Somogyi Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-11 / 35. szám

2004. Február 11., Szerda A L M A N A C H 2 3 3 7. OLDAL A visnyeiek szerint tavasszal kell ide látogatni, mikor a falut öve­ző dombokon virágoznak a fák s mézédes illatot hoz a szél. Télen a hófödte lankák ölelik a falut. Ilyenkor nehezebb megközelíteni Visnyeszéplakot, Pacsérvisnyét, Kápolnásvisnyét, és Pali betyár sírját is hó takarja. A tetszhalott állapot csak látszat: az itt élők a szó szoros értelmében összefog­nak, s megpróbálnak életet te­remteni. Nem kergetnek elérhe­tetlen álmokat, mint a csatorna vagy a vezetékes gáz, de jól érzik maguk egymás társaságában. Megpezsdítették a közélet állóvizét A legutóbbi választáskor került a polgármesteri székbe Bordáné Rocs- kár Zsuzsanna, aki hét éve a tele­pülés boltosa és négy éve a könyvtá­rosa volt. Két éve meglehetősen le- hangoltan nyilatkozott a község jö­vőjéről. Ma csupa tűz és remény. Hátrányból előnyt- A településünknek a hátránya egyben az előnye is. Kevesen va­gyunk, jobban figyelhetünk egy­másra. Az utóbbi másfél évben si­került összefogni a lakosokat - mondta Bordáné Rocskár Zsuzsan­na kialakítottuk a szabadidőpar­kot, és tavaly először szerveztünk falunapot. Nekem is meglepetés volt, hogy mennyien eljöttek, és a legkisebbektől a legidősebbekig te­vékenyen részt vettek a szervezés­ben. Nem kergetünk megvalósítha­tatlan vágyakat. Tudomásul kell vennünk, hogy a visnyeiek egyre idősebbek, itt a csatornázás vagy a vezetékes gáz bevezetése nem old­ható meg. A fiatalokat itt lehet tar­tani, ha értelmes rendezvényeket szervezünk. Megmozdult a falu is, az emberek kezdik feszítgetni ön­nön bezártságuk falait. Visnye el­zártságán munkahelyek teremtésé­vel lehetne lazítani, a levegő tiszta, a környezetünk még szinte érintet­len. Ezeket az adottságokat kellene kihasználni, s bízom benne, hogy mindehhez egyszer majd lesz pá­lyázati támogatás is. Az emberek egyre jobban bíznak a jövőben, a dolgok jobbra fordulásában. Sátor volt az otthona Sorsának kedvezőbbre válásában bízott Pozsonyi Attila és családja is, amikor elfogadott egy menedékül fölajánlott kis pacsérvisnyei házat. A családfőt ugyanis nem kímélte az élet. Hajdanában rendezett kö­rülmények között élt Budapesten a két gyermekével és a feleségével. Ám a sors útjai kifürkészhetetle- nek: egyik napról a másikra család, otthon és munka nélkül maradt.- Feleségem a második gyerme­künk születése után „megőrült”. Vonzotta az éjszaka, a szórakozás; semmit nem tudtam tenni ellene. A gyerekeket állami gondozásba vet­ték; elváltunk, és én hajléktalan let­tem. Nyáron az erdő alján sátorban, télen liftaknákban húztam meg magam. Először egyedül, majd a mostani feleségemmel, akinek or­vosi papírja volt arról, hogy meddő. A munkahelyemen volt módom tisztálkodni, így senki nem látta raj­tam, hogy hajléktalan vagyok. Az igazi gondok akkor kezdőd­tek, mikor kiderült: az asszony minden papír ellenére babát vár. Akkor fordultak egy országos napi­laphoz: leírták a kálváriájukat, s en­nek hatására ajánlotta föl a tulajdo­nos tíz éve nem lakott nyaralóját. Csak három család- Pacsérvisnye amolyan nyaraló­hely. Mindössze három család la­kik itt állandóan. Amit itt látnak, azt mind a saját két kezemmel ké­szítettem - mutat körbe a házigaz­da. A látvány lehangoló. Egy nagy fedett tér, ahol nincs fűtés, s pokró­cok próbálják kint tartani a hide­get. - Amikor ide leköltöztünk, még a disznók sem jöttek volna át az ólból, úgy nézett ki. Igaz, itt nem tudunk fűteni, de a szobában és a fürdőben igen. Szépen lassan rendbe tesszük az egészet. Később majd állatokat is tartunk. Szükség is lesz rá, hiszen a napokban meg­született a második gyerekünk. Pozsonyi Attila alig egy hete is­mét munkanélküli. Mint mondta, elkel majd a segítség a ház és a gyermekágyas felesége mellett. Tö­retlen bizakodásán csak ámul a számítógépek és szupermarketek világához szokott ember. Pozsonyi Attila: Rendeződött az életünk Lőrinczék kész tervekkel várják a tavaszt Hargitai Szilvia: Figyelünk a gyerkőcökre Visszafelé csúszkálva Visnyére a polgármester megjegyezte: kényte­lenek lesznek segélyt adni a család­nak, amíg az apa nem talál valami munkát.- Lehet, hogy lehangoló volt a látvány, de Pozsonyiéknak ez mi­nőségi változást jelent az eddigi életükhöz képest. Bíznak a jövő­ben, törekvőek, bármi történjen is. És törekvőek Lőrincz Sándorék is. Házat építenek A családfőt nem, csak a párját és az édesanyját találtuk otthon. A falu­ban régen épült új ház, de a tavasz- szal valószínűleg ez a helyzet is megváltozik.- Már készen vannak a tervek. Ezt a régi házat lebontjuk, és épí­tünk egy újat - mondta Lőrincz Sándomé. - Már a tervezés is ren­geteg pénzbe került, hiszen min­den papírhoz okmánybélyeg kel­lett, így kénytelenek vagyunk az építkezéshez hitelt fölvenni. E sorok hójában is fölmerült, hogy miért itt, Visnyén, miért nem egy nagyobb településen. Vendég­látónk azonban még a gondolattól is elzárkózott: - Igaz, hogy itt nehe­zebb az élet, de gyönyörű a kör­nyezet, tiszta a levegő, jó a falukö­zösség - mondta. - Nem akarunk innen elmenni... A falu mindenese A szomszéd házban lakik Csapó István, a volt polgármester. 2002- ben úgy gondolta: sokat dolgozott már, s helyét átadja a fiataloknak. Őt ezúttal nem találtuk otthon, csak a feleségét. Épp pogácsát sütött.- Nyugalmasabb lett azóta az életünk. Bár mióta nyugdíjban van a férjem és több az ideje, ritkábban látom. Hol itt, hol ott beszélget egy kicsit. Nekem iü a háztartás, emel­lett az önkormányzatnak vagyok amolyan mindenese. Bár a család ellátása mindig rám hárult, s ez nem volt könnyű feladat, hiszen kettőnknek hat gyerekünk van, és hamarosan megszületik a hatodik unokánk is. Csapóék gazdasága nem a mennyiségéről, hanem a minősé­géről, a különlegességéről volt hí­res. A családfő megszállottan te­nyészti a galambokat, s néhány éve náluk láttunk először csüngő hasú vagy tömpe orrú disznót is.- A sertést tavaly levágtuk, s még nem sikerült újra olyat szerez­ni. A ház ura a szőlőhegyen volt, készült a hagyományos összejöve­telre, hiszen évek óta ott köszönti jó barátaival a tavasz közeledtét. Ha a pogácsa nem lett elég, abban nekünk is volt némi szerepünk. Kölyökklub hetente Alig egy éve úgy gondolták a faluban: hetente egyszer rendez­vényt tartanak a gyerekeknek. Ma már vasárnap délutánonként talán nem is lehetne őket otthon tartani. Az idősebb kézen fogja a kicsit, s együtt mennek a kölyökklubba.- Tavaly hedrehelyi gyerekek nyaraltak itt, s irigykedve mondták egy foglalkozás után: de jó nektek, mert van klubotok - mondta Har­gitai Szilvia, a klub egyik vezetője - Figyelünk a gyerkőcökre, s ren­dezvényeket szervezünk. Nyáron könnyebb, de ilyenkor is megtalál­juk a módját, hogy a lurkók jól érezzék magukat. Mintegy húszán jönnek össze, kétévestől a 18 éve­sig. Úgy szervezzük, hogy ne le­gyen unalmas. Persze a legkiseb­beknek időnként súgok is, de min­denki nagyon élvezi a közös játé­kokat. Ami nagyon fontos, hogy a testvérek megtanulják, hogy egy­másra vagyunk, egymásra vannak utalva. Hiába ügyesebbek, okosab­bak, a kicsiket be kell várniuk. ■ Úton Európába Visnye kincse visnye Visnyei Hírmondó Számítógépet nyertek Hétszázezer forintot nyert a vis­nyei önkormányzat az Informatikai és Hírközlési Minisztérium pályá­zatán, amit az internetes közössé­gi terek létesítésére írtak ki. Eb­ből a pénzből két számítógépet vásároltak. Az önkormányzatnál beszerelt gépeket a lakosság is használhatja, s a telepítő cég el­végzi a rendszeres ellenőrzést is. Bővítik a ravatalozót Több mint félmillió forintot költ az önkormányzat a ravatalozó bőví­tésére és korszerűsítésére. A beruházáshoz nem kért külső segítséget, pályázati támogatást, mert amit lehet, a lakosok társa­dalmi munkában megcsinálnak. Korszerű világítás Kicserélték a községben az ut­cai közvilágítási lámpákat. Az el­avult világítóberendezést a Dédász szakemberei korszerű, energiatakarékos izzókkal váltot­ták föl. Az önkormányzat az árammegtakaritásból öt év alatt kifizeti a beruházás költségeit. Recept Visnyéröl __ Tö ltött hús A töltött húshoz egy kiló, 8 szelet­re vágott és 40 dkg darált hús, valamint só, bors, paprika, 3 to­jás, 2 citrom, 4 deci tejföl, 20 de­ka sárga- és fehérrépa, valamint fél liter fehérbor kell. A zöldséget karikára vágjuk, s a borban meg­főzzük. A darált húshoz adjuk a citromok lereszelt héját és levét, a tojásokat és a fűszereket. Jól összedolgozzuk, és egy kicsit áll­ni hagyjuk. A kivert hússzeletek­re kenjük a masszát úgy, hogy össze tudjuk göngyölni, majd a roládokat fogpiszkálóval vagy hústűvel rögzítjük. Lisztbe forgat­juk, és a borban főtt zöldségre tesszük, s együtt pároljuk. Amikor a hús megpuhult, teflonedénybe tesszük, és megpirítjuk. A főtt zöldséget lepasszírozzuk, bele­tesszük a tejfölt, és felforraljuk. A pirosra sült húst fölszeleteljük, s ráöntjük a mártást. Főtt rizzsel vagy burgonyapürével tálaljuk. A CIKKEKET SZARKA ÁGNES ÍRTA FOTÓ: LÁNG RÓBERT AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Bíznak önmagukban Visnye a zselici dombok között meghúzódva a me­gye egyik leginkább elzárt és legérintetlenebb tele­pülése. Vasútja nincs, csak az út kapcsolja össze a környező falvakkal. Tavaly készült el az a kövesút, ami Visnyeszéplakot is megközelíthetőbbé teszi. Tu­risztikai adottságai kiválóak, természeti szépségei szinte egyedülállók. Ez utóbbinak a kiaknázása vol­na az egyetlen kitörési pont. A rendszerváltás után csak néhány gazda kezdett öt-tíz hektáron gazdálkodni, az öregedő lakosok in­kább bérbe adták a földjeiket. Egy magyar származá­sú holland tulajdonos alakított ki ezen a területen mintegy 1500 hektáros gazdaságot. Ő és az erdőgaz­daság, valamint a koporsóüzem ad munkát a helybe­lieknek. A szövetkezet megszűnésével ugrásszerűen megnőtt a munkanélküliek száma. A hajdan virágzó állattartás szinte teljesen megszűnt. A településen már csak a család ellátására tartanak sertést, barom­fit. Egyetlen szarvasmarha sincs a faluban. Visnyeszéplaknak külön érdekessége az, hogy az itteni - zömében Budapestről e vidékre költözött - húsznál is több család biogazdálkodást folytat, és a gyermekeinek saját alsó tagozatos iskolájuk van. A Kéttucatnyi család választotta ezen a vidéken a biogazdálkodást, és kezdeti távolságtartás után a két településrésznek a csak a jobb ellátás végett tartanak sertést az ólban lakosai között egyre jobb a kapcsolat. __________■ Sé rtetlenül átvészelte a harang a múlt század évtizedeit, s mióta áll a Máté László faragta harangláb, újra hallják hangját a visnyeiek Régi harang, harangláb A zselici erdőrengeteghez már a régi időktől szoro­san kapcsolódik a betyárvilág. Az erdőkben meg­búvó csárdák voltak a betyárok tanyái. Visnye és Széplak közelében van a Zselic egyik leghírhedtebb betyárjának, Nagy Pálnak - vagy ahogy errefelé em­legetik: Pali betyárnak - a sírja. A gondozott kör­nyék kedvelt kirándulóhely is. Visnye hajdan tiszta református település volt. Az elvándorlás és beköltözések folytán azonban át­alakult a lakosság vallási hovatartozása is. Temp­lom híján a katolikusok szép időben a szabadban tartják a szentmisét vagy áhítatot, télen pedig az önkormányzat udvarán álló kis teremben. A régi haranglábat az ötvenes években lebontot­ták, tönkretették. A harang egy padláson vészelte át az idők viharait. A visnyeszéplaki Máté Lászlónak egy beszélgetés kapcsán tudomására jutott, hogy még megvan, s ő - aki egyébként is szobrász, fafa­ragó - akkor vállalta, hogy elkészíti az új haranglá­bat. Az önkormányzat adta hozzá a faanyagot, Má­té László pedig megtervezte, kifaragta, és irányítot­ta a felállítással kapcsolatos munkát. Mindezt ter­mészetesen ingyen. Néhány évvel ezelőtt a régi he­lyén fölszentelték az új haranglábat, s az öreg ha- rangot ma is megkondítják istentiszteletek előtt. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents