Somogyi Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-01 / 51. szám

6. OLDAL 2004. Március 1„ Hétfő VISZ Viszi hírmondó Jubileum támogatással Visz nevét 1229-ben említi elő­ször hivatalos írás, így lakossága az idén ünnepli a település fenn­állásának hétszázhetvenötödik évfordulóját. Nagyszabású ün­nepségre készülnek, s erre pá­lyázati támogatással szeretnék megteremteni az alapokat. Ezt az igényt az önkormányzat a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumához nyújtja be. Készítik a rendezési tervet Már készítik a község telepü­lésrendezési tervét, ez - figye­lembe véve a Balaton-törvény- ben meghatározott kereteket - kijelöli a fejlesztés lehetőségeit. A nyimi képviselő-testület vár­hatóan márciusban vitatja meg és fogadja el a településrende­zési tervet. Elkerülőutat építenek A közeljövőben megépítik a 67- es út elkerülő szakaszát, s ez érinti majd a községet is. A kis település lakosai sokat várnak a főút elkészülésétől, elsősorban azt, hogy közelebb kerülnek a Balatonhoz. Az út végleges nyomvonalát már elfogadták, és a kivitelező az autópályával pár­huzamosan építi ki. Recept Viszröl Rakott karaj A viszi háziasszonyok szívesen készítenek rakott karajt. Ennek a receptjét a község könyvtárá­ban őrzik. A nyolc szelet karajt vegetával beszólják, és forró zsírban gyengén pirítják. A töl­telékhez három áztatott zsemle, három főtt tojás, három nyers tojás, só, bors, kömény, 1 /4 kg csirkemáj, vágott hagyma, petrezselyemzöldje kell. Mind­ezt zsírban megpárolják és az áztatott zsemlével keverik össze. A pirított húst zsírozott tepsibe rakják: 1 szelet hús, töltelék, hús, töltelék. A tetejé­re reszelt sajtot szórnak, és pi­rosra sütik. A CIKKEKET GÁLOONYI MAGDOLNA ÉS GÁDOR JANKA ÍRTA FOTÓK; MÁRTON LÁSZLÓ AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Átalakulásának éveit éli Visz. Lakói s új telepesei akaratlanul is eldöntik, hogy üdülőfaluvá vagy állandó lakhellyé váljék-e a község. A külföldi érdeklődés mellett egyre határozottabban jelentkeznek a fiatalok is, hogy visszatérjenek a szülői házhoz vagy itt rakjanak új fészket. Kedvezően változott a környe­zet: az autópálya, a kaposvár- lellei elkerülőút nemcsak a Ba­latonhoz, hanem a megyéhez is közelebb viszi a települést, bekapcsolja Viszt az országos és a nemzetközi vérkeringésbe. Változik a világ az erdős dombok között A községháza olyan, mint egy csalá­di ház nappalija. Itt mindig megta­lálják egymást az emberek. S bárki­nek mondanivalója, megoldásra vá­ró gondja akad, segítő társakra talál. Egy 226 lelkes településen szinte mindenki ismeri a falubelijét. A csa­ládias közösségben nem maradnak rejtve az örömök és a bajok. A falu mindenese Titulusa szerint hivatalsegéd Sol­tész Endréné - Hajnalka -, de fogal­mazzunk pontosan: ő a falu valódi szolgája. Ha kell, postás, máskor kérvényt ír. A falunapok egyik fő­rendezője, könyvtáros és népmű­velő. Azt mondja: nincs mit tenni, itt ez a hivatalos dolga. Senkit sem lehet elküldeni azzal, hogy az ügye nem ide tartozik. Az emberek ugyanis jogosan várják a segítséget. A számítógépén mindenféle adatlap, nyomtatvány megtalálha­tó, mert sokan nála írják meg a kü­lönböző kérvényeket, hivatalos ira­tokat. Fölkészült hát minden igény­re. A számítógépeket - együtt a fax­szal meg a nyomtatóval - az ősszel telepítették a hivatalba. A fénymá­solót egy német új telepes hozta. Korszerű gépekkel Hajnalka is beiratkozott a tanfo­lyamra, de a második alkalommal otthagyta. Mint mondta: az alapok­nál kellett volna kezdeni, s aztán önszorgalomból és azoktól a kö­zépiskolásoktól megtanulta, akik a gyerekeknek tartottak itt számító­gép-ismeretet. Ma már talán el sem tudná képzelni a munkáját a kor­szerű gép nélkül. A könyvtár nyil­vántartásának egy részét is fölvitte már a gépre, hogy könnyebben meglelje a köteteket. Szükség is van erre, mert már több mint két és fél ezer könyvet kell számon tartania. Az önkormányzat ugyanis nem saj­nálja a pénzt a beszerzésre. A diá­kok itt minden fontos olvasmányt megtalálnak, ami kell a tanulásuk­hoz. Intézménye'nincs a falunak, de megtalálja a módját, hogy lako­sainak elérhetővé tegye a kultúrát. A községháza nagytermében is állítottak föl gépeket a gyerekek­nek. A szülőknek annyira megtet­szett, hogy karácsonyra igen sokan otthonra is vettek a csemetéjüknek, így költözött be az otthonokba a korszerű technika. A polgármester öröme A polgármestert ritkán láttuk az utóbbi évtizedben ilyen jókedvű­nek. Mindig gondterhelt volt az ar­ca, különösen üyentájt, a költségve­tés-készítésnek az időszakában. So­sem volt annyi pénzük, amennyit a községre költött volna. Hujder Fe­renc jókedve most másból is táplál­kozik. Májusban nyugdíjba megy, és tiszteletdíjas polgármesterként viszi tovább az ügyeket az önkor­mányzati ciklus végéig. Elárulja: megfordult a fejében, hogy több mint 40 évi szolgálat után végleg el­köszön a közigazgatástól, de ezt ne­ki úgy sem hitte el senki. S persze, a választóit sem hagyhatja cserben. Többéves huzavona után talán most a jubüeumi jutalmát is fölve- heti, eddig a falu költségvetését szá­molva ugyanis képetlen volt rá. Hujder Ferenc azt mondta, ha egész évben olyan ütemben kapják a pénzt, ahogyan januárban érke­zett, nem fő tovább a feje. Tavaly ugyanis a havi 800 ezer forintból szülte semmit sem tudtak félrerak­ni, hogy némi pályázattal megfelel­jék a beruházásra szánt forintokat. Most 1,1 millió forintot kaptak, s ez bizakodásra ad okot. A napokban egyeztek meg a szomszédos telepü­lésekkel a közös fenntartású iskola, óvoda és a körjegyzőség költségve­Hujder Ferenc nyugodtabban számol Takács Lászlóné felkarolta a sorstársakat téséről. Viszt kedvezően érinti a döntés, mert jelentősen kevesebb hozzájárulást kell fizetnie az látrányi iskola és a körjegyzőség működéséhez. A polgármestertől tudjuk, hogy a Korsós család portája ma az egyik legszebb viszi ház. Az autópálya­építéssel nemcsak a falu járt jól. Fölépült a házuk Korsósék tíz évvel ezelőtt, amikor elkezdték az építkezést, nagyon szerény körülmények között éltek. A családfő Rádpusztán dolgozik szőlőművelő munkásként, a felesé­gének pedig csak a nyári idényben van munkahelye. Sokba kerül a gyerekek iskoláztatása is: a két fiú tizennégy, illetve tizenegy éves. A szülők arra törekszenek, hogy mindkettő megfelelő iskolai vég­zettséget szerezzen. Korsós Sándor szőlőtermesztés­sel is foglalkozik. S kárpótolták az autópálya nyomvonalába eső sző­lők kivágásáért. A 20 aranykoronás területért 12 millió forintot kapott, ebből sikerült három hónap alatt befejezni a félkész házat. Korsós Sándomé elmondta, nagy segítsé­get jelentett nekik ez a pénz. Köny- nyebb lett az életük, és a gyerekek­nek is jobb körülményeket teremt­hettek. Nagy szó a falu életében, ha va­lakinek sikerül új alapra építeni a jövőjét. Korsós Sándomé nem tud­ja máshol elképzelni az életét: itt született, itt is szeretne meghalni. A faluban jó viszonyban vannak mindenkivel, mondta, s az öregek és a fiatalok segítenek egymásnak. Segítő sorstársak Az ember azt hinné, hogy üyen kis településen a fogyatékkal élők hely­zete sokkal nehezebb, mint másutt. Ezt azonban határozottan cáfolja Takács Lászlóné, a mozgáskorláto­zottak egyesületének helyi csoport- vezetője. Az egyesület 13 viszi tagja meleg családi környezetben és ké­nyelmes körülmények között él. A civü közösség pedig gondoskodik arról, hogy eljussanak kulturális eseményekre, kirándulásokra. Most márciusban például Látrány- ban szervezik meg a sérültek nap­ját, s oda 200 vendéget várnak. Egy éve vállalta el a helyi csoport vezetését, s nem csodálkozik, mi­kor megjegyezzük, hogy bizony, jól jártak vele a sorstársai. Azt mondta: - Azért karolom fel őket, mert el­esettek, és nem tett értük senki any- nyit, amennyit én teszek. Takács Lászlóné ugyan itt szüle­tett, itt nőtt fel, de a családalapítás Boglárra szólította. 1998-ban azon­ban idős szülei visszahozták. Édes­apja, Volák Géza ma a falu legidő­sebb embere. Hozzátette: a falu szeretete is hozzájárult a hazaköltö­zéséhez. S ami különösen meg­nyugtató neki: itt képzelik el jövő­jüket a gyermekei is. Mert egyetért a polgármesterrel abban, hogy bár a faluban alig van munkahely, aki nagyon akar, az talál a térségben. Évszázadok ünnepe Jeles évfordulóra készül a falu, mondta Hujder Ferenc, s Visz alapí­tásának a 775. évfordulójára nagy­szabású falunapot tervez. Számolja a forintokat, pályázatot fogalmaz, és azon töri a fejét, hogy müyen jeles személyiségeket hívjanak meg a kö­zös ünnepre. Hajnalka keresi a ver­seket a gyermek fellépőknek. S az sem zárható ki, hogy maga is ír egyet a községről. Minden ünnepi készülődésnél nagyobb boldogság számukra, hogy erre az évre megállt a falu lélekszámának a csökkenése. Az utóbbi időben három kisgyer­mek is született Viszen. ■ Úton Európába Visz kincse Lovaival hazatalált Az iskola befejezése után került Somogyba Tóth Máté Mariann. Pest megyében végezte a lótenyésztői sza­kot. Ménesnél dolgozott Pusztapécelen, s évekig hiva­tásból foglalkozott lótenyésztéssel. Miután megismer­te párját s a viszi táj szépségét, tudta, hogy hazatalált.- A lovak csikó korukban hihetetlenül kíváncsiak, érdeklődőek és nyitottak a világra - mondta. - Ha ve­szélyesnek látszanak, ha rúgnak, azt nem támadólag teszik, hanem éppen védekezésből. Egyébként pedig méltósággal viselik a sorsukat, élik az életük. Nem szolgalelkűek, és nagyon jó a memóriájuk. Ezért is ne­velhetők, és betaníthatók a legkülönbözőbb célokra. Ehhez azonban elsősorban szeretni kell őket, hiszen a harmonikus kapcsolat elmélyítésétől függ, hogy a ne­héz helyzetekben ki hogyan tud bánni velük. Ma már csak kedvtelésből foglalkozik lovakkal. Párjával együtt három éve vette az elsőt, egy arab-lipi­cai félvért, s ez rögtön a szívébe lopta magát. Mivel te­lítve van a piac,/iehezen boldogulnak, de lovaik sza­porulatát mindig sikerül eladni. Emellett lovaglással foglalkoznak és kocsikáztatással. Ma még csak távla­ti céljuk a versenyzés, de fogathajtásban majd indul­ni szeretnének. A takarmány egy részét maguk ter- mesztik, s háromhektámyi szőlőt is művelnek. ■ Az ifjú lovászhölgy is a viszi dombok között találta meg a boldogságát. Párjával kedvenc lovait nevelik. Madarak lakhelye Madártávlatból tárulnak föl a viszi táj valódi szépsé­gei. A zöld erdők, tarka völgyek, a domboldalakon épült piros tetős porták. Őseink megszerették ezt a vi­déket. Gyümölcsösöket telepítettek, felszántották a gazdag földet, és óvták a természet értékeit. S bármer­re járjunk a világban, kevés olyan vidéket találunk, amit ennyire élveznek a madarak. Ha a falu lakosai" munkában elfáradtan hazatérve leszállnak a buszról, biztos, hogy itt megnyugvást találnak. Tavasztól őszig csicsergő madárrajok fogadják őket a falu központjá­ban, amely olyan, mint egy vadregényes liget. Patak folyik rajta keresztül, a patakon íves fahíd trónol, és őshonos fák adnak hűs árnyat, a lombok között pedig százféle énekes repdes csiripelve, rikongva. A község gondoskodik arról, hogy itt megpihen­hessen az utazó; padokat raktak a fák alá, s védett he­lyen alakították ki a játszóteret. Itt tartják a falunapo­kat is, ahol Visz apraja-nagyja élvezi az együttiétet. Ilyenkor olyan ez a liget, mint egy nemzetközi vásár; a külföldi honfoglalók is keresik a helybeliek társasá­gát. S a felhők alatt repdeső égi vándorok benéznek a porták udvarára, ahol többféle náció alakítgatja a kör­nyezetét. Európa sok országából hozzák hagyomá- nyaikat, így gazdagítják a falu megújult arculatát. ■ Kettős képet mutat a légifelvétel Viszröl. A porták között hivalkodó rezidencia osztrák tulajdon, amit kerítés zár el a külvilágtól. A L M A N A C H -234

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents