Somogyi Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-12 / 36. szám

2004. Február 12., Csütörtök A L M A N A C H 2 0 5 7. OLDAL Zala szélében van Somogy legfi­atalabb fainja. Szegerdő 1924 előtt még nem létezett. Létét an­nak köszönheti, hogy a Hunya­diak földet osztottak a cselédje­iknek. Azt, hogy miről kapta a nevét, bárki kitalálhatja. A ke­rek erdő szegletében sakktábla- szérűén épültek fel a takaros porták. A települést egyik olda­láról a vörsi, másikról a Sós er­dő öleli körbe. A forgalmas 7-es úton hétköznap is csak úgy su­hannak az autók. A főúttól egy kilométerre kis kacskaringóval érhetjük el a települést. Értékőrző fiatal falu az erdők ölében Aki azonban jobban siet, a robogó járműből észre sem veszi a takaros kis falut. Szegerdő ugyanis annyira kicsi, hogy elég egy pillanat és már Zalában jár az ember anélkül, hogy feltűnt volna Somogy utolsó falujá­nak száz házikója. Aki azonban mégis vállalja a kanyargót, barátsá­gos emberek között találja magát. A hatkerekű postás- Szervusz Lacikám, hoztál valamit?- Nem jött levele Pista bácsi,- meg a Rózsi néniéknek sem. Mond­ja meg nekik! Sietek, mert elígér­keztem az üzembe, holnap majd benézek. Lacikám, vagyis a postás, Pflanzer László. Annak ellenére mindenki a keresztnevén szólítja, hogy csak november óta jár a tele­pülésre. Beszélgetés közben éppen az egyik járgányt tuszakolja a má­sikba. Mint említette, az üzembe si­et, de Pista bácsi sem tétovázik, mert ő meg a buszt akarja elérni. A mozgóposta-szolgálat helyi képvi­selőjének egyébként nem csak Szegerdőn, a környék minden falu­jában örülnek, csak Holládon néz­tek rá furcsán eleinte, mivel a négy település - Szegerdő, Hollád, Tikos és Főnyed - közül ott volt postahiva­tal. Nem tellett azonban bele sok idő és ott is belátták, nem jártak rosszul. Szóval a mozgó postás Szegerdőre is minden délelőtt meg­érkezik, dudál, aztán négy kerékről két kerékre vált.- Ha nagyobb csomag érkezik, azt kiviszem autóval, de a kézbesítő postás az biciklire való, ezért a leve­lekkel kerekezem - mondta Pflanzer László. - Ha több dolog van, akkor két óra alatt végzek, de ha kevés a levél, akkor sem hama­rabb. Mindenkivel váltok néhány szót. Sok az idős ember, akik nem nagyon mozdulnak otthonról. Én hozom az újságot, meg a híreket is. Korábban postavonaton dolgoztam, éjszakánként. Az nyugalmasabb volt, de ezt jobban szeretem. Itt tényleg érzi az ember, hogy fontos az embereknek a posta. Fontos, fontos. Annyira, hogy a biztosítékokat gyártó üzemből már érdeklődnek is, hol akadtak el a le­velek. A postakocsi tehát csomag­tartójában a bicajjal távolodik, mi pedig célba vesszük a buszmegál­lót. Velünk együtt többen is, mert amire odaérünk, már Pista bácsi sincs egyedül. Buszváró és emlékek A legtöbben „a városba”, azaz Bala- tonszentgyörgyre mennek. Tóth Endréné fodrászhoz igyekszik. Szépnek kell lenni holnapra, hiszen az egyik unoka szalagavatójára hi­vatalos, Csurgóra.- Három gyerekem van, öt uno­kám és két dédunokám - mondta Tóth Endréné. - Amikor az ember ennyi idős, már a család a boldog­ság. Én még a szerencsésebbek kö­zé tartozom. A háromból egy gye­rek itt maradt a faluban. A legtöbb családból elment az összes fiatal. Igaz, mi is kettesben vagyunk a pa­pával. A gyerekek külön élnek. Már nem divat, mint régen, hogy együtt élnek a szülők a gyerekekkel. Pista bácsi, azaz Kánya István szintén Szentgyörgyre utazik. Hor­gászengedélyt intéz magának. A té­vé ígéri ugyanis a jó időt, kell hát a papír, hogy menni lehessen a víz­partra.- Csak nyugdíjas koromban kezdtem horgászni - mondta Kánya István. - Legutoljára a vízműnél dol­goztam és amikor letelt az idő, na­gyon hiányzott a víz. Kitaláltam, hogy horgászni fogok és jól kitalál­tam, mert azóta már hétkilós csukát is fogtam. Kánya István nem csak a vízmű­nél, sokfele dolgozott, amíg eljött a A postás Balatonszentgyörgyről jár a faluba Elégedettek a buszközlekedéssel az itteniek Nem csak vásárolni, beszélgetni is jó a bolt tóparton töltött nyugdíjas kor ideje. A sokból azonban az első és igen korai „munkahely” a legérdeke­sebb. Kánya István ugyanis négy évig volt kanász Szegerdőn.- Öten voltunk testvérek, ezért korán munkába kellett állni - mesé­li, amíg a buszra vár. - Én tízévesen kimúltam a negyedikből, aztán mentem kanásznak. Kellett a ke= nyérrevaló. Még az utolsó évben is több mint háromszáz disznót haj­tottam ki reggelente a határba. A gondtalan pásztoréveknek a katonaság vetett véget. A katonaidő végére pedig feleség is került a ház­hoz. Iváncsáról Szegerdőre, idén éppen ötven éve ennek.- Másképp élünk most, mint ré­gen. Korábban nem volt üyen nagy igénye az embereknek. Könnyebb volt boldognak lenni. Akkor volt egy citeránk, aztán mezítláb neki­vágtunk este a falunak. Mentünk körbe, danoltunk és jól éreztük ma­gunkat. Ma már? Este alig mer ki­menni az ember az utcára... „Hivatal” a boltban Szegerdőn az a jó, hogy a falu ala­kulása óta mindennek van hírmon­dója. Olyan fiatal ez a kis település, hogy élnek még, akik emlékezhet­nek. Mikor épült a hivatal, hogyan készült a templom és melyik házat ki építette. Mindent gyorsan meg le­het tudni. Aztán vannak különleges „intézmények” is. Mint például Sza­bó Józsefné, akit mindenki csak Margit néniz. Az idős asszony ép­pen az ágyat nyomja, mert egy ér begyulladt a lábában. Ezt a boltban tudjuk meg, de onnan is tudni lehet, hogy a falu kis üzletének forgalma alaposan megcsappant az elmúlt hetekben.- Sokan vannak, akik a Margit néniért jártak ide - magyarázza a forgalomkiesés okait Károli Imréné, aki egy hónapja helyettesít az üzlet­ben. - A szegerdői bolt népszerű­ségének ugyanis csak az egyik oka a szép választék. A másik, hogy a bol­tos mindent segített elintézni. Leve­let címzett és csekket töltött ki, de jó tanácsért is jöhetett bárki, akinek kellett. Persze megértésben most sincs hiány. Károli Imréné is szívesen be­szélget mindenkivel, mint ahogy most is. Az üzletben tartózkodók egytől egyig csak melegedni jöttek, mindössze egy pár kifli és egy do­boz kakaó fogy el fél óra alatt. Féltik a csendet Az önkormányzat épületében eközben testületi ülést tartanak. A falu idei fejlesztési tervei szeré­nyebbek, mint máskor. A szenny­vízhálózat építésére már előre spó­rolnak ugyanis a település vezetői. - A Zöld falu pályázaton 1,5 millió forintot nyertünk - mondta Tóth Já­nos polgármester. - Fákat, díszcser­jéket szeretnénk vásárolni a támo­gatásból. Igyekeztünk mindig is fi­gyelni rá, hogy szépüljön a telepü­lés. Mást nem tervezünk az idénre. A járdákon és az utakon is lenne mit javítani, de amíg a csatornázás nem kezdődik el, nincs értelme. Úgyis fel kell majd forgatni a csövek miatt. Beszéltünk arról is az ülésen, hogy jó lenne néhány építési telket kialakítani valahogy a településen. Sajnos azonban nem lehet. Három oldalról az erdő, negyedikről az M7-es szorít bennünket. Az autó­pálya nagyon is. Az új M7-es ugyanis sajnos és minden ellen­kezésünk ellenére a település belte­rületén fut majd. Félnek is az itteniek, hogy oda lesz a falu legnagyobb vonzereje, a csend és a nyugalom. A település önkormányzata hiába próbált tenni ellene, az út ott épül, ahova tervez­ték... FÁBOS ERIKA Szegerdői Hírmondó Pályáznak a csatornára Tikos, Szegerdő, Főnyed, Hollád polgármesterei szeretnék már az idén benyúj­tani azt a pályázatot, ami a szennyvízhálózat kiépítéséhez szükséges. A gerincvezeték ter­vei már elkészültek, kiépítését azonban csak a közbeszerzési eljárás után kezdi meg az állam. Ez pedig elképzelhető, hogy csak jövőre indul. A falvak csak ezután kezdhetik meg saját há­lózatuk építését. Új rendezési terv Harmadik éve készül Szegerdő új rendezési terve. A készítők, a Fazekas Építész Iroda azonban még mindig nem fejezte be a fontos dokumentációt. A ter­vezők a település természeti adottságait is figyelembe veszik a munka során. A többször módosított határidő most június vége. Recept Szegerdőről Négerfánk Fél liter vízbe belekapatjuk egy vaníliarúd belsejét vagy három csomag vaníliás cukrot, és fel­forraljuk. Ezután még a tűzön óvatosan simára keverünk ben­ne 75 deka lisztet, csipet sót, két kanál cukrot és öt deka va­jat. A tűzön addig kevergetjük, míg a massza az edényről és a kanálról leválik. Levéve tovább- kevergetjük, miközben langyos­ra hütjük. 'Ekkor egyenként hozzákeverünk három egész tojást, hat tojás sárgáját és négy tojás kevés cukorral fel­vert kemény habját. Ebből a tésztából formás gombócokat formálunk és forró olajban, fe­dővel lefedve, pár perc alatt bamáspirosra sütjük. Még for­rón megforgatjuk őket reszelt csokoládéban - a legjobb a félédes, vagy az étcsokoládé majd még melegen tálaljuk. Készíthetünk hozzá vaníliamár­tást és adhatunk mellé tejszín­habot. Hidegen is finom. AZ OLDAL CIKKEIT FÁBOS ERIKA ÍRTA. FOTÓK: TÖRÖK ANETT. AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA. Úton Európába A szegerdői üzemben tizenkét helybelinek biztosítanak megélhetést az olvadó biztosítékok Biztonság a biztosíték Szegerdő Somogy megye legfiatalabb települése. A község múltja alig történelmi léptékű, hiszen csak emberöltőnyi a falu élete. Szegerdő első há­zát 1925-ben építették fel. A Kéthely-Sáripusztán élő Hunyady-családnak itt is voltak birtokai. A gróf 1924-ben cselédei között kiparcellázta a terü­let nagy részét. Egy-egy család 1-1,5 hektár föld­höz jutott sakktáblaszerű elrendezésben. Közigaz­gatásában a kéthelyi körjegyzőséghez tartozott 1947-ig. Ezután önálló tanácsa lett, 1969-től Sá­volyhoz tartozott. Most is a sávolyi körjegyzőség tagja. Önállósága idején 1953-ban iskolát létesí­tett. Az M7-es bekötőútja 1964-ben készült itt el. 1972-ben körzetesítették az iskoláját. A település gazdálkodásában az erőszakolt téeszesítésig a kis- parcellás egyéni mezőgazdasági termelés és az ál­lattenyésztés volt a jellemző. Ma már mindössze néhány háznál tartanak állatot, és a mezőgazdasá­gi termelés helyett is inkább csak a konyhakert a jellemző. Csak egy nagyobb gazdaság van a településen. A faluban munkát csak egy biztosí­ték-összeszerelő üzem ad. Ennek léte is kérdéses azonban. A hírek szerint az üzemet felszámolják, az ott dolgozók pedig otthon végezhetik ezentúl a munkát. ■ Szegerdő kincse Ahogy a szegerdői templom, a kertjében álló háborús emlékmű is a falubeliek összefogásából épülhetett meg A katolikus templom A település leginkább a nevét adó, környező erdők­ről híres, az erdőkben pedig a kapitális nagyvadak­ról. Számos díjazott trófeát kaptak már itt puska­végre a hazai és külföldi vadászok. A puskások mellett egyre több turista is megfordul a faluban és a környéken. Jöhetnek biciklivel vagy gyalogszer­rel, találnak látnivalót. Az itt élők azonban még a természetes adottsá­goknál is büszkébbek templomukra. Az építmény ugyanis nem csak a szentmisék helye, fenállásának évtizedei óta a szegerdeiek összefogásának jelképe is. Az imaházat a falubeliek adományaiból a har­mincas évek végén kezdték építeni. Nemcsak pénzt, szinte minden család a keze munkáját is ad­ta, hogy vasárnaponként a saját templomukban imádkozhassanak. Addig ugyanis a szomszéd tele­pülésre, Vörsre jártak a vallásos szegerdeiek temp­lomba. Az épület belsejét is a helybeliek mester­munkájának köszönhetően rendezték be. A templom és a falu védőszentjét a hagyomá­nyos búcsúval novemberben ünnepük, Imre-nap- kor. A templomkertben fölállított kereszt a helybéli fiatalok ajándéka volt. Az ötvenes években színda­rabokat adtak elő, és a bevételből állíttatták a kőke­resztet. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents