Somogyi Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-09 / 84. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 0 4 8 2004. Április 9., Péntek DRÁVATAMÁSI Drávatamási Hírmondó Korszerűbb utcai világítás Korszerűsítik a közvilágítást az utcákon, ebben állapodott meg a képviselő-testület a Dédász Rt- vel. A szolgáltatónak 150 nap áll rendelkezésére a tervek elkészí­tésére s a hálózat korszerűsíté­sére. A Dédász saját beruházás­ban végzi el, s költségét a meg­takarítás három év alatt fedezi. Kaput nyitottak A község lakosságának is meg­nyitották a szociális otthon reha­bilitációs fejlesztőrészlegét: a nyugdíjasok már ki tudták próbál­ni az eszközöket, s úgy tetszik, van igény a rendszeres igénybe­vételére is. Az intézmény nemrég fejezte be a helyiség kialakítását, benne relaxációs szobával, masz- szírozófotellel, hidromasszázzsal. Folytatnák a panzióépítést Felszólítják a panzióépítő vállal­kozót a beruházás folytatására. Öt éve kezdték az építést a fo­lyóparton, de félbehagyták. Az akkori önkormányzat vizesblok­kot építtetett a leendő panzió­hoz, így benne áll a falu pénze is. Most szeretnék elérni, hogy a befektető fejezze be a munkát vagy adja át az ingatlant, hogy az önkormányzat folytathassa. Recept Právatamásiból Kígyórétes A tésztához liszt, tojás, tej és cu­kor kell, a töltelék elkészítéséhez diót és mákot ajánlanak a drá­vatamási háziasszonyok. Tésztát gyúrnak, ezt két cipóra osztják. Az egyiket belenyújtják a kizsíno- zott, lisztezett tepábe, s eme te­szik a tölteléket, például a cukro­zott darált diót. A tölteléket cit­rommal, illetve vaníliával ízesítik. Ráhelyezik a többi tésztát, s elő­melegített forró sütőbe teszik. 20-25 percig nagy gázon sütik, majd takarékon lassan hagyják kihűlni. Ha olyan formájúra sze­retnénk sütni, ami az elnevezését is adta, a tésztát a két végén be kell vagdalni, s hajtogatva a sütő­be tenni. Ettől lesz olyan a kész sütemény, mintha fonott lenne. A CIKKEKET ÍRTA ÉS A FOTÓKAT készítettéi nagy László az oldal megjelenését AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Drávatamási az egyik legszebb folyóparti fala. Takaros háza­kat, gondozott utcákat talál a látogató. Az erdők közt megbú­vó kis települést megközelíteni sem nehéz: alig néhány kilo­méterre van a 6-os főúttól. Sok városinak megtetszik; van, aki ide költözött, és van, aki hétvégi házat vett a faluban. Néhány éve panzió építésébe is kezdett egy baranyai vállalkozó, ez azonban egyelőre félbemaradt. A nemzeti park oktatóháza vi­szont nagyon népszerű, nyaran­ta több száz diák seregük ide. Takaros porták a Dráva-parton Tavasz érkeztével Drávatamási is megelevenedett; a faluban füst ter­jeng - faágakat égernek a kerti munkától pedig a sár sem tartja visz- sza az embereket. Még az időseb­bek is serénykednek. Füzesi Tibor- né is a kertből jött be pár perce. Klubot alakítanak Nyugdíjasklub alakul a faluban, s Füzesi Tiborné és Végh Lajosné ala­pító tag.- Sok változást tulajdonképpen nem hoz ez a klub, hiszen ma is összejárunk. Kirándulni is elme­gyünk, igaz, többnyire a darányi nyugdíjascsoporttal, és a munká­ból is kivesszük a részüket - mond­ta Füzesi Tiborné. - A klub gyakor- laülag már megvan, tevékeny, csak a keret hiányzik hozzá, és persze az ezzel szerezhető támogatás. Tizennégy idős alkotja a leendő klub magját, s róluk azt mondta az asszony: mindenre kaphatóak. Nemrég műsort készítettek, és föl­léptek a kastélyosdombói nyugdí­jasklub rendezvényén. Cigányok­nak és nászmenetnek öltöztek be. Lelkesedésből jeles- Roma nótákat énekeltek, bolon­dos esküvőt adtunk elő. Nagy sike­rünk volt. Szeretünk táncolni, ki­rándulni, egyikünknek sincs kedve bezárkózni. Nem volt könnyű éle­tünk, de idős korunkra sem adjuk meg magunkat a sorsnak - mond­ta. - Szeretjük a fiatalokat is, csak azt sajnálom, hogy az utánunk jö­vő korosztályok már nem kapha­tók ezekre a bolondságokra. Hiába mesélem nekik, hogy a mi időnk­ben színi előadásokat készítet­tünk, hálóztunk. Csak az érdekte­lenséggel találkozik az ember. Ez persze nemcsak Drávatamásira jel­lemző, így van ez másutt is. Sze­rencsére a mi példánk is ragadós: ma már velünk tart egy-két fiatal is. Önkormányzati kezdeménye­zésre tavaly faluszépítő egyesületet próbáltak létrehozni, ám ez nem jött össze. A falu vezetői azonban bíznak benne, hogy a nyugdíjas­klub ebben a munkában is segít­het. A sok lelkes asszonynál jó ke­zekben lesz a falu szépítése. A gyerekek napközben a darányi iskolában és óvodában vannak. A délutáni buszjáratokkal szálingóz- nak haza. Nemek harca Szabadidejükben aztán irány a sportpálya, ahol többnyire fiúk és lányok fociznak egymás ellen. A hatodikos Makovi Edit és Orbán Renáta is szívesen rúgja a bőrt, és persze néha a fiúk lábát.- Ők a durvábbak, ennek ellené­re nem ritka, hogy mi győzünk - mondta a két lány. A hetedikes Pássá Roland persze ezt cáfolja. Ál­lítja: kizárólag sportszerűségből engedik nyerni a lányokat. A fiú többnyire focival és kerékpározás­sal tölti a szabadidejét. Más szóra­kozási lehetőség nemigen van. Edit az állatorvosi pályával és a fodrász­szakmával kacérkodik, Roland ta­nárnak készül, Renáta pedig még nem döntött. Mindhárman azt mondják: szeretnek itt élni, de má­sutt képzelik el a jövőjüket. Ahogy nőnek, egyre kevesebb időt tölthetnek idehaza a gyerekek. A nyolcadikos Sabacz Alexandra már sokszor szinte csak aludni jár Tamásiba. - Hétköznapokon elő­fordul, hogy este hatra végzek, hét­végeken pedig Barcson vagyok, ahol az Adria-Szigo együttesben táncolok. Jól megy, különösen a standard táncokat kedvelem; a du­nántúli bajnokságon nemrég má­sodikak lettünk. Középiskolásként még kevesebb időt tölthetek majd itthon: a Dráva Völgye Középisko­lába jelentkeztem kömyezetvédel­Füzesi Tiborné: Szeretjük a vidámságot Üveges Zoltán: Megoldatlan gondunk az út Kovácsai Sándor: Elmennék Ausztráliába is mi szakra, azután pedig szeretnék tovább tanulni.- Korábban a gyerekeink alig fér­tek föl reggelente a Volán járatára, a busz ugyanis előbb a kastélyos­dombói és a gárdonyi iskolásokat és óvodásokat vette föl, csak azu­tán fordult be hozzánk. Egy év alatt sikerült elérnünk - mondta Üveges Zoltán polgármester -, hogy visz- szafordul Darányból a gyerekein­kért, mikor a többi faluból uta­zót letette az iskolánál, óvodánál. Gondnokot a falunak így végre a drávatamási gyerekek is kényelmesen utazhatnak. - An­nak a telekuckónak is főleg a fiata­lok örülnek majd, amelynek az el­nyeréséről éppen a napokban kap­tunk értesítést - újságolta a pol­gármester. - A régi postahivatalban alakítanánk ki, s két számítógépet és másfél évre ingyenes internet­használatot nyertünk hozzá az IHM pályázatán. További félmillió forintot meg a helyiség átalakítására kapunk. Az internetes kuckót és az olvasószobát a nyárra szeretnénk elkészíteni, hogy a vakációban már használhassák a gyerekek. A falugondnokság létrehozásá­val pedig az idősebbeknek szeret­nének kedvezni. - Tavaly nem nyert a pályázatunk, de nem mond­tunk le erről a szolgálatról, mert szüksége van rá a falunak. Főleg az idősebbeknek, mert nekik megter­helő a gyógyszerek kiváltása, az or­voshoz utazás. Legtöbbjüknek nincs kocsija. A falugondnokság megkönnyítené az életüket. Hiányzik az útravaló A falunak talán a bevezető út álla­pota a legnagyobb gondja. Kes­keny, töredezett aszfalton lehet be­jutni ide; a gépkocsit próbáló útra már évekkel korábban ráfért volna a teljes újjáépítés. Erre azonban ak­kor sem volt és most sincs pénze a közútkezelő társaságnak.- Azt mondták: erre a következő évtizedben se számítsunk - állítot­ta a polgármester. - Már minden lehe­tőséget végiggondoltunk, a helyzet kilátástalannak tetszik. Csak az építőanyag megvásárlása is több tízmillió forintos tételt jelentene. Rá­adásul a néhány éve épített dráva- gárdonyi összekötő út is rohamo­san romlik. Annak idején örültünk, hogy nem lesz többé zsáktelepülés Tamási. Mára ismét egyre nehe­zebbé válik a falu megközelítése. A szociális otthonnak köszönhe­tően itt jóval kisebb a munkanélkü­liség, mint a térség többi települé­sén. Persze ez azokat nem vigasz­talja, akiknek hiányzik a biztos megélhetés. Ilyen Kovácsai Sándor is. Sok mindennel próbálkozott már, ma mégis munkanélküli. Zátonyon a hajója- Nem értem ezt a világot: régen azt büntették, aki nem dolgozott, ma pedig azt, aki dolgozni próbál. A munkáltatók abban érdekeltek, hogy feketén alkalmazzák az em­bert. Régen nem volt ennyi bűnö­ző, és ilyen szegénységre sem em­lékszem. Meggyőződésem: az unióban sem lesz jobb, ezért nem szavaztam az EU-s csatlakozásra. Kovácsai Sándor 1984 óta él Drávatamásiban. Itt építkezett, ké­sőbb azonban elvált, s ma az apjá­val lakik. - Hiába szeretnék dol­gozni, nincs munka a környéken - panaszolta. - Akár Ausztráliába is elmennék már krokodilbefogónak vagy egy norvég olajfúró-szigetre, de nincs pénzem az útiköltségre. Vonzanak az ilyen extrém felada­tok. Jártam Albániában és Dzsibu- tiban is; voltam matróz, statisztál­tam filmekben. Sok mindent kipró­báltam. 34 évesen mégis úgy ér- zem, zátonyra futott a hajóm. ■ Úton Európába A kastély a betegeké Drávatamási legnagyobb foglalkoztatója a Dráva Kas­tély szociális otthon. A tamásiaknak évek óta létbiz­tonságot ad a megyei fenntartású intézmény. 109 dol­gozója közül a legtöbb ugyanis helybeli. Az otthon­ban értelmi fogyatékosokat gondoznak: csaknem két­száz enyhébb-súlyosabb beteget. Büszkék a jól kép­zett gondozói gárdára és hogy aránylag jó körülmé­nyek között élhetnek a betegek. Az EU-követelmé- nyekre már évekkel ezelőtt elkezdték a felkészülést: a jogszabályok, melyekhez igazodniuk kell, már több éve uniós szellemben készülnek. - Természetesen van még pótolnivaló. Hogy mást ne említsek, a végle­ges működési engedélyünk megszerzéséhez duplájá­ra kell növelnünk az intézetet - mondta Milicz Ilona igazgató. - Európában ugyanis lakónként hat négy­zetméter alapterület az előírás; ma nálunk épp a fele. A rehabilitáció részeként a gondozottak maguk is gazdálkodnak, illetve kézművesműhelyben dolgoz­nak, és van színjátszó csoportjuk is. A legújabb büsz­keségük pedig a fejlesztőszoba. Eszközeit pályázaton nyerték: készségfejlesztő játékokat, számítógépet, mozgás- és fizikai állapotfejlesztésre alkalmas sport­szereket. A relaxációs szobában halk zene és masszírozófotel segítí a pihenést, a fürdőszobában pedig hidromasszázs kényezteti a beteget. ji Többféle új eszközt és számítógépes programokat is nyertek a gon­dozáshoz, a rehabilitációhoz, s ezeket rendszeresen használják Drávatamási Kincse Oktatóház a parkban Négy éve nyitották meg a Duna-Dráva Nemzeti Park drávatamási oktatóközpontját, s évente hazai és külföldi turisták százai ismerkednek itt a Drává­val, a nemzeti park ártéri növény- és állatvilágával. Tavaly a sok hazai látogató mellett voltak új-zélan- di, amerikai, svéd és olasz vendégeik is. Jó év elé néz idén is a nemzeti park és a Green Pannónia ala­pítvány fenntartásában levő oktatóközpont. Hat­száz diákot várnak az idényben. A látogatókat nem­csak a természetvédelmi szakemberek várják, ha­nem az egész falu. Az önkormányzat turistaszállót alakított ki, s az ide jövők növelik a vendéglátóhe­lyek forgalmát is. A központ legnagyobb rendezvé­nye a föld napján a hagyományos kerékpártúra, amikor 350 barcsi diák biciklizik ki Tamásiba.- Hétféle rendezvénnyel várjuk a látogatókat: előadásokkal a nemzeti park természeti értékeiről és a Dráváról, madármegfigyeléssel, kézműves-fog­lalkozásokkal és fafaragással - mondta Borián György, az oktatóközpont vezetője. - A gyerekek megtanulhatják, hogyan lehet biológiai alapon, szinte eszköz nélkül megvizsgálni folyóvizeink mi­nőségét, és sokat megtudhatnak az ártéri erdőkről is. Fölkereshetik a közeli védett szigetet, s idén drá- Tavasztól őszig nagyon sok diák megfordul a nemzeti park oktató- vai kóstolóval várjuk a látogatókat. ___________■ házában, ami hajóval, kerékpáron, sőt még lovon is fölkereshető

Next

/
Thumbnails
Contents