Somogyi Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
2004-04-17 / 90. szám
12. OLDAL HÉTVÉGE 2004. Április 17., Szombat Nem csak képletekkel dobálózik A zsonglőrködés a matematika tanítását is elősegítheti fotó* láng Róbert „Erős várunk, a nyelv” (Kosztolányi) Fénymásol és gépír „Naponta több tucat oldalt fénymásolok.” A főnök utasította beosztottját: „Ezeket az iratokat fénymásolja le!” „Később én is fénymásolhatok?” Ezekben a mondatokban egy új nyelvi jelenséggel találkozunk. Ez az elvonás. így kapunk általában szó- kapcsolatokból, összetett vagy képzett szavakból rövidítéssel (elvonással) képzett igéket. Ezeket szokatlannak érezhetjük, sőt gyakran van humoros, tréfás színezetük; de a gyakori használat következtében később megszokjuk őket, sőt ezeket a megszokott formákat - ahogyan a fenti mondatokban is - ragozhatjuk is. A fénymásol egyébként a fénymásolatot készít szókapcsolatból jött létre, és tömörebb kifejezés a korábbinál. Mégis vigyázzunk a használatukra, mert a szokatlan alakok humoros hatást kelthetnek, s nem azt érjük el velük, amit el akartunk érni. Ezért kell megkülönböztetnünk azokat az elvonással keletkezett szavakat, amelyeket nem szükséges és azokat, amelyeket jobb, ha helyettesítünk. ’Én XY professzornál szakdolgozom.’ - feltétlenül cseréljük az igét, és mondjuk így: „Én XY professzornál írom a szak- dolgozatomat.” (így nem merülhet fel a szakdolgozom szóhoz egyébként - hangzása miatt - kapcsolható furcsa jelentés.) 'Barátnőm már régóta tud gépírni.’ - cserélendő: „Barátnőm már régóta tud gépelni.” ’A híres orvos évek óta gyógykezeli a beteget.’ - helyesebben: .... gyógyítja a beteget.” 'A pám hetente apróhirdet a helyi lapban.’ - nyelvi szempontból jobb: „...apróhirdetést ad fel...” Még inkább cserélendő az elvonással keletkezett új szó az alábbi esetekben: ’A vállalat végkielégíti elbocsátott dolgozóját.’ - a furcsa képzettársítás így kerülhető el: „A vállalat végkielégítést ad elbocsátott dolgozójának.” ’A német szakos tanár a nyári szünetben idegenvezet a Balatonnál.’ - feltétlenül jobb: ....idegenvezetést végez vagy vá llal...” ’A köztisztviselők közszolgáinak.’ - cserélendő így: „...közszolgálatot látnak el.” Nem feltétlenül kell helyettesíteni a következő újonnan keletkezett szavakat: rangsorol, vámkezel, vendégszerepei, hangszerel, végrendelkezik, képvisel... Ezeket a szavakat oly sokszor használtuk, megszoktuk, már ragozni is ragozzuk őket. Előfordulhat, hogy a most kicserélésre ítélt szavak közül is egyre több kerül ez utóbbi csoportba? MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Egy matematikus bolyongásai. Franki Péter kaposvári születésű, Japánban élő matematikus, zsonglőr, író e címen megjelent könyve már több mint százezer példányban kelt el a világ különböző tájain. A 11 nyelven beszélő igazi világfi üzenete: ne skatulyázzuk be az embereket, éljünk és gondolkodjunk szabadon.- Nyughatatlan voltam, mint a sajtkukac a hetvenes évek végén, amikor az ELTE-n elvégeztem a matematika szakot. Akkoriban nem volt könnyű Magyarországról külföldre utazni, de engem vonzott a szabad élet. Ezért mentem Franciaországba, ahol egy kutatóintézet matematikai osztályán dolgoztam. Rendkívül vonzó volt, hogy teljesen szabad kezet kaptam, de az is igaz, hogy akkoriban ez egy igazán gyengén fizetett állás volt. Ezért úgy gondoltam, ha már van útlevelem, kihasználom: utazom, és idegen országokkal ismerkedem. Konferenciákon adtam elő, kutattam, közben pedig az amerikai Bell intézetben egyik kiváló matematikus kollégám megtanított a zsonglőrködés alapjaira.- A zsonglőrködés meglehetősen messze van az utcai fellépésektől. Milyen út vezetett odáig?- Lenyűgöző volt számomra az utcai zenészek, zsonglőrök teljesítménye, s közben arra is rájöttem, hogy technikailag semmivel sem képzettebbek, mint én. Fél év kellett az első sikerekhez. Eleinte még az arcomat is fehérre festettem. így ugyanis más ember voltam az utcán zsonglőrködve, mint aki az egyetemeken előadást tart. Mára odáig jutottam, hogy megmaradt ugyan a matematika iránti vonzódásom, de már nem abból élek. Öt éve Japánban egy gyerekeknek szóló műsort vezetek, amelyik segíti a matematikatanulásukat. Könyveket, cikkeket A Mérai Hagyományőrző Táncegyüttes meghívására Erdélybe utazik április 23-án a Karád Táncegyüttes 15 tagja, ahol részt vesznek Mérán egy élő népszokás bemutatásán. Ezen túl a találkozás hozzájárul a két táncegyüttes közötti kapcsolat mélyítéséhez, másrészt a karádiak csiszolhatják a Mérai tánctudásukat is... Pajor János, a Karád Táncegyüttes vezetője elmondta: a két együttes évek óta jó kapcsolatot ápol, az erdélyi Mérai Hagyományőrző Táncegyüttes már többször járt Karádon. A somogyi település táncosai azonban előírok, hét nemzetközi szakfolyóiratot szerkesztek az USA-tól Angliáig. Közben persze zsonglőrködöm.- Miért Japánt választotta otthonának?- Éppen Japánba utaztam, amikor a repülőgépen megismerkedtem az egyik légi kísérővel, s több lett belőle, mint egyszerű ismeretség. A sors fintora, hogy mire végre egy két évre szóló csere- egyezménnyel huzamosabb időre Japánba kerültem, éppen vége lett a kapcsolatunknak. Ettől függetlenül elkezdtem komolyabban zsonglőrködni, s a rossz nyelvek szerint a 120 millió japánból ma már legalább 50 millió felismer, ha meglát az utcán. A helyi matematikusokkal sikerült elérnem, hogy a nemzetközi matematikai diákolimpiákon a japánok is részt vegyenek. így aztán, mire lejárt az ösztöndíjam, úgy éreztem, hogy Japánban a helyem.- Ma is úgy érzi, hogy van még ott dolga?- Az enyémhez hasonló nevel- tetésű és tudású ember Nyugaton szőr vesznek részt rendezvényen Mérán.- Erdélyi barátaink meghívására megtekintjük egy ma is élő népszokás, a „juhmérés” ceremóniáját - tudatta Pajor János. - Mérán nagyon sokan tartanak juhokat. A népszokás lényege, hogy miután lefejték a juhokat, lemérik őket és zene kíséretében kihajtják az állatokat a legelőre. A Mérán élő fiatalok pedig egész éjszaka legeltetik a birkákat és vigyáznak rájuk. Az egyik ilyen csoporthoz csatlakozunk mi, karádi táncosok is. Másnap reggel a férfiak jönnek haza, amikor az asszonyok „vödörrel öntik meg” őket. Ezután ismét mérlegerengeteg él, Keleten jóval kevesebb. Más vagyok, mint ők, s úgy érzem, sokat segíthetek a japánoknak saját életük alakításában. Egyébként érdekes, hogy menynyire másként reagálnak a japánok egy-egy bemutatóra. Visszafogottabbak, fegyelmezettebbek, és kiszámíthatóbbak, ezért másfajta kapcsolatokat is ki lehet alakítani velük, mint az európaiakkal. Japánban például elképzelhetetlen, hogy az előadás végeztével a gyerekek hozzányúljanak, megtapogassák a kellékeimet.- Minden évben hazalátogat. Egy több ezer kilométerre keletre élő magyar szemével mennyire változott meg Magyarország?- Sajnálom, hogy politikailag megosztott az ország. Ahol én élek, ott természetes, hogy más és más az emberek politikai meggyőződése. Ettől azonban ők még barátok, és együtt töltik a szabadidejüket. Van tehát még mit tanulniuk a magyaroknak, s ezt nemcsak az egymással elíentétes nézeteket vallók közti kapcsolat- ra értem. ___________Márkus kata li k a juhokat és ekkor derül ki, hogy ki legeltetett legügyesebben. A népszokás megismerésén és a ceremónián való részvételen túl részt veszünk a Méraiak bálján. A három nap alatt táncolunk és bővítjük Mérai tánctudásunkat. Már összeállt az idei V. Karádi Nemzetközi Népművészeti Fesztivál programja is. Az önkormányzat képviselő-testülete az Alapfokú Művészeti iskolát bízta meg a fesztivál megrendezésével. Az augusztus 12-15. közötti rendezvényre előzetes tárgyalások alapján legalább 15 együttest várnak Szerbiából, Romániából és Horvátországból is. krutek József Juhokat mérnek a karádiak Könyvespolc Túrkevétől Óceániáig Lassan már két éve, hogy Balogh János, a kiváló akadémikus, az ökológia és zoológia világhírű tudósa eltávozott az élők sorából. Ám művei ma is élnek és szinte felkiáltásként zúgnak a fülünkbe: 24. órában vagyunk, hogy megállítsuk a természeti katasztrófák viharként történő vágtatását... Balogh János tanár úr már nem érhette meg utolsó könyvének megjelenését, amelynek szinte külön története van. Á világhírű professzor nem csak tudós, hanem közéleti ember is volt. Számtalan alkalommal szerepelt a rádióban, televízióban. Ebből a gazdag anyagból állították össze hűséges tanítványai, Fábián Gyula és Dippold Pál ezt a vallomásosan szép kötetet, „Túrkevétől Óceániáig” címmel, amely már címében is átfogja ezt a nagy ívű életutat. Balogh János soha életében nem volt szobatudós. Akkor érezte magát igazán jól, ha terepen dolgozhatott. És itt sem a kényelem, hanem a munka volt a fontos számára. Mégis 50 éves volt már, amikor először eljutott a trópusokra. Ő azonban nem érezte ezt az időt későnek. Sőt inkább szerencsésnek tartotta magát, hogy immár megfelelő elméleti tudás birtokában kezdhette el trópusi kutatásait. Talán kissé előre is szaladtunk a történetben, ám a „Túrkevétől Óceániáig” sem követi mindig hűen a kronológiát. Bár tulajdonképpen vallomásos önéletrajzzal van dolgunk, Balogh professzor úr gyakran ugrik át a régmúltról a jelenbe, a legaktuálisabb, mindenkit érintő ökológiai problémák megvilágítására... Általánosságban még valamiről szólni kell. Az egész művet egy jellegzetes, szatirikus humor hatja át. Olyan humor ez, amelyre csak a legnagyobbak képesek. Akik felül tudnak emelkedni minden emberi kicsinyességen... Amiből Balogh Jánosnak is bőven kijutott... Balogh János korán megismerte az élet könyörtelenségét. Alig pár éves volt, amikor édesapja eltűnt az Első Világháborúban, a Przemysl melletti hírhedt ütközetben. Rövidesen édesanyja is követte a halálban, a spanyolnátha áldozataként. A kisfiút a túrkevei rokonok nevelték föl és gpndoskodtak iskoláztatásáról is. És segítették abban is, hogy a zoológia iránti lelkesedését már egész kis korától minél jobban kielégíthesse. A határtalan szorgalom végigkísérte egész életét. Egyik kedvenc latin közmondását, „A csillagokig az út meredeken vezet fel”, nemcsak füzetébe írta. Meghatározta tanulását és munkásságát egyaránt. Csodálatos portrék sokasága is sorakozik a kötetben. Balogh János nagyon szépen leírt (elmondott) vallomásában pár vonással szinte hihetetlenül érzékletes portrékat állít elénk. Ismertebbet és kevésbé ismerteket egyaránt... A volt Horthy-kollégiumban ismerkedett meg László Gyulával... „akiről már fiatal korában is látszott, hogy milyen gazdag tudományos pályát fog befutni és amellett nagyszerű ember is volt...” Nagy szeretettel ír Móczár Lászlóról is, aki később szegedi egyetemi tanár és a rovartan Európa-hírű kutatója lett... Az árnyalt portrék közül való Tolnai Simoné, a Tolna Világlapja tulajdonosáé és főszerkesztőé is. Maga Balogh János is rengeteget tanult tőle mint újságíró, hiszen népszerűsítő és mégis oly fontos tudományos értékkel bíró cikkeit is közölte először. Nagy szeretettel eleveníti meg Supka Gézát is, a magyar könyvnap feltalálóját, a kultúra szerelmesét... És még lehetne bőségesen sorolni a neveket... Balogh János egész életében távol tartotta magát a politikától. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy az ötvenes években nem tartozott a pártvezetés kedvencei közé. Ám tudományos munkája, nemzetközi sikerei rövidesen meghozták számára a hazai elismerést is. Kitüntetéseit azonban - ez is jellemző habitusára - csak szerényen felsorolja egyébként oly gazdagon áradó vallomásában... És közben megteszi szellemes megállapítását is: „az állatok és növények párton kívüliek...” A trópus varázsa végigvonul az egész köteten. Nem véletlenül, hiszen Balogh Jánosnak legnagyobb álma valósult meg első trópusi utazásával. 1963 és 1978 között 28 tengerentúli expedíción vett részt. Többször megfordult Új-Guineában, Új-Kaledóniában, Tahitin, Afrikában, Amazóniában. Az UNESCO és az akadémia támogatása sokszor csak a legszerényebb körülményeket biztosította neki és munkatársainak. És mégis, szinte nomád életmódként is csodálatos eredményeket értek el. (Nem kis részben a kinti magyarok segítségével...) Ugyanakkor Balogh János konklúziója egyszerre keserű és figyelmeztető: „Az expedícióm eredményeiről szomorúan azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen nem hasznosultak. Ennek talán az a fő oka - és ez nem csak Magyarországra vonatkozik, az egész világon így van -, hogy képtelenek felfogni az ületékesek, amit mi végzünk, a Föld növény- és állatvüágának kutatása és fenntartása mennyire fontos...” Erre figyelmeztetnek a nagyszerű tudós népszerűsítő könyvei is, mint a „Haldokló őserdők Nyomában” és a „Megsebzett bolygó”. Ezer sebből vérzik, mert a tékozló ember szeméthegyeivel megöli az Életet... OR. SÍPOS CSABA A néptáncos berkekben, ha valaki Mamiról beszél, kérdés nélkül tudják, hogy Rónai Csabánéról van szó. A Somogy Táncegyüttes örökös tagja ma is meghatározója a jubiláló tánckarnak. A februári szenior táncesten hatalmas tapsvihar fogadta a meglepetésdarabot: Rónai Csabámé a Somogy Táncegyüttes Mamija, fiával, Rónai Balázzsal járta el a Madocsai szegényest. Mami 41 éve tagja a Somogynak, az aktív színpadi szerepléseket 1985-ben hagyta abba. Az együttest azonban azóta sem tudta otthagyni, amiben csak tud, segíti a többieket. Férjét is ott ismerte meg és fiai is táncoltak a Somogybán. Balázs pedig az együttes egyik művészeti asszisztense.- Mivel érdemelte ki a Mami becenevet? Ma is ropja a Somogy Táncegyüttes Mamija- Lassan korban is eljutok odáig, hogy maminak hívjanak, de én már fiatalon az lettem. Mosóczi István mellett tánckarve- zetőként nekem kellett foglalkoznom mindenféle ügyes-bajos dologgal: hogy meg legyen kötve a szalag vagy ki legyen pucolva a csizma a színpadra lépés előtt. Egyszóval rendbe szedtem a táncosokat. Idősebb voltam náluk és ettől kicsit anyáskodó is lehettem. Akkor ragadt rám ez a név; ennek már 25 éve. Szinte az egész néptáncmozgalomban úgy ismernek: a Somogy Táncegyüttes Mamija.- Hogyan kezdődött a néptáncos pályafutása?- 1963-ban a Táncsics gimnázium tánccsoportja volt a Somogy utánpótlása. Elmaradt a szertorna-edzésem és a barátnőmmel elmentem a táncpróbára. Pont hiányzott egy lány, hát beálltam helyette. Mondanom sem kell: rosszul sikerült és nagyon leszúrtak. Úgy éreztem, ezt meg kell tanulnom, mert nem tudom elviselni, ha valaki igazságtalanul bánt. Fölvettek az utánpótláscsoportba és hamarosan bekerültem a Somogy táncosai közé.- Van kedvenc koreográfiája?- Mindegyiket kedvelem, amit táncoltam és biztosan megsértődöm, ha valamiből kimaradok. Talán Vida József táncszvitjéhez jobban fűződöm, mert ebben álltam először színpadra a tánc- együttessel. Ezt a mai napig el tudom járni próba nélkül is.- A néptáncosok sokat utaznak, biztosan tele van szép emlékekkel.- Olyan helyeken voltunk, ahová a tánc nélkül soha el nem jutok: Algír, Törökország, Görögország, Olaszország. De a legszebb emlékek itthoniak: amikor Szegeden először arany egyesre minősült a Somogy, vagy amikor Mosóczi István balladáját táncoltuk a régi Budapest Sportcsarnokban, felállva tapsolt a szakmai közönség. 1985-ben Dijonban a sajtó szerint is jól sikerült a fesztiválprogramunk, mégsem díjaztak bennünket. A nemzetek estjén a részt vevő együttesek fogadták a zsűrit, akik hajba kaptak, hogy miért nem kapott a Somogy díjat. Ott előttünk tépték le egymásról az inget.- A színpadon érte valamilyen kellemetlenség?- Többször is, de ma már csak megmosolygom őket. Amikor divatba jött a műszempilla, hát én is fölragasztottam egyet. A színpadon rögtön az első lépés után a RÓNAI CSARÁNÉ 1949-ben született Kaposváron, Várdán él tériével ás kát (iával, Péterrel és Balázzsal. Foglalkozása gyógyszertári asszisztens. 41 éve a Somogy Táncegyüttes tagja, 22 évig táncolt 1991 óta az alapítvány elnöke, s 5 éve ö Kaposvár Dorottyája. jobb szemhéjamról félig leesett, s ott lógott a szemem előtt. Minden kézfelemelésnél megpróbáltam leszedni, de az nem esett le és ott lógott egészen a tánc végéig. Színpadon egyszer estem el. A többiek ahelyett, hogy fölsegítettek volna, inkább nevettek rajtam. Azt azért bánom, hogy nem írtam naplót. Sok mindent elfelejtek vagy csak a szépre emlékeit zem. § - Most mivel foglalkozik? >3 - Az alapítvány vezetése mel| lett segítek a tánckarnak szervezni ni a háttérmunkát, ruhákat kivá- | lasztani, tanácsokat adni. Emel- “■ lett a várdai nyugdíjascsoportnak tanítok táncokat és színpadi darabokat. így én is sok mindent tanulok a népzene mellett. Rengeteg értékre találok rá, amit kizártam eddig az életemből. CSOKONAI GÁBOR