Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-19 / 116. szám

2004. Május 19., Szerda A L M A N A C H 1 8 1 7. OLDAL Nagy esők jönnek, és itt mara­dok, itt maradok örökre a hat­vanhetes úton... - énekelte si­kerdalát a Republic. A 67-es út szeli át a falut, s betölti az át­menő forgalom minden zajá­val, bűzével. Az együttes pedig a Deseda-parton állított fel szobrot. Az út és a víztározó elválaszthatatlan Somogyasza- lótól. Öröm és gond. Ez utób­biból amúgy is van bőven. Csa­tornázni kell Antalmajorban, bevezetni a gázt, s az út- és jár­daépítés sem várhat sokat. A tervek készek, csak pénz kell. Bogaras gépmester sok kis időjóssal Éppen a testületi ülést készítette elő a jegyzővel Fajcsi János polgármes­ter, amikor betoppantunk. A legna­gyobb feladat most Antal-major - népszerűbb nevén: Pödöri - csator­nahálózatának a kialakítása.- Ha minden a terveink szerint halad, akkor Pödöriben mindössze 800 méteres szakasz kell a rácsatla­kozáshoz - mondta Fajcsi János. - Ez mindenképpen gazdaságosabb volna. Somogyaszalóban tavaly át­adtuk a csatornát, és a lakosok több mint 90 százaléka élt a lehetőség­gel. Szerencsére csak néhány olyan ház van, ahol nincs fürdőszoba. A csatornadíj ugyan tetemes, de nyár­ra a lakosok 30 százalékos öntözési kedvezményt kapnak. Társulni akarnak Fajcsi János érkezésünk előtt a kis­térségi társulás ülésén volt, ahol a többcélú régiós társulások kialakí­tásáról volt szó.- Magam is támogatom ezeket az elképzeléseket - mondta -, mert vannak olyan feladatok, mint az egészségügy, az oktatás, a gyer­mekjóléti szolgálat és még sorol­hatnám, amit olcsóbb és célsze­rűbb közösen fenntartani. Még a támogatottsága is jobb. Bár olyan terveink is vannak, amihez nem kell társ. Az Epreskertnek nevezett területet pihenőparkká alakítjuk át. Padokkal, szalonnasütővel, és egy kresz-pályát is létesítünk, hogy ne a játszótéren száguldozzanak a bringások. A legnagyobb falat azonban a Somogyaszalót Ma­gyaregressel összekötő út kiépítése lesz. Úgy igyekszünk gazdálkodni, hogy biztosíthassuk az önerőt, mert pályázati támogatás nélkül ebben nem léphetünk előbbre. Éppen a kerti munka fáradalma­it pihente ki Szabó Károlyné, ami­kor Samu, a pekingi pincsikutya csaholása a kapuhoz csalta.- Figyelemmel kísérem a telepü­lés életét. Rendszeresen részt ve­szek az önkormányzati üléseken, bár nem vagyok képviselő, és a nyugdíjasklubban is sokat dolgoz­tam. Talán ezért kaptam az elis­merést - mondta. A zászlóanya 1949-től a téeszben dolgoztam. Ab­ban az időben nem voltak akkora lehetőségeink, mint ma. Az osz­tálytársaim közül talán hárman ta­nultak tovább. Mindent meg kellett csinálni: arattunk, masináltunk, gabonát hordtunk, ami jött. Az­után a 80-as években rokkantnyug­díjba kerültem, azóta a családért dolgozom. Elvégzem a házimun­kát, főzök, mosok, és rendezem a kertet. Van néhány baromfi, sertés­sel azonban már-nem foglalkozom. A szomszédos házban lakik Pál Sándor. Valaha téeszelnök, majd helyettes volt, üzemegység-vezető és a növénytermesztési ágazat ve­zetője, társadalmi munkában pe­dig évekig tanácstag és a Hazafias Népfront helyi szervezetének a ve­zetője. Tavaly még művelte a föld­jét, de több szívroham és infarktus után feladta. Zöldség és jó tanács- Mélyponton volt a szövetkezet gazdálkodása, amikor átvettem. Néhány év alatt sikerült föllendíte­ni a termelést, majd egyesültünk a kaposfüredi tsz-szel, és 1982-ig jól ment a sorunk. Utána jöttek a meg­szorítások, változtak a tulajdonvi­szonyok, és lassan tönkremen­tünk. A rendszerváltás, illetve a kárpótlás után lett nagyon kusza a helyzet, hiszen az öregek szinte azt sem tudták, ki műveli a területüket- tette hozzá. - 1986-tól nyugdíjban vagyok. Egész tavalyig kertészked­tem, piacoztam is, bár meglehető­sen ritkán kellett eljárnom, mert Szabó Károlyné: Én végzem a házimunkát Bank Gyula: Órákig mesélhetnék a méhekről Pál Sándor: Tétlenségre kárhoztat a betegség házhoz jöttek a vevők. Ma már csak tanácsért fordulnak hozzám. Az utóbbi években gyakran rendet­lenkedik a szívem. Huszonhat éves koromtól vezetőként dolgoztam, és a sok feszültség, a stressz nem tett jót neki. Az idén már itthon sem tudok dolgozni. Időnként jön­nek az emberek, s megmondom, mit csináljanak. Ennél többet nem bírok. Van földem, de gazban áll az egész. Ott a gyümölcsös, azt is va- laldnek le kellene kaszálni... Néhány éve Péter Lajos vezette be a méhészkedés rejtelmeibe Bank Gyulát. S ő jó tanítványnak bizonyult, ma már több mint száz méhcsaládja gyűjti a mézet. Édes szerelem- Teljesen amatőrként kezdtünk méhészkedni; Lajos bácsi és Julika néni segítségével jutottunk el a mai szintre - einlékezett. - A vöm is k,edvet kapott hozzá, s tíz családdal nekiláthat a méhészkedésnek. Az idén próbáltuk meg először az utaztatást, ötvennél több családdal jártunk Jazvinapusztán a repceföl­dön, s ott maradunk akácvirágzá­sig. Gépmester vagyok, munka mellett foglalkozunk ezekkel a kis bogarakkal. A méhek egyébként meghálálják a szakszerű gondos­kodást, így ez a hobbi jelentős jö­vedelemkiegészítést hoz. Bank Gyuláék szeretik a mézet, de a magyar fogyasztási szokások­ról megoszlik a véleményük.- Sokan nem is kóstoltak még mézet, valahogy kimaradt az ét­rendjükből. Aki azonban egyszer megkóstolja, az rendszeres fo­gyasztóvá válik. A méheknek a méztermelés mellett van még egy jó tulajdonsá­guk: előre jelzik az időváltozást. Ez általában a csípések számának nö­vekedésében és agresszívabb visel­kedésükben nyilvánul meg.- A méhszúrásokra, szerencsé­re, nem vagyunk allergiásak; fájni fáj a helye, de ez vele jár. Lehet bár­milyen rekkenő napsütés, ha a mé­hek előbb bejönnek a kaptárok­hoz, már tudjuk, hogy jön a vihar. Egyébként fantasztikus az egész jelzés- és kommunikációs rendsze­rük. Ahogy elmesélik, eltáncolják egymásnak, hogy hol található nektár, ahogy a kiöregedő anya he­lyett fölnevelik az újat... Ezekről órákig lehetne mesélni. Nagy a zsivaj az óvoda udva­rán. A délutáni csendes pihenő és az uzsonna után felhőtlenül han- cúroznak a kicsik. Építik a ho­mokvárakat, lendülnek a hinták. A csendes óvodaépületben ültünk le Ballay Aladáméval, a gyermek- intézmény vezetőjével egy kis be­szélgetésre. Fogynak a gyerekek- Most tapasztaljuk először, hogy csökken a gyerekek száma. Egyre kevesebb kicsi születik, és ez meg­látszik nálunk is. Egycsoportos az óvodánk, és meg kell oldanunk, hogy a nagyokat némiképpen fel­készítsük az iskolára és ebben a munkában a kicsik ne zavarjanak. Ők ilyenkor csendes játékot kap­nak. Érdekes módon azonban na­gyon fülelnek, mi hangzik el a fog­lalkozáson. Rengeteg olyat meg­tudnak így, hogy oda sem figyel­nek. Otthon is ugyanez a helyzet velük. Óhatatlanul fültanúi a csalá­di eseményeknek, tudnak a családi gondokról, és ezeket el is mondják az oviban. Ha olyan gonddal szem­besülünk, rá kell kérdeznünk a szü­lőktől, és adott esetben segítenünk kell. Ehhez elengedhetetlen, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki a csa­ládsegítő szolgálat munkatársával, hiszen mi csak jelezzük a problé­mát, és ő intézkedik. Szerencsére erre ritkán kerül sor. ■ SOMOGYASZALÓ SOMOGYASZALÓI HÍRMONDÓ A névadó költőre emlékeztek Harmincöt éve vette föl József At­tila nevét a községi könyvtár, s a falunapon megemlékeztek nem­csak az uniós csatlakozásról, ha­nem a költőről is. A bibliotékában nagy sikerrel mutatták be munká­ikat a foltvarró szakkör tagjai. Tatarozzák a templomot Műemlék a község református temploma, ezért jóval több időt vett igénybe az épület tatarozá­sának engedélyeztetése. Most már nincs akadálya a munkák el­kezdésének, ehhez az egyház kétmillió forintot adott, s kémek Sapard-pályázati támogatást is. Öregotthon a parókiában Két és fél millió forint pályázati támogatásból újjáépítik a paró­kia százéves épületét. A tető­szerkezet cseréjével és az épü­let külső vakolásával már elké­szültek. Az egyház hozzájárulá­sa esetén idősek napközi ottho­nát létesítenek az épületben. ■ Recept Aszalóból Somogyi galuska Ezt a receptet Becker József- nétől kaptuk. A tésztához fél kiló liszt, 5 tojás, víz, só és 5 dkg zsír, 2 deci tejföl, egy fej vörös­hagyma kell. A hagymát apróra vágjuk, zsíron halványrózsaszi- nűre pirítjuk. Hozzáadunk egy késhegynyi pirospaprikát, ráönt­jük a tejfölt, és forraljuk. Az ap­róra kifőzött galuskát ebbe a tej­fölös mártásba keverjük, és tá­laljuk. A galuska előtt tálalhatunk borlevest is, ahhoz egy liter bor, 5 tojás sárgája, 15 dkg cukor, egy kis fahéj, citromhéj és egy szegfűszeg kell. A borból egy decit félreteszünk, a többit 3 dl vízzel, a cukorral és a fűszerek­kel föltesszük főni. Egy edény­ben habverővel elhabarjuk a to­jás sárgáját 1 dl fehérborral. Ha a bor felforrt, hozzáöntjük a to­jássárgájához, és néhány percig keverve forrpontig hevítjük. A tűzről levéve néhány percig is­mét keverjük, majd átszűrjük, s melegített csészében tálaljuk. ■ A CIKKEKET SZARKA ÁGNES ÍRTA FOTÓK: LÁNG RÓBERT AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA. Úton Európába SOMOGYASZALÓ KINCSE Több mint száztizenötmillió forintba került ez a terményszárító; nagy szükség van rá, és ettől az évtől már teljes kapacitással üzemel Vetnek és szárítanak Néhány év gyakornokoskodás után vette át a csa­ládi gazdaság irányítását Kovács Andrea. Mintegy 170 hektáron gazdálkodnak, búzát és kukoricát termelnek. Amikor a legnagyobb szükség volt rá, nehezen találtak szárítót. Ez adta az ötletet, hogy építsenek egyet.- Végre elkészült a szárító, több mint százti­zenötmillió forint volt a beruházás, ehhez pályá­zati támogatás, hitel és saját tőke is kellett - mondta Kovács Andrea. - Családi gazdaságként még harmincöt százalékos támogatást kaptunk, de a villany vagy a gáz fejlesztéséhez ezt nem le­hetett fölhasználni. A szárító óránként nyolc ton­na kapacitással működik, így bérszárítást is válla­lunk. Az uniós csatlakozással kapcsolatban még mindig vannak kétségeink, mert nem tudjuk pon­tosan az árakat, ismeretlen a piaci kereslet, és az is, hogy milyen minőséget kérnek. Sőt azzal sem vagyunk teljesen tisztában, hogy mire lesz ke­reslet A termelést a gazdák között össze kell han­golni, mert egyébként nehéz lesz eladni a ter­ményt, mivel a külföldi piacon nagyobb tételű vá­sárláskor is ragaszkodnak az egyféle terményhez. Jelenleg mindenki szinte másfajta magot vet. Egy biztos, a szárításon nem múlik a minőség. ■ Az európai követelményeknek és szabványoknak megfelelő játszó­téren szinte a nap minden szakában hancúroznak gyerekek.. Az új játszótér Százhúsznál is több Somogyaszalóban a 14 éven aluli gyermekek száma. Bár mostanában kevesebb születik, ez egyelőre még nem ad okot izgalomra. Régi gond volt a faluban, hogy az óvoda udvarának kivételével nem tudnak hol játszani a kicsik. A kép­viselő-testület gondolt egy merészet, és megvásá­rolta a volt termelőszövetkezet szolgálati lakását, ami a művelődési ház mögötti területet foglalta el. Az épületet lebontották, s a területet átminősítették játszótérnek. Pályázatot adtak be, a támogatás azonban csak remény maradt. így az önkormány­zat a saját pénztárcájába nyúlt, és mintegy kétmil­lió forintból megépítették az európai uniós szabvá­nyoknak megfelelő játszóteret. Ebből a pénzből öt, minden igényt kielégítő és minden előírásnak meg­felelő, faszerkezetű játékot vásároltak. A kismamák is szívesen tolják ki ide a babákat. A játszóteret a lehető legjobb területen alakították ki, hiszen teljesen védett. A kultúrház épülete és a kerítés megóvja a csöppségeket a 67-es út forgalmá­tól. A játszótér egészen a focipályáig nyúlik, ami a sportrendezvények mellett a falunapnak is színtere. Ezzel olyan egységes, a szabadidős rendezvények megtartására alkalmas területet nyertek, ahol a köz- ség kicsi és nagy lakosa jól érezheti magát. ■

Next

/
Thumbnails
Contents