Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-26 / 122. szám

6. OLDAL 2004. Május 26., Szerda SZILVÁSSZENTMÁRTON Szilvási Hírmondó Bekerítették a temetőt Május végére elkészül a temetőt övező kerítés, amire tavaly csak­nem egymillió forintot nyert az önkormányzat. A két év alatt megvalósuló beruházásra az eu­rópai uniós előírások miatt volt szükség. A falu most újra pályá­zik, hogy előteremtse a ravatalo­zó bővítéséhez és vizesblokk ki­alakításához szükséges pénzt. Buszöblöt építenek Buszöblöt építtet az önkormány­zat a falu északi végén, s ehhez mintegy négymillió forintot sze­retne nyerni pályázaton a terület- fejlesztési tanácstól. Az új meg­álló építését egy fórumon kérték a lakosok, és ha elkészül, je­lentősen megkönnyíti a gyere­kek és az idősek közlekedését. Aszfaltoznák a földutat A község egyik nagy beruházá­sa az egyik 250 méter hosszú földútjának leaszfaltozása lesz. A fejlesztés várható költsége mint­egy tízmillió forint, s mivel ennyit önerőből az önkormányzat nem tud előteremteni, ezért pályázati pénzért folyamodik. A későbbi­ekben telkeket akar kialakítanak az út két oldalán. Recept Szentmártonból Mákos guba Ehhez az ételhez fél kiló liszt kell, két dekagramm élesztő, egy kanálnyi zsír, egy tojás, egy bögre tej, csipetnyi só, 20 dkg mák, egykanálnyi vaj és 2-3 evőkanál méz. Lisztből és tojás­ból az élesztővel és a tejjel ka­lácstésztát készítünk. A megkelt tésztából hüvelykujjnyi vastag ru­dakat sodrunk, a tepsi hosszára elvágjuk, lisztben meghemper- getjük, és a liszttel meghintett tepsibe rakjuk. Megsütjük, majd jól kiszárítjuk. Ezután a sült ruda­kat két centiméteres darabokra vágjuk. Forró tejjel leforrázzuk, szűrötálba öntjük, és lecsepeg- teflük. Forró vajban mákkal, méz­zel elkeverjük, és forrón tálaljuk. A CIKKEKET GUTMAN VIKTÓRIA ÉS TAKÁCS ZOLTÁN ÍRTA FOTÓKi KOVÁCS TIBOR AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Szilvásszentmártonban nem le­het eltévedni. Alig egy fertályára alatt végigbandukolunk a zsákte­lepülés hosszú utcáján, még ha megállunk is a központi hirdető- táblánál A köztisztasági rende­letről, a hulladékgyűjtésről, a ter­melők uniós felkészítéséről olva­sunk rajta, s valaki ruhák varrá­sát, javítását vállalja. Ebből is kitűnik: munkát itt szinte csak a háztáji ad. Igaz, a köztisztaság­ra nem lehet panasz. Szilvás- szentmárton a csend otthona. Lakosai csak remélik, hogy ez nem a kilátástalanság csendje. Zsákfalu a Zselic erdős útvesztőiében A délutáni busz érkezéséig még a szokottnál is néptelenebb a falu alig egy kilométernyi Fő utcája. Szinte semmi mozgás nincs ezen a forró délutánon, így igencsak megörü­lünk, mikor végre meglátunk egy szomszédoló nyugdíjas asszonyt. Hamar kiderül, hogy korai volt az örömünk, hiszen a fejkendőjét igaz­gatva bizalmatlanul méreget ben­nünket, majd úgy dönt, hogy szóba sem áll velünk. Pedig csak azt sze­rettük volna megtudni, hogy miért maradt félbe az az épülettorzó, ami­nek a falai között bodzabokor és ró­zsafa virágzik. Rózsafa a kisszobában Az utca túlsó felén, szerencsénkre, egy italboltra bukkanunk, ez még a délutáni pangás időszakában is vár­ja a vendégeket. Kmkouics János és felesége szerint az említett bokor szomorú mementó a tervezett kis- szoba helyén.- Ez a félbemaradt építkezés is jól jelzi, hogy milyen szegény ez a falu. A kilencvenes évek elején kezdték építeni a szocpolos házat, aztán egyszer csak elfogyott a pénz. Higy- gye el, hogy mindez nemcsak az itt élők hibája. Nincs munkahely, és az egykori téeszdolgozó nem találja helyét a gyártószalag mellett. Rögtönzött fejszámolás után ki­derül, hogy Szilvásszentmártonból nyolcán járnak a Szennapackhoz dolgozni, a többiek legföljebb az er­dészetnél tudnak elhelyezkedni. So­kaknak arra sincs pénze, hogy fel­szántsák a határt.- Látja, itt éppen fordítva van, mint a városban. Föld az van ugyan, csak vetőmag nélkül semmit sem terem. Ezért könnyebb a városi em­berek élete. Nincs ugyan részük any- nyi madárcsicsergésben, de ha mun­kájuk akad, akkor kenyér is kerül az asztalra. Márpedig egy városban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Krokovics Jánosék állítják: nem a levegőbe beszélnek, hiszen van laká­suk Kaposváron is. Nekik a legfőbb vonzerő a nyugalmat adó természet és a munkát adó szilvási hegy. Az utóbbi éppen a falu fölött magaslik, s remek kilátást nyújt a zselici tájra. Szőlő, zöldség a hegyen Bereknyei László és a neje azonban nem az eléjük táruló látványban gyönyörködik, hanem éppen neki- gyürkőzik a szőlőkapálásnak.- A sok tavaszi eső miatt eddig nem lehetett dolgozni, most azon­ban pótoljuk az elmaradást. Van is mit, hiszen vagy háromhektáros a telkünk, és a szőlő mellett kukori­cát, krumplit meg zöldségféléket is termesztünk. Mmt mondták: a tősgyökeres szilvásiaknak mindnek van földje a zártkertben, hiszen dédapáik még ennek a birtoknak a többszörösével is elbántak. Manapság azonban vannak olyanok is, akik télen in­kább kaszálni szeretnének, nyáron meg havat lapátolni.- Ez a magyarázat az elhanyagolt telkekre. Ennél még az is becsülen- dőbb, ha valaki a hétközi munka ki­pihenésére hétvégi teleknek vagy hobbiszőlészetnek tartja a földet - tette hozzá Bereknyei László. - Mi eddig még a piacra is vittünk eladni a csemegeszőlőből, a merlot-ból pe­dig mindig jófajta nedű lett a hor­dókban. Alföldről a dombvidékre Ahogy lekanyarodunk a hegyi útról, egy rendezett porta fogad a kertjé­ben feltűnő emlékművel. A kőszo­bor azt jelzi, hogy itt régi szüvási család lakik. Akkor emeltették, ami­kor Lukács Józsefné apósának az apja megjött az első világháborúból.- A férjem családja valóban régi szilvási família, de én az Alföldről származom, s még „csak” 46 éve Bereknyei László: Sok a munka a szőlővel Lukács Józsefné: Be kell osztanom a nyugdijat Horváth Istvánná: Ha van esély, megragadjuk élek itt - mondta Lukács Józsefné. - A férjem túl a Dunán, Bács-Kiskun megyében katonáskodott, ott ismer­kedtünk meg. S amint letöltötte a katonaidejét, ide költöztünk. Ha­mar megszoktam ezt a dimbes- dombos tájat. Igaz, régebben egé­szen más volt ez a falu is... Az asszony férje meghalt, de sze­rencsére nem egyedül éli idős nap­jait. Egyik unokája hozzáköltözött a párjával, s mint mondta, bizony, na­gyon elkél a fiatalok segítsége a ház körül.-Úgy látom, jól érzik magukat itt a fiatalok, bár Somogyjádon épít­keznek majd. Sajnos, az életkezdés­ben sokat nem tudok nekik segíte­ni. A csekélyke nyugdíjat is alapo­san be kell osztanom. Nem nagyon járunk össze a többi nyugdíjassal sem, leginkább csak a boltban talál­kozunk. Mindenkinek van éppen elég teendője a háztájiban. Tehetséges gyerekek Eközben egyre többen tekintgetnek az utca felé, és csakhamar befut a délutáni busz. Egész gyermeksereg- letet hozott. Az öregedő somogyi falvakhoz képest itt nagyon sok a gyerek. Hegedűs Jánosné a lányát, Dominikát várja.- Nemcsak sokan vannak, ha­nem tehetségesek is a szilvási gyere­kek. Dominika például nemrégiben lett országos harmadik helyezett a mese- és prózamondó versenyen. Emellett szép sikereket értek a kö­zelmúlt néptánc- és népzenei verse­nyein is a környékbeli kisdiákok. Az persze más kérdés, hogy ifjúkorba lépve itt maradnak-e a fiatalok. Az asszony szerint minden jel ar­ra mutat, hogy csak azok választják lakhelyüknek ezt a zselici kis falut, akik tudatosan vállalják ezt az élet­formát. _ - Nincsenek sokan azok a fiata­lok, akik megengedhetnék maguk­nak a városi lakásvásárlást, és még­is ide költöznek. Elsősorban azok építkeznek itt, akik valamiképpen kötődnek a zselici tájhoz. A legjel­lemzőbb mégis az, hogy a fiatal a városban tanul, s azután ott is ra­gad. No, persze csak ha teheti. Turisták a faluházban Horváth Istvánná polgármester épp azon fáradozik, hogy ez minél rit­kábban következzék be. Az utóbbi években minden alapvető infrast­rukturális szolgáltatást bevezettek a faluba, csak a szennyvízcsatornázás tartozik még az álmaik közé.- Távol vagyunk minden főveze­téktől, így csakis egyedi megoldás­ban reménykedhetünk a szomszé­dos falvakkal együtt. A szennyvíz- tisztítót uniós pénzekből készíthet­nénk el. Addig viszont szeretnénk folytatni az építést és környezetünk vonzóbbá tételét, hogy hátizsákos turistákat fogadhassunk. A faluszépítésben közhasznú munkások segítenek, s a közparkok szépítésén kívül figyelnek a porták tisztaságára és rendezettségére is. 7 Négymillió forintos beruházás­sal átalakítottuk a faluház tetőterét, hogy a faluban megforduló turisták­nak szállást tudjunk adni. Arra számítunk, hogy a falusi turizmus föllendülését is elősegíti ez a szálló, hiszen a faluban régebben megfor­duló hátizsákos turisták csák azért nem maradtak tovább, mert nem volt megfelelő szállás. A község első asszonya szerint minden esélyt meg kell ragadniuk, hogy kihasználják zsákfalu voltuk előnyeit. Mint mondta, lehetséges az is, hogy mindez csak átmeneti ál­lapot, hiszen komolyan szóba került egy Szigetvár felé vezető összekötő út építése is. Arról azonban még korai vitázni a falugyűléseken, hogy milyen irányba fordulna azután a település jövőjének útja. _______■ Úto n Európába SZILVÁSSZENTMÁRTON KINCSE Mestermunka határidőre Hegedűs János huszonhat éve kezdte a szakmát. Maszeknál szerzett gyakorlatot, majd a kaposvári építőipari szövetkezeméi dolgozott, s végül vállalkozást indított. Víz-, gáz- és központifűtés-szerelőként a falu­jában maradt, bárhová szólította is a munkája. Azt vall­ja: biztos háttér nélkül semmit sem ér a szakmai tudás.- Ebben a faluban születtem és már ipari tanuló korom óta ismerem a környék öt zselici falvában élők jó részét. Közülük kerülnek ki ma is azok, akik engem hívnak, ha elromlik valami. A magánszemélyek mel­lett főként cégeknek és közintézményeknek dolgo­zom, azok mindig visszahívnak. Hegedűs János nyolc éve tette le a mestervizsgát, ám jól tudja: a szakmai fogások ismerete nem elég a megrendelők elégedettségéhez. Mindig figyel ügyfe­leinek az igényeire, és még sosem lépte túl a határidőt.- Főként Somogybán dolgozom, hiszen ez a kör­nyék nem ad elég munkát. Mégis mindig törekszem arra, hogy idejében hazaérjek, hiszen csak ebben a környezetben tudom jól kipihenni magam. Kaposvár mindössze tizennégy kilométerre van innen, így hamarabb odaérek, mint a külvárosból csúcsforgalom idején. Amúgy pedig mindig is szerettem a falusi életet, a jó levegőt meg a tisztaságot. Szerencsére így van ezzel a feleségem és a gyermekeim is, ________a He gedűs János három vasasszakma mestere: Mindig figyelek a meg­rendelők igényeire, és pontosan, határidőre el kell végzni a munkát Park a templom előtt A késő barokk református templomot 1844-ben építet­ték. A túlnyomó többségében reformátusok lakta falu azonban a pünkösd utáni első vasárnapon minden év­ben tart búcsút. Ezt a múlt század végén csak egy rossz állapotú épületben tehették, így a gyülekezet tagjai kezdeményezték a felújítását. A Nemzeti Kultu­rális Örökség Minisztériumától pályázaton nyert fél­millió forintból kezdték el a munkát, s egy holland adakozó támogatásán túl a református egyházkerület 400 ezer, az önkormányzat pedig 200 ezer forinttal se­gítette. A holland adományozó azonban kikötötte: pénztámogatást csak akkor nyújt, ha a gyülekezet leg­alább százezer forint értékű munkával is segíti a temp­lom újjáépítését. Horváth Istvánná polgármestertől tudjuk: a falu apraja-nagyja a parkosítással mintegy 250 ezer forint értékű munkát végzett. Megépítették a kaputól a templomig vezető 60 méter hosszú járdát és a lépcsőt, s helyére tették azt a két csillárt is, amit az erdélyi felsőboldogfalvi fafaragók készítettek. A templomfelújítás után virágokkal körbeültetett emlékművel is gazdagították a parkot, ami Németh Zoltán keze munkáját dicséri, és a világháború hő­seinek, az elesett katonáknak az emlékét őrzi. Itt állí­tották föl Horváth-Béres János fafaragó művész vad- virágútjának utolsó „virágát”, a kockás liliomot is. ■ Legalább százezer forint értékű társadalmi munkával segítette a temp­lom felújítását a gyülekezet, és itt állították fel a hősök emléktábláját A L M A N A C H - 2 12

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents