Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-03 / 102. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 1 1 8 2004. Május 3., Hétfő Lengyeltóti Lengyeltóti Hírmondó Kulturális bemutató A futballpályán rendezték meg a lengyeltótiak a hagyományos majálist, amely focitomával, vi­dám vetélkedőkkel kezdődött. A Pogány völgyi kulturális bemuta­tón felléptek a kistérség amatőr együttesei is. Az Egyedül nem megy címmel megrendezett operettgála után az utcabálon mindenki főszereplő lehetett. A majális házigazdája a lengyeltóti képviselő-testület volt. Aranymise Gyuriga Károly esperesplébá­nos 18 éve szervezi a város és a szomszédos települések lako­sainak a hitéletét. Ótven éve szentelték pappá, s azóta látja el hivatását. Aranymiséjét bemu­tatva a jeles évfordulót szeretet­teljes közösségben tölti. Terasz-étterem A nyáron megnyitják a városba látogató vendégek számára is az általános iskola konyháját. Az intézmény csökkent munkaké­pességű dolgozók alkalmazásá­ra pályázott. így hárman építi ki azt a tetszetős teraszt, amely a nyári vendégfogadást is szolgál- ja majd. _____ ■ Rec ept Lengyeltótiból Tóti rakott csirke A csirkecombot kicsontozzuk - az alsó combból ízletesebb aztán szétterítjük, megszórjuk csirke-grillfűszerkeverékkel, és tepsibe vagy jénai tálba egymás mellé helyezzük. Rárakjuk sor­ban a következőket: szeletelt gépsonka, baconszalonna, elő­sütött gomba hagymával. Tölte­léket készítünk: zsemle, tojás, petrezselyemzöld, bors, só - le­het beletenni csirkemájat is -, ételízesítő hozzáadásával. Ezt a tölteléket a gombára rakjuk. Megszórjuk reszelt sajttal és» sütőben lassan pirosra sütjük. Ha elkészült, kockára vágjuk. A CIKKEKET ÍRTA: GÁLDONYI MAGDOLNA ÉS BERTALAN BERNADETT FOTÓK: MiRTON LÁSZLÓ AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT ÉS MAKA RÉSZ ZOLTÁN KÖZÚTI ÁRUFUVAROZÓ TÁMOGATTA Lengyeltóti a Pogány völgye köz­pontja. Tudatosan készült erre a szerepre és hajlandó volt áldoza­tokat is vállalni érte. Az össze­tartozásnak olyan meghatározó ereje van a térségben5 amely hozzájárul a fejlődéséhez. Állít­ják: Tóti véletlenül lett város, de az itt élők tudják, hogy nincse­nek véletlenek. Abban is egyetér­tenek, hogy a szomszédos kis te­lepülések nélkül nem fejlődhetne olyan harmonikusan a városuk. Megtesznek hát sok mindent, hogy a szomszédok kertje is mi­nél zöldebb legyen. A szomszéd kertje is legyen zöldebb A Pogány völgyben meghúzódó, dimbes-dombos kisváros számos meglepetéssel szolgál az ide érke­zőnek. Vannak olyan utcái, város­részei, amik a jólétet, a békét, a szorgos tenni akarást sugallják. Az embernek kedve lenne azt mondani, hogy ez már tiszta Amerika, de Európában vagyunk. Új utak Autóba ültünk Papszt Lajos polgár- mesterrel, és keresztül-kasul vé­gigjártuk a várost. Nem akadt olyan rövid utcácska, amiben ne terítettek volna friss aszfaltszőnye­get. Lengyeltóti néhány hónap alatt talán egy évtizedet is ugrott előre. Kevés magyarországi kisvá­ros dicsekedhet ilyen sikerrel. A csaknem négymilliárd forintos tér­ségi csatornaépítést úgy végezték el, hogy a beruházás összegébe belefért az utak helyreállítása is. Nemcsak ímmel-ámmal, hanem teljes szélességben. Az ingatlantu­lajdonosok is jelentős anyagi áldo­zatot vállaltak a közműberuházás­ban az önkormányzat mellett, megérdemlik tehát, hogy e nagy­szabású közös munka után kor­szerű úthálózatuk legyen. így véle­kedik erről a polgármester. Emlék­szem, néhány évvel ezelőtt az volt a tét, hogy egyáltalán gondolhat-e bármiféle fejlesztésre a város. A közművesítés hiánya ugyanis ki­zárta mindennemű építkezés lehe­tőségét a Balaton-törvény szigorú szabályozása miatt. Több ötlet kell A városvezetés akkor úgy döntött, hogy minden követ megmozgat annak érdekében, hogy ezt a szo­morú véget elkerülje. Természete­sen nem sikerült volna a milliár- dokat megszerezni, ha nem fog össze a kistérség. Lengyeltóti gesztorságával most a szomszé­dos településeken is nyugodtab- ban gondolhatnak a holnapra. Valamelyik szomszédos falu polgármestere mondta nemrég, s azóta hallottam másoktól is: nem az a fontos, hogy az apró községbe jön-e befektető, mert azt valószí­nűleg hiába várják. Fontosabb, hogy a térségbe érkezzen, mert ak­kor több település lakosainak is juthat munka. Sajnos, még mindig kevés helyen gondolkodnak így a településfejlesztés kérdéseiről.- Ez nem gazdag körzet - mondta Papszt Lajos. - Itt keve­sebb adó folyik be az önkormány­zatokhoz, és sokkal több ötlet kell ahhoz, hogy haladjunk. Összetar­tozás nélkül nem lehet előbbre jutni. Ahhoz, hogy az európai pénzeket behozzuk a kistérségbe, kitartásra és szorgalomra van szükségünk. Mi a térségi szenny­vízberuházást is úgy irányítottuk, hogy minden település ugyanaz­zal az igényességgel ugyanazt a szolgáltatást kapja. Sokat költ a város a térségi szolgáltatások megteremtésére. Ha csak a múlt évet összegezzük: a rendőrség új épületéhez 17 mil­lió forintot adott, felújította a fog­orvosi rendelőt, megszervezte a hétvégi orvosi ügyeletet. Papszt Lajos szerint az önállóságot a kis­térségi összefogás jelenti a Po­gány völgyi településeknek. Közös ünnepek Az ma már természetes Lengyel­tótiban, hogy a város a Pogány völgyi településekkel együtt szer­vezi az ünnepeit. így volt ez a mostani majálison is. Ilyenkor a város európai partnerei is élvezik a sokszínűséget. Ezek fontos ta­lálkozási lehetőségek, és alkal­mak arra is, hogy a helyi művé­szeti csoportok, amatőr együtte­sek megmutassák egymásnak a Németh Márta szívesen segít a betérőknek Zsombók Lajos a kollégákkal egyeztet tehetségüket. Ahogy hallottam, sokféleképpen ott vannak egymás ünnepein is a térség önkormány­zatai. Lehet, hogy kis dolog, de ki­segítik egymást összerakható színpaddal, padokkal, ami, ha hi­ányzik, bizony, bosszantó lehet. Keresem a titkát ennek a közös gondolkodásnak. Mitől tudnak ezek a települések ilyen harmoni­kusan együttműködni? Persze vannak vitáik a közös intézmény- fenntartás során, hiszen a kevés pénzből akarnak színvonalas közszolgáltatást nyújtani, de mégis együtt haladnak. Ahhoz, hogy a titkot megfejt­sük, érdemes kora reggel elsétálni a művelődési házhoz. Előfordul, manapság egyre gyakrabban, hogy már reggel fél nyolckor, ne­tán hét órakor nyitják az ajtót ügyes-bajos dolgaikkal az embe­rek. Jönnek a falugazdásznak vagy az erdőfelügyelőnek leadni a szükséges papírokat, mert azok­ból sosem elég, hogy az igényelt agrártámogatáshoz jussanak. Civil kurázsi Németh Mártának, a ház igazga­tójának és a munkatársainak már természetes, hogy nemcsak a kul­turális műsorok szervezésében vagy a könyvtár irányításában vannak otthon, hanem a különbö­ző agrárpályázatoknak, az admi­nisztráció rejtelmeiben is.- Itt az emberek 80-90 százalé­ka kötődik a földhöz. Aki nem ab­ból él, annak is van szőlője, gyü­mölcsöse, szántója, erdője. Ezer­féle adminisztrációnak kell meg­felelniük - mondta. - Jönnek fénymásolni az iratokat, és gon­doskodunk róla, hogy minden szükségeset beszerezzenek, s fi­gyelmeztetjük őket, mi az, ami még hiányzik. Mi itt segítjük az emberek létezését. Az országban másodikként, de a megyében elsőként szervezték meg tíz éve a teleházat a művelő­dési házban. Akkor ezt sokan bí­rálták, aztán hamarosan rájöttek, hogy ott a helye. Itt minden iroda- technika és számítógépes segítség megvan, ami segít az emberek mindennapi dolgait megoldani. A tanfolyamok a gazdák, a pályázni szándékozó vállalkozók dolgát könnyítik meg. Itt van a helyi tós- bíró, a közélet nyilvánossága is. Múzsák az iskolában A város Gyuggyal, Háccsal és Kisberénnyel közösen tartja fenn az általános iskolát. A 363 diák mellett azonban még ide jár 171 az alsófokú művészed iskolába zenét, táncot és képzőművészetet tanul­ni. A múzsák az iskolafenntartó te­lepüléseken kívül másokat is von­zanak, mert jönnek gyerekek pél­dául Öreglakról, Buzsákról és Somogyvámosról is. A zenei kép­zés 1987/88-ban kezdődött a fo- nyódi zeneiskola tagozataként. Tíz év múlva önállóvá vált, s 1999-ben szerveződött a művészeti oktatás. Zsombók Lajos iskolaigazgató manapság talán még a korábbinál is többször találkozik kistérségi kollégáival, mert együtt dolgozzák ki a minőségi rendszereket, közös pályázatokat. Most pedig a több­célú kistérségi társulás keretében átszervezik a közoktatást, mert legalább 80 milliós állami támoga­táshoz szeretnének jutni. A me­gyében itt szervezték meg első­ként az oktatási társulást.- Hogy miért vállaljuk szívesen az úttörő szerepet? - kérdi az igazgató. - Azért, mert önmagun­kon segítünk vele. A nehézségein­ket csak úgy tudjuk leküzdeni, ha előre menekülünk. S ebben en­gem nagyon jó munkatársak tá­mogatnak^ __________________■ Úto n Európába Lengyeltóti Kincse Megélnek a boltból A kis boltba egymás után jönnek a szállítók meg a vá­sárlók. Lenner Vümos nagy munkában van: folyama­tosan szervez, telefonál. Mozgalmas a család élete, mert az üzlet családi vállalkozás. Már apja, id. Lenner Vilmos is kereskedő volt, az 1960-as években telepe­dett le Lengyeltótiban. Első üzlete egy kis bérelt zöld­ségesbolt volt, s hetente hozta a friss árut. Tisztessé­ges, szorgalmas kereskedőnek tartották, aki feleségé­vel együtt sokat dolgozott. Aztán fejlesztették az üz­letet. Eladták a házukat, hitelt vettek föl, s keményen dolgoztak, mígnem megépült az élelmiszerüzlet. 1993-ban nyitották meg, ezt ifjabb Lenner Vümos és felesége vezeti. S hét végén is nyitva tartanak. Sokan járnak hozzájuk a városból és a környék települései­ről. Lenner Vümos elmondta: büszke a boltra, törek­szik a minőségi cikkek beszerzésére, és széles az áru- választékuk. Náluk olyan cikkek is megtalálhatók, antikét másutt nem tartanak. Üzletükben 17 munka­társ dolgozik, őket télen sem küldik szabadságra, mi­kor kisebb a forgalom. Figyelnek egymásra, a vásár­lókra, az üzlet színvonalára. - Ma ez a talpon mara­dás, a fejlődés titka - mondta. Beszélgetésünk végén nyílt a kertajtó, egy szőke kislány szalad be. Hamaro­san fölébred délutáni álmából a kisfiú is. Egyszer majd ők viszik tovább az élelmiszerüzletet. _____■ Le nner Éva is jól érzi magát az élelmiszerüzletben, ami hosszú évti­zedek óta megalapozza a család megélhetését Román kori templom Kíváncsiak a 800 éves plébániatemplomra a városba jövő turisták. Szentmiséken itt találkoznak Tóti ka­tolikusai. Az általános iskolások fele jár hittanra - mondta Gyuriga Károly plébános, aki 18 éve szolgál e városban. Már a középkori források is - szűksza­vúan - említik a lengyeltóti plébániatemplomot. A román kori épületet a XII. században emelték, akkor alakították ki a szentélyét. A templom érdekessége az a kilenctagú ülőfülkesor, amit a déli oldalon lá­tunk. Ezt a szerzetesek használták. A templomot először tornyok nélkül tervezték, azt ugyanis ké­sőbb építették. A XIII. században súlyosan megron­gálódott, földrengés lehetett a pusztulásának az oka. Az évszázadok során többször is újra föl kellett építeni. Az 1880-as évek végén bővítették, s rendez­ték a környezetét. A környékben egyedülálló Kálvá­riát 1911-ben szentelték föl. A templomhoz vezető kis út mellett fából faragott szobrok mutatják be Krisztus szenvedésének és kereszthalálának törté­netét. A templom tatarozását 1989-ben a lengyeltóti egyházközség saját erőből kezdte meg. Többször át­alakították a berendezési tárgyakat is. A főoltáron Szent Jakabnak, a templom védőszentjének a képét állították föl. A felújított templom a város egyetlen műemlék épülete, Lengyeltóti igazi kincse. ______■ A plébániatemplom és a kálváriadomb a város egyik fontos köz­pontja. A város szép teret épített itt, és ez a séták úti célja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents