Somogyi Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-08 / 57. szám

7. OLDAL 2004. Március 8., Hétfő Som hosszan elnyúló falu. A 65-ös fő­út mentén terül el, s tíz kilométert is gyalogolhatunk egyik végétől a mási­kig. A 700 lakosú község idén ünnepli fennállása 775. évfordulóját. Vízvá­lasztó lesz ez az év: megkezdik azokat a beruházásokat, melyek a jövő zálo­gát jelentik; új közösségi házat, illetve regionális hulladéklerakót építenek. Az utóbbi új munkahelyeket jelent és jelentős adóbevételt hozhat az önkor­mányzatnak. Tárgyalnak a lehetséges befektetőkkel a nagyberényi termálvíz somi hasznosításáról is. Ha megálla­podnának, azzal valóra válna a hely­beliek legmerészebb álma, a fürdő. Változásokat hoz a jubileumi év Csaknem tíz kilométert fut az autó a 65-ös úton, mire elhagyja Som te­rületét. A községhez tartozik Da- ránypuszta is, ami öt kilométerre van a falu központjától. Az ott lakó 18 család - ez összesen 43 lakos - nem él olyan kényelmesen, mint a falubeliek. Itt üzlet sincs, de a víz­ellátást azért már megoldották, és bekapcsolták a szemétszállításba is az egykor szebb napokat látott pusztát. Puszták, faluközpont Lakosai nem is panaszkodnak, mert tudják: a távolság meg a kis lélekszám gátat szab a fejlődésnek. A falunak azonban nem Darány- puszta a legtávolabbi pontja: on­nan négy kilométerre van Simon- major, és az is Somhoz tartozik. Korábban több család élt itt, most azonban csak egy juhász lakja. A külterületeken és központban élők az idén mindannyian megem­lékeznek a falu 775. évfordulójáról. Nevét ugyanis 1229-ben említi elő­ször oklevél. Az ünnepi torta elké­szítése vélhetően Kissné Farkas Zsuzsannára és a nővérére, Sebők Gézánéra vár. A nyugdíjas cukrász . testvérpár a helyi rendezvényeken rendszeresen megkínálja a somi­akat egy kis süteménnyel, tortával. Úgy hírlik, az idén is. Ötletek Varsóból is- Mi olyan édességeket készítünk, amik már kimentek a divatból, mi­vel túlságosan is munkaigényesek- mondta Kissné Farkas Zsuzsa. - Csinálunk csipketortákat, cukorró­zsákat. Az utóbbira kevesen vállal­koznak, mert forró cukorból kell csinálni, ami bizony'égeti az ember kezét. Házias ízek jellemzik az édességeinket, éppen ezért szere­tik. Különösen a diótorta népszerű. A sütögetéssel egészíthetjük ki a nyugdíjunkat, de nem a pénzkere­setért csináljuk, hanem a szakma szeretete miatt. A helyi rendezvé­nyekre torta mellett általában két­féle süteményt is készítünk, termé­szetesen ingyen. Mint Kissné Farkas Zsuzsa el­mondta, korábban két évig a len­gyelországi Varsóban is cukrász- kodott. Később onnan hazatérve évekig a helyi boltban és a kocsmá­ban dolgozott. Nagy álma volt egy cukrászda megnyitása a faluban, de ez családi okok miatt nem való­sulhatott meg. A tervezett helyén most egy kocsma üzemel, mint el­mondták, az onnan kiszűrődő zaj miatt éjszakánként nehezen tud­nak pihenni.- Sokat fejlődött Som, de az ön- kormányzati pénztárca vastagsága behatárolja a lehetőségeket - tette hozzá. - Nagyon szép lett a teme­tő, de egy őr is kéne, mert bizony előfordul lopás és rongálás is. Negyven éve gyógyít A testvérpár sokszor hívja segítsé­gül Botos Zoltánt, a falu nyugdíjas orvosát, vagy a feleségét, ha valami­lyen egészségügyi gondja van. Mi­vel helyben nincs doktor, ezért a la­kosok sürgős esetben őket keresik föl tanácsért, illetve megkérik egy- egy injekció beadására vagy éppen foghúzásra. Botos Zoltán negyvenegy éve él már Somban a feleségével. Koráb­ban, 1986-1990 között a falu elöljá­rója is volt. Hiába nem praktizál már, a somiak mégis gyakran for­dulnak hozzá vagy a felesége segít­ségét kérik; ketten több mint negy­ven éve gyógyítják már a somiakat.- A szőlőhegyet az én vezetősé­gem idején villamosítottuk, s akkor építettük ki a vízvezetéket is - em­lékezett Botos Zoltán. - Megcsinál­tuk társadalmi munkában az orvo­si rendelő központi fűtését is. Ma már nem vagyok benne a közélet­Kissné Farkas Zsuzsanna cukrászdát akart Botos Zoltán: A közélet sem elég pezsgő Varga Lajosné: Nagyon kell egy közösségi ház ben, de úgy látom, nem is olyan pezsgő, mint annak idején... Botos Zoltánná viszont részt vesz a vöröskeresztes szervezet munkájában, elsősorban a vér­adások szervezésében. Évente két­szer maga is rendszeresen ad vért. - Alkalmanként mintegy húszán jövünk össze - mondta. - Ápolónő, asszisztens voltam, de ma már nem dolgozom a rendelőben, így sokkal nehezebb megszervezni a donorok részvételét. Megtudtuk, nemcsak a falu ünnepel, hanem a házaspár is: Botos Zoltán az idén veszi át aranydiplomáját. Civilek a kábeltévéért A vöröskereszt mellett három civil szervezet tevékenykedik a faluban, köztük a Som Községért alapít­vány. Ennek Mária Smits a vezető­je. Az egyesületeket tavaly ötven­ezer, az idén pedig hetvenezer fo­rinttal segítí az önkormányzat. Az alapítvány vezetője örül, hogy nem a civileken spórol a falu. Ez is jelzi: szükség van a munkájukra.- Nemcsak színvonalas rendez­vényeket szeretnénk az idén, ha­nem tiszta, virágos települést is - mondta. - Versenyt hirdetünk a községben a „tiszta, virágos porta” cím elnyerésére. Virágok vásárlásá­ra az önkormányzat százezer forin­tot ajánlott föl, a közösségi könyvtár szervezésében pedig alapítványunk kuratóriumi tagja, Halmos Béláné népi iparművész tart kézimunka­szakkört március végéig. Anyagi lehetőségeiktől függően segítik egy-két tehetséges, rászoruló fiatalnak a továbbtanulását is. Sze­retnék elérni, hogy végre elkészül­jön a kábeltévé-hálózat; segítségé­vel jobban népszerűsíthetnék a négy civil szervezet életét, rendez­vényeit is. Már évek óta várnak rá a somiak, s bíznak benne, hogy a ju­bileumi évben ez is megvalósul. A közösségi ház építését Varga Lajosné szerint semmiképpen nem szabad tovább halogatni. Ha végre elkészül, akkor a civil szervezetek is jobb körülmények között dol­gozhatnak, és lesz helyük a na­gyobb rendezvényeknek is. Sürgető teendők- Most egy 42 négyzetméteres helyi­ségben zajlik a közösségi élet - mondta Varga Lajosné. - Itt van a könyvtár és a telekuckó is négy szá­mítógéppel, internetes kapcsolattal. Ez az állapot már-már tarthatatlan, ezért is fontos, hogy minél előbb megkezdjék az új közösségi ház építését. Még akkor is, ha nem nye­rünk hozzá pályázati támogatást. Ezzel átalakul a faluközpont, s legalább 15 parkolóhelyet is létesíte­nek itt, hogy biztonságosabb legyen a közlekedés. Somot kettészeli a rendkívül forgalmas 65-ös főút. Az pedig; külön gond, hogy a legtöbb autós nem a megengedett sebesség­gel hajt, hanem száguld a lakott te­rületen. Több baleset is történt emi­att, ezért sürgeti a lakosság járda építését. Ezt is elkészítik az idén. Szükség lesz rá, különösen ha megkezdődik a regionális hulladék- kezelő központ kialakítása. A somi­ak szerint ugyanis attól kezdve ala­posan megnövekszik az út már most is számottevő forgalma. Haszon a hulladékból Som központjának a kiépítését az idén mindenképpen megkezdik - tudtuk meg Lenkey Tibor pol­gármestertől. - Ennek elkészültével indulhat igazán fejlődésnek a falu - tette hozzá, s azt is, hogy a regionális hulladéklerakó létesítése folytán évente tíz-húsz millió forint adóbevételhez jut az önkormány­zat. - Ami pedig legalább ennyire fontos: huszonhárom új munkahe- lyet is jelent ez a somiaknak. ■ Som Somi hírmondó Fejlesztés rekordösszegből A korábbi 40-50 millió helyett az idén 70 millió forintból gaz­dálkodik az önkormányzat; ez a 13 éves spórolásnak és a gázrészvények után kapott 18,5 millió forintnak köszönhető. Ta­valy elmaradt a művelődési ház építése, ezért a hivatal kasszájá­ban maradt a beruházáshoz szükséges csaknem 30 millió forint pályázati önrész is. Ilyen jelentős fejlesztési lehetősége még nem volt a falunak. Utat, járdát javítanak Az idén 2,2 millió forintot fordít az önkormányzat az utak és jár­dák javítására. A képviselő-testü­let döntése szerint aszfaltburko­lattal látják el az Ady utcához csatlakozó külterületi utat, illetve az Ady és a Petőfi utca közti 100 méteres átjárót. A Kossuth utca végén kátyúznak, s év köz­ben más javítást is elvégeznek. Segíti a fenntartást Som a ságvári körjegyzőséghez tartozik, s jelentős összeget költ a közös intézmények fenntartá­sára. Az óvoda és iskola támo­gatására 4,7 milliót, a körjegy­zőségre 6,6 millió forintot utal át. Az orvosi ügyeletért 338 ezer, a családsegítő szolgálatért pedig 712 ezer forintot fizet. Recept Somból Libamájas borjúszelet Az Andrea vendéglő egyik leg­kedveltebb étele a borjúszelet, ennek a töltelék adja a különle­gességét. A főszakács elmond­ta: libahájban sült fűszeres liba­máj a borjúszelet tölteléke, s eb­be a vöröshagyma, só, bors mellett még egy kis lecsót is tesz­nek. Ezzel töltik meg a korábban kiklopfolt, besózott és - ha szük­séges - bevagdosott borjúszele­teket. Mikor ezzel végeztek, ösz- szegöngyölik, majd bundázzák, azaz lisztbe, tojássárgájába, zsemlemorzsába mártják, és utána bő zsírban kisütik. Ezután fölszeletelik, majd pedig burgo- nyakrokett-körettel tálalják. ■ A CIKKEKET KESZTHELYI ZOLTÁN ÍRTA FOTÓK: GÁTI KORNÉL AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Úton Európába Som kincse Róka László: Vállalni akarjuk magunkat, nemzeti örökségünket, táplálkozási szokásainkat és magyar nemzeti konyhánkat Művésztelepet szervez A magyar nemzeti konyha népszerűsítését tűzte ki célul Róka László, az Andrea vendéglő s panzió tulaj­donosa. Azt mondta, fontos ez az uniós csatlakozás­sal kapcsolatban, s reméli, a pályázati lehetőségek ré­vén fejlesztheti már nyolcadik éve működő üzletét.- A konyhánk magyaros jellegét az étlapunkon is hangsúlyozzuk - mondta Róka László. - Azon dolgo­zunk, hogy visszaszerezzük a magyar konyha és ven­déglátás becsületét. Az uniós csatlakozás nyújtotta pályázati lehetőségeket kihasználva szeretnénk to­vább bővíteni a szálláshelyeinket. Ebben látom a to­vábblépés lehetőségét. A konyhánkban folyamatosan végeztünk felújításokat, így az már a szigorú uniós előírásoknak is megfelel. A szálláshely bővítését faházak építésével valósíta­nák meg, mivel az üzlet mögötti parkoló mellett eh­hez van megfelelő nagyságú terület. Az üzlet vezető­je egykor művelődésszervezőként is dolgozott Siófo­kon, ezért nem meglepő, hogy a falut és az üzletét népszerűsítő, a művészetekhez közel álló ötlettel állt elő. Ezzel a jövőt is megalapozná. - Az itt született Iványi Grünwald Béla emlékének adózva egy mű­vésztábor elindítására gondoltam - mondta Róka László. - A résztvevők szállásolásáról és étkeztetésé- ről természetesen az üzletünk gondoskodna. ■ Ifj. Iregi Lajos postás nyolc éve foglalkozik gobelinnel, s már 70-80 térítőt, képet készített. Emellett köt, hímez, és csipkéket is horgol Népi alkotóműhely A somiak kincsként őrzik, óvják a népi hagyományo­kat, a régi és a maiak alkotásait. Valóságos népi alko­tóműhely volt egykor a kis falu. Leghíresebb szülötte Iványi Grünwald Béla festőművész, a nagybányai is­kola egyik alapítója. A már elhunyt Gál János és Sza­bó Imre egykori református lelkész festményeiből is már többször rendeztek kiállítást a településen. Meszlényi Gizella verseit és magyamótáit ugyan­csak sokan ismerik, dalait gyakran halljuk a rádió­ban is. A somi rendezvényeken pedig sokszor az ő versét szavalják a fiatalok. Egyik nótaszövege (A Pi­ros rózsa hervadt szirma... kezdetű) pedig második díjat is nyert az 1992-es nótaolimpián. A kézimun- kázók közül kiemelkedik Halmos Béláné népi ipar­művész tevékenysége, illetve a hímzései már or­szágos hírnevet szereztek neki. A rendkívül tehet­séges népi iparművész nemcsak a somi lakosokat tanítja kézimunkázni, hanem a nagyberényi alapít­ványi iskolában is oktatja a fiatalokat. Ugyancsak hímzéssel foglalkozik Sutyor Imréné, de ő elsősor­ban kalocsai mintákat készít. Ketten is foglalkoznak a faluban gobelinek készí­tésével: ifj. Iregi Lajos és Ritter Miklósáé. Sőt, üveg­festője és fafaragója is van a településnek Csontosáé Csapó Ibolya, illetve Papp Gyula személyében. ■ ALMANACH - 177

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents