Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-23 / Vasárnap Reggel, 21. szám

2004. május 23., vasárnap WM—— Sport, üzlet 9 Akinek ki akarták vésni a nevét A sors különös ajándéka, amikor valaki a sporttörténelemmel randevúzhat. Gyarmati Dezső, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Helsinki, Melbourne és Tokió aranyérmese, a sikeres szövetségi kapitány, a montreali diadal vezénylő tábornoka amikor az életéről, sportpályafutásáról beszél, megelevenednek hat évtized viharai, szívmelengető sikerei, emberi tragédiái, a magyar sport aranykora. A z elmúlt 14 évben talán gyakrabban hallatta a hangját politikusként, mint hajdani bajnok­ként, sportvezetőként.- Ez így nem igaz, ha kellett, a sportágamért, de az egész sportért felemeltem a szavamat. Amikor parlamenti képviselő vol­tam, ott is elsődlegesnek tekintet­tem, hogy azt a világot is tisztes­séggel szolgáljam, amelyikből jöt­tem. Az Országházban 1990 és 1994 között jól működött a sport­lobbi, a cél érdekében megvolt a pártok között az átjárás. Ebben ta­lán nekem is volt némi szerepem. - Miért nevezték Sutának?- Mert balkézzel is jól lőttem.- Mi volt a fő erénye?- Az, hogy a sportot életcélom­nak tekintettem. Ez igaz volt játé­kos koromra, és később az edzős- ködésemre is.- Mit jelent önnek a Nemzet Sportolója kitüntetést?- Én ugyanaz maradtam, aki voltam, az elveim cseppet sem változtak, legfeljebb csak a világ. A nácikat is megvetettem, s így voltam a vörösökkel is. Mindig is a nemzeti értéket képviselő olda­lon álltam.- Ezt nem rejtette véka alá a rendszerváltásnál sem.- A sportnak köszönhetek mindent, s talán az életvitelem, a stílusom volt olyan, hogy ver­senyzőként nem voltak hangos botrányaim. Visszatérve az előző kérdésére, sok kitüntetést kap­tam, és ez a mostani természete­sen igen megtisztelő számomra. A Nemzet Sportolója lettem, de mindig is a nemzet sportolójának tekintettem magamat. Visszate­kintve a múltra, büszke vagyok a Magyar Örökség-díjra, de arra is, hogy 1976-ban megkaptam a Munka Érdemrendet, ami akkori­ban az életet jelentette.- Ezt miért hangsúlyozta ki ennyire?- A tényszerűség miatt, ugyan­is gyűlölöm a történelemhamisí­tást. Ez napjainkban gyakori je­lenség. Az objektivitást elmossák az indulatok, vagy pedig a maga- kelletés. Mindenképpen idevágó tény az is, hogy az elismeréseim közül szívemhez a legközelebb a Pongrácz Gergelytől átvett Cor- vin-közi kitüntetés áll.- Ha már itt tartunk, 1956 ok­tóbere az ön számára is sorsfordí­tó dátum.- Amikor a magyar olimpiai küldöttség elhagyta az országot, még a győztes forradalom hangu­lata uralkodott. Meg is alakítottuk a Forradalmi Bizottságot, amely­nek vezérkarába a zseniális atlé­taedző, Iglói Náci bácsi és a disz­koszvető Klics Ferenc, valamint jómagam kerültünk. Nekünk az volt a feladatunk, hogy a nyugal­mat megőrizzük és segítsük a ver­senyzők küzdelemre való ráhan­golódását. Ez cseppet sem volt könnyű, mert 1956 novemberé­ben otthonról egyre gyászosabb, drámaibb híreket kaptunk. Hegyi Gyula bácsi és a sportélet korábbi vezetői Melbourne-ben már hát­térbe húzódtak. Mi nem voltunk sportvezetők, ráadásul a saját meccseink voltak számunkra a legfontosabbak, de természetesen megpróbáltunk a csapaton belül megfelelő egyensúlyi állapotot te­remteni.- Mire gondol konkrétan?- A versenyzők lelkét is pátyol- gatni kellett, hiszen mindenki ag­gódott a családjáért, szeretteiért. A mi szövetségi kapitányunk, Raj ki Béla fogalmazott talán a leg­világosabban. A vízilabdatorna előtt összehívta a csapatot, és ek­képpen fordult hozzánk: „Mel­bourne után nem tudom, hogy kit hova sodor az élet, ki merre indul el. Ám ha megnyeritek az olim­piát, az mindenképpen javatokra válik, jó ajánló levél lesz az esetle­ges újrakezdésnél.”- Bár ön jót akart, de ennek el­lenére az olimpiáról való hazaér­kezés után első számú közellen­ség lett.- Első pillanattól kezdve érez­tem, hogy megorrolt rám a hata­lom. Ennek különböző jeleit ta­pasztaltam, a pletykáktól a nyílt fenyegetésig. Végül is ezért a csa­ládommal együtt elhagytam az országot.- 1958-ban viszont hazajött. Akkor Európa-bajnokságra ké­szült a pólóválogatott.- Ráadásul Budapesten ren­dezték a kontinensvetélkedőt, en­gem azonban a hazai szerepléstől két évre, a nemzetközi mérkőzé­sektől pedig örökre eltiltottak. Még a nevemet is ki akarták vé- setni a Hajós Alfréd uszoda elő­csarnokában lévő olimpiai dicső­ségtábláról. Rosszakaróim a mar­gitszigeti uszodából is megpró­báltak kitiltani. Amikor bünteté­sem lejárt, egyetlen OB 1-es csapat sem kívánt befogadni. Edzésre is csak a régi barát, Brandy Jenő, a Honvéd Tüzér, utcai uszodájába engedett be. így tudtam formában maradni.- Aztán kinyújtotta önért a ke­zét a Fradi.- Máig is hálás vagyok a zöld­fehéreknek, s mindenekelőtt a kis gonosznak, Kárpáti Gyurikának, hiszen ő keresett meg, és úgy küz­dött a Ferencvárosba kerülése­mért, mint egy kis oroszlán. Az­tán küldöttség ment miattam a pártközpontba. A delegációt Ka­rinthy Cini vezette, s tagja volt a legendás Fradi-vezető, Száraz Pis­ti bácsi, valamint a szakosztályve­zető, a budafoki boros igazgató, Farkas Gábor. Sajnos ma már egyikük sem él, de mindenesetre GYARMATI DEZSŐ Született: 1927. október 23., Miskolc Klubjai játékosként: Gam­ma (1941-44), Csepeli MTK (1945-47), UTE/Bp. Dózsa (1947-56), FTC (1960-70) Eredményei játékosként: olimpiai bajnok (1952, 1956, 1964), olimpiai ezüst­érmes (1948), olimpiai bronzérmes (1960); Európa- bajnok (1954, 1958, 1962, 1964) Eredményei edzőként: olimpiai bajnok (1976), olimpia - 3. (1980), világbaj- nok(1973), vb - 2. (1975, 1978), Európa-bajnok (1974, 1977), Világkupa- győztes (1979) Ő volt Kádár mellett a szürke eminenciás. Mindössze arra kért, hogy kerüljem a zöld-fehé­reknél a botrányt vagy azt, hogy tüntetés legyen mellettem. Mit ád Isten, néhány hónap múlva megnyertük a Magyar Népköz- társasági Kupát úgy, hogy az Új­pesti Dózsa elleni 2-1-es mécs­esén mind a két gólt én lőttem. Azt mondják, szép dolgokat pro­dukáltam, vagyis ment a játék. A végén a Fradi tábor ünnepelt, majd a vállára vett és körbe vitt a margitszigeti uszodában. Biztos vagyok benne, nem értették, hogy miért könyörgök és kiabá­lom azt: „Fiúk, az Istenért, tegye­tek már le, mert ebből még bal­hém is lehet...” (Gyenes András) ■ ■ T ■ -Mobile Jobb veled a világ További feltételek az üzletekben. Információ: 1230 (aT-Mobile hálózatából díjmentesen hívható), 06-1/265-9210. Milyen,az igazi társ? Olyan, akivel jól érzzük magunkat. Akiben megbízunk, és tudjuk, hogy vele sokkal többre vagyunk képesek. Mi megtaláltuk a társunkat, és mostantól T-Mobile néven folytatjuk tovább. Hálózatunk átöleli az egész világot, s mostantól nemzetközi mobilszolgáltatóként tudunk Önnek még többet nyújtani. Mi felkészültünk a változásokra. Önnek pedig csak egy dolga van: élvezni az új korszak előnyeit! 4 köszönet érte, hogy kivívták, hogy Fradi-játékos, és később já­tékos lehettem. Ebben a klubban a fanatikus közönség miatt csodá­latos dolgozni, különösen mámo- rító a siker hangulata.- A pártban ki bólintott arra, hogy a szocializmusban nem ép­pen favorizált Fradihoz kerülhe­tett?- A kiváló filmrendező, Sán­dor Pali édesapja, Sándor József. A játék öröm. Csak egy jó társ kell hozzá. I llll'sil'l I ÍEp§W <• Kapcsolat 1/

Next

/
Thumbnails
Contents