Somogyi Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-27 / 49. szám

2004. Február 27., Péntek A L M A N A C H-10 9 7. OLDAL KomlóscL a nyugalom szigete le­hetne, de a csöndet szinte percen­ként megtöri egy dübörgő teher­autó. Nehéz helyzetben van, aki át akar menni az utca túlolda­lára: térdig sáros lesz vagy kiteszi magát a balesetveszélynek a fék­pedált nem ismerő autósok mi­att. A lakosok évek óta sürgetik az út helyreállítását s a kavics- szállító autók elterelését - hiába. A nyugalom sem jellemző a jobb napokat is látott községre. A Bar­cson dolgozó komlósdiak a mun­kahelyükért, a gazdák az uniós csatlakozás miatt aggódnak. Védelmet a város közelsége sem nyújt Fekete zászlót lenget a februári szél Komlósdon; egy hetvenéves férfi halt meg néhány napja, s hol­nap lesz a temetés. Nem sokkal azelőtt egy negyvenhárom éves férfi hunyt el. - Borzasztó, hogy alig két hónap telt el az évből, de már a harmadik halottunkat te­metjük - mondják az emberek. Azt pedig egyelőre nem tudni, hogy születik-e gyermek az idén. Néhány éve még büszkék voltak a viszonylag alacsony átlagéletkor­ra. Most már aggódva számolják a gyerekeket; a faluban jelenleg hét iskolás van és hat óvodás. A kormányos Csak nem akar vége szakadni a tél­nek. Böszörményi Sándornak ez az évszak a legnehezebb, hiszen ilyen­kor partra kell szállnia, s a hajós em­bernek ez nagy megterhelés. Még gyerekként megszerette a Drávát, s azóta bejárta minden zegzugát.- Pontosan emlékszem: 1970. február 10-én szálltam először víz­re - mondta. - Nem tetszett a szö­vetkezet, ezért inkább matróznak álltam.. Az erdészeti kompra kerül­tem, ott szereztem meg a gyakorla­tot. Harminc évet húztam le a Drá­ván előbb matrózként, azután kor­mányosként. Összesen 44 éve dol­gozom, az utolsó éveket már a nyugdíj mellett. Nem tagadja: nagyon várja a ta­vaszt, amikor végre újra hajóra szállhat. A barcsi sétahajót kormá­nyozza már negyedik éve. - A hajót télen sem lehet elhanyagolni. Én minden másnap lementem a barcsi kikötőbe, hogy megnézzem. A víz ugyanis beviszi a hordalékot a két hajó és a ponton közé, s azt mindig ki kell tisztítani. Lassan nekikezd­hetünk a festésének is, és március közepén már vízre szádunk. Úgy tudom, akkor érkezik az első ki­rándulócsoport. A drávai kormányos nemrégi­ben töltötte be a havankettedik évét. 2005-ig szól az orvosi engedé­lye. - Amíg az orvos engedi, dolgo­zom. Egy kicsit elfáradtam már; ha végleg ott kell hagynom a vizet, so­kat szeretnék pihenni. Legföljebb csak a kertben teszek-veszek egy kicsit, és a rokonoknak segítek, ha kérik. Emelik a tétet A nyugdíjasok klubjában mindig jó a hangulat. Az asszonyok kártya­partiján komoly a tét: forgalomból kivont fillér és forint. Javaslatunk­ra, hogy emeljék a tétet mai forint­ra, csak nevetnek. Azt mondják: majd akkor, ha nálunk is bevezetik az eurót. Ebéd után vannak, de senki nem igyekszik hazafelé.- Barcsról kapjuk az ebédet. Jól főznek a városiak, így nincs okunk panaszra - mondta Mihály Imréné. - Többünk is konyhán dolgozott, értünk hozzá.- Meg aztán a készhez köny- nyebb odaülni - tette hozzá Sefer Emőné. Elmondják: a komiósdi klub húsz éve népszerű; több idős választja, mint egyik-másik na­gyobb faluban. A siker titka a jó tár­saság - mondják. Klubban az asszonyok Feltűnt, hogy az idősek klubjába kizárólag asszonyok járnak. Ezt azzal magyarázzák, hogy a férfiak előbb halnak, és a sok egyedül maradt nőnek olcsóbb befizetni az ebédre, mint egy személyre főzni. Az egyetlen férfi a klubban Magyar János falugondnok: ő hozza ide mindennap az ebédet. - Ez is egyike a feladataimnak - mondta. - A szolgálat két falut lát el, s az ebédhordás mellett a gyere­kek szállítása, gyógyszerek kivál­tása is az én dolgom. Nem sokat pihen a kocsi. Magyar János: Az ebédhordás is feladatom Kiss Pál: A gázpénzzel kerek az összeg Antalné Nagy Katalin: Aranyosa a kisnyulak A gondnok is tanul Komlósd és Péterhida 1993 óta kö­zösen tartja fenn a szolgálatot. Az idén szeretnének autót cserélni, mert a mostani már 200 ezer kilo­métert futott. 1993-ban kapták az első kocsit, s a jelenlegi már a má­sodik autó. A falugondnok felnőtt fejjel nemrég visszaült az iskola­padba. - A barcsi TIT gimnáziumá­ba járok. Szeretnék leérettségizni, és a három tanév fele már letelt. Egyedül a matematikával vannak gondjaim, de nagyon igyekszem megérteni - mondta. A gondnok helyettesítésére ter­mészetesen nincs pénzük a falvak­nak. A szolgálatnak azonban mű­ködnie kell, ezért Kiss Pál polgár- mester maga pattan a kocsi ülésére olyankor, amikor a falu gondnoka iskolában van. Gázpénzből fejlesztés A falu költségvetését a múlt héten fogadták el; harmincmillió forint­ból gazdálkodik az idén az önkor­mányzat. - Csak 26 millió lenne, de szerencsére megkaptuk a gázva- gyonunk után járó négymillió fo­rintot is, és ezzel lett kerek ez az összeg - mondta Kiss Pál polgár- mester. - A gázpénzt a beruházása­inkhoz tartalékoljuk. Az idén a nyugdíjasklubot szeretnénk fej­leszteni, a kocsma mögötti terüle­tet pedig szabadidőközponttá akar­juk alakítani. Játszóteret és parkot építenénk a sportpálya mellé. Szeretnének az idén is két-két közhasznú munkást alkalmazni. Ároktisztítás lesz a feladatuk. - Szükség van minden egyes mun­kahelyre, mert egyre súlyosabb gond a faluban a munkanélküliség. Korábban Komlósd aránylag jó helyzetben volt Barcs közelsége miatt. A városi munkahelyekről először a messzebbről bejárókat küldték el. Ma már ez a közelség sem nyújt védelmet a komiósdi dolgozóknak. A fűrészüzemből és a tejüzemből is küldtek el az utób­bi időben komiósdi embereket. S ha Barcson sincs munka, helyben bizonyosan nem találnak maguk­nak megélhetést. Félnek az uniótól Öt család részvételével indítottak tavaly állami támogatású nyúlprog- ramot Komlósdon. A nyúltartásra vállalkozók közül Sefer Ernőnek és Antalné Nagy Katalinnak megy a legjobban.- Öt anyát és egy baknyulat kap­tunk, s melléjük ketreceket meg ta­karmányt. Korábban sosem foglal­koztam nyúllal, sok időbe telt, amíg beletanultam - mondta Antalné Nagy Katalin. - Ha azon­ban az ember szíwel-lélekkel csi­nálja, annak meglesz az eredmé­nye. Májusban indultunk, és no­vemberben tudtam leadni először. Most már magunknak is vágtunk. Jó ára van most a nyúlnak, három­százhatvan forintot adtak kilójáért. A ketrecek tiszták, látszik, hogy gondos gazdájuk van a nyulaknak. Az asszony olyan szeretettel nyúl a tapsifülesekhez, hogy kétség nem férhet hozzá: valóban jó gazdájuk. Közben arról beszél, mi mindennel próbálkoztak eddig. Harminc disz­nót és libákat is nevelnek. Föld is van, hogy megtermeszthessék az állatok takarmányát. - Rengeteget dolgozunk, mégsem tudunk ötről a hatra jutni, és félek tőle, hogy az unióban még rosszabb lesz az életünk. Nekem ne tiltsa meg az EU, hogy disznót vágjak, hiszen adód­hat egy sor olyan helyzet az állat­tartásban, amikor muszáj levágni egy állatot. Azt a sok előírást pedig egyszerű termelő nem tudja betar­tani. Félő, hogy a szabályokkal sokak kenyerét elveszik. _________■ KO MLÓSD Komlósdi hírmondó Emléktáblát avatnak Megemlékezik a falu lakossága az 50es években kitelepített komiósdi családokról: a református templom falán helyezik el az emléktáblát. A kitelepítéskor a községből 14 csalá­dot - 76 embert - vittek el Horto- bágyra, s elvették mindenüket. Ez akkor a lakosság egynegyede volt. Külföldi tulajdonosok Már négy komiósdi ingatlannak van külföldi tulajdonosa; két né­met család vett házakat, hogy nyaralónak alakíttassa. A község önkormányzata örül is meg nem is a falu népszerűségének. Mert bár a házakat rendbe teszik az új gaz­dák, de az év nagy részében üre­sen állnak az ingatlanok. A német családok után nem jár a fejkvóta, s az átlagéletkort sem javítják. Hiányzik a telefonkapcsolat Húszezer forint támogatást nyert a falu tavaly internethasználatra, de a lakosok azóta sem élhetnek az elnyert lehetőséggel, mivel a telefonvonalat nem kötötte be a szolgáltató. Ennek híján a számí­tógép is a községházán poroso­dik. Ha meglesz a kapcsolat, a fi­ataloknak szeretnék felajánlani az internetezést, és többen vannak a felnőttek között is, akik szeretnék megtanulni a használatát. Recept Komlósdról Káposztás fánk Mihály Imréné receptje szerint így készül a káposztás fánk: a sava­nyú káposztát jól kimossuk, párol­juk, majd hozzálátunk a sós ka­lácstészta elkészítéséhez. Hozzá­valók: 5 deci tej, 70 dkg liszt, két dkg élesztő, cukor, só és két evő­kanál étolaj. A hozzávalókat ösz- szegyúrjuk, megkelesztjük. Gyú­ródeszkán kisodorjuk, és köze­pes méretű fánkszaggatóval ki­szaggatjuk. A sült káposzta felét a lábasban hagyjuk - ehhez 4-6 li­teres lábasra van szükség -, majd ritkásan rárakjuk a tésztát. Ezt la­zán megszórjuk a káposztával. Mindezt a sütőbe tesszük, s negy­ven percig pároljuk. Az így elkészí­tett káposztás fánk mellé sült kol­bászt vagy virslit kínálhatunk. A CIKKEKET ÍRTA ÉS A FOTÓKAT KÉSZÍTETTE: NAGY LÁSZLÓ AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Úton Európába Megfelel az igényeknek Ma már minden második komiósdi a kis vegyesboltban vásárol, s föltehetőleg az uniós csatlakozás után sem pártolnak el Két éve nyitott vegyesboltot a faluban Sajabó Tibor. A barcsi fiatalember és felesége nem akarta eladni a komiósdi házukat, ehelyett üzletet alakítottak ki benne. - Akkor már odafigyeltek az uniós előírá­sokra, és az ÁNTSZ eleve úgy adott csak engedélyt, ha az uniós igényeknek megfelelően alakítjuk ki az üzletet. így most aránylag kis befektetés és átalakí­tás is elég lesz, hogy a boltunk a csatlakozás után is árusíthasson - mondta Sajabó Tibor. - A HACCP minőségbiztosítást meg kell szereznünk, ennek a költsége 20-tól 60 ezerig terjedhet. Az EU-s előírá­sok egyébként zömében elfogadhatóak, fontos a hi­giénia, a minőségvédelem. Úgy gondolom, egy tisz­tességes kereskedő eddig sem dolgozott másként. Azt azonban nem értem, miért kellene több eladó egy ilyen kis üzletbe. Ha ezt komolyan veszik, ak­kor az összes kis üzletet bezárhatják. A fiatal pár vállalkozása jól működik, és a fiatal üzletvezető szerint már érződik a tavaszi csatlako­zás előszele. - Több a munkanélküli a faluban, s manapság kevesebbet vásárolnak az emberek, és inkább csak az olcsóbb árukat keresik. Itt csak a barcsi áfésznak és nekünk van üzletünk. Ez a kettő ma éppen elég a komiósdi lakosság ellátására. ■ Komlósd kincse A református templom Komlósd református temploma 1837-ben épült, s a XVIII. századtól református népiskola is volt a falu­ban. A templomot 2002-ben belül teljesen felújítot­ták, a külső festésével pedig már 2000-ben elkészül­tek. A komiósdi istentiszteleteket Oláh Lajos csokonyavisontai lelkész tartja. A sokoldalú lelki- pásztor maga is segédkezett a templom felújításá­ban. Maga készítette az ablakokat, ajtókat, csakúgy, mint a belső tér minden faszerkezetét. Telente a templom előterébe szorul a gyülekezet. A kis helyi­ség ugyanis könnyebben és olcsóbban fűthető, mint az egész templom. Itt nincs vallásháború: mindkét felekezet megfér a templom falai között. A katolikusok is itt tartják a miséiket. A református iskola államosítása miatt 4,2 millió forint kártérítés jár az egyházközségnek. Sok helye van a pénznek, egyebek között az 1906-ban készült orgonát is föl kellene már újítani. A templom mel­lett áll az I-II. világháborús emlékmű, amin a kom­iósdi hősi halottaknak a neve olvasható. Ennek a közelében állították föl azt a kopjafát - ugyancsak Oláh Lajosnak a keze munkája -, ami a település Reformátusok és katolikusok jól megférnek egymással a templom régmúltjára emlékeztet. 1231-ből való az első írásos falain belül. A lakosság összefogásával felújították a belső teret is emlék Komlósdról, s ezt hirdeti az oszlop. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents