Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-02 / Vasárnap Reggel, 18. szám

2004. május 2., vasárnap Művészbejáró HÍREK Huszti Péter már olyan Tevje... Huszti Péter még nem tud róla, csak a János meg a város beszéli: holnap a Ma­dách Színházban irtóra meg lesz köszőnt- ve. Mert hatvanéves, és ez már mással is megesett, de pont kedvenc darabja, a Hegedűs a háztetőn tejesembere, Tevje alakítása után. A lányait játszó színésznők külön ajándékként ígérik, nem mondják, hogy „olyan Tevje tetszik lenni”. Bár Huszti tanár úrnak már meggyűlt a baja nőkkel. Leizzadt, amikor a Forgószél rendezője­ként tizenkét hölgy kollégáját kellet inst­ruálnia. Lehoczky Zsuzsa leírása szerint: „11 -kor, a próbák kezdetén, még rendes emberi arcszínnel jelent meg, majd fél egy, egy óra tájban vörösödött a feje, s kettőkor már aggódtam érte...” Felesé­ge, Piros Ildikó szerint utolérte a sors, mert otthon egyszer lekezelően azt merészelte mondani, hogy az ő darabjaiban maximum egy vagy két nő lehet, és slussz... Egy kis segítség Kertész Imrétől Koltai Lajos filmrendező erényt csinál a muszájból. A Sors- talanság című filmmel anyagilag ugyan már kivergödött a kál­váriából, új gazdája lett a produkciónak a Magyar Mozgókép Kft.-vei, gyerekszereplői viszont nőnek az elvesztegetett idők alatt. A tizenhárom éves főszereplő napról napra változik, így a történetet is a nyurguláshoz kell igazítani. Koitai szerint jól is jön ez a kis változtatás a haláltábori változás megjelenítésé­hez. Az író, Kertész Imre biztatja a rendezőt: jó ötlet! Proszit, Európa, proszit, hami! A szakácskönyvek mai zuhatagában az ember már azt hinné, nincs új a nap alatt. Juhani Nagy János újságíró rácáfolt erre. Munkája során végigkalandozta a világot. Végig is ette-itta Európát, és be is számol róla mint jó krónikás. Amolyan igazi ínyenc, nem ragad le csupán a finneknél megszokott répa­fagylalt taglalásánál, s hogy a francia asztal íratlan szabályai miatt miért lehet a sajtból csak egyszer venni. A tányérok mellé még ízes helyi történeket szervíroz Európa eszik című nyálgerjesztő kötetében. Vallja, a nemzeti konyhák sokszínű­sége megmarad. Kamarás Iván bakikonyakja Kamarás Iván, a Vígszínház szívtiprója alaposan felsült, ami­kor Párizsban járt. Pierre Cardin divatbirodalmár hívta meg, kinek régi hobbija a kelet-európai tehetségek felkarolása, no meg új férfiparfümjéhez keresett alkalmas embert. Iván, ahogyan illik, ajándékot vitt, kecskeméti fütyülős barack- pálinkát, de azt szórakozottságában a repülőgépen felejtet­te. Semmi baj, gondolta, bement Párizsban az első útjába kerülő üzletbe, és vett egy üveg konyakot. Mikor átadta a csomagot, Cardin csak mosolygott. Kiderült, hogy a csoma­goláson látható márka szintén az ő birodalmának része. Morricone és Pogány-halál Ennio Morriconéra budapesti koncertje után még egy nehéz feladat vár. Kedden Polgár Judittal sakkozik Rómában. Ennio, bár félelmetes sakkozó hírében áll, egy kicsit tart Judittól. Igaz, egy hétig napi hat-nyolc órás próbatempót diktált kísérőinek, a Győri Szimfonikusoknak, közben dolgozott a Sorstalanság című film zenéjén is. Ha eszébe jut a középső Polgár lány, önbizalom-erősítőként arra gondol, hogy ő egyszer majdnem megverte Borisz Szpasszkijt, akivel szintén ujjat húzott... Kapta Cafu, nem kell Laky Laky Zsuzsát, Miss Európát lezavarták a Népstadion gyepé­ről. Állítólag szervezési hiba volt, hogy nem köszönthette ünnepélyesen a brazil focistákat. Laky Zsuzsa szerint egy brazilokhoz tartozó férfi hisztizett, ne zavarja az edzést. Pedig amúgy a brazil világsztárok imádják a szép nőket. Csak Cafu, aki pont pihent, vette át a szép nőtől örömmel a magyar plüsskutyát, s az üveg vörösbort. Koncz: a széllel szemben Kemény színészünk, Koncz Gábor újabb ragyogó darab rendezésére és főszerepére ragadtatta magát. A Budaörsi Játékszínben állította színre O’ Neill Vágy a szilfák alatt című klasszikus drámáját. „Ez a színház finisemben, ami értéknek helyet ad - ecseteli. - Tévedés azt hinni, hogy az irodalom már meghalt, s csak a Való Világ akárhány „rúgtam én már szájba nőt” harsogó görcsmanusokat fogadják el az embe­rek. Ha valakinek volt nőproblémája, hát nekem alaposan ki­jutott, de megütni eszembe nem jutott egyet sem. Lehet, hogy széllel szemben járok, de az idő engem igazol. O’ Neil mellett másik telt házas darabunk, az Édentől keletre országszerte kapós. A Vágy szilfák alatt női fő­szerepére pedig olyan remek színésznőt talál­tam, mint Gregor Bernadett, aki Sophia Loren-alkat, boldog, hogy kimászott zűrös magánéleti ügyeiből, és most csak a színpad várja.” Nemcsák Károly mostanában Miskolcon bűvöli el a közönséget. Don Jüanként hódít, szerepében vallja: minden szép nőnek joga van bennünket elbűvölni. E n az életben már kinőttem ebből a szerepből, hiszen szép családban élek, de azért a színpadon jólesik a hódítás - mondta. - Sok nagy szere­pet játszottam már az életben, de ez az egyik legnehezebb, mert Don Juan igen összetett személyiség. Szélsőséges ember, nem olyan, mint én a magánéletben, de azért vagyunk színészek, hogy bárkinek a bőrébe be tudjunk bújni. A megélt élmé­nyeket hasznosítjuk egy-egy figura meg­alkotásakor. Nem kell nőfalónak lenni, hogy Don Jüant játsszak. A színművész sokat ingázik Budapest és Miskolc között, ezenkívül a Turay Ida Szín- társulattal is járja az országot.- Párhuzamosan hét darabban játszom, nagyon élvezem, hogy több helyen számíta­nak rám. Ez rengeteg játéklehetőséget jelent számomra, most például életemben először játszom operettben. Nemcsak Don Juan va­gyok, hanem Mágnás Miska is, és nagyon élvezem ezt a szerepet. Emellett a Sors­talanság című filmben egy köztörvényes bűnözőt alakítok, akit „kiemelnek” a láger­ben, és kápónak teszik meg. Remélem, a forgatás hamarosan folytatódik. Nemcsák Károly Született: 1957. április 25. Diploma: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1981) Díjai: Erzsébet-díj, Jászai Mari-díj (1992) Családi állapota: nős Gyermekei: két fiú Hobbija: labdarúgás, kertészkedés nel. Volt válogatott játékosokkal kergetem a labdát, mint például Komjáti Andrissal, Müller Sanyival, akikkel jó együtt lenni a pályán. Az edzés pedig nem áll nálam más­ból, mint kerti munkából, elég nagy a ker­tünk, ezért tavasszal sokat van kezemben az ásó... Éppen szennyvízcsatornát ások. Nem idegen tőlem a fizikai munka, egy bor­sodi faluból, Mocsolyás-telepről szárma­zom. Sajnos édesapám már kilenc éve meg­halt, édesanyám pedig nagyon beteg. Nemcsak Károlyt Vágási Feriként ismer­te meg az ország a Szomszédokból, amely­ben 13 éven át kétezer-ötszázszor játszott.- A szeretet mindenképp hiányzik, ami akkoriban körbevette a stábot. Nagyon együtt volt a csapat Horváth Ádám vezeté­sével, aki most új sorozatot rendez. Szurko­lok nekik, legyenek legalább olyan sikere­sek, mint amilyenek mi voltunk. Mi is szurkolhatunk Nemcsák Károly- nak, hogy a Színészek Világjátékát újra megrendezhesse, mert pénzhiány miatt ez a nyáron már nem jöhet létre. A színész a kondícióját igyekszik rend­szeres sportolással megtartani, különösen kedvenc sportágában, a fociban.- Nemrégen indult be .az öregfiúk baj­noksága, a Vasasban hátvédként rúgom a labdát. A bajnokságban a második helyen állunk, négy győzelemmel és egy döntetlen­Onyutha, az égi vándor Nemcsák, a hódító öregfiú Hihetetlen, de igaz: aTV2 népszerű időjósnője éle­te során minden felmerülő problémát képes volt a maga javára fordítani. Gyermekkorában olyan sű­rűn változtak a lakóhelyei, hogy más haza sem talált volna. Bőre színe miatt soha nem csúfolták, nép­szerűségi indexe pedig tovább emelkedett, amikor fotók jelentek meg róla egy magazinban, terhesen.- Gyermekkorodban orszá­got, világot jártatok, hogyan le- , hetett így felnőni?- Ha jól számolom, két­évente változtak a lakó­helyeim. Magyarországon születtem, de megfordul­tam Ugandában, Kenyá­ban, Németországban, aztán újra Magyar- országra kerültem. Nem volt könyű tu­domásul venni, hogy korábbi szo­báim, iskoláim, barátaim folyama­tosan eltűnnek az életemből. Ilyen­kor vagy bezár­kózik az ember, vagy még nyitot­tabbá válik az új dolgok, új hely­zetek, új ismerősök elfogadá­sára. Velem ez utóbbi történt. Gimiben még nehéz volt a csa­ládtól távol, kollégiumban él­nem, főiskolásként viszont már jó bulinak tartottam a nonstop bulizást.- Soha nem csúfoltak?- Ha a bőröm színére gon­dolsz, soha nem ért olyan táma­dás, amiért ki kellett volna bo­rulnom, és ha hiszed, ha nem, most először találom szemben magam ezzel a kérdéssel. Bak- fiskoromban építkezés mellett elhaladva, kaptam én is a szoká­sos szövegekből, de csak annyit, mint a többi lány. Mindig úgy éreztem, hogy szeretnek és el­fogadnak olyannak, amilyen va­gyok. A középiskolát az apácák­nál kezdtem a debreceni Svetitsben, az utolsó évet pedig a Kossuthban végeztem, de ott is befogadtak, sőt felkaroltak.- Szóval mindig sikerült szót értened mindenkivel?- Azt hiszem, igen. Nem vol­tam rossz lány, de a Svetits a kel­leténél is jobban vigyázott ránk. Elég volt a fenyítéshez annyi, hogy a kimenőről egy kicsit kés­tél, vagy beszélgettél a szilen- cium alatt vagy rágógumiztál. A Kossuthban azonnal egy em­lékezetes osztálykirándulással nyitottam, ahol séta közben né- hányan eltévedtünk, és stoppal mentünk vissza a szálláshe­lyünkre, de ott ebből sem volt baj. A debreceni egyetem há­roméves nyelvtanári szakán pe­dig olyan szerelmes lettem, hogy az orrom hegyéig sem lát­tam. Akkor döntöttem el, hogy Magyarországon maradok, pe­dig a szüleim és a két testvérem visszatelepültek Ugandába.- Az elmúlt tíz éved azonban, amely már nagyrészt az ország nyilvánossága előtt zajlott, kár­pótolt mindenért!- Éppen most csináltam egy kis leltárt, mert a nők életében úgy látszik, a harmincadik év egy kicsit felborzolja a kedélyei­ket. Hagytam, hogy a dolgok megtörténjenek velem, de poko­li szerencsém volt, mert mindig jó irányba sodródtam. Tudtam, hogy pedagógus nem leszek, mert ahhoz szerintem komoly hivatástudat kell, de azzal, hogy légiutas-kísérőnek jelentkeztem a Malévhoz, megoldódott min­den szempontból az életem. Ép­pen a mi tanfolyamunkról készí­tett riportfilmet a TV2, kedves cikkek jelentek meg rólam a bul­várlapokban, és egyszer csak a TV2-nél találtam magam. Mi­előtt kiszálltam a repülőből, megismerkedtem a párommal, aki első tiszt a Malévnál, és az­óta már gyermekünk is szüle­tett, Pannika. A párom elfogad­ja, hogy folyamatosan megtalál­nak bennünket a fotósok, újság­írók. Most a család nyugalma érdekében mégis „ismeretlen helyre” távozunk: a fővárostól húsz kilométerre elkészült a családi házunk, hamarosan oda költözünk. De a televízió­ban mindig elérhető vagyok. P. Horváth Gábor Judit Koncz Gábor sosem volt ije­dős, a pletykák­ra meg egyéb­ként sem ad, így Gregor Berna­dettre bízta a főszerepet az O'Neill-darab- ban, s úgy tűnik, nem bánta meg 1974. április 11. Debreceni Kossuth Lajos Tudományegye­tem hároméves nyelvtanári szak Pályája: tolmács, légiutas-kísérő, a TV2 munkatársa Családi férje Dobos László, a Malév másodpilótája, Anna (2002. december 20.)

Next

/
Thumbnails
Contents