyag nemfizetők. A település vezetői pedig tudnák mire költeni a pénzt.- Az utak állapotán mindig volna mit javítani. Az infrastruktúra már megvan ahhoz, hogy városi színvonalon és falusi kényelemben élhessünk. Szeretnénk abban is kitűnni, hogy kátyútlan és virágos utcákon megyünk az Eu- rópai Unióba. ________________■ CS ÖMEND Csömendi Hírmondó Csatornázták a községet A szennyvízvezeték-hálózat átadása után fél évvel a lakosság fele már rákötött á rendszerre. A hálózathoz csatlakozáshoz portánként 11Q ezer forintot kellett befizetni. A település vezetőinek reménye szerint egy éven belül minden családi házban élvezhetik a csatornázottság előnyeit. Díszpolgári cím utólag Posztumusz díszpolgárrá avatták Rácz Sándort, a község szülöttét. A pedagógus Komlón iskolaigazgatóként és alpolgármesterként is dolgozott. Emléke előtt tisztelegve a falu és a város polgármestere aláírtak egy szándéknyilatkozatot is a partnertelepülési kapcsolat kialakításáról. Hat közhasznú munkás segít A tavaszi településszépítéskor az önkormányzat hat közhasznú munkást foglalkoztat. Elsősorban az a dolguk, hogy segítsék a falugondnok munkáját, tisztán tartsák a község zöldterületeit, kiültessék a virágokat és rendszeresen nyírják a füvet. ■ Recept Csömendről Túrós batyu Elkészítéséhez fél kiló liszt kell, 2 deka élesztő, 3-4 deciliter tej, egy tojás, 2 kanálnyi zsír, csipet só és 10 deka cukor. Az élesztőt langyos cukros tejben megáztatjuk, maid kevés liszttel kovászt készítünk. A megszitált, langyos lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a megkelt kovászt, a cukrot, sót, tojást és a tej egy részét. Összekeverjük, s kidagasztjuk. Kisujj- nyira nyújtsuk ki, és vágjuk négyzetekre. A közepére tegyünk egy evőkanál tölteléket, aztán csípjük össze a négy sarkát. 20 percig kelesztjük, majd süssük szép pirosra. Ha kivettük, takarjuk le ruhával, hogy puha maradjon. A töltelékhez 25 dkg túró, két tojás sárgája és öt evőkanál cukor kell; egy csipet sóval, reszelt citromhéjjal és a fölvert tojás kemény habjával összekever- ve az igazi. _ ____________■ A CIKKEKET TAKÁCS ZOLTÁN ÍRTA FOTÓIG TÖRŐK ANETT AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Úton Európába Ha eltörik egy kasza, kicsorbul a kapa, vagy speciális szerszámra van szükség, mindenki tudja, hogy Tálos Pált kell felkeresnie Fogat is húz a kovács Ha eltörik egy kasza Csömenden, a falubeliek jól tudják, nincs ok a kétségbeesésre. Tálos Pál, az egyik utolsó patkolókovács mindent megjavít. Műhelyében szekercék, kapák és kaszák sorakoznak. A falon tábla jelzi: tiszta üzletben, rendes műhelyben járunk.- Kovács volt az apám is, így volt, kitől ellesnem a mesterség fortélyait. 1963-tól vagyok kisiparos, és idővel kénytelen voltam a hagyományos kovácsmunka mellett minden ehhez kapcsolódó tevékenységben jártasságot szerezni. Még arra is tellett, hogy olyan újdonságokkal álljak elő, mint a balkezes ács- szekerce és a biosaraboló. Ez utóbbi összetett „műszer”; ránézésre közönséges saraboló, de megfordítva össze is gyűjti a levágott füvet. A mester mostanában azonban leginkább egy marcali vasüzletnek dolgozik. No, meg néha megre- parálja a környékbeliek szerszámait. - Ha valakinek megígérem, akkor hét végén is elvégzem. Olyasféléket készítek, amiket a gyártószalagok nem tudnak. Ahogy azt sem, ha valakinek a fájós fogát kell kirántani. Tálos Pál nem retten meg a feladattól, hiszen fogó is van, meg érzéstelenítő is akad. Bár megjegyzi, hogy amíg a rendelőben a páciens fizet, addig itt őt rövidítik meg a kuncsaftok egy kupica pálinkával. ■ Csömend Kincse Vadban gazdag erdők A falutól pár száz méterre, a műúttól nem messze áll a vadászlak, amely régen ifjúsági táborok színhelye volt, ma vadászok szállása Ez a vidék a vadászok paradicsoma. A településtől pár száz méterre van a vadászház, aminek a falai rengeteg vadászhistóriát hallottak már. Brunnemé Szita Henrietta, a niklai jegyző itt töltötte a gyermekkorát.- Az állami erdészeté volt ez az épület, szolgálati lakásként hasznosították. A nagyapám volt az erdész a hetvenes évek végéig, így én is az erdő közelségében nevelkedtem. Aztán idővel ifjúsági táborok színhelye lett a vadászlak, s csak a kilencvenes évektől lett ismét a vadászoké. A sokat látott erdészházat a marcali vadásztársaságtól 1997-ben vette át a Nikla és Környéke Vadgazdálkodási Egyesület. Tálas László, az egyesület elnöke rengeteg vadászkalandra emlékezik. Ezeket a történeteket ma is itt elevenítik föl a hivatásos vadászok. - Tartunk taggyűléseket, bálokat is az épületben, de itt van a takarmányraktárunk és a külföldi vendég vadászok szállása is. Népszerű ez a hely, mert vadban gazdag az erdő. Szarvast, őzet, fácánt és nyulat is lehet lőni. Az utóbbi időben főként az őzek szaporodtak el. Annak idején nyúl is volt bőven - hallottuk a fővadásztól -, de számuk a földek vegyszerezése miatt alaposan megcsappant. Mióta viszont vadászati tila- lom van rájuk, újra több a tapsifüles. ____________■
