Somogyi Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-08 / 83. szám

2004. Április 8., Csütörtök A L M A N A C H 2 1 9 7. OLDAL Tapsonyt nem érinti kedvezően a csatlakozás. Az uniós szabvá­nyok miatt ugyanis a falu neve lekerült a közlekedési táblákról, így aki nem tudja, merre kell menni, nem könnyen talál rá a településre. A faluban tudják: amúgy is kevesebben keresik őket. Lakója ugyanis hosszú idő óta nem több, hanem kevesebb van. Az önkormányzat nem te­het mást, harcol. Azért, hogy a falu visszakerülhessen az útjel­zőkre és azért is, hogy ne csak emiatt kanyarodjanak többen a faluba vezető kacskaringóra. Tapsony befelé és kifelé vezető útja is nehéz A faluban, egészen a település köz­pontjának mondott részig, ember­fiát sem látni. Tökéletes a nyuga­lom és a csendet is csak egy vil­lanydaráló rekedtes, messziről ér­kező hangja zavarja. Jó hosszan szól és csak lassan halkul, ahogy haladunk. A gépzajt aztán szinte zsibvásári hangulat váltja fel az ön- kormányzat épülete előtt. Nagy a tumultus. Mondhatni szokatlanul nagy, hiszen nem sokkal ebéd után nem ez a jellemző falukép, más­részt irgalmatlanul szakad az eső, érthetetlen tehát, mit keres hirtelen ennyi ember az utcán. A hagyomá­nyok azonban faluhelyen, igaz, már itt is csak nagy ünnepek előtt, de még tartják magukat. Nagyhé­ten böjt van. Nagypénteken pedig hal. A pontyárusoknak tehát sokan örülnek. Eső ide vagy oda, egy kis víz a többséget nem riasztja el a bojtos ebédnek valótól. Utak és táblák Az önkormányzat épületében a fa­lu polgármestere, Fábos István ép­pen egy ügyféltől búcsúzik, aztán az íróasztal mögé ül. Nincs túl jó kedve. A falu útjainak felújítására próbál ugyanis pénzt szerezni, egyelőre kevés sikerrel. Lassan megy, de már kezdi megszokni, hogy minden pluszforint után járni kell. Ahogy a jelzőtábláért is.- Nyáron lesz egy éve, hogy el­kezdtem hajtani a közlekedési táb­lát - magyarázza, miután szóvá te­szem, hogy még mindig nem jelö­lik a falut. - Megígérte már min­denki, akinek kell, hogy lesz, még- sincs. Ez főként az itt működő cé­geket zavarja. Ha új üzleti partnert, szállítót fogadnak, komoly erőfe­szítésbe kerül, amire útba igazít­ják. Türelmesek vagyunk, ezt falun megtanulja az ember... Majd tábla is lesz. Ennél most sokkal jobban foglalkoztat, hogy minél előbb ne­ki kéne állni kijavítani az utakat. Az idejét sem tudom, amikor jutott rá pénz. Minden pénzt felemészt az iskola. Több mint 16 millió fo­rintba kerül egy évben az, hogy 17 gyerek tanul az intézményben. Ha ezt a pénzt saját erőként szerepel­tetni tudnánk, legalább a dupláját költhetnék a falu fejlesztésére. Drága, de kell iskola Hiába a racionalitás. Az alsó tago­zat egyelőre biztosan marad. Amíg a falu valahogy bírja, lesz. Igaz, most már a tapsonyiak többsége belátta, hogy jobban járnának nél­küle. A képviselő-testület azonban egyelőre még nem meri felvállalni a végleges döntést. A védőnői ta­nácsadóban éppen ez a téma. Egy háromgyermekes anyuka a fogor­vosra vár és az iskola mellett érvel, a többieknek meg mindegy.- Szerintem az alsót nem szabad megszüntetni - mondja határozot­tan Knipp Tamásné. - Az nem le­het, hogy a kicsiket is korán reggel buszra ültessük. Egy rendes falu­ban lenni kell iskolának. Nem sza­badott volna elkezdeni a felső meg­szüntetését, most nem csak ennyi gyerek lenne és akkor most nem törnék ezen a fejüket. Simái Szilvia a tanácsadásra ér­kezett. Két hete van még a szülésig és kislányt szeretne. Egy fiú már van, jó lenne egy hugica is. Most ezzel van elfoglalva és csak annyit mond, hogy szerinte az óvoda a legfontosabb. Kis bolt, kis forgalom Az utcán még mindig szinte senki, aki meg mégis, az szinte fut a ba­rátságtalan idő elől, anélkül, hogy kinézne az esernyője alól. Elsőnek a boltban próbálkozunk kicsit job­ban felmérni a közhangulatot. Hiá­ba.- Ilyenkor itt senki sincs, falu­A büfében drukkolnak a falu fejlődésének Knippné sajnálná, ha megszűnne az iskola bán csak reggel van nagy forgalom a boltban - magyarázza szinte mentegetőzve a pénztáros. - Csoki­nyuszit hiába keresünk, már elfo­gyott, fenyőfadísz azonban maradt karácsonyról. A választék amúgy lehetne jobb is. Sok az üres polc. Á kereskedők viszont vérbeli eladók. Saját zsemléjét veszi elő egyikük a bevásárlótáskából, amikor kiderül, hogy ebédet vennénk, de a kenyér már mind elfogyott. Rövid tanako­dás után kiderítik, ebben az időben talán csak valamelyik kocsmában találkozhatunk idevalósival. Lejtő és megállás A Nyírfa büfében valóban vannak. Igaz, csak hárman. Kártyáznak, de gyorsan bekapcsolódnak a társal­gásba. A kocsmában, vagyis a büfé­ben - a kettő ugyanis, mint azt a vendégektől megtudjuk, nem ugyanaz - kiderül, hogy még a tős­gyökeres tapsonyiak sem bíznak eléggé a falu jövőjében. Nem tud­ják megmondani, tíz év múlva hol tart majd a település, de abban egyetértenek, hogy ahogy máshol is, az utóbbi években itt is egyre csak fogy a lakosság.- Én előre megmondom, hogy a polgármester támogatója vagyok - kezdi Csizmadia József. - Legfő­képpen azért, mert amióta megvá­lasztottuk, azóta látszik az előrelé­pés. Nagyobb lett a rend és kisebb a széthúzás. Én nem mondom, hogy mindenki így látja, ahogy én, de legalább már vannak olyan közösségi alkalmak, ünnepek, amikor összejöhet a falu. Nem­csak a mostani, még a régi tap­sonyiak is, egyre többen jönnek olyankor haza. A vendégek a helyi politikáról aztán gyorsan a másik fontos témá­ra térnek. A tapsonyi focicsapat ugyanis nyert a hétvégén Inke el­len. A futballisták teljesítményével mégsem mindenki elégedett. Ta­valy ugyanis harmadikak voltak, most meg a hetedik helyen állnak.- A célnak megfelel - kapcsoló­dik a beszélgetésbe egy addig hall­gatag vendég. - Az volt az elképze­lés, hogy a középmezőny elején végezzenek, az meglesz.- így igaz és arra meg tényleg jó a csapatunk, hogy amikor meccs van, akkor a kocsmákban biztosan senkit nem talál. Most is több mint kétszázan voltunk hétvégén a pá­lya mellett. A falu háziorvosa András János. Éppen negyedszázada, hogy Tap- sonyba települt. Azóta nincsen se ünnep, se hétvége. Beszélni is csak futtában tudunk. A rendelés után üzemorvosi feladatait, azután pe­dig a gadányi meg a mesztegnyői betegeket látja el. A szomszéd falu­ban is helyettesít, ezért most beteg­ből sok, időből meg kevés van. Az azonban gyorsan kiderül: a doktor sokkal derűsebben látja a jövőt, mint amilyen az időjárás.- Én több faluban is megfordu­lok a környéken és amúgy is opti­mista vagyok, ezért nem látok okot borúlátásra - mondja András János és gyorsan utánaszámol, az elmúlt időben mennyien mentek el Tap- sonyból. - Csak két család költö­zött el, de szerintem azok is vissza­jönnek. Én úgy gondolom, a kö­vetkező évtizedben nehezebb lesz, de roszabb nem. Jó irányba halad a falu és az itt élők is. Jobb lesz tehát a jövő is. így kell lennie, én ebben bízom. Az orvos tehát nem csak a betegek, de a falu bajára is tudja a gyógyírt. Optimizmus és össze­tartás. Az, hogy igaza lesz-e, az idő és a tapsonyiak döntik el. A gon­dolatra még felhőből is kevesebb lesz. Mintha Tapsony felett átfu­tott volna egy fénysugár. Talán a nap is kisüt nem is sokára... ■ Tapsony Tapsonyi Hírmondó Javítanák a község útjait A fejlesztési feladatok közül a legfontosabb Tapsonyban az utak állapotának javítása. Ez na­gyon költséges: a községben ugyanis több mint 13 kilométer hosszú belterületi út karbantar­tásáról kell gondoskodnia az ön- kormányzatnak. A forgalmasabb szakaszok teljes felújításra szo­rulnak. Először a Petőfi utcát mérték föl a szakemberek, ezt szinte újra kell építeni. A 2,5 ki­lométer költsége több mint 15 millió forint, erre Sapard-forrás- ból szeretnének pénzt szerezni. Két sikeres pályázat Két sikeres pályázatból gazda­godott a falu. A területfejlesztési tanácstól a polgármesteri hivatal irodabútorainak a cseréjére és munkagépekre nyertek támoga­tást. Ebből a hivatal négy helyi­ségében tudták újra cserélni a berendezést, és két olyan gépet vásároltak, amivel a közterülete­ket karbantarthatják. Egy hóma­rót és egy bozótvágót vettek a pályázati pénzből. Idén is sze­retnék folytatni az önkormányza­ti intézmények szépítését, és a szolgálati lakásokban is ter­veznek néhány felújítási mun­kát. i Recept Tapsonyból Aludttejes búzaprósza Bojtos napokon még ma is gyakran készítenek aludttejes búzaprószát a háziasszonyok. Ehhez két bögre aludttejet, másfél bögre lisztet, késhegynyi őrölt fahéjat, két evőkanál cuk­rot, fél evőkanál zsírt, kávéska­nál szódabikarbónát, két tojást és csipet sót vesznek. A hozzá­valókat összekeverik úgy, hogy a lisztet utoljára teszik a többi­hez és erősen kizsírozott tepsi­be öntik, fél óra alatt pirosra sü­tik. A tésztát elkészíthetjük fahéj és cukor nélkül sóval, de úgy is, hogy túrót és lekvárt szórunk rá. A megadott mennyiség csak egy kis tepsibe elegendő. ____■ A CI KKEKET FÁBOS ERIKA ÍRTA FOTÓK: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Úton Európába Tapsony Kincse A cég eredményei és kilátásai minden évben jobbak. Nemcsak a falu legnagyobb munkaadói, de a sportot és a kultúrát is támogatják Gyógyítják a gazdaságot A Hans Pausch Hungária Kft 1996 óta a település legnagyobb foglalkoztatója. A múlt évben már egymilliárd forintot meghaladó árbevételt könyvel­hettek el. Tapsonyban a 70-es évek végén kezdtek egészségügyi diagnosztikai berendezéseket gyár­tani. Hazánk legnagyobb röntgengyára, a Medicor szerelte össze az első orvosi gépeket a faluban. A rendszerváltás után aztán gyors egymásutánban három utódcég is alakult hasonló profillal a tapasz­talt tapsonyi munkaerő kiaknázására. A német Hans Pausch cég 1996-ban vásárolta meg a tap­sonyi üzemet. Egészségügyi diagnosztikai beren­dezéseket gyártanak, fő profiljuk a röntgengép­gyártás. A hazai kórházak szinte mindegyikében van olyan berendezés, amit a kis somogyi faluban szereltek össze, de nemcsak Magyarországon, hanem Európában is. Az európai piacon több nagynevű cégnek is beszállítanak. Krennert István, a cég ügyvezető igaz­gatója elmondta: éppen ezért az uniós csatlakozástól sem tartanak. Ezalatt az idő alatt ugyanis lehetőségük volt megtanulni, mit követel az európai közösség piaca. Felkészültek: minőségi munkában és határidőben is a legjobbat nyújtják ma már. ______■ A tapsonyi templom ékessége az oltár, amit két évvel ezelőtt si­került felújítani, így a régi fényében pompázhat A katolikus templom Tapsony építészeti emlékei között két barokk épít­mény is van, amivel lakosai büszkélkedhetnek. Az egyik a katolikus templom, a másik pedig egy nagy kereszt, ami 1788 óta áll a település sírkertjében. Tapsony fejedelem nyári szálláshelyeként ismert ez a terület. Neve 1331 óta gyakran előfordul az okle­velekben. A plébániáját 1723-ban alapították. Ma is álló barokk temploma pedig 1750-53 között épült. A főoltárát 2002-ben felújították és aranyozták. A falu 885 lakójából 779-en vallották magukat római katoli­kus vallásának. A plébánosa Bojtor Róbert, ő Somogysámsonból jár át a településre. A temetői kereszt felállításáról keveset tudunk. Annyi bizonyos - ez a bevésett feliratból kiderül -, hogy 1788-ban készült. Azóta is ez a legnagyobb és legszebb a faluban álló út menti keresztek között. A tapsonyi emlékezet máig őriz egy mondát is a ke­resztről: az egykori vármegyeháza épületétől alagút vezetett a kereszthez. Ezt sok helybeli gyerek próbál­ta igazolni, de bizonyítását ennél tudományosabban nem kísérelték meg. Az elmúlt években egyébként három plébános is megfordult a településen. Azóta, hogy nincs helyben lakó pap, valamivel kevesebben járnak templomba az egyébként vallásos falusiak._________________■

Next

/
Thumbnails
Contents