Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-08 / 107. szám

12. OLDAL HÉTVÉGE 2004. Május 8„ Szombat Láthatatlan falakat dönt egy emberi szó BERTA GYULA 1837-ben született Törökszentmiklóson. 1962-ben szerzett diplomát, majd 65-ben tüdőgyógyász szakorvosi ké­pesítést a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. 1964-től - 30 éven át - a mosdós! Kornaz orvosa, maja toorvosa. iodo szakmai szervezet köztük a Ma­gyar Tüdőgyógyász Társaság elnök­ségébe is megválasztották. 1999-ben munkásságát és közéleti tevékenységét a Somogy Polgárai­ért kitüntetéssel ismerték el. Szá­mos, főként ismeretterjesztő szak­könyv szerzője és társszerzője. Vannak tüdőgyógyászok, akik vallják: minden asztmás - a be­tegségével kapcsolatban - le­gyen okosabb az orvosánál. Közéjük tartozik Berta Gyula is, akit négy évtizedes orvosi pályájának tapasztalatai arról győztek meg, az úgynevezett betegoktatás a gyógyítás ered­ményességének egyik kulcs­kérdése. Az Asztmás vagyok, mit tegyek? címmel a napok­ban megjelent új könyve az is­meretterjesztés legjobb hagyo­mányait követi, s a sorok kö­zött sokat elárul a mosdósi tü­dő- és szívkórház volt osztály- vezető főorvosának kivételes betegszeretetéről. Az ország­ban ő szervezett először kórhá­zi betegoktató tanfolyamokat.- Miért jó az, ha a beteg saját bajá­nak tudósa?- Mert akkor kevesebb dolga van az orvosnak. Egy, a betegségét kiismerő, azzal együtt élni tudó pá­cienst könnyebb gyógyítani. Ha pedig javul a beteg állapota, az or­vosnak több a sikerélménye. Szó­val egyszerű önzésről van szó. Az­az mégsem csak arról. Mindez ol­csóbbá és hatékonyabbá is teszi a kezelést. Ha jól van, ritkábban jön a beteg. Kevesebb időt, gyógyel- látási ráfordítást igényel, s például, mert jól használja, a belégzős gyógyszerek fele sem megy ve­szendőbe. Mindez persze szellemi „tőkebefektetést” igényel.-Ez az, amit az orvosok közül ke­vesen tesznek meg.- Ha egy rendelőben 3-4 perc jut egy betegre, erre nincs idő, kivált mert a betegoktatást az OEP sem té­ríti. Mégis több, a hivatását komo­lyan vevő orvos végzi ezt. Persze nem csak az érdekeltség vagy e munka hivatalos elismertségének hiánya nehezíti a betegoktatás to­vábbi elterjedését. Az ugyanis csak akkor igazán eredményes, ha egy újszerű, orvos-beteg partneri viszo­nyon alapul. Ehhez viszont évszá­zados alá-fölérendeltségi beideg- zettségeket kell legyőzni. Sok min­denről árulkodnak pusztán a gyó­gyító munkával kapcsolatos szavak is. A beteget a rendelőbe berendel­jük, visszarendeljük, a gyógymódot előírjuk. A recept neve rendelvény, amelyen az áll: orvosi utasításra... Az orvos részéről nagy toleranciára és empátiára van szükség, hogy ezek a láthataüan falak ledőljenek. Amúgy, ha bensőséges a kapcsolat, ha a beteg kibeszélheti magát, ha bí­zik orvosában, az magában is gyor­sítja a gyógyulását.- Ismert zenebarát, így talán nem bánná, ha egyszer tudomá­nyosan is bebizonyosodna, hogy a muzsikának gyógyító ereje van. Nyilván elsők közt alkalmazná, Mozart szimfóniáit mondjuk lég­zési zavarok esetén.- Épp egy hete mondtam a fele­ségemnek - ő szintén orvos és kitű­nően zongorázik -, hogy zeneterá­piával még nem foglalkoztam, s ez vélhetően még hátravan. Amúgy valóban nagy irodalma van a zene­terápiának, s meg is neveznek bizo­nyos „gyógyító zenéket”, jóllehet, ezek nem betegségfüggők. Csak ál­talában jó hatással vannak a gyó­gyulásra, no meg persze a tehenek tejhozamára... Rám mindenesetre a barokk zene hat kedvezően, s kivált a kamarazene, ott is a vonósnégye­sek. Élvezem, ahogy a négy muzsi­kus kitalálja egymás gondolatait, azonnal reagál a másik apró rezdü­léseire is.- Mi lehet az oka, hogy az orvo­soknak általában nagyobb az affi­nitása a zenéhez?- Ez a kérdés fölmerült a somo­gyi orvosnapokon, az Orvos a zené­ben címmel tartott előadásom kap­csán is. Ott is csak félig tréfás választ tudtam adni: azért, mert az orvosok valaha sámánok voltak. Ezek pedig mindenféle hókuszpókusszal, énekkel elegyítették a gyógyítást. Aki nem tudott énekelni, az nem gyógyíthatott...-Ön tud énekelni?- Az egyetemi énekkarban, majd a Vikár kórusban - feleségemmel együtt - évekig énekeltünk. A gyere­keim is kórustagok. Ifjú koromban több mint tíz évig tanítottak zongo­rázni, de valójában soha nem tud­tam magam kifejezni a hangszeres zenében.- Említette a hókuszpókuszt. Egyes természetgyógyászati mód­szereket máig övez hasonló, s bár a dolog tudománytalan, olykor igenis hat.- Valamiben akar hinni a beteg, ami meggyógyíthatja. Ha ezt nem találja meg a tudományos gyógyá­szatban, tovább keresi akár az irra­cionalitások világában is. Ha pedig talál olyat, amiben hinni tud, az va­lóban segítheti a gyógyulást. Mégis úgy gondolom, néhány közvetlen emberi szó több gyógyító erőt rejt­het, mint a misztikus külsőségek.- A könyve bemutatóján tartott előadásában idézte tréfásan a mon­dást, amely szerint az emberiség ké részre osztható: vannak a betegek és azok, akik még nincsenek eléggé ki­vizsgálva Ez kínálja a kérdést: az, hogy az utóbbi fél században folya­matosan nőtt az allergiás megbete­gedések száma, nem csupán azért van-e, mert az emberek értesültek róla, hogy létezik ilyen béegség?- Allergiás betegségek az ókor­ban is előfordultak, ám valóban csak a XX. században váltak töme­gessé. A korábbi századokban az emberiség lassan fejlődött, a szerve­zetnek volt ideje hozzászokni a ter­mészet új hatásaihoz, az újabb be­tegségekhez. Az ipar fejlődése, a ké­miai anyagok skálájának bővülése is lassú volt. Most szinte óránként találkozunk új növényvédőszer-ma- radványokkal az élelmünkben. Ha- bosítót, ízfokozót, állományjavítót, tartósítót, ételszínezéket és még ki tudja, mi mindent eszünk meg. S akkor még ott van a lakásépítés technológiája, a közlekedés környe­zetszennyező hatásai... A szervezet mindezzel már nem tud mit kezde­ni. Megbolondul az immunrend­szer és kapkodva keresi az „ellenfe­leket”, amelyeket legyőzhetne. Rá­adásul korábban a különféle beteg­ségekkel az immunrendszer - ha úgy tetszik - tornáztatva, edzve volt. Az utóbbi fél században a nagyobb fertőző betegségek zömétől eleve megvédjük a gyerekeket. Jórészt steril környezetben neveljük fel őket, s erre az immunrendszer úgy reagál, hogy keres egy atkát, egy vi­rágport, ami ellen kitombolhatja magát. Általában: a mesterséges környezetben, kényelmesebben élő mai ember kényesebb lett a kü­lönféle hatásokra. Éz nyüvánul meg az allergiás betegségek számának növekedésében is.- Mire allergiás az allergológus?- Egyetemista koromban a pol­lenekre voltam allergiás, s a fűpol­lenek főként a vizsgaidőszakok tá­ján sok kellemetlenséget okoztak. Ennek is része volt abban, hogy az allergológia irányába szakosod­tam. Ami a szó átvitt értelmét illeti: elsősorban a szószegésre, az úrhat- námságra, a vélt felsőbbrendűség fitogtatására, s az értelmetlenül „zajos” megnyilvánulásokra va­gyok allergiás. Amúgy toleráns va­gyok, s igyekszem megérteni azo­kat a dolgokat is, amelyek nem íz­lésem szerint valók.- Sokrétű közéleti tevékenysége, a béöltött tisztségei sajátosan tükrö­zik személyiségét. Több orvosi társa­ságban végzett munkája mellett nyil­ván a feladat találta meg emberét a Kaposvári Polgári Kaszinóban is, amelynek alelnöke. Adódik a kér­dés: mit jelent ma polgárnak lenni?- Könnyebb úgy kezdenem, hogy mit nem. Semmiképp nem az a polgár, aki a politikai szlogenek­ben szerepel, vagy akit sanda meg­fontolásból „megajándékoznak” ez­zel az elnevezéssel. Márainak az Egy polgár vallomásai című regénye azonban pontos eligazítást ad. Pol­gár az, aki nyitott a világ dolgaira, fogékony az újdonságokra, s főként az értékekre, a harmonikusra és szépre. Meghatározó vonása a tole­rancia is. Fontos jellemző még a műveltség, ám ez nem elsősorban a lexikális ismeretek bőségét jelenti, inkább a szép iránti fogékonyságot. Nem hiszem viszont, hogy ez összefügg az anyagi jóléttel Lehet valaki polgár sanyarú körülmények között és antipolgár - ma ez a gya­koribb - magas egzisztenciával, gazdagsággal. Végül is polgárnak lenni egyfajta emberi stílust jelent. BÍRÓ FERENC A llergiatörténelem Az allergia kifejezés csak századunk elején született meg. Allergiás betegséggel azonban már az ókori Egyiptomból fennmaradt leírás­ban is találkozhatunk. Allergiás kórképet sejtet Menes fáraó esete, aki egy Nílus-parti séta .során feltehetően darázscsípést követő sok­kos állapotban halt meg. Az allergológiai tankönyvek bevezetőiben klasszikus esetként szokták megemlíteni Britannicus történetét, aki­nél lóra ülve rendkívül erős könnyezés és orrfolyás kezdődött, ami miatt képtelen volt lovagolni, így császár sem lehetett belőle. Helyette mostohatestvére, Néró formálta az ókori Róma történetét. III. Richárd esete is sokszor szóba kerül, aki eper fogyasztása után fellépő csa­lánkiütéseit fondorlatos politikai céljai megvalósítására is felhasználta. Valójában csak a XIX. század elejétől kezdett egyre világosabbá válni a tünetek háttere. A nyitányt egy londoni orvos, John Bostock elő­adása jelentette, melyet az Angol Királyi Orvostársaság előtt tartott, és alapjául saját tünetei szolgáltak. Bostock catarrhus aestivus-nak, azaz nyári náthának nevezte betegségét, ami aztán a köznyelvbe szé­nanátha néven került át. Szevasztok, királyok! Irak, Grúzia, Bosznia, Koszovó, Ciprus: utóbbi hely kivételével nem éppen turistaparadicsomok. Ennek ellenére a taszári Kapós Bázisrepülőtéren szolgáló kato­nák közül majd félszázan már jár­tak e helyeken. Magyar vagy nemzetközi kontingens tagjaként hosszú hóna­pokat, esetleg éveket töltöttek távol lakhe­lyüktől, családjuktól.- Az biztos, hogy megfelelő családi háttér szükséges, hogy valaki nyugodt szívvel idegen­be utazzon - kezdte Oszlár Tamás száza­dos, aki kilenc hónapot töltött a KFOR kötelé­kében a koszovói Pristinában.- Persze, így is van­nak, akik elválnak - tet­te hozzá a Grúziában egy évet lehúzó Vörös Zoltán okleveles mér­nök-százados. Némileg érthető, hi­szen hosszú idő ez, még akkor is, ha akad­nak olyan helyek, ahol bizonyos időközön­ként szabadság jár a ka­tonáknak, vagy ahová akár a család is kiutaz­hat. Csak hát ennek költsége már az adott személyt terheli.- És bizony elsősor­ban az anyagiak miatt vállalja az ember - is­merte el a Ciprusról ti­zenkét hónap után ha­zatért főtörzsőrmester, Durgó Tamás. - Sokkal jobban lehet keresni, mint itthon. Azokban az országokban, így például a németeknél, ahol nincs anyagi kü­lönbség az otthoni és az idegenbeli szolgálat kö­zött, már nem önkéntes alapon működik a rend­szer. Nálunk viszont egyelőre igen, de hatal­mas a túljelentkezés.- De azért nem csak a pénz miatt - veti köz­be Thurzó Gábor őrnagy, aki há­rom részletben már két és fél esz­tendőt töltött Horvátországban és Boszniában. - Egyre inkább hoz­zátartozik az előmenetelhez a külszolgálat. E két ok viszont éppen elégsé­ges, hogy ne legyen gond az után­pótlással. A pályázható helyekre folyamatosan nagy létszámban jelentkeznek a katonák, ám csak a legfelkészültebbek juthatnak ki.- A ciprusi misszióra négyszá­zan jelentkeztünk - mondta Durgó Tamás. - Százhetvenen ke­rültünk egy hathetes felkészítő kurzusra, végül hatvanhatan utazhattunk. Nehéz bekerülni egy-egy kontingensbe, hiszen egészségügyi, pszichikai, fizikai teszteken kell megfelelni, s termé­szetesen idegen nyelvet kell be­szélni.- így kerültem én például Grú­ziába - veszi át a szót Vörös Zol­tán. - Az angol mellett beszéltem oroszul, így ide pályáz­tam. Nagy hasznát vette nyelvtudásának, hi­szen amikor autójuk karambolozott egy ab- ház határőr kocsijával, a helyi férfi kollégái meglehetősen idegesen rohantak társuk segít­ségére, s fegyvereikkel az ENSZ-katonákat fe­nyegették. A százados viszont nem esett két­ségbe, a többi béke- fenntartó megérkezésé­ig szóval tartotta a fel­bőszült kaukázusiakat, s így szerencsés véget ért az affér.- Nem féltem, nem volt rá időm - előzte meg a kérdést Vörös Zoltán. A többiek helyeslő­én bólogatnak. Aki ki­megy, tudja mire vállal­kozik, hiszen a veszély hivatásuk velejárója.- Ahogyan a bá­nyászt bármikor meg­lepheti egy robbanás vagy egy omlás - pél­dálózott Thurzó Gábor -, egy katonát ugyan­úgy bármikor leteríthet egy orvlövész. Éppen ezért készül­nek fel itthon szinte mindenre: igaz, a való­ság mindig más, a ha­lottakra, a nyomorra sohasem lehet hír­adókból ihletet meríte­ni.- Az aknákkal szinte mindenütt vigyázni kell, csakúgy, mint a helyi közlekedéssel - így Oszlár Tamás. - A civilek viszont túlmisz­tifikálják a ránk váró veszélyeket, a politiku­sok pedig kihasználják a hisztéri­át. Pedig a kint szolgálók nagy ré­sze, ha lehet, ismét vállalna kül­szolgálatot. Egy 10-15 éve szolgá­ló katona szerintük igazán csak így tudja lemérni, mennyit ér, holt tart. S nem mellékesen életre szóló barátságok is köttetnek a különféle nációkkal.- Az SFOR-ban tizenhét nem­zet katonái szolgáltak, s minden­ki a másik anyanyelvén köszönt a többieknek - emlékezett az őr­nagy. - Öten voltunk Magyaror­szágról, s amikor beléptünk a kantinba, mindenki ránk kö­szönt, persze magyarul: Szevasz- tok, királyok! vas andrás Putrifalu az erdőszélen A somogyi rengetegben töltött évtizedekben Geleta Ferenc az erdő és a cigányok életé­nek nagy ismerője lett. Elha­tározta, megírja tapasztalata­it. Kutatásai eredményét olyan munkákban tette köz­zé, amelyeket elismert az Akadémia és a Néprajzi Mú­zeum is.- Az erdészeti munkát hatvan éve kezdtem - mondta Geleta Ferenc nyugalmazott erdészmérnök. - Akkoriban még erdőszélen állt a putrik többsége, s az erdei mun­kára alkalmas lovakat a romák gondozták, de dolgoztak fakiter­melésben és a facsemeték ápolá­sában is. Életüket látva elhatároz­tam, hogy később megörökítem az utókornak. Az erdőkben gazdag Somogyot évszázadokkal korábban a bősé­ges élelem és a menedék miatt választották a hazánkba mene­kült romák, még az 1400-as évek­ben. Letelepedésüket azonban sokáig nem engedték meg, így életformájukká lett a vándorlás. Később lehe­tőséget kaptak, hogy a kijelölt erdők szélén me­nedéket építsenek. Lak­helyük a barlanglaká­soktól a földdel fedett kunyhókig, a fonott falú putrikig változatos volt. Mindez Geleta Ferenc az MTA pályázatán leg­utóbb harmadik díjban részesített Vándorútról putriba, lakásba című írásában olvasható.- Most díjazott írásomban a vándorcigány-élet átalakulásának egyéni és társadalmi hatásán kívül vizsgáltam a különböző telepek helyválasztását, a kunyhók építé­sének fejlődését. Összegyűjtöttem az építmények típusait, a rekonst­ruálásukhoz szükséges műszaki adatokat. Mindezt felhasználva je­lenleg is dolgozom egy szabadtéri cigánytörténeti bemutatóhely megtervezésén. Az emlékhely a ter­vek szerint Bőszénfa és Gálosfa között kapna helyet, ahol mintegy 40 éve még nagy putrifalu állt. A skanzen gondola­tát a megyei cigányszö­vetség és az országos ci­gányönkormányzat is örömmel fogadta. Való­ra váltását a megyei ön- kormányzat mellett a néprajzi múzeum is támogatná. Geleta Ferenc munkakedve tö­retlen. Jelenleg a kulturális, vala­mint az esélyegyenlőségi minisz­tériumhoz adott be pályázatokat, s már készül, hogy megírja a ci­gányság deportálásának somogyi krónikáját is. horváth zsolt ___________„ERŐS VARUNK, A NYELV” (Kosztolányi) ______________ A ballagás és az Európai Unió Immár az Európai Unió teljes jogú tagja Magyarország. A most, má­jusban ballagó diákok az elsők, akik az unió teljes jogú polgárai­ként vesznek részt az iskolák e je­les ünnepén. Fel is vetődhet ben­nünk a kérdés: Mit tartalmazzon a ballagási tarisznya, mit ne hozza­nak és mit hozzanak magukkal az ifjú magyarok az Európai Unióba? Semmiképpen ne hozzák ma­gukkal kishitűségünket! Tudják és merjék vállalni, hogy a magyar nemzet - s ezt Európa, valamint ha­zánk történelme is bizonyítja - ha nem is jobb, de nem is rosszabb Európa más nemzeteinél! Nem tar­tozunk többel - Európának, mint amennyivel az öreg földrész tarto­zik nekünk. Ne hozzák magukkal a széthúzást, az egymással való acsarkodást, egymás lejáratását, ócsárolását! Mert milyen ember az, aki csak a másik ember, embertár­sa besározásával, befeketítésével, megsértésével, rágalmazásával, le­hetetlenné tételével és nem saját értékeivel akar vagy tud érvénye­sülni? Ne hozzák magukkal a szeme­tünket, az iszákosságot, a kábító­szerezést, az egészségtelen életmó­dot, a hajléktalanságot, a nyomor­tanyákat, az erőszakot, a csúnya beszédet, az egymás iránti türel­metlenséget! Hogy igazán befogad­ja őket Európa, akarjanak fehérek közt európaiak is lenni! Mit kell eh­hez magukkal hozniuk a maturan- dusoknak? Hozzák magukkal magyarsá­gunkat, csodaszép nyelvünket, kultúránkat (tudományunkat, iro­dalmunkat, zenénket), történel­münket, hagyományainkat, a jó ér­telemben vett másságunkat! Ezek nélkül nem őrizhetjük meg azo­nosságtudatunkat. A magyar nem­zet, a magyar kultúra (a szó legtá­gabb értelmében) ugyanis szerves része Európának, nélküle szür­kébb, szegényebb lenne e földrész. Hozzák magukkal segítőkészsé­günket, az összefogásra való hajla­munkat, amelyek egyébként csak katasztrófák, nehéz történelmi kor­szakokban jellemeznek bennün­ket! Hozzák magukkal a tudásun­kat, alkotókészségünket, ötletein­ket, nagyszerű gondolatainkat; s használják, hasznosítsák ezeket hazánk s ezzel Európa, az egész emberiség javára! Végül pedig mosolyogjanak, sokkal többet - mert remélem és hiszem -, a jelenben és a jövőben egyre több okuk lesz rá! Mindez a ballagókhoz szól (ne hozzák, hozzák), de többes szám első személyben minden jóindula­tú és jóakaratú magyarhoz is szól­hat. MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents